Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
1968. november 36, szombat Nem sorscsapás a rossz adottság Újszerű ajánlások Kiskunhalason Cjabb uaoy csarnokot építenek a félesyházi műanyaggyárban (Tudósítónktól.) Alighogy birtokba vették a dolgozók a 2700 négyzetméteres csarnokot, újabbat, még nagyobbat tervez számukra a Bács- Kiskun megyei Tervező Iroda: egy négyezer négyzetméteres csarnokot, amit összeépítenek a meglevővel. Ily módon hatalmas munkaterületet kap a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi 2. számú egysége. A gyár vezetői kapacitás-lekötési szerződést kötöttek a megyei építő-szerelő vállalattal a kivitelezésre. Az új csarnokban 1970-re kezdődhet a termelés. A hatalmas műhelyt új génekkel és Budapestről érkező 600 tonnás présekkel telepítik be. Gép tehát lesz bőven, de a munkaerőről már sokkal nehezebb gondoskodni, hiszen e tekintetben már most is prob1 érnék jelentkeznek. A jelenlegi dolgozó létszám 1150, s ki hitte volna né- hánv évvel ezelőtt, amikor a kis nyúltelenen megindult a termelés, hogy ez ilyen hamar kevésnek bizonyul? A műanyaggyárban sajnálatosan nagy a munkaerő-vándorlás. Az idei év első háromnegyedében 484 volt a be'énők és 342 a ki- léoők száma. A gyaraoo- dás tehát mindössze 142 Ennél nedig sokkal több ói dolgozóra van már most is szükség, jövőre még többre, hiszen a jelenlegi 163 milliós terv 1060-ben 202 millióra emelkedik. Teliesísé- séhez a gvár vezetősége és 79 bri°ádia szeretettől hívja és várja, az új dn'nn-m- kat. T. M. Szövetkezeti áruház Szabadszálláson A Szabadszállási Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet új, korszerű áruházát december 2-án adiák át. Ünnepélyes megnyitót Brachna János, a MÉSZÖV elnöke mond. A gyenge tsz-t még az ág is húzza — a régi köz. mondást így időszerősíthet- nénk a Kiskunsági Tsz Szövetség legutóbbi, éppen a rossz termőhelyi adottságokkal rendelkező gazdaságok részére tett ajánlásai nyomán. Laza futóhomok, illetve humuszban szegény termőréteg található Kele- bián, Balotaszálláson, Zsa- nán, Kiskunhalason, s a kiskőrösi járás szinte valamennyi községének határában. Az itt gazdálkodó tsz- ek a többiekhez képest számos hátránnyal küzdenek: a magasabb termelési értéket hozó ágazatok aránya itt a legkisebb, a tagság nagyobb része nyugdíjas és járadékos, ennélfogva kisebb az egy tagra jutó munkanapok száma (évente 146 csupán, míg a többi tsz-ben 204), kevesebb a besegítő családtag, a többiekhez képest csak feleakkora a beruházott és a forgóvagyon, kedvezőtlen a beruházások élettartama, használhatósági foka, az alacsony állatlétszám miatt a talajerőpótlás nem kielégítő, s a gyenge pénzügyi helyzet nem teszi lehetővé a műtrágyafelhasználás fokozását sem, hitványabbak a felhasznált vetőmagvak, kevés a jól képzett szakember, s a rájuk nehezedő napi feládatok nem adnák módot a messzetekin- tő koncepciók kialakítására. És így tovább. Szántás helyett talajlazitás Nem örök sorscsapás azonban a hátrányos helyzet — sugallja az ajánlás. Hiszen már jó pár évvel korábban is sikerült a kiskunhalasi járás három gazdaságának — a balotaszál- lási Kossuth, a harkakötö- nyi Egyesülés és a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-nek — „kitörnie” a homoki ki- látástalanság korlátáiból. A több kisebb gazdasággal történt összeolvadásuk szerencsés lépés volt, a megfelelő üzemnagyság lehetővé tette a kevesebb számú növény intenzívebb, jól gépesíthető termesztését. Ész- szerűsítették az állattartást, a sertés helyett a baromfi vált fő ágazattá. S más következtetéseket is levontak a korábbi helytelen gyakorlatból. A gazdasági reform közepette az előrelépés útjai kiszélesedtek A javaslatok között olyan, egyesek szerint talán merésznek tűnő elgondolás is akad, miszerint azokon a területeken, ahol a szántóföldi művelés ráfizetéses, a rét-legelő, esetleg az erdő- telepítést kellene meghonosítani. Újszerű az az ajánlás is, hogy felülvizsgálatra szorul a gyengén termő területeken végzett talajművelés máig megszokott módja. A tapasztalatok szerint a ta- lajforgatás itt inkább káros, mint hasznos. Helyette a talajlazítás látszik célszerűbbnek. Ehhez dr. Eger- szegi Sándor tudományos kutató segítségét kérték, aki új típusú talajművelő gépek rajzait bocsátotta rendelkezésükre. A gépeket még a tél folyamán elkészítik, a szövetség nagyobb műhelyekkel rendelkező gazdaságaiban. Pyreihrum és levendula Gyors változást érhetnek el a rossz talajszerkezetben a pillangósok telepítésével — méghozá palántázással. A rémi Dózsa Tsz példája igazolja, hogy a palán tás lucerna a homokon, szerves anyag nélkül, már az első évben teljes termést adott. Bőséges tartalék rejlik a homoki legelők javításában. A „nomád” gyomlegelők a legigénytelenebb állatok tartására sem alkalmasak; jelentős változást hozhatna az édesfüvekkel telepített gyep. Ezt kombinálni lehetne a lucerna palántázásával. önmagában nemcsak a rozs, de a triticale termesztése sem teszi feltétlenül gazdaságossá a homoki gabonatermesztést. Meg kellene kísérelni a három éven át tartó, monokultúrás termesztést, amikor is a talajlazított tarlóba dolgozzák be a szalmát, műtrágya-adagolással, s újból kiszórják a vetőmagot. Olcsóbb módszerrel a hozam többszörösére lehet számítani. Rendkívül ígéretes a két új, jövőre meghonosítandó gyógynövény: a Pyrethrum és a levendula. Az előbbitől hét és fél, az utóbbitól több mint ötezer forint tiszta hasznot várnak holdanként. Az évelő növények teljes élettartamára fix áras szerződést kötnek az átvevővel. Legjobb a juhásza! A juhászairól az ajánlás azt tartja, hogy az a leggyorsabban, a legkisebb befektetéssel megvalósítható állattenyésztési üzemág. Termékei iránt beláthatatlan a bel- és a külföldi kereslet. A takarmánnyal rosszul ellátott gazdaságok főképp a tejesbárányok értékesítését tekintik elérendő célnak. A feldolgozó segédüzemek javítják a foglalkoztatás lehetőségét és egyúttal a jövedelmezőségét is. Az illóolajos növények, a tej és a juhtej feldolgozása a gyümölcsfélék tárolása, konzervek, szárítmányok készítése, a borpalackozás, a fűszerpaprika szárítása mutatkozik leginkább megvalósíthatónak. Hasznos az építőipari tevékenység fellendítése is. Bizonyos, hogy nem mindegyik „recept” hoz gyógyírt minden bajra. De alkalmazásuk nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy a homoki gazdaságok az 1417 forintos egy holdra jutó tavalyi tiszta jövedelmüket öt év múlva a négyszeresére, a termelési értéket pedig több mint a másfél- szeresére növelhetik. H. D. A párt tagja Régi ismerősömmel találkoztam. Nyugdíjas bácsi, nem a gondtalanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túlzás nélkül adom tovább, mintha néhány centit kiegyenesedett volna a görnyedtségből, s szemében új derű csillant. Mi van, mi újság? Hát büszkén közölte: „Fiam kilenc nappal ezelőtt párttag lett”, — talán még az órákat is meg tudta volna jelölni. Azután egy másik barátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt. „Tudod, valami megütötte a szívemet. A munkahelyem nem nagy, a párt- szervezetben is kevesen vagyunk. Az egész épületben, tele hivatallal, ugyanaz a helyzet, nem a kommunisták vannak többségben. Az elnök a taggyűlésen maga is megemlítette ezeket a körülményeket, és végül kerte, énekeljük el az In- ternacionálét. Egy kicsit elfogódottak voltunk, egy- szer-kétszer megbicsaklott a hangunk, de elénekeltük az Tnternaeionálét, s hidd el. az utolsó sorokat, onnan az ismétléstől, már szinte ércesnék hallottam...” • Bennem is megrezdült valami, amikor, közvetlenül egymás után az említett két találkozásom volt. Együtt éreztem, együtt örültem az idős kommunistával, aki mindenkinek elmondta, hogy az ő fiával erősödött a párt. S beleéltem magam barátom helyzetébe, akit a taggyűlés felemelő pillanatai egy kicsit ellágyítottak. Hogy a két való és igaz történet érzelmi húrokat pendít meg, az azért van, mert emlékeztet, milyen nagy erő, ha megőrizzük a párttagság nemes pátoszát, a nehéz küzdelmek harcosainak — lehet, nem i6 egészen kifogástalan a kifejezés — romantikáját. S nagyon jó, ha ezt sohasem felejtjük. Mostanában részt vettem több taggyűlésen, s rendkívül örvendetesnek tartom azt a tapasztalatot, hogy — valószínűleg szerepe van ebben a párt töretlen, céltudatos politikájának, a nemzetközi helyzet alakulásának, az ezekből adódó teendők, állásfoglalások sorának — ismét előtérbe került a kérdés: mit jelent párttagnak lenni? Sok pártszervezetben, nyilván a rendkívüli sürgős napi feladatok közben, de esetleg más, túlbecsült, vagy éppenséggel mellékes körülmények miatt, a kelleténél kevesebbet foglalkoztak a párttagság jelentőségével. Voltak párttagok és voltak hangulatok, hogy az ország mai egészséges fejlődése, a párt, szilárdsága és egybeforrottsága idején most már lazítani lehet, a kommunisák elé állított mércét már nem kell szabályozni, ellenőrizgetni, nem szükséges hangoztatni a különösebb odaadást, az áldozatkészséget, az erőfeszítést, a példamutatást, s valahogy csak kibírjuk, ha diszkréten félrenézünk az itt-ott felbukkanó önzés, elmaradott gondolkodás, méltatlan magatartás láttán, még ha az illető zsebében, ha res- tellkedve is, piros tagsági könyvecske lapul. Sokan hajlamosak arra, hogy ne hallják meg, amikor hanyag, fegyelmezetlen, feladatait nem teljesítő, mohó párttag környezetében az emberek arról kezdenek suttogni: „Ha neki szabad, nekünk is szabad”. Pedig az a párttag, aki megpróbálja kerülni az MSZMP szabályzatát, a kormány rendeletéit, aki problematikus helyzetekben hajladozik, mint a nádszál, akit csak a maga zsebe érdekel, akiből hiányzik a megértés mások baja iránt, akiben nincs emberi melegség, az többszörösen kárt okoz a {Jártnak, államunknak, dolgozó népünknek, s legtöbbször környezetének és önmagának is. Jó tadni, hogy a párttagok óriási többsége nem ilyen ember. Nem kis munka áll amögött, hogy a magyar nép felismerte, a kommunisták nem „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem mindennapi munkájukban, cselekedeteikben is hűségesek azokhoz az elvekhez, és normákhoz, amelyeket hirdetnek. Mi más bizonyítaná ezt fényesebben, mint az ország nagyszerű előretörése. eredményeink sokasodása, nemzetközi tekintélyünk növekedése! Mégsem szabad, hogy árnyékRomániai földeken II. Gyümölcsöző kutatás Fundulea vidéke a gabona és a kukorica hazája. Az itteni kutatóintézetnek határozták az egyes fajták optimális vetési idejét. Több kutatóintézetben Küldöttségünk a funduleai intézet előtt. — alig több, mint egy évtizede működik — száznegyven felsőfokú képesítésű alkalmazottja van. Súlypontban a kukoricanemesítés, s rendszeresen vizsgálnak mintegy másfél száz külföldi hibridet. Eredmétett látogatásunkból azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy mindenütt a nagyüzemi termesztés igényei szabják meg a kutatás programját. Még csak véletlenül sem szerepel olyan téma. amely be’á^ató időn belül Jellegzetes erueiyi vidék: az Olt völgye. nyeik lenyűgözőek, s nem csoda, ha az állami gazdaságokban 120 mázsa az előírás hektáronként, öntözéssel. Az intézet területén különleges készülékekkel mérik a vízkapacitást, a víz- veszteséget. s a felhasználandó vízmennyiséget. Megbán maradjanak azok a pontok, ahol még javítani kell. Hiába van lefektetve, többen is szóvátették, hogy a párt a kommunistáktól példamutatást vár el a takarékosságban, a pazarlás ellen folyó harcban, a kommunista ebben a tekintetben is legyen élő lelkiismeret. Másutt új nevet vétettek fel a vezetőség jelöltjeinek listájára, mert az egyik párttagnak felrótták türelmetlenségét, néha sértő, nyers modorát. Nem titok, hogy a jövőben még több függ a kommunisták szilárd helytállásától, erőfeszítéseitől. Nyilvánvalóan első és legelső törvény, hogy a párt minden tagja méltó legyen, a párt eszméihez. A vezetőségválasztó taggyűlések, lendülete, alapossága, aktivitása táplálja azt a tudatot, hogy a párttagság eleven erő. Ha ez az óriási erő teljes lendülettel dolgozik, ha a lelkesedés tüze kiolthatatlan marad, akkor magával ragadja a dolgozók millióit. íme, erre is gondol az ember, amikor azt hallja, hogy,nyolc kommunista elénekelte az Intern firmáiét, V. J. nem honosítható meg/ é korszerű gazdálkodásban. Mindegyik intézetben külön termelési és külön kutatási részleg van. A kísérletezés mellett vetőmag- termesztést, szaporítást és +örzs'Hlattenyész#ést is folytatnak. A másik elgondolkoztató tapasztalatunk az volt, hogy a kutatáshoz történő állami hozzájárulás szinte minimális; a belterjes termesztés folytán az intézeti gazdaságok úgyszólván „önellátóak”. Hasznos törekvésnek könyveltük el a szakosítás, a koncentrálás következetes. bátor lépéseit. Ezzel együtt a világszínvonalon működő külföldi berendezések alkalmazását: a szőlő- feldolgozó francia gépsorait, a zöldségtermesztés holland rendszerű üvegházait és az automatikus sertéshizlaló telep olasz modelljét. Nem megvetendő ezzel kapcsolatban az a külkereskedelmi módszer és irányelv sem. miszerint a külhoni berendezések költségeit mezőgazdasági termékek exportjával törlesztik. Megemlítem végül, hogy Románia 1970-ig szóló mezőgazdasági termelési előirányzatában 26—32 százalékos növekedés szerepel. Ügy láttuk, ez a célkitűzés nem illuzórikus, nem valószerűtlen. Erről véglegesen a helyszíni benyomások. tapasztalatok győztek meg bennünket — s ez is egyik, méghozzá nem is a legielentéktelenebb tanulsága vo't romániai látogatásunknak. Dr. Maár András
