Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-17 / 295. szám
1 oldal 1968. december 11, kedd K‘ Levél as Angyalhoz A lulírott szépreményű Kehely Klotild azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az önök újságjához, hogy levelemet teljes terjedelembe^ közölve szí veskedjenek, s ha van rá lehetőségük, továbbítsák soraimat az Angyalhoz, mert én, mint bedolgozó keveset keresek, s így a megemelkedett postai díjat nem tudnám fedezni. Szívességüket előre is köszönöm és itt csatolom a felháborodott hangú, bár még mindig fájdalommal írott levelet. ' edves Angyal! Én olyan nőszemély vagyok, aki világ életemben a becsületesség ösvényén járkáltam, ötven évig vártam arra, hogy eljöjjön az igazi férfi, akinek hajlandó volnék örömmel oda adni, mindazt, amit én fennállásom alatt össze kuporgottam.. Amikor ön, kedves Angyal, először megjelent Kékes elnevezésű televízióm kisded képernyőjén, rögtön megdobbant az én szívem és csak ennyit tudtam kimondani a megilletődéstől: — Ah! Ez a szó azonban mindennél többet jelentett nekem, hiszen ötven év alatt egyszer sem ejtettem ki a számon, illetve csupán egyszer, amikor a bölcsességfogamat kihúzták az SZTK- ban. Ez az ah, azóta is elevenen él bennem és ön akárhányszor megjelent a képernyőn, úgy mosolygott felém, hogy azt ígéretnek, sőt biztatásnak vehettem. El is határoztam magamban, hogy írok önnek, már megvettem a papírost, tollat is, de szűzies életmódom, s a belém nevelt erkölcsi- ség tiltotta kitárulkozásomat. Azt akartam írni: én képességet érzek magamban arra, hogy önt kedves Angyal, eljövendő gyerme- \ keim apjává tegyem. Lettem volna hű nő, erényes anya, aki békés, meleg családi fészket teremt férjének, a bűnözők és minden rosszakaratú ember ellenségének. Tessék elképzelni Angyal Ür, amint esténként az olajkályha mellett ülve áztattuk volna a lábunkat, meghitt kettesben, miközben gyermekünk szendén alszik bölcsejé- ben. Ezek a gyönyörű tervek azonban mind porba omoltak, amikor egyszeresük azt olvasom az újságban — sőt kép is volt róla, micsoda borzalom —, hogy ön megnősült! Rajongó szívem ekkor majdnem kiugrott az ő megszokott helyéről, s bevallom könnyeztem is a reggelinél, amikor az újságot néztem. f ért mit tud nyújtani önnek kedves Angyal Űr az a kis fruska (bocsánat a kifejezésért), akit csupán a flanc, meg az estélyek, kocsi, nyaklánc érdekel. Pedig ha tudná, hogy én milyen szépen horgolok, sőt meleg harisnyákat, alsóneműt is kötök tiszta■ gyapjúból. Tudom, hogy ez most még nem szükséges önnek, aki lovag, és edzett férfi, de higyje meg. eljön az öregkor, ön fölött is elszáll az idő vasfoga, s akkor tudná igazán megbecsülni egy szerető szív gondoskodását. En minden esetre várni fogom. Ha csalódik, nálam meleg fészekre talál. Rajongója: Kehely Klotild, Vénuszdomb, az úttól balra, első ajtó. — gál — H> Milliók a csoporttagoknak Jóval több mint a kétszeresére emelkedett a biztosítási és önsegélyző csoportok taglétszáma a kiskunhalasi járásban az elmúlt fél évtized során. Míg ugyanis 1963-ban mindösz- sze 3852 taggal számolt az évet záró statisztika, az idén október végéig már 9866-an éltek a csoporttagság nyújtotta előnyökkel, köztük termelőszövetkezeti gazdák, üzemi dolgozók, alkalmazottak stb. A fő vonzóerőt feltétlenül a csoport szervezéséiben sorra kerülő rendszeres utazások, üdültetések jelentik. Több százan élvezték a járásból Hévíz és Har- kányfürdő híres gyógyvizeit és ismerkedtek meg a debreceni tsz-üdülővel és a Hajdúság fővárosának nevezetességeivel. Harmincán vettek részt csehszlovákiai és lengyelországi üdülésen, 83-an pedig Jugoszláviába indultak hosszabb kirádulás- ra. A Budapesti Nemzetközi Traktorlárolás Közös gazdaságainkban nagy gond az erő- és munkagépek megfelelő téli tárolása. Sajnos, kevés még a fedett gépszín, így fokozott hangsúlyt kap az értékes gépek korrózióvédelme. A szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben 30 erő- és mintegy 200 munkagép tárolását kell megoldani. Az erőgépek javítását egy harminctagú brigád végzi, majd a karbantartás után a szabadban helyezik el a traktorokat. Az ekék, boronák, hengerek, vetőgépek, pótkocsik és műtrágyaszórók csoportosítása már megtörtént. Ezeket gázolajjal permetezik be. Segíti a munkát egy Auras- rendszerű 206 ezer forint értékű kocsimosó gép is. Kovács Endre, gépműhelyvezető tájékoztatása szerint a gazdaság jövő évi tervében már két gépszín építése és a javítóműhelyek körüli bekötőút kijavítása is szerepel. Vásárt 600 önsegélyző csoporttag tekintette meg. Nem szabad megfeledkeznünk a rendkívüli esetekben — szülés, házasság, betegség alkalmával — folyósított segélyekről sem. A kiskunhalasi járás biztosítási és önsegélyző csoportjainak mintegy félezer tagja részesül több millió forintos juttatásban Kis tükör „Nekünk is jó!” Állok a kecskeméti csemege üzlet gyümölcsös pultja előtt. Sorrakerülé- semre várok. Valamivel előttem éppen egy nyúlánk, középkorú asszony kér 30 deka gombát. — Tíznyolcvanas blokkot tessék kérni a pénztárnál — így az eladónő, s a papírzacskó után nyúl, hogy kimérje a portékát. Aztán a következő vásárlóhoz fordul. Az iménti, gombát vásárló asszony hamarosan visszatér, nyújtja a blokkot, az eladónő pedig az árut. S akkor pillanatnyi megtorpanás következik. A vevő nyúlna is a zacskóért, meg nem is. Szemmel- láthatóan önmagával is vívódik. Végül zavart mosollyal kéri: — Szíveskedjék a mérlegre tenni... Az eladónő meglepődik, s miközben a kimért gombát a mérlegre helyezi, megkérdi: — Kételkedni tetszik? — Nem, nem. Csak megpróbáltam élni a vásárló jogával — mondta mosolyogva. Ezt tette az eladónő is, miközben a pontosan kimért árut levette a mérlegről. Mosolygott és felénk, a várakozók felé fordulva megjegyezte: — Nagyon helyes, tessék elhinni, hogy ez nekünk is jó!.., —7 —n Hitelek, kamatok, lakóházak Az OTP és a lakosság kapcsolata a megyében Alig van olyan ember, illetve család a megyében, aki, vagy amely nincs kapcsolatban az Országos Ta- karékpénztárraL Vagy úgy, hogy betétkönyvet váltott, vagy pedig hitelt igényelt, OTP részletre vásárolt stb. Az iskolai takarékbélyeg- akcióban például 82 ezer tanuló vesz részt, a KST- nek összesen 20 ezer 206 tagja van, a takarékszövetkezetek taglétszáma pedig meghaladja a 38 ezret. Talán kevesen tudják, hogy az OTP a lakosságnak nyújtott hiteleket — rövid-, közép- és hosszúlejáratút — az általa begyűjtött betétekből, saját alapjából és egyéb forrásokból fedezi. Ez ad tehát egyre nagyobb jelentőséget a takarékosságnak, annak, hogy a lakosság pénzét betétkönyvben helyezze el. Megyénk nem áll rossz helyen országos viszonylatban sem a takarékosság tekintetében. A rövid-, közép- és hosszúlejáratú hiteleket igénybe vevők száma 1968. szeptember 30-án ösz- szesen több, mint 58 ezret tett ki, a kölcsönzött ösz- szeg pedig megközelítette a 630 milliót. Érthető, hogy az OTP-hitelek zömét a lakásépítkezésekhez nyújtott kölcsönök képezik. Mennyi kölcsönt vehet fel az építkező, s azután menynyi kamatot köteles fizetni? Az OTP — a kormány határozatának megfelelően — rugalmas módszert dolgozott ki erre. Az alapköl- csön után — ami társasházépítkezésnél 40, minden más esetben (beleértve a tatarozást, helyreállítást is) 20 ezer forint lehet — évi két százalék a kaimat. A kiegészítő kölcsön után — amelv 20-tól 80 ezer forintig terjedhet — évi hat százalék kamatot számít az OTP. Az említett megoldáson belül azonban a takarékpénztár különbséget tobet az igénylő szociális helyzetének figyelembevételével. Például a több- gyermekes családoknak nagyobb hitelt adhat, fiatal házasoknál az első 5—6 évben alacsonyabb törlesztési részletet állapíthat meg A? OTP és a lakosság közötti kapcsolat természetesen nem csupán a lakásépítkezések, az ehhez nyújtott kölcsönök tekintetében van meg. De mint említettük is, tevékenységének gerincét, súlypontját mégis ez képezi. Különösen meggyőződhetünk erről, ha megemlítjük, hogy az utóbbi három évben — 1966-tól az idei év október 31-ig — összesen 1198 lakás felépítéséhez — szövetkezeti, társas, emeletráépítés, belvizes akció — közel 116 millió forint kölcsönnel járult hozzá az Országos Takarék- pénztár megyei igazgatósága. G. S. Tengeri kígyó Kunbaján A helyzet dióhéjban: Kunbaján jelenleg egy rendkívül kezdetleges, 2x2 méteres, féltetős, fagerendákkal és ajtóval ellátott alkotmány szolgál a propán-bután palackok lerakatául. Ez az „épület” terjedelme miatt sem képes az igényeket kielégíteni. Ezért a gázellátás sokszor napokig szünetel és a megszorult, üzemanyag nélkül maradt „névleges” gáztulajdonosok kénytelenek Bácsalmásra utazni cserepalackért. Az sem közömbös számukra, hogy a gázcseretelepen érvényes 33 forint helyett a 42 forintos áron juthatnak csak pb-palackhoz. Mi lenne a megoldás? Mert lenne, s a kunbajaiak nem is várnak a sült galambra. összefogtak, kezdeményeztek, csupán a végső döntés késik még az ügyben. A helybeli állami gazdaság, termelőszövetkezet és ktsz közösen felépítené a korszerűbb, tágasabb, az előírásoknak a mostaninál lényegesen jobban megfelelő helyiséget. A gáztulajdonosok mindegyike is 150 forinttal venne részt az akcióban. Megindult a levelezés. Előbb a Dél-alföldi Gáz. gyártó és Szolgáltató Vállalat jóváhagyását kérték, hivatkozva a több mint háromszáz fogyasztó érdekeire. A szegedi vállalat formás levélben válaszolt. Ebben az áll egyebek közt, hogy a községben a gázfar- galmazás megfelelő. Indokolatlannak minősíti enr.yi fogyasztó kedvéért 100—150 ezer forint költséggel cseretelep létesítését. (Ami egyébként F^anek János vb-elnök véleménye szerint legfeljebb 70 ezer forintból megvalósítható lenne, s ennek nagy részét is társadalmi munka fedezné!) Majd pedig a gázgyártók — egészen bizarr fordulattal — felokosítják az illetékeseket, miszerint „népgazda- ságilag hasznosabb beruházással is fel tudják használni a beruházási keretet”... Magyarán: költsék másra a pénzt Elgondolható, hogy a lakosság nem ilyen válaszra számított. „Feljebb” folyamodtak: mintegy két hónappal ezelőtt a Nehézipari Minisztériumnál ismételték meg panaszukat, illetve felajánlásukat. Értesülésünk szerint a minisztérium nemrégiben áthidaló megoldást javasolt: a meglevő, régi lerakat szolgáltasson 33 forintos áron palackot. Eddig a történet, amelynek végére még most sem tesszük oda a pontot. Kunbaján még bizakodnak abban, hogy nem is olyan soká, végre közmegelégedésre rendeződik ez az immár tengeri kígyóvá nőtt gázügy kálvária. J. T. 82. Uszkov már maga is észrevette ezt. Hatalmas ez az átkozott szikla, nem köny- nyű elbánni vele... — No, hogy haladsz? — kérdezte egyszer Pétyától, amikor a fiú kimászott a hasadékbóL — Nagyszerűen. — Kimerültél, Pétya, nagyon kimerültél. És ne há- borogj, kérlek. Én látom. Rendben van, még két napot kapsz.,. Ha semmi eredmény nem mutatkozik, mássz ki. Ismét megkezdjük a tűzrakást. Képzeld el, ha mégis ki tudnál törni a szabadba, még az sem segítene rajtunk: a rés túlságosan szűk valamennyiünknek. — De hisz odaát feküsz- nek vasrudaink és csákányaink! — kiáltott fel Pétya. — Már megfeledkezett róluk? A barlangban rejtettük el őket! Ha én áttöröm magam a falon és kijutok a szabadba, behozom a szerszámokat és a munka mindjárt menni fog. Uszkov egy gyors pillantást váltott Ljubimowal: — No, akkor gyerünk, cselekedj! ... A fiú napokon át guggol a lyukban és apránként csentiméterenként halad előre a sziklafalban. Kop- kop-kop — hallatszik a sötétből. Néhány percig pihen, aztán ismét: kop-kop- kop ... Mint egy harkály! Ljubimov éberen fülel és ha Pétya kopogása abbamarad egy-két percre, máris ijedten kiáltja: — Élsz még? — Élek! — hangzik Pétya válasza. S újra: kop-kop-kop... Pétya és arca csupa horzsolás, feje zúg a fáradtságtól, a fülledt levegőtől. De ő kitartó fiú és nem adja fel a harcot. Pável Korcságinra gondol. Pavel bizony nemegyszer sokkal rosszabb helyzetben volt, de akkor sem adta fel a harcot! Az udvaron már március van. A vastag, fehér felhőkön olykor keresztülhatol a napsugár. Eltűnt a hó utolsó maradványa. A juhar- és nyárfákon kipattantak a rügyek. Megjöttek Észak fakószínű, minden lében kanál pirókjai, a hósármányok és az erdő visszhangzott a madárcsicsergéstől. Mindenütt érezni lehetett a tavasz lélegzését. Pétya ki-kijött a barlangból és sokáig üldögélt a^ köveken, bámulta az erdőt, a zöld füvet, a napot. Milyen jó is a mi napocskánk ... Azelőtt mintha észre sem vette volna, hogy van. Világít, hát világít. De most, hogy oly hosszú időt töltött a kőlyukban, már úgy vágyott utána... A kutatók csupa várakozás voltak. Még vagy két- szer-háromszor hallották a motorzúgást, de amint felhangzott, már el is tűnt valahol a messzi távolba. Pétya pedig csak kalapált. Látta, hogy milyen gondos figyelemmel veszik körül a többiek, mennyire szeretné mindegyikük hacsak egy részét is magára venni abból a teherből, amely az ő vállán nyugodott. De sajnos, senki nem tudja átpréselni magát a szűk résen, csak Pétya. Luka Lukics ebédkor a legjobb falatokat rakta a tányérjára. Az utóbbi napokban Hvataj-Muha túltett önmagán a szakácsművészetben. Kiváló nyersanyag állt a rendelkezésere: friss kecskehús és hal, dió és eper és sok egyéb fontos fűszer, mint a petrezselyem, hagyma, fokhagyma, amelyek vadon teremtek itt még télen is, felülről hó borította, alulról a talaj hője melegítette őket. Luka Lukics valósággal a konyha varázslója volt. Amikor esténként megjött Pétya és a tűz körül ösz- szegyűlt a kráter minden lakója, Luka Lukics tiszta, terített asztalhoz ültette őket, ünnepélyes arccal merte tele a fatálakat sűrű ukrán borsccsal. Valódi árpakenyeret tett eléjük és elégedetten gyönyörködött kosztosai jóízű evésében. — Milyen? Mi? Forró? Szerénysége gátolta abban, hogy megkérdezze, hogy ízlik. Da valamennyien mindig ezt felelték: — Finom! Luka Lukics! Nagyon finom!... — Hát neked, Pétya, önt- sek-e még? Finom zsíros borscs, egészségedre válik! ... És az ifjú dolgozó, alig hogy lenyelte az utolsó falatot, máris belezuhant az ágyba és elaludt. Míg ő aludt, Ljubimov és Orocs- ko, vagy Szperanszkij Usz- kowal és Borisszái visszamentek a barlangba, tüzeket raktak, köveket törtek, szélesítették, mélyítették a rést. A nappal az „élenha- ladó’’ Pétyáé volt, az éjszaka a többieké. Egyszer, amikor Pétya a lyukban feküdt verítékében fürödve, kalapálta a makacs falat, a kő hirtelen beomlott, a kalapács ürességbe csapódott, a mécs elaludt és hűvös, de igen jó szagú levegőáramlat tört be a hasadékba. Pétva felkiáltott, aztán fuldokolni kezdett, elszédült és elvesztette eszméletét. A friss levegő sustorogva tört ki a résből és port, kormot hozott magával. Ljubimov felugrott és gyorsan meg akarta gyújtani a mécset. De keze remegett. Érzi, hogy odalent a Íjaikban valami nem mindennapi dolog történt — talán éppen az, amit oly izgatottan várnak már rég óta. A kovát hozzáütötte a tűzszer- számhoz! Egyszer, kétszer! (Folytatjuk)
