Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

1968. december 20. péntek 5. oldal Miért kell a pince? Hétfőtől téli szünet és a természetjáró szakkö­A gyertyaláng im­bolyogva világítja be a pin­cét. Határozottan romanti­kus jellege van a tágas, dongaboltozatos helyiség­nek Limlomok hevernek szanaszét a földön, de a frissen vakolt fal elárulja, hogy új életre készülődik az öreg bortároló. — Hát ez lesz majd az új tanyánk, ha igaz — néz körül elégedetten Kovács Endre, a Dunavecsei Község Tanács fiatal előadója. — Azért bízom benne, mert attól kezdve, hogy megszü­letett a pinceklub ötlete, mindenki nagy kedvvel se­gített. Tizenöt-húszán is dolgoztunk itt délutánon­ként, munka után. Vannak szakképzett kőművesek, la­katosok, asztalosok, villany- szerelők a társaságunkban, ügyesen felosztották egy­más között a tennivalókat. Csak a lányok elégedetlen­kedtek, mert nekik való munka még nem volt. De majd serénykedhetnek ők is, ha a takarításra, csino­sításra kerül a sor. Kint az utcán, noha még kora este van, nagy a csönd. Csupán a képernyők kivillanó fénye tudatja, hogy ébren vannak még az ablakok mögött. No és egy pár méternyi járdaszaka­szon a Sirályból kiszűrendő zene. Álmosan húzza a ci­gányzenekar a keserves magyar nótát, inkább csak önmagának, mert a néhány magányos vacsoravendéget nem nagyon érdekli. — Nem csoda, hogy eh­hez nincs kedvünk — int a vendéglátó felé Kovács Endre. — Még vasárnap sem, amikor tánczenét ját­szanak. Öcska füstös falak, olajos padló, elavult beren­dezés. Némi vigasztalást ad, hogy épül a fogyasztá­si szövetkezet új vendég­látó kombinátja. Épülget. Tavaszra talán lesz járási székhelyhez méltó étterme, cukrászdája Dunavecsének. A művelődési ház vagyis új besorolása szerint járá­si művelődési központ szin­tén csendes. A klubban né­hány fiú és egy lány üldö­gél. — Tanulhatnánk Össze­tartást a nyugdíjasoktól — mutat egyikük a szomszéd 85. Pétya nélkül dolgoztak a barlangban. Állandóan éget­ték a tüzeket. Az emberek holtfáradtan hordták a sö­tét, kormos odúba a fát és a vizet. Viaskodás volt ez a mérges gázzal: ki kit győz le! Pétya azonban nem bírta sokáig a kényszerpihenést. Egy nap beóvakodott a bar­langba. Ám gyengéden, de határozottan és gyorsan kitették a szűrét. A fiú ek­kor gondolt egyet. Éjjel, amikor mindnyá­jan aludtak, csendben fel­kelt, felöltözött, az előre odakészített mécsest, tap­lót és kovát zsebrevágta és nesztelenül elhagyta a há­zat A magas ég fekete kár­pitján oly élénken ragyog­tak a nagy csillagok, mint­ha csak az imér.t ezüstözték és akasztották ulna ki őket dísznek. A levegő friss és szobára, ök legalább betér­nek esténként egy sörre, kártyázgatnak, sakkoznak. — Mindig ilyen elhagya­tott volt az ifjúsági klub? — Dehogyis — teszi elém a klubnaplót Biksi Vera könyvtáros. — Nagyon jól sikerült irodalmi, zenei, művészeti előadások, poli­tikai viták hangzottak itt el, nem is beszélve a tánc­ról, a hangulatos Duna-par- ti tábortűzről. Csak aztán abbamaradt valahogy. Azt hiszem az a báj, hogy min­denki csak kapni szeretett volna, de talán azt sem tudták pontosan, hogy mit. — Unalmas Dunavecsén fiatalnak lenni? — kérde­zem a fiúkat — Meglehetősen — bólint habozás nélkül Molnár Sándor. — Én a Dunaújvá­rosi Vasműnél dolgozom, fél 4-kor kelek minden reggel, ha nagy hideg van mun­kásszálláson lakom odaát, mégsincs kedvem hazajön­ni. Nincs élet itthon. — Ha mindenki így gon­dolkozik, nem is lesz — támad barátjára Krepsz Mihály. — Én is Újváros­ban tanultam ki a szak­mám — fűtésszerelő va­gyok — mégis hazajöttem a Vegyesipari Vállalathoz, mihelyt kínálkozott mun­kaalkalom. Éppen nekünk kell az életet megteremte­ni. — Ebben egyetértünk, — válaszol Molnár Sanyi. — Azért hogy én ingázó va­gyok, még szeretném ha össze járhatnánk itthon szó­rakozni, beszélgetni. Én is ott voltam a pinceklub épí­tésénél. — Igen, ha az megnyí­lik, biztosan megváltozik a helyzet — mondja Toponá- ri Ferenc. — Azt mi csi­náljuk, magunkénak érez­zük teljesen, gondoskodni is fogunk róla, hogy ne le­gyen pangás. A kunszent- mlklósi gimnáziumba járok, ott is készül most egy klub, de mi vecseiek nem sok hasznát látjuk, mert indul a busz visszafelé, nem tu­dunk maradni. A jövö színezgetése köz­ben lelkes hangulat alakul ki. Azon' gondolkodom, miért kell ezeknek a fiata­loknak pince, miért nem jó erős volt, mint tavasszal szokott lenni. A sötét erdő némán aludta titokzatos álmát. Sehol egy hang, vagy mozgás. Pétya sietve elindult az ismerős ösvé­nyen. A barlang bejáratá­nál megfordult, hallgató­zott, de mivel semmi gya­nús zajt, vagy neszt nem észlelt, belépett. Meggyúj­totta a mécsest és gyorsan eltűnt a kőlabirintus első kanyarulatában. Egy óra múlva a fiú már bemászott odújába. Itt a nyílás. Hát igen, keskeny... Még neki is. A kalapács ott feküdt a közelben. Pé­tya kényelmesen elfeküdt, nyakig begombolkózott, ma­ga elé tette a mécsest és a barlangban felhangzott a megszokott kop-kop-kop. Eltelt egy óra. Pétya fél­reseperte a törmeléket és megpróbálta átpréselni ma­gát. Valami aakdályba üt­között. Visszakúszott hát a művelődési ház klubja. Ezen már Vecsén is töp­rengtek sokat, sőt néhány szülő rémeket látván a „földalatti mozgalomban”, aláírásokat gyűjtött a klub ellen. Aggodalomra, azt hiszem nincsen ok. Miért ne csinálnák a pinceklubot, ha kedvük van hozzá. Eb­ből az elkülönülési kísér­letből azonban látszik, hogy meglehetősen magukra vannak hagyva a fiatalok Dunavecsén. Semmi eset­re sem mozdítja előre a korszerű kulturálódás ügyét, hogy a művelődési háznak nyár óta nincs sem igazgatója, sem művészeti előadója. A községi KISZ- szervezet létének sem sok jelét látni. Pedig ez a pin­ceklub-akció és a fiatalok szavai azt bizonyítják, hogy tevékeny közösséget szeret­nének teremteni maguk­nak. Nem kérték ugyan, de bizonyára jólesne nekik a gazdasági és társadalmi szervek segítsége. Ez kü­lönben is érdeke volna Du­navecsének, mert 18—25 éves korában még mozgé­kony az ember, könnyű szívvel elszakad onnan, i ahol unalmas. Sz. J. 1 Érdekes, régen nélkülö­zött szakkönyveket jelen­tetett meg a közelmúltban a Mezőgazdasági Könyv­kiadó. B. Kovács András: A csülök ápolása és beteg­ségei című munkája a gya­korló állatorvosoknak és állattenyésztőknek ad út­mutatást. Az ápolt csülök­nek a háziállatoknál igen nagy jelentősége van, a te­henek tej hozamát napi 4— 5 literrel befolyásolja. A magyar szakirodalomban 1925 óta nem jelent meg hasonló munka. Potsubay János—Szép Iván munká­ja A háziállatok anatómiá­ja és élettana. A könyv áz egyetemi oktatás szint­és néhány pontos ütéssel letörte a kiálló szikladara­bot. Még egy kis erőfeszí­tés, a fiú összehúzta ma­gát, előrenyújtotta jobb kezét, a balt pedig a tes­téhez szorította, s hátát, hasát lehorzsolva, keresztül préselte magát a résen. Mint aki még mindig nem hiszi el a dolgot, felállt. Az omlás túlsó oldalás volt! Kint volt a szabadban! Senki nem látta örömtől ra­gyogó szemét. Senki nem hallotta boldog kacagását. Mécsessel a kezében foly­tatta útját. A jólismert barlangban volt! Pár hó­nappal ezelőtt már járt itt Ljubimovval, amikor Iva­nov nyomait keresték. A barlang fokozatosan kiszélesedett, magasabbá vált. Hűvös légáramlat csapta meg. Messze elől valami fehér csillogott. De hisz az hó! Itt a kijárat, itt van a felszerelésük, amelyet itthagytak. Pétya állt egy perceg és a hideg hegyi levegőt szív­ta magába. Aztán ügyesen lehengergette a köveket a ponyváról. Épségben van minden! Pétya beletúrt a szerszámok közé és kivá­lasztotta azt, amire szük­sége volt: két vasrudat és egy csákányt, összekötözte és már éppen vissza akart Szombaton utoljára szó­lal meg az általános és kö­zépiskolák csengője ebben az évben, hétfőn, december 23-án már nem kell előven­ni a táskát. A csaknem há­romhetes téli iskolai szü­net idején mire lesz majd alkalmuk a tanulóknak? Mindenekelőtt az úttörő­házak valamennyi városban színes, sokoldalú programot készítettek, amelyben a szakköri munkától a vetél­kedőig, a zenétől és tánctól a karácsonyi ünnepségig a szórakozásnak, játéknak és önművelésnek számtalan változata szerepel. Az úttö­rőházak reggeltől estig nyit­va tartanak. Több iskolában rendez­nek a tanulók kirándulást GAZDAG és változatos zenei események színhelye volt öt napon át Kecskemét városa. A Kodály Zoltán születésének 86. évfordulója tiszteletére rendezett ün­nepségek első két napján az általános iskolások ad­tak számot népdalismere­tükről — népdalszeretetük- ről. A versengés — bár el­ső lépés volt, még csak egy jén tárgyalja a témát, míg a harmadik mű dr. Szende Kálmán: Molekulák, gének, öröklődés című könyve népszerű formában ismer­teti a korszerű genetika elméleti és gyakorlati ered­ményeit. Régi hiányt pótol a Nö­vényvédelmi Kutató Inté­zet munkatársai által írt és a neves szakember, Ub- rizsy Gábor által szerkesz­tett, 1800 oldalas növény- védelmi enciklopédia. Eh­hez hasonló mű legutóbb 1960-ban jelent meg, az abban foglalt módszerek, eredmények legnagyobb ré­sze jelenleg már elavult. fordulni, amikor eszébe öt­lött, hogy azért mégis csak jó volna kimenni és szét­nézni a szakadékban. Itt van hát az a nevezetes szakadék, amelyet múlt év szeptemberében hagytak eL A sötétben a komor szikla­falak úgy néztek ki, mint­ha egymás hegyén-hátán tornyosulnának. Mindent hó borít. Fagy. Pétyát kirázta a hideg és visszatért a meleg barlang­ba. Egész belseje újjongott: ő az első ember, aki kiju­tott a kráterből a szabadba. Sietnie kell. Nyomják a vállát a súlyos szerszámok, de nem áll meg pihenni. Becsúsztatja terhét a ré­sen, aztán ő is bemászik. Alig volt egy méternyire a kijárattól, amikor egy erős kéz kirántotta kezéből a vasrudakat, a csákányt, aztán felkapta őt is. Né­hány másodperc múlva Pé­tya már a meleg tűznél ült medvebőrbe bugyolálva és forró málnateát ivott. A veríték csak úgy dőlt róla. Szemében bűntudat ült, de vidáman csillogott. Meg­próbált tréfálkozni, kita- korózott, imitálta a sóhaj- tozást, de Szperanszkij ült vele szemben és szigorú atyai tekintettel vetett vé­get a gyermeki csintalan - ságnak: rök tagjai is elutaznak az ország messzi tájaira. A napközi otthonok szinte ki­vétel nélkül rendeznek egy­napos kirándulást a kör­nyékre. És a tanulás? Természe­tesen arra is kell időt sza­kítani, habár a félév de­cember 21_én befejeződik. Az utolsó tanítási napnak megfelelő állapot kerül majd a tanári konferencia elé, amelyet osztályonként tartanak meg a szünet fo­lyamán a pedagógusok. Az osztályfőnökök az ellenőrző könyvecskébe írják be az első félévi eredményről szóló jelentést és a tanu­lók az új esztendő első ta­nítási napján viszik haza az szép hagyomány kialakítá­sénak útján — színvonala, lebonyolítása és főleg a résztvevők lelkesedése a hallgatóságnak, a jelenlevő szakembereknek és a zsűri tagjainak egyaránt élményt nyújtott. A Kodály-ünnepségek zá­ró hangversenyére hétfőn este került sor a városi mű­velődési házban. A műsort két ifjúsági énekkar számai keretezték: a városi műve­lődési ház leánykarát Sípos Károly, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium női karát Petriné Párdányi Ju­dit vezényelte. Utóbbiak műsorában újdonságnak számított a Fancy c. Shakes- peare-szövegre kompo­nált kórusmű magyar nyel­vű bemutatása. A műsor nagyobbik részében helyi növendékek (Legeza Judit, Kosa Ilona, Fuchs László) és zenetanárok (dr. Gulyés- né Baky Zsuzsa oboán; La­dies Tamásné és Burián Miklós zongorakísérők) sze­repeltek. Kiemelkedő szá­ma volt a hangversenynek Bartók hét hegedűduója két fiatal tanár: Szirányi László és Róbert Gábor technikailag kidolgozott, zeneileg érett, jó atmoszfé- rájú tolmácsolásában. Az esten vendégként Tö­rök Erzsébet is fellépett, a — Ülj csak, ülj!... In­kább igyál még! No, no, csak ne takard ki a mel­led. Alaposan át kell mele­gedned, aztán indulunk ha­za. Majd kapsz ezért Vász- ja bácsidtól! Hát szabad Ilyet csinálni? összeeshet­tél volna útközben ... Doktor Szperanszkij éj­féltájt felébredt és észre­vette, hogy Pétya eltűnt. Rögtön rájött, miről van szó. Felkelt, szárított mál­nát vett magához, meg egy kanna vizet és sietett a barlangba. Pétyát már nem találta ott. De tudta, hová tűnt és mivel tér vissza! Szperanszkij tüzet gyúj­tott, teát főzött a szárított málnából és várni kezdte a szökevényt, akit azon minu- tában orvosi vizsgálat alá vetett. Aztán hazamentek és halkan, a többieket fel sem ébresztve aludni tér­tek. Ha valaki csak egy pillanatra megvilágítaná a szobát, öt férfit látna, akik nyitott szemmel feküsznek ágyukon. Mindnyájan jól látták Szperanszkij és Pé­tya visszatérését, mindnyá­jan tisztában voltak vele, mi történt és mindnyájan úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna. (Folytatjuk) ellenőrző könyvet. Ekkor derül ki, hogyan dolgoztak a gyermekek szeptember óta. A pedagógusok számára a téli szünet nem jelent pihe­nést. Erre az időre esik a szakmai módszertani to­vábbképzés, amelyet példá­ul Kecskeméten december 22_én tartanak meg. Január 7-én az egész megyében ideológiai továbbképzés lesz a pedagógusok számá­ra. A téli szünet idején végzik el az iskolákban az év végi leltározást is a pe­dagógusok. Január 8-án, szerdán pe­dig kezdődik a második félév. B. J. tőle ismert kultúrával és tökéletes stílusérzékkel ad­ta elő Kodály öt hegyi ma­ri népdalfeldolgozását (Ke­lemenné Takáts Mária ki­tűnő zongorakíséretével). Igen kedves meglepetés volt a városunkban vendégeske­dő költő-házaspár rögtön­zött fellépése: Károlyi Amv Kodályhoz fűződő szemé­lyes emlékeiről beszélt, Weöres Sándor pedig a mestert köszöntő versét mondta el. KEDDEN délután a bé­csi klaszikusok műveiből összeállított műsort hallha­tott az ifjúsági bérleti so­rozatok közönsége. A Fil­harmónia jó ötlete volt, hogy éppen ezen a hang­versenyen bécsi vendégmű­vészt léptetett fel: Hans Kann-t aki rokonszenves, jó pianistaként mutatkozott be. Könnyed billentésseb póztalan természetességgel és főleg jó muzikális ösz­tönnel adott elő egy Mo­zart- és egy Schubert-dara- bot. A koncert két magyar művésze: Hevesi Judit és Kurtág Márta ugyancsak kidolgozottam stílusosan szólaltatta meg a bécsi mesterek darabjait. SZERDÁN este német vendégművész: a Karl­Marx-Stadtban élő fiatal Andreas Buschnakowski adott orgonaestet a Nagy­templomban. Kitűnő felké­szültségű orgonistát ismer­tünk meg benne, játékát biztos technikai tudás és stílusérzék jellemezte, mely többek között a hangszínek mértéktartó, az adott mű karakteréhez illő kiválasz­tásában is megnyilvánult. Imponálóan nagy és igé­nyes műsorát Buxtehude e-moll prelúdium és fúgá­jának igen szép, poétikus előadásával kezdte. (Meg kell jegyeznem: az itt töl­tött egy nap alatt alaposan kiismerte a hangszert, keze alatt sokkal szebben, „en­gedelmesebben” szólt, mint az elmúlt időszak hasonló koncertjein.) A továbbiak­ban kiemelkedett műsorá­ból Bach grandiózus C-dúr prelúdium és fúgájának lendületes és plasztikus megszólaltatása. A kortárs zenét Buschnakowski zene­szerzéstanárának, az NDK- ban élő Weyrauch-nak el­ső hallásra nem túl jelen­tősnek tűnő. bár bizonyos kompozíciós erényeket két­ségtelenül tartalmazó szo­nátája képviselte. Reger korálfantáziája bizonyára hatásos zárószám lett vol­na, ha a hallgatóság „vég­sőkig kitartó” nagyobbik része nem ült volna félig megfagyva, ezért koncent­rált figyelemre már alig ké­pesen a padokban. Körber Tivadar Új szakkönyvek és tudományos művek Heti zenei krónika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents