Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-17 / 295. szám
1968. december 11, kedd 5. oldal Napirenden a pártcsoportbizalmiak megválasztása zését, elfogadását, másrészt Alig néhány hete fejeződött De a pártvezetőségek újjáválasztása, máris újabb feladat előtt állnak párt- szervezeteink. Azokban a pártszervezetekben, ahoj pártcsoportok működne:, vagy megalakításukra lehetőség van — meg kell választani a csoportbizal- mial?r4. A vezetőség-új jáválasztő taggyűlések vitái során a dunavecsei járásban nagyon sok kommunista tette szóvá a párt belső életének, szervezeti tevékenységének további javítását. A vita lényege abban összegezhető, hogy a járás kommunistái helyeslik és segítik a szervezeti munka sajátos formáinak alkalmazását, a pártmunka mindennapos gyakorlatában megtalálható jól bevált módszerek széles körű elterjesztését. A feladatok megoldásában kiemelkedő szerepet töltenek be a pártcsoportok. A decemberi taggyűlések előtti vezetőségi üléseken és pártcsoport-értekezlete- teken megvitatásra kerülnek a leglényegesebb szervezeti és tartalmi kérdések. Választ kell adni arra, hogy a lakóhely, vagy a munkahely szerinti csoportkialakítás felel-e meg jobban a helyi sajátosságoknak. Máris látható, hogy a nagyobb létszámú községi jellegű alapszervezetekben a lakóhely szerinti elosztás a megfelelőbb. Á pártcsoport itt szorosabb kapcsolatot jelent a vezetőség és a tagság között. A pártvezetőség, mielőtt a taggyűlés elé terjesztené javaslatát, kérje minden esetben a pártcsoport kollektív véleményét. A pártcsoportok igen fontos tevékenysége a kétoldalú információ. Egyrészt elősegítik a párt és a kormány határozatainak, valamint a helyi politikai feladatoknak helyes értelmefolyamatosan tájékoztatják a helyi párt- és gazdasági vezetést a párttagság és a pártonkívüli dolgozók hangulatáról, javaslatairól, munkahelyi problémáiról. Ahhoz természetesen, hogy a pártcsoportok jól elvégezzék e feladatukat — feltétlenül szükséges az is, hogy az üzem, tsz vezetői ap eddigieknél jobban támaszkodjanak rájuk, s gondosan tanulmányozzák észrevételeiket. Általános kívánalom, bogy a pártcsoportok nagyobb szerepet kapjanak a pártba újonnan felvett kommunisták nevelésében, a pártmegbízatások végrehajtásának segítésében és ellenőrzésében is. A párt belső életében fontos szerepet tölt be a pártcsoportokon belüli elvtársi bírálat, kritikai szellem, és a kollektív felelősségtudat kialakítása. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy az aktivitás növekedjen és hogy a pártcsoportok valóságos fórumai legyenek a pártélet mindennapos gyákorlásának. A csoportbizalmiak helyes kiválasztásával kapcsolatban is számos észrevétel hangzott el a vezetőségválasztó taggyűléseken: — Olyan elvtársak kapjanak megbízatást, akik fel- készültségüknél és munka- körülményeknél fogva a legalkalmasabbak erre a posztra és messzemenően élvezik a csoport tagjainak a bizalmát. A decemberi taggyűléseken, a vezetőségi üléseken tehát a pártszervezetek további munkájának egyik legfontosabb kérdéséről döntenek. Ügy is tekintünk a pártcsoportbizalmi választások elé, hogy tulajdonképpen ezzel fejeződik be az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztása. Szabó Attila Pipacsendélet A Baranya megyei Ibafa község művelődési házéban megnyílt az ország első plpamúzenma. Képűnkön: faragott és sima tajtékplpák a híres gyűjteményből. (MTI-foto — Járat Rudolf (elvétele.) Jól va$\j A kalocsai járásban öt esztendő alatt kétszeresére emelkedett a falusi könyvforgalom. Takács Istvánná, a Faluellátó Könyvesbolt vezetője 1963-ban vette át a boltot, akkor 350 ezer forint volt az évi forgalom. És most? Látogatásunk idején 600 ezernél tart és ebben az évben — hiszen hátra van még a karácsonyi könyvvásár — 100 ezer biztosan „bejön”. — Minek köszönhető ön szerint a forgalom ilyen nagy emelkedése? — Bizonyára a szervezés, meg az is, hogy sok jó könyv jelenik meg mostanában. — A szervezést mondja. Hány bizományosa van a jobban? vezni. Más járásokban is ezt teszik. És az eredmény? Milliókban fejezhető ki az éves forgalom. Takács Istvánnénak azonban van egy komoly ellenvetése: — Sajnos, nagyon lecsökkentették a készletkeretünket: 370 ezer forintnál nagyobb nem lehet a készletünk értéke. Így hogy szervezzünk be újabb bizományosokat? Minél több a bizományos, annál kevesebb jut egyre. Ebben viszont Takácsné- nak van igaza. Érdeme., volna, ha a falusi könyvterjesztés irányítói fontolóra vennék ezt a panaszt. Balogh József Látogató az Északi-sír^ közeléből Ukhtából, a Komi Köztársaság fővárosából kapott levelet a kecskeméti tanács. Magyar ember, Weisz Pál igazgatja az ottani zeneiskolát, aki a közelmúltban szerezte meg a kandidátusi címet. Disszertációját a Ko- dály-módszerről írta. Érthető, ha — mint mostani levelében jelezte — szeretne megismerkedni a mester szülővárosával és az ő nevét viselő híres iskolával. Előreláthatóan a nyári hónapokban érkezik Kecskemétre. A tapasztalatairól írt tanulmányát a Kiskunság a jövő év elején közli. boltnak? — Az egész járásban 38. Főként üzemekben és iskolákban árusítanak. — És a termelőszövetkezetek? Keserűen elmosolyodik: — A tsz-eket annyi fővárosi ügynök látogatja, hogy velünk úgyszólván szóba se állnak a vezetők. — Hány bizományos van a tsz-ekben? — Nem sok értelmét látom, azért kevés. — Van a boltnak szervező munkatársa? — Hogyne. Kalla Lajosné. Ha az összegszerű forgalomemelkedést nézzük, öt év alatt a kétszerese: nem rossz. Ám ha a kalocsai járás eredményeit összehasonlítjuk más járások eredményeivel. azt kell mondanunk: lehetne jobb is. Ami a termelőszövetkezetekről alkotott véleményt illeti, itt bizony vitatkozni kell Takács Istvánná boltvezetővel. Igaz, hogy sok fővárosi ügynök keresi fel a tsz-eket és az js igaz, hogy sokszor kifogásolható módon dolgoznak. De mi lenne, ha a tsz-ben bő készlettel ellátott bizományos működne, aki a megjelenéskor bemutatná a jó könyveket? Biztosra vehető: ilyen helyen „menne” a könyv. És még konkurrálhatnának is az ügynökkel. Ha helyben van a jó könyv, talán hiába is jönne az ügynök ... Csak meg kellene szerRekordok a gyógyvizek versenyében 1866-ban fúrta első ter- málkutunkat Harkányfür- dőn Zsigmondy Vilmos. Azóta gyógyvízkútjaink listája 1957-ig bezárólag 175- re bővült. A legutóbbi évtizedben pedig különösen meggyorsult a feltáró munka: 1958-tól 1967 végéig 153 új fúrás gazdagította ásvány-gyógyvizünket. Ezzel még jobban megerősítettük vezető helyünket a gyógyvízbirtokos országok között. Az újonnan megismert hévízkészlet jellemzőit tárta fel dr. Papp Szilárdnak az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság tájékoztatójában legutóbb megjelent tanulmánya. A legnagyobb mélységből — 2555 méterről — a mindszenti Tiszavirág Tsz új kútja hozza fel a vizet, mégpedig percenként 1100 litert, 96,5 fokos hőmérsékleten. A legnagyobb vízhozammal egy új miskolci kút dicsekedhetik, amelyből percenként 4700 liter tör a felszínre. A hőmérséklet tekintetében a szentesi Űi Barázda Tsz kútia áll az élen kerek 100 fokos hőmérséklettel. A kút mélysége 2193 méter, hozama percenként 1700 liter. Mindhárom maxi-rekord: dal szemben egyetlen mini- I rekord áll. A fertőrákosi új I kút mindössze 41 méteres | mélységből percenként csak ' 20 litert termel, s annak a hőmérséklete sem haladja meg a 11 fokot. Kloridtar- talom szempontjából viszont a harmadik helyen áll az új kutak között. összetételénél fogva legértékesebb vizünk ma már a rábasömiéni új kúté. Minden literre 44.7 gramm oldott sót hoz fel 1943,6 méteres mélységből, hozama pedig percenként 1400 liter 89 fokos víz. Igen sok értékes vegyi anyagot — kloridot, brómot jódot, fluoridot stb. tartalmaz. Érthető, hogy ide országos, sőt nemzetközi jelentőségű gyógyfürdő létesítését tervezik. Ez a rábasömiéni lelet a második helyre szorította vissza az eddigi rekordert, az egyébként szintén rendkívül értékes bükk- széki Salvus vizet a maga „mindössze” 24 808 milligrammos literenkénti oldott sótartalmával. De hát azért az ezüstérem sem megvetendő... Tanácskozás Szeberényi Lehel: Gönczi TÁJ ostanában a háborús iT-*- időkről írtam. Emlékeket idéztem fel, sötét, tragikus emlékeket. Hogyan álltuk, s hogyan nem álltuk a zord időt? Magatartások és érzelmek után nyomoztam. Hangulati elemek után, melyek atmoszférát adnak. így bukkantam egy különös ellenállásra, a sötétségben egy groteszk kis fényre, ott, ahol legkevésbé kerestem, tulajdon falumban. Sőt, a közvetlen, utcabéli szomszédunkban. Csak az kellett hozzá, hogy magam elé idézzem azt a márciusi napot, negyvennégyből, amikor az ablak mögül néztem száraz szemmel, torokszorulásos depresszióban a falunkon átvonuló páncélos egységeket. Egész nap remegtek az ablakok. S a hadigépek szakadatlan zöreje mögött a kísérteties csend, a dolgát végző falu köznapi csendje, amely azonban most szándékoltnak hatott. Röviddel e nap után, hogy a németek hazánkat „ellenőrzésük” alá vették — mama történt ez az eset, mely kesernyés mosolyt csalt akkor fásult ajkunkra, s mint derűs betét, beilleszthető valahol passzív ellenállásunk történetébe. f'1 önczi mama a törté* ^ net hőse, áldás poraira, már akkor az élet szélén állott, az emberi kor szélső határán. A faluban boszorkánynak tortották. aki teliholdkor söprűjén az útkereszteződéshez lovagol. Egyesek esküdtek rá: „karácsony szent éjszakáján tulajdon két szemükkel látták más boszorkányok között, amint éppen körültáncolta az oltárt, és bárki láthatja, ha veszi a fáradságot és Luca székén ülve hallgatja végig az éjféli misét”. Az ilyen szófia-beszédek természetesen nem jelentettek semmit. Gönczi mama. való igaz, kétrét görnyedve és bottal járt, orra hegyes volt és rezes, mint a vasorrú bábáknak, de máskülönben pontosan olyan volt, mint a többi öregasszony özvegyen élt csendes, cikornyás ablakú házában. Idejét a rózsafűzér szemezgetésével, s a percek számolgatásával töltötte, vajon mennyi van még hátra halála órájáig. Máskülönben csirkéit etetgette, tojásukat összegyűjtötte és piacolt velük. Kis földjén már nem tudott munkálkodni, azt kiadta felesbe. Így aztán megvolt, ami egy ilyen öregnek kell, hogy a eír széléig elvánszoroghasson. Kapott valami kis özvegyi pénzt is, de főképp abból élt, hogy a tisztaszobát, amit úgyse lakott, nyaranta kiadta. IV éhány napra rá, hogy a német megszállás történt, ezétfutott a hír a faluban: jönnek a rekvirá- lók. Hogyan, miképp szivárgott ki, nem fontos. Egy héttel korábban tudtuk, hogy jönnek. Kinek-kinek volt ideje, hogy ezt-azt elrejtsen. Komótosan tehette, alapos körültekintéssel. Mire a rekvirálók megjelentek, ünnepi rend honolt a faluban. A rendet a rekvirálók is dicsérték, csak éppen a nagy felesleghiány nyugtalanította őket. Két hétig járták hiába a házakat. Felesleget nem leltek. — Nincs itt kérem semmi — Ismételgette a községi bíró —, nagy nyomorúságban élünk, hadnagy uram. A hadnagy uram kényes, simaképű tisztecske volt, s Gönczi mamához kvárté- lyozták. A tisztaszobában hált, s reggelente kialvat- lan, karikás szemmel lépett ki a ház kapuján, hogy a rekviráló katonák élére álljon. Mit művelhet vele ez a boszorkány — suttogtak a faluban. Többen „tudták”, hogy éjfélkor elváltoztatja magát, és ifjú hölgy képében jelenik meg a hadnagy uram előtt, sóvárgásait csillapítandó. A katonák fülébe ju- tott e mese. s hadnagy uram ugratások középpontja lett. Nem győzött esküdözni, hogy magában tölti az éjszakát, igaz, álmatlanul a kutyakemény díványon, ráadásul hajnalig hallja a vénasszony hangos fohászait, behallatszik a konyhából: „Asszonyunk Szűz Mária. Istennek szent anyja...” és így tovább a végtelenségig. A kis h"dnagy a hét végére már kék-zöld foltokat hordott derekán, tomporán majd erősen bicegett, tapogatta az ülenét, szidta a „dívány istenit”. A „divány-istene” csak az utolsó napon mutatkozott meg, amikor üres szekerükkel, reményeikben megtépázva, már a szomszéd faluba készültek a rekvirálók. De talán meg se mutatkozott volna, ha nem kerül egy árulkodó. Virágéknál az utolsó napon megtaláltak egy zsák búzát, a füstölőben, hamuval és üszőkkel fioman borítva. Virágné elvesztette a fejét és jajgatott: — Tőlem viszik el? Pont tőlem?! — Onnan viszünk, ahol van. — Akkor vigyék el Gön- czinétől is, attól a boszorkánytól. — Annak nincs. — Hogy nincs!? Hát akkor tudják meg, a tiszt úr is azon aludt. Most már csak megmondom. Ha az enyimet elviszik, vigyék a másét is... A tiszt úr odanyúlt a fájós tomporához: álom-e. vagy való. A szekerek diadalom- mai távoztak falunkból. Három zsák búzát vittek. S Gönczi mamát hajlott korára, s az eset mulat- ságosságára való tekintette' csak az ujjúkkal fenyegették meg. a közművelődésről Kétnapos értekezletre jöttek össze hétfőn a Művelődésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok illetékes elnökhelyettesei és a művelődésügyi osztályok vezetői. Az országos tanácskozást Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter nyitotta meg. A résztvevők meghallgatják és megvitatják Molnár János miniszterhelyettesnek néhány közművelődés-politikai kérdésről, dr.Polinszky Károly miniszterhelyettesnek a művelődésügyi időszerű gazdasági kérdésekről és Lugossy Jenő miniszter- helyettesnek időszerű oktatáspolitikai feladatokról szóló tájékoztatóját. Eredményes rágcsáló- és rovarirtást új, hatásos módszerekkel, gyakorlott szakemberekkel mérsékelt áron vévzünk. Városfö'di Petőfi Tsz kártevőirtó szolgálata, Kecskemét. g Széchenyi krt. 32. ° Tnlr,n • 11 «5 «5
