Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-15 / 268. szám

1968. november 15, péntek S. oldal o Cinek még a régi szoká­sok, hagyományok a her­cegszántói sokácok között. Főként az idősebbek, no meg a kultúrcsoport tagjai ápolgatják. A fiatalokból álló csoport két leglelke­sebb patrónusa, Gálity György és felesége. Most nálunk beszélge­tünk. Gyuri bácsi régen nyugdíjas már. öszhajú, kissé szegletes arcú, köz­vetlen, kedves ember, igazi szláv típus. Felesége, Er­zsi néni magyar. Kerek­arcú, vidám tekintetű, fia­talos külsejű. Az ő ifjúságuk idején ritkán házasodott össze szerb legény és magyar lány. Ma már ez olyan gyakori a községben, hogy szinte számon se tartják. Körülnézek a kis kony­hában. A falon oklevelek. Az egyiken olvasom: A délszláv népi zene ápolá­sában és terjesztésében ki­fejtett sikeres munkájáért Gálity Györgynek, 1964. május 1-én. A másik ok­levelet a határőrségtől kapta. Mutatja a nemrég érke­zett levelet, amelyben Og­CJ' ' nyenovics Milán, a Ma­gyarországi Délszlávok Szövetségének főtitkára el­ismerését fejezi ki eddigi munkájáért és kéri, hogy továbbiakban is patronálja a fiatalokat. — Természetesen válla­lom — mondja Gyuri bá­csi —, hiszen nem is tud­nék én már enélkül élni. Köztük én is megfiatalo­dom. Mint a kultúrcsoport ze­nei vezetője, harmonikáján elővarázsolja a régi szép szláv dallamokat, ame­lyekre már csak az időseb­bek emlékeznek. Ezekre énekelnek, táncolnak a so­káé fiúk és lányok. A csoport nemcsak itt­hon, hanem a környező községekben is fellép, sőt vendégszerepeitek már többször Jugoszláviában is. Erzsi néni is mindig el­kíséri őket, hiszen ő az öl- töztetőjük. Ismeri az ősi népviseletet, legalább úgy, mint a legöregebb délszlá­vok. — Bizony, egyre nehe­zebb beszerezni a kelléke­ket — panaszkodik. — Humoros miniatűrök // yen ez a KRÓNIKA EGY RÓZSASZÁL Egy bedfordi (Anglia) gyár nagylelkű igazgatója egy-egy szál sárga rózsát küldött azoknak a mun­kásfeleségeknek, akiknek a férjük határidő előtt épí­tette föl a gyár egyik új csarnokát. Az erre felfi­gyelő újságírónak a vajszí­vű direktor elmondta, hogy előbb a munkásokat akar­ta megjutalmazni, de az­tán arra gondolt, hogy a túlórázó férfiak feleségei is viselték a munka ter­hét, és helyesebb rájuk gondolni. Egy-egy szál rózsaszál mégis csak olcsóbb megol­dás volt, mint egy valami­revaló jutalom... ORVOSI JELENTÉS Therese Conley houstoni háziasszonynak a konyhá­jába a minap betévedt egy egér. Az asszony észrevet­te és — természetesen — rettenetesen sivalkodni kezdett. Nem hiába ... Első kiáltására ugyanis az egér megtorpant, a má­sodikra felfordult és ki­múlt. Halálának oka — állapí­totta meg később egy ál­latorvos — szívszélhűdés... SZERELMI ALMOK A Paris Jour-ban nemré­giben a következő hirde­tés jelent meg: „Két szép fiatal lány, test­vérek. gvereket szeret^é-eek. Csak Intelligens és vonzó kill, sejö jeléltek Jelen'ke-zenek. Legoae'Tobb titoktartást ígé­rünk. Házasság nem jóhet szá. ruhásba.” ÉJFÉLI TELEFON A berni Gordon házas­pár a minap vendégségben szórakozott, amikor éjfél­kor a következő telefonhí­vást kapta: — Uram! Gyermekeik teljesen tönkreteszik a la­kásukat! A fürdőszobából folyik a víz. Elzártam a • • • csapot, és a félig megfa­gyott kutyát kivettem a hűtőszekrényből. Nem, uram, ezért nem jár sem­miféle köszönet... Adja­nak hálát a sorsnak, hogy vannak még tisztességes betörők!... ÉLŐ FESTMÉNY Ha egy festmény járni tudna, bizonyára könnyebb lenne eladni — gondolta nemrégiben két nagyremé­nyű, Párizsban élő hindu festő. Azután találtak ki­tűnő megoldást ötletükre. Szerződtettek egy csinos ifjú modellt, röpke három óra alatt rámázolták mez­telen testére a „festményt” és útjára bocsátották. A sé­táló és domborműre em­lékeztető képnek nagy si­kere volt a párizsi boule- vardokon, de — sajnos —, a mű nem volt eladó. Az­óta a két festőújító mű­termében nyüzsögnek az érdeklődők. Üjabb „élő” festményekben kívánnak gyönyörködni. E HETI KRIMINK Suzanne Ferou párizsi lakására korán reggel be­csengetett két férfiú azzal, hogy a villanytársaság al­kalmazottai és ellenőriz­niük kell a villanyvezeté­ket. Dolguk végeztével ma­gukkal vitték Ferou asz- szony hatmillió frank meg­takarított pénzét. Nem sokkal később újra két férfi állt az ajtó előtt, csöngettek, mondván, a rendőrségtől jöttek. A ká­rán kesergő Suzanne na­gyon megörült, hogy ilyen gyorsan mevérkez+ek a közbiztonság őrei. öröme azonban korai volt. mert alanosan összosztd+ák. hogy oVhon tartotta a pénzét. Mire Ferou asszony sze- oegve bevallotta, hogy bátyja ötmillióját is őőrzi A két ..felügyelő” vn” olyan kedves, és mag,-’ vette megőrzésre ... Krónikás: Révész Tiboi B Á lapos kincse Nemcsak a nagyoknak, ha­nem a kicsiknek is. A kicsik alatt Erzsi né­ni a sokác babákat érti, amelyeket ő szokott otthon üres óráiban készítgetni. A tanyák közt szelíd ho- dott, mélyebb fekvésű ré­moklankákon vezet az út a szék történetét. Kincseslaposig. „Jó legelő volt arra mindig” — mond­ják a környékbeliek. — „A mélyebb részeken egy év­Ezek a népviseletbe öltöz­tetett babák valóságos mű­remekek. Kevés van belő­lük, nagy részük külföldre kerül. Küldött egyet Tye- reskovának is, az első női űrhajósnak. — Ajándékoztam Dobi István elvtársnak, az Elnö­ki Tanács nyugalmazott elnökének is, aztán a köz- 1 lekedési és postaügyi mi­niszternek — sorolja. — Sajnos, már az én kezeim sem olyan fürgék, mint az­előtt, meg aztán babafejet sem lehet kapni, mert az az egy, amit nem én készí­tek. A maszekok Budapes­ten méregdrágán adják. Sajnálkozik, hogy nem i tud mutatni egyetlen kész babát sem. — Az utolsót j is elkunyerálták, de a me- ; gyei tanácstagunknál, Filá- kovity Vitályosnénál meg­tekintheti — világosít fel. Sikerült szem ügyre ven­ni Erzsi néni műremekét. Valóban szép munka. Hercegszántó lakosságá­nak körülbelül egyharmada délszláv. A sokácok az ősök régi szép hagyomá­nyait a község magyar la­kosságával együtt és egyetértésben óvják meg a feledéstől. K. S. ben négyszer is kaszáltunk! A füvet csak a legélesebb kasza vágta, sűrű volt. de könnyen kifordult a föld­ből, gyökerestől. Néha az egész lapost fölvette a víz, de csak napokra. A szél meg hordta rá a finom ho­Aztán jött néhány mér­nök. Lefúrtak a földbe pár méterre — talajmintákat gyűjtöttek. Kis üvegekbe tocsogtatták a puha fekete földet, elvitték megvizsgál­ni. Kitűnő lápföldet tálál- ták, átlagosan 15—16, de egyes rétegekben 20 száza­lékot is elérő szervesanyag­tartalommal. És ezzel kezdődött a jász- szentlászlói lápok „leg­újabb kori” története. — Amikor értesültünk a vizsgálat eredményéről, azonnal megtervelztünk egy véleményét is. A recept: holdanként 4—500 mázsa láptalaj, 100 mázsa szer­vestrágya és 4 mázsányi ve­gyes műtrágya keveréke. Az idén először saját gé­pekkel végezzük a talajja­vítás teljes folyamatát. A munka eredménye? Az aszályos nyár ellenére ön­tözés nélkül is 40 mázsás csőtermést értünk el kuko­ricánkból. Ahol nem is a 40 mázsa a lényeg, bár ez sem lebecsülendő, hanem az, hogy egyáltalán ter­mett öntözés nélkül? Valószí­nűleg utoljára beszélgetünk erről. A kitermelt lápföld helyén hatalmas víztárolót Markológépek rakják a von tatóra a magas szervesan yag tartalmú lápföldet mokot, aztán megint eső, nagyobb arányú talajjaví- szél... így ment ez talán tási programot. Voltak itt ezer évig is!” A tanyaiak próbálkozások azelőtt is, így mesélik el a beláposo­A statisztika tükrében Kilenc százalékkal több táppénzes Egymillió munkanap — kereken nyolcmillió mun­kaóra — esett ki az első félévben a betegségek miatt. A táppénzes napok száma Az iparban és építőiparban A mezőgazdaságban A közlekedésben A kereskedelemben az összes munkanapok szá­mának az 5 százaléka volt a megyében — kevesebb tehát az országos 5,2 szá­zaléknál A táppénzesek aránya 1968 első felében a megyében országosan százalék ha előbb kezdhettük volna! — sóhajt Baki Fe­renc, a jászszentlászlói Aranyhomok Termelőszö­vetkezet főagronómusa. Az­tán folytatja. — A mi területünk állat­tartó képessége meglehető­sen alacsony, a szántóegy­ségre vetített állatsűrűség kicsi. Pedig az intenzív gazdálkodás, a kertészeti kultúrák minden évben ha­talmas mennyiségű trágyát igényelnek. A talajjavítás egyik legfontosabb érde­künk, persze sok pénz kell hozzá. Kapóra jött az éven­kénti negyedmilliós állami támogatás. A lápot felhasz­náljuk a szőlőben, gyümöl­csösben, ezenkívül 120 hold szántót is javítunk vele. Hogy a munka szakszerűbb legyen, kikértük az OMMI nyertünk. Kézenfekvő volt a gondolat és rövidesen tervvé lépett elő: öntözni kell a közeli földeket. Mi­vel a kézi munkaerő nagy részét leköti a 150 holdnyi szőlő, konyhakertészetre nem gondolhattunk. Maradt hát a szántóföldi öntözés, és a törpealmás locsolása. Ezt a terv pedig már jövő­re valósággá válik. ■ n ■ ■ A jászszentlászlói láp né­hány év múlva nem léte­zik többé. Egyik régi gaz­dájáról, de az is lehet, hogy egy legendáról kapta na­vét: Kincseslapos. A lapos kincsét nem a buja fűben, hanem annál egy kicsit lej­jebb találták meg az em­berek. Évek óta szétszór­ják ezt a kincset a környe­ző földeken és a legendá­ból valósággá, forinttá vá­lik. Baranyi Pál Megyénkben naponta át­lag 6724 dolgozó volt táp­pénzes állományban — csaknem 9 százalékkal több, mint egy évvel ez­előtt. Az orvosi rendelőin­tézetek forgalmának első félévi adatai is arról szá­molnak be, hogy a gyer­mekgyógyászat kivételével minden szakon emelkedett a gyógykezelési esetek szá­ma a tavalyival szemben — a legnagyobb arányban a szülészet-nőgyógyásza- ton. A táppénzesek száma az idén főleg az iparban nö­vekedett erősen. A három és fél ezres napi átlag 16 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Sőt — a ne­héziparban még ennél is nagyobb: 31 százalékos volt a táppénzes állományban levők napi átlagos számá­nak a növekedése egy év leforgása alatt. Az élei ni- szeriparban az átlagnál ki­sebb az emelkedés. A táppénzes napok arány- ma a megyei ioarban ée " '"•’'lóságban halad országost. Á. L. Vigyázat! Konkurrencial Felnőnek a vállalatok Tavaly, amikor a Kiskő­rösi Vegyesipari Vállalat átállt a világítási berende­zések gyártására, Kalocsán a Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat vezetői talán még örültek is, hogy újabb társuk akadt a megyében, aki az övéké­hez hasonló armatúrákat állít elő. Tanácsokkal és szerszámok kölcsönzésével is segítették a kiskőrösie­ket. Azóta itt új telep épült, fokozták a termelé­süket, megtervezték a ne­oncsövekből álló, újdonság­számba menő úgynevezett „kiskőrösi luxuscsalád”-ot, piackutató bemutatókon vettek részt Szegeden és a közelmúltban a szabadkai ásáron. Következésképpen ’•iderült. hogy a gazdaság- irányítás reform iának kö­rülményei között minden­képpen számolni kell ve­lük, mint konkurrenciával. Kalocsán például három különböző típusú, ostornye- les oszlopokra szerelhető higanygőzarmatúra gyártá­sát tervezik. A prototípu­sok az Elektromos Ellenőr­ző Intézet véleménye sze­rint megfelelnek a korsze­rű fénytechnikai követel­ményeknek, s a gazdasá­gossági igényeknek. A null­szériából eddig összesen négy darab készült el. To­vábbi harmincnak a gyár­tását az év végéig befeje­zik. A sorozatgyártást a következő esztendő első hó­napjaiban kezdik el. Ezek a higanygőzlámpák a kor­szerű, modern városkép ki­alakítását szolgálják. Ugyanakkor a Kiskőrösi Vegyesipari Vállalatnál is gyártanak oszlopkarra, os­tornyélre szerelhető lámpa­testeket. Sőt, a Magyar Elektrotechnikai Alkatrész- kereskedelmi Vállalat a jö­vő évre hatmillió forint értékben már jelezte igényét. Pethő János igazgató el­mondta, hogy megkönnyeb­bülten sóhajtottak fel, ami­kor először észrevették, hogy a kalocsaiak konkur- rens vállalatnak tekintik őket. Ügy érezték, hogy eebben munkájuk elismeré­se jut kifejezésre. Mi pe­dig, akik a sötét beálltá­val a lámpák fényében élűnk, dolgozunk, ugyan­csak örömmel vesszük tu­domásul a kialakuló ver­sengést. hiszen ez egyben biztosítéka is annak, hogy az igényeinknek leginkább megfelelő armatúrákat gyártják mindkét helye«. — halasa <m

Next

/
Thumbnails
Contents