Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-06 / 261. szám

1968. november 6, szerda 3. oldal Foglalkoztatási gondok Csá tálján Nemcsak a téli, de a nyári, sőt már a tavaszi foglalkoztatás is gondot okoz Csátalján, az Üj Ta­vasz Tsz-ben. Az idén első ízben fordul elő, hogy mintegy ötven gazdának nem tudtak munkát adni áprilisban és május első felében, valamint a julius közepétől augusztus 20-ig terjedő időszakban. Más szezonmunkák idéjén vi­szont kevésnek bizonyul a 270 körüli dolgozó tag, az időszakosan itt dolgozó 80 —90 családtag, sőt a hely- lyel-közzel besegítő ötven körüli nyugdíjas is. Ilyen­kor a diákok segítségét is igénybe veszik. Mint pél­dául a nyár eleji növény- ápoláskor, vagy mint az elmúlt hetekben történt, a »zűrét idején. A „munka­csúcs” még jelenleg is tart, 60 százalékban — ez itt 500 holdnak felel meg — kézzel törik a kukori­cát. Milyen munkalehetősé­gek várnak télen a növény- termesztésben, s általában az időszakosan dolgozó gazdákra? Kis seprűkötő melléküzem van a tsz-ben, ez mindössze három-négy embernek ad munkát. De­cemberben a dohánysimí­tást végezheti mintegy húsz családtag, főleg asz- szony. Ha nem is rendsze­resen, de igénybe veszik a gazdákat az erdőtisztítás­nál, a dűlőutak karbantar­tásában, a trágyahordásban. A tsz szeszfőzdéjében négy ember talál alkalmazást. Akinek pedig helyben nem jut elfoglaltság, mint a korábbi években is, a tsz igazolásával munkát vál­lalhat a karapancsai erdé­szetben. Ilyenek általában húszan-harmincan van­nak. Nem véletlen, hogy az idén már a nyáron is „ex­portált” munkaerőt az Űj Tavasz; több gazda eljárt egy-két hónapig az erdé­szethez, a gabonafelvásár­lóhoz és a gépjavító által szervezett útépítéshez. Véleményűnk sze­rint jobban járna a gazda­ság, ha a tagok munkaere­jét a közös gyarapítása érdekében kamatoztatná; azaz a haszon helyben „csa­pódna le”. Van is erre tö­rekvés, jövőre 70—80 hold vöröshagyma, 60 hold főző­hagyma termesztését terve­zik; s azonkívül konyha­kertészettel, dinnyével sze­retnének foglalkozni. Ezek éppen a kritikus idősza­kokban biztosítanának foly­tonos munkalehetőséget Hosszabb távon azonban ez sem szünteti meg a gon­dokat. Szükségesnek , lát­szik, hogy a gazdaság ve­zetői alább adjanak abból a túlzott óvatosságból, amellyel a fővárosi, vagy más ipari üzemektől érkező kooperációs ajánlatokat fo­gadják. Az persze természetes, hogy olyan megállapodás­ra kell törekedniük, amely a szövetkezet számára is előnyös. Am ezt a lépést előbb-utóbb meg kell ten­niük, hiszen az új mecha­nizmusban kiterebélyese­dő gazdasági élet törvényei Csátalján is hatnak. —ni —el Ütra készen a hidroglóbuszok... Több külföldi ország megrendelésére gyárt hidroglóbuszt a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregysége. Jelenleg 21 gömb alakú víztartály elemeit „csomagolják” és helyezik vagonba, majd Afrikába, Ghá­nába, szállítják őket. (MTI-foto — Bajkor felv.) munka nélkül.. i A hely­zet sürgető, mert ma közel ezer ilyen munkás csopor­tosult, s mintegy 50—60 ta­gú küldöttségük izgatottan követelte nálam a munka- alkalmat és segélyt. A ha­zatérő hadifoglyokkal még csak rosszabbadik a hely­zet, munkaalkalom nagyon kevés van és nagyon sok munkáskéz tétlenkedik. E kielégítetlen munkásság a közrendre nézve bármely percben veszélyessé válha- tik” A Nemzeti Tanács 19 i9. január 10-i ülésén Fodor János, a népjóléti bizott­ság elnöke bejelenti, hogy a kecskeméti malommun­kások 200 százalékos mun­katéremelést Kérnek. Már­ciusban a kecskeméti cipő­munkások is sztrájkba lép­tek, hogy a cipőtűzőnők ré­szére a heti 180 korona fi­zetést kiharcolják. A polgármester közmun­kákat javasol a miniszté- riális szerveknek. 1. Meg kell építeni az új postát. 2. Ki kell bővíteni a főpá­lyaudvart. 3. A Kecskemét —Kiskunhalas közutat mű- úttá kell kiépíteni. 4. He­lyes lenne megkezdeni a Duna—Tisza csatornát. 5. A város környékén a föld­gáz területek feltárását sürgősen meg kellene kez­deni. A követelések sorsa azon­ban közismert, semmihez sem kezdtek hozzá, semmi sem valósult meg belőlük. A város mozgalmának további balratolódását, a helyzet éleződését jellemzi az is, amiről a Kecskeméti Folgár ad hírt február 2-i számában, amely szerint a szociáldemokrata párt és a munkástanács küldöttségi- leg kereste fel a városi ta­nácsot és követeléseket ter­jesztettek elő. Követelték Barna Tibor rendőrpa­rancsnok azonnali eltávolí­tását, mert megakadályoz­ta a rendőrség beszervezé­sét a szocialista mozga­lomba és illegitim úton jutott gabonához. Követel­ték, hogy pártszervezés cél­jaira és adandó esetben, ha a külterületen rendza­varás történne, a tanács bocsásson városi fogatokat és automobilokat a karha­talmi osztagok és a párt kiküldött embereinek ren- delkezésére.A követeléseket a tanács elutasította, ami­vel természetesen a Kecs­keméti Polgár teljes egé­szében egyet ért. A szociáldemokrata párt február hónapban egyre nagyobb aktivitást tanúsít. A városháza előtti téren nagy népgyűlést tartottak, amelyen igen sok ember vett részt és a 18 szakszer­vezet táblák alatt vonult fel. Szabó Lajos nyitotta meg a gyűlést, majd jegy­zőnek Fejős Bélát és Tóth Lászlót választották meg. Az első szónok Simon Ist­ván támadta a polgári pár­tokat és a keresztény szo­cialistákat és ezzel fejezte be: „Kecskemét polgárai egyesüljetek!” Bódy János után Goldschmidt Sári bu­dapesti kiküldött szólalt fel az iskolahiányról, az anya- és csecsemővédelem szükségességéről. Ostyán György, a 30-as honvédek bizalmi férfija tiltakozott az ellen, hogy a katonasá­got ellenforradalmi célokra akarják felhasználni. Időközben sor ke­rült a kecskeméti szociál­demokrata párt évi rendes közgyűlésére, amelyet a városháza nagytermében tartottak meg. A közgyű­lést Lugossy István vezette le. Bódy János tartott be­számolót az egy éve vég­zett munkáról, hangsúlyoz­va, hogy 1918 óta a párt Megértésre számítanak ■ Amilyen fiatal intéz­mény a Fülöpszállási Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola, még mi, Bács megyeiek se gondol­nánk, milyen jó híre van már — mondhatnánk or­szágszerte. 1962-ben hu­szonegy tanulóval indult, s ebben a tanévben már 104 — egy-két kivétellel — megyénkben hallgató is­merkedik itt a mezőgazda- sági gépészet és öntözés tu­dományával. A tanulólétszám nagy felfutásából is következtet­ni lehet, hogy az iskola ki­nőtte kezdeti kereteit, ör­vendetesen nőtt a gépállo­mány is. A szerelőműhelyek azonban nincsenek gumi­ból, sem a gyerekek, sem a gépek nem fémek már el bennük. Ezt a helyzetet értette meg dicséretes mó­don a Bajai Vízügyi Igaz. gatóság, s mivel a Kiskun­sági Vízgazdálkodási Tár­sulat fülöpszállási ún. bá- ger-telepének Dunavecsére helyezése napirendre ke­rült, annak javító-szerelő műhelyeit átadta az isko­lának. Ilyen fejlődési kilá­tásokra alapozva végezte az iskola vezetősége a tanulók toborzását már erre a tan­évre, biztosra véve, hogy idejében megépül a társu­lat új telephelye Dunave- csén. ■ Csakhogy, amint a je­lek biztosra mutatják, az említett új termelőhe­lyek nem készülnek el a közeli hetekben. Viszont mi a helyzet Fülöpszállá- son? — Ez itt az erőgép sze­relő műhely — vezetett Nagy Gábor igazgató az is­kolaudvar egyik nagy szög­letét elfoglaló szabadtéri munkahelyre. Tucatnyi, zöld színű erőgép állt ott szoros glédában, részben készen, részben szerelés alatt, vagy még egész szét­szedett állapotban. Ezeken tanulnak a fiúk. Most még kellemes is a szabadban folyó munka, oktatás. Am egyik óráról a másikra beköszönthet a vad hideg, s akkor bizony a 15 éves tanulókat az ég alatt, fagyos szerszámok­kal, vasakkal foglalkoztat­ni — enyhén szólva —, nem lenne lelkesítő, de nem is lehet. Be kell vonulni az erőgépszerelő műhelybe. munkája felélénkült és azt, hogy a Függetlenségi Párttal való együttműkö­désre nagy szükség van. A felszólalások közül különö­sen kitűnt Imre Gábor, Ba- racsi László és a budapesti katonatanács küldöttének beszéde. Az új pártvezető­ségnek a következők lettek tagjai: Bódy János, Csialik I,ászló, Dudás András, Hajma József, Kosa Ist­ván, Zeri Pál, Lugossy Ist­ván, Soós Albert, Szegedi Lajos, Váczi János, Villám István. Az ellenőrző bi­zottság tagjai lettek: Soós Pál, Sarlós Ágoston, Tóth László, Tóth Károly és Vincze Lajos. A szociáldemokratákkal szövetkezett polgári kor­mány, hogy megakadályoz­za a kommunista párt szer­vezkedését és elgáncsolja nagy népszerűségét, arra az álláspontra helyezke­dett, hogy vezetőit letar­tóztatja. Ekkor érkezett a hír Kecskemétre, hogy a városból származó Vágó Béla is a gyűjtőfogházba került. De az események menetét már semmi sem állíthatta meg. Dr. Weither Dániel Ott van mindjárt, csak be­lép az ember az ajtaján. De mekkora ez a munka­hely? Hat méter széles, 9 méter hosszú kis helyiség, közelién az aknával. Mi fér azonban még ide, mikor körben, a legpedánsabb rendben, a következők so­rakoznak: esztergagép, osz­lopos fúrógép, adagolóbe­mérő, satupad, alkatrészek, szerkezetek... Beállítanak egy erőgépet az akna fölé, és mintegy negyven tanuló számára már nem marad hely. Aprócska, 2,5x6 méteres az akkumulátor és elektro­mosság szerelő műhely is. Itt 10—15 fiúnak, szakok­tatójuknak, s a szakmun­kásnak kell mozognia, dol­goznia .., „Normális”, azaz kielé­gítő munkaterület, moz­gási lehetőség szempontjá­ból a nagyobb szerelő és technológiai műhely. Igen- ám, de ez a „műhely” az iskola ebédlője, melyet mo6t gépek, munkapadok foglalnak el. És ebből adódik a bo­nyodalmak láncolata. Nincs ebédlő, tehát a ta­nulók étkeztetése a szö­vetkezeti vendéglőben tör­ténik. Ezért kellenének a mű­helyek ott az állomásnál, a Kiskunsági Vízgazdálko­dási Társulat telepén. Az iskola vezetősége megérti, hogy a társulat se tud ad­dig hova költözni, míg az új üzemrészek el nem ké­szülnek Dunavecsén. (Pe­dig a társulatnak saját munkásai szempontjából is fontos érdeke lenne, hogy mielőbb befejezzék a ve- csei építkezést! Tízen jár­nak át Fülöpszállásra Du- navecséről, s bizony meg lehet kérdezni őket, s lát­ni kellene, mennyire kel­lemetlen már alvásuk az egyik csarnok végében le­vő, kitöredezett ablakú he­lyiségben, még ha tüzel­nek is.) A szakmunkásképző isko­la vezetősége annyi jóin­dulatot és megértést kér a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat vezetőitől, hogy az adott körülmények mellett is segítsenek. Bocsássák az iskola rendelkezésére a nagy szerelőcsarnokot, ami azzal jár, hogy kicsit ösz- szébb kellene húzódniok. Akik most itt dolgoznak, elférnek a szomszédos épü­let egyi műhelyében, hi­szen az nincs tele gépek­kel. A munkásokkal is be­szélgettünk, ők is megold­hatónak tartják ezt... Jó lenne tehát, csak minél előbb, míg a kemény tél ránk nem köszönt. — Ha ide költözhetnének már az iskola egyes műhelyei — az emberi munkakörülménye­ken túl mindjárt számos könnyebbség jelentkezne. Az iskolában helyiségek szabadulnának feL Javul­nának a kollégiumi elhe­lyezési viszonyok; (jelen­leg 12—13 gyerek lakik egy-egy szobácskábán,),' Lenne, illetve rendeltetésé­nek megfelelően használ­nák az ebédlőt. Mivel már tető alatt az iskola saját konyhája —j amelynek költségeit a Fiúk a cséplési munkákkal keresték meg —, ha az éttermi étkezte­tés megszűnik, a 104 ta­nuló ellátása évente 300 ezer forinttal lesz olcsóbb.' B Űgy hisszük, ennyi in­dok bőven elég ahhoz,’ hogy a Vízgazdálkodási Társulat megértő jóindu­lattal, mihamar segít az is-’ kólán. Ezt kívánják a já­rási párt- és tanácsszervek is, hiszen ebből a járásból is két osztályra való, dicsé­retes szorgalmú fiatalember helyzetéről, jobb tanulási körülményeiről is szó van. — Magának a Dunavecsei Virágzó Tsz-nek is majd tíz tanulója készül itt a színvonalas- gazdálkodás­ra. Talán még a tsz v* zetői is tudnának segíteni a társulatnak — átmene­tileg —, műhelynek is al­kalmas épülettel. Ha már Fülöpszálláson sehogysem sikerülne az összébbhúzó- dás. De ezt nem feltételez­zük ... Tóth István A statisztika tükrében Munkabérfejlesztés a megyében A legutóbbi országgyű­lésen szó esett arról, hogy egyes vállalatok nem élnek a bérfejlesztés lehetőségé­vel. Hogyan alakulnak a bérek a megyében? A megye iparában a munkabérek összege sok­kal gyorsabban emelkedik, mint az országos átlag. Bács-Kiskun több mint fél­munkabért kapott kézhez az első fél évben, 17 száza-; lékkai többet, mint ameny- nyi a múlt év első felé­ben került kifizetésre. A növekedésnek ez az üte­me mintegy a kétszerese az országosnak és minde­nekelőtt a létszámemelke­désnek, továbbá a teljesí­tett munkaórák növekedé­sének volt a következmé­nye. munkabér százezer ipari dolgozója csaknem félmilliárd forint A megye iparában kifizetett összes 1968. első felében (millió forintban): a minisztériumi iparban a tanácsi iparban a szövetkezeti iparban munká. alkalma­soknak zottaknak 228 69 61 19 63 10 Az egy dolgozóra jutó átlagos kereset két-három százalékkal magasabb az egy év előttinél. Ebben az évben a munkások és az adminisztratív dolgozók keresete valamivel na­gyobb mértékben emelke­dett, mint a műszaki al­kalmazottaké. Az utóbbiak átlagos keresete természe­tesen jóval magasabb, mint az előbbi két kategóriáé. Míg az átlagbéreket il­letően nincs nagy eltérés a megyei ipar három fő szektorában (minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti), ad­dig az idei növekedés üte­me eléggé eltérő képet mutat. A munkások bére tavaly óta a minisztériumi iparban emelkedett a leg­nagyobb arányban, a mű­szakiak fizetése a szövet­kezeti szektorban, az admi­nisztratív dolgozóké pedig a tanácsi iparban. A minisz­tériumi üzemekben a mű­szakiak fizetése alig válto­zott az első fél évben, a szövetkezetekben viszont átlag 9 százalékkal emel­kedett. A munkabérek vi­szont a szövetkezetekben a tavalyi szinten maradtak, míg a minisztériumi válla­latoknál 3,6 százalékkal emelkedtek egy év alatt. Á. L.

Next

/
Thumbnails
Contents