Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
I olda I9B8. november IS, szerda nyugdíjasok gondjai SAJNÁLOM nagyon, hogy másirányú elfoglaltságom miatt nem vehettem részt a KPVDSZ megyebizottsága nyugdíjas csoportjának legutóbbi klubdélutánján. Pedig, mint Végh Pál, az SZMT munkatársa elmondotta, az érdekes témák garmadája vetődött fel ez alkalommal. A nyugdíjasok érdekvédelme, a gondjaikkal való törődés jó kezekben van. És hogy a társadalomnak ez a rétege nem elhanyagolható, mutatja, hogy ők maguk is okos kezdeményezésekkel igyekeznek hallatni magukról, tovább formálni sorsukat a pihenésre szánt — legtöbbször mégis tevékenységre áhítozó — években. Felmerült annak a gondolata: milyen Jó volna, ha a nyugdíjasoknak saját lapjuk, folyóiratuk lenne. Megoldható vagy nem: ennek eldöntésére mások hivatottak. De az ország egy és negyedmillió nyugdíjasának a tájékoztatása, szemléletük alakítása, sajátos problémáik megvitatása bizonyára megérdemli a foglalkozást ezzel a témával. Rendszeres havi összejöveteleiken egyébként még több politikai, városfejlesztési, egészségügyi és hasonló témájú előadást szeretnének hallani. Tudjuk, hogy a nyugdíjasok többsége irtózik a tétlenségtől. Ha nem is a régi lendülettel, de számos munkát szívesen vállalnának, s becsülettel el is végeznék. Így született meg a közelmúltban az együttműködés a munkaerőgazdálkodási szervekkel. A nyugdíjasok kartonokon közlik személyi adataikat, szakképzettségüket, azt, hogy milyen munkát szeretnének végezni, s érthető izgalommal várják a fejleményeket, az értesítést alkalmazásukról. BESZÁMOLTUNK már lapunkban arról, hogy még az idén felmérés indul a nyugdíjasok problémáinak rendezése céljából. Ennek az akciónak az első szakaszában most élet- és munkakörülményeiket vizsgálják. (Feltehetően a következő lépés az anyagi és szociális helyzet áttekintése lesz.) a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága kérdőívet bocsátott ki, s a beérkező válaszokból már most, az akció kezdetén is érdekes kép rajzolódik ki. Kitűnik például, hogy jó pár üzemben nem foglalkoznak szervezetten, rendszeresen a nyugdíjas dolgozókkal. Van ahol az üzem vezetői arra hivatkoznak, hogy kevés. náluk a nyugdíjas, vagy vidékről járnak be a munkahelyre. (Ez utóbbi esetben, úgy hisszük, alapos a gyanú, hogy mind a munkahelyen, mind lakóhelyükön nélkülözik a velük való törődést!) Sablon nincs. Mindenütt egyénileg kell a kérdést megoldani. S erre számtalan mód van: beszélgetések, meghívás a vállalati ünnepségekre, értekezletekre, az üzemi híradó eljuttatása hozzájuk, vagy éppen tanácsuk kikérése fontos szakmai ügyekben, Röviden: annak a hitnek az erősítése, hogy nem felesleges emberek. ARRA, hogy szeretettel, leleményességgel sok mindent el lehet érni, jó példa a BOV kecskeméti gyáregysége. Nőnapkor például mind a 74 nyugdíjasukat megvendégelik. Az üzem nagyszabású rekonstrukciója után valamennyiükkel megismertetik majd az újjászületett egykori munka- lyet. Elképzelhető, milyen maradandó élményt jelent majd nekik, ha elbeszélgethetnek az utóddal, aki a régi gépük helyén álló korszerű masina mellett dolgozik; ha kicserélhetik tapasztalataikat, s meg-meg- újulva erősödik bennük az érzés, hogy számontartják még őket, nem szakadt el a szál, amelv köztük és a gyár között fonódott. Nem „világmegváltó” dolgok ezek, mégis ha belegondolunk, sokat jelentenek. S mindez a vállalat, a szakszervezet vezetőinek lelkiismeretessségén, figyelmességén múlik csupán. J. T. Gárdonyi Géza: j EGRI CSILLAGOK Feldolgozta; Márkusz László. Rajzolta: Zéród Ernő. A TANÁCSI MUNKA FÓRUMA Szélesedő demokratizmus az államigazgatásban Kiskunhalason már hagyománya van a társadalmi munkának. A lakosság széles köre vesz részt a városfejlesztési feladatok megvalósításában és eredményesen bekapcsolódik az államigazgatási munkába is. Az új gazdaságirányítási rendszer szükségszerűen megkívánja a szocialista demokrácia érvényesülését, a dolgozók még nagyobb mérvű bevonását e feladatok megvalósításába. Városi tanácsunk, a pártós a tanács-vb vezetői nagy gondot fordítanak rá, hogy az igazgatási feladatok ellátásának társadalmasítása tovább fejlődjön és a szűkkörű, hivatali jellegű ügyintézés helyett — a társadalmi aktivisták széles körű közreműködésével — még hatékonyabbá váljon a munka. Eddigi tapasztalataink igazolják például, hogy a jogi és államigazgatási állandó bizottságunk által létrehozott lakásügyi bizottság eredményesen és jó hatásfokkal végzi feladatát Az államigazgatási munka hatásának növelése céljából jött létre — a lakásügyi bizottsághoz hasonlóan — a szabálysértési bizottság, melynek megszervezésében az állandó bizottság mellett segített a járásbíróság elnöke is. Elsődleges feladatnak tekintettük és tekintjük a bizottsági tagokkal részletesen megismertetni munkaterületüket, folyamatosan tájékoztatni őket a megjelenő rendeletekről. Az eredmény már a kezdeti időszakban is megmutatkozott: a szabálysértési bizottság tagjai nagy érdeklődéssel és lelkiismeretességgel kezdtek a munkához. A szabálysértési bizottság dönti el, mely ügyeket célszerű tárgyalni, s a cselekmény; kisebb súlya miatt hol szükségtelen a tárgyalás kitűzése. A tárgyalást megelőzően tanulmányozzák az iratokat, helyszíni szemlét tartanak az érdemi döntés meghozatala érdekében. A tárgyalásokon kérdéseket tesznek fel a részletek tisztázására, s ily módon maradéktalan a tényállás felderítése. A kiszabandó bírság összegére ugyancsak a bizottság tagjai tesznek javaslatot. Működésük eredményességét, a döntések igazságosságát és megalapozottságát bizonyítja, hogy a kiszabott bírságok befizetése zömmel az előírt határidőre megtörténik és felettes szervünk ritkán változtatja meg döntéseiket Ez azonban csak az egyik oldala a szabálysértési bizottság eredményes működésének. A másik tényező — és ez a lényegesebb —, a felelősségre vont személy körülményeinek ismerete. A bizottsági tagok általában jól ismerik az elkövető személy körülményeit, magatartását otthon és a munkahelyén, továbbá azt is, hogy pillanatnyi meggondolatlanságból követte-e el a szabálysértést. Mérlegelik tehát a személyi „Tíz deka drótszög” címmel október 30-i számukban megjelent — gh—f— aláírásé, a kecskeméti, Szabadság téri vasboltról írott cikkre szeretnék válaszolni. A cikk írója szóvá teszi, hogy a múlt héten háromszor járt az általam vezetett vasboltban, mire kiszolgálták, így az erre a célra eltötltött idejét beleszámítva drágán fizette meg a szöget. Köszönjük a figyelmeztetést, azonban a bolt életét kívülről néző vevő nem tudhatja, hogy milyen munkaerő-problémáink vannak. Sajnos, egy hét alatt négy dolgozónk betegedett meg. Vállalatunk vezetősége megpróbálta a munkaerőhiányt pótolni, de a jelentkezők rövid munka után elmentek tőlünk. így csökkenkörülményeket és a magatartást is. A bizottsági tagok részvétele az eljárásban nem a megtorlást, hanem a nevelést célozza: a bírságolás ennek csupán egyik eszköze; igyekeznek meggyőzni a felelősségre vont személyt a döntés igazságosságáról. Eredményesen segítik a bizottsági tagok a birtokvitás ügyek intézését is. A tanácsi ügyintéző a bizottsággal együttesen tartja meg a helyszíni szemlét, mely az eljárás jog- biztonságát növeli. A bizottság tagjai társadalmi munkában tevékenykednek. Az erkölcsi elismerésen túl ezért szeretnénk megoldani legalább a tárgy-jutalmazásukat, hiszen segítségük az állampolgárok nevelésében és az államigazgatási munka hatékonyságának növelésében egyaránt jelentős. Fodor József vb-titkár vábbra is dolgoznunk, ami egész napos nyitva tartás mellett megfeszített munkát igényel tőlünk. Az új árrendszer is nehezíti munkánkat, ugyanis az érkezett árut minden alkalommal át kell árazni, ez egykét dolgozót szintén elvon a kiszolgálástól. Szeretném megjegyezni, hogy ennek ellenére boltunk mindennap túlteljesíti az előirányzott tervet, ez pedig valószínű, hogy nem a lazaságnak köszönhető! Ha boltunk minden dolgozója visszaállhat szervezett munkahelyére — a felgyógyultak visszatértével — reméljük, ilyen reklamációk nem fordulnak élő. Addig azonban, kérjük kedves vevőink szíves türelmét és megértését. Kovács József boltvezető tett létszámmal kell toVálaszol az IIIetékes A vásárlók megértését kérjük! ZEBRAde minek! Állok a kecskeméti Lenin tér sarkán, ott ahol az E—5_ös nemzetközi út halad át a városon. Forgalmas útkereszteződés van itt, a gyalogos átkelőhelyeket ezért távolabb vitték, hogy biztonságosabbá tegyék az átjutást. Zebra is van természetesen mindkét oldalon. Különösen az ÁBC- áruház felőli a forgalmas. Itt haladnak át a munkába igyekvő felnőttek, s az iskolába siető kisdiákok. Reggelente ügyes úttörő fiúk segítik a kisebb gyerekek áthaladását. Sajnos, — tanúja voltam nem egyszer — az autósok egy része nem akar tudomást venni a tárcsával jelző kis forgalmi irányítókról. Előfordult már, hogy egy személygépkocsi be. lehajtott az átkelő gyermek- csoportba. Csak a gyerekek fürgeségén múlott, hogy nem történt nagyobb baj. De a felnőtteknek sem mindig könnyű itt az átjutás, különösen nyáron, amikor valóságos autókaravánok vonulnak itt, nem is csekély sebességgel. Általános tapasztalat, hogy az autósok, mo. torkerékpárosok és egyéb gépjárművet vezetők közül csak nagyon kevesen veszik figyelembe a zebrát. Sőt, a legtöbben — az útkereszteződésnél várakozó járművekre is tekintettel — még jobban rákapcsolnak, s ezt a sebességet a gyalogosátkelőhelyen sem csökkentik le. Nem ritka a 70—80 km-es sebességgel vágtató gépkocsi. Ilyenformán a zebra, amely a gyalogosok biztonságosabb áthaladását lenne hivatva szolgálni, szinte értelmét veszti. Van — de minek? — kérdezik kesernyés tréfálkozással az ittlak ók. S különösen a gyermekeiket útjukra bocsátó szülőket tölti el naponta aggodalom. Nem ok nélkül. Hogy mi lenne a teendő? Nyugodtan állíthatjuk, hogy fővárosban, de más országokban kisebb helyeken is. a hasonló átkelőknél jelzőlámpákat alkalmaznak, s ez nem rossz módszer. A technikai segédeszközöket feltétlenül segítségül kellene hívni. Lehet, hogy ez költséges dolog, de az ilyen beruházás nem egykét évre szól. Azért is megfontolandó ez; mert az E—5-ös útvonalon a forgalom nem csökken, hanem egyre növekszik. Ha az illetékesek úgy vélték, hogy egyelőre nincs pénz a várost kikerülő útvonal megépítésére, akkor messzemenően gondolni kell a lakosság érdekeire is. Az E—5-ös a városon halad át, de ez az egész nemcsak városi ügy. Nem drága —^ a fővárosihoz hasonló — aluljárókat követelnek itt az emberek, habár távlataiban lehet, hogy ez sem kerülhető el, beérnék a csúcsforgalmi időben egyszerű jelzőberendezéssel is. Mert az. most már vitatha. tatlan, hogy a jelenlegi megoldás nem vált be. Ismerjük el, és vonjuk le belőle a tanulságokat. T. Pi S AMIKORRA A KATÓNAK VISSZADUGTAK A KARDJUKAT, A GYERMEK ELTŰNT A SZOKNYÁK ÉS KÖTÉNYEK KÖZÖTT.
