Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta (Folytatás az 1. oldalról.) A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva minden elnyomással és ül­döztetéssel, a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is foly­tathatta harcát. Elmond­hatjuk, hogy a párt 50 éves fennállásának egész időszaka alatt, az elnyoma­tás és a szabadság viszo­nyai között, békében és háborúban, mindig, min­denhol és minden körül­mények között szakadatla­nul harcolt a dolgozók mindennapi érdekeiért és hirdette a kommunizmus eszméit. A második világháború idején is a kommunista párt volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynek cél­ja a háborúból való kilé­pés, a független, szabad és demokratikus Magyaror­szág megteremtése volt. Ezt a harcot népünk saját ere­jével nem tudta győzelem­re vinni. Kedves Elvtársak! A magyar népnek a sza­badságot a Szovjetunió hadserege, annak hősi és áldozatos harca hozta eL Megverte és kiűzte hazánk­ból a végsőkig ellenálló Hitler-fasiszta megszállókat és a velük életre-halálra szövetkezett Horthy-fasiszta magyar reakció erőit. Ma­gyarország felszabadult, visszanyerte szuverenitá­sát, s népünk előtt meg­nyílt a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadulás időpont­jában a negyedszázados il­legalitásba kényszerített Kommunista Párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talpraállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forra­dalmi átalakítására. A kom­munisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a hábo­rús romok. A munkásosztály hatal­mának, a népi demokrati­kus rendszer győzelmének kivívását követő évek a lendületes szocialista épí­tés évei voltak. A munka korszakos eredményeket hozott. Az ország iparoso­dott, lendületesen fejlődő szocialista országgá vált. Ezeket az eredményeket né­pünk a párt vezetésével érte el. Az 1956 őszi súlyos hely­zetben ismét a magyar kommunisták, újjászer­veződött pártunk mutat­ták peg a kivezető utat. Pártunk gyökeresen sza­kítva az előző vezetés hi­báival, megszüntetve a torzulásokat, a munkás- osztályra, a népre tá­maszkodva a Szovjet­unió, a szocialista orszá­gok, a nemzetközi kom­munista mozgalom támo­gatását élvezve vezette és vitte győzelemre a har­cot. Fejlődésünk immár 12 éve töretlen. Azóta végbe ment a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, befe­jeződött a szocialista tár­sadalom alapjainak leraká­sa és a szocialista társada­lom teljes felépítésének szakaszába léptünk. Pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekszik. Közállapotainkat nem kívánjuk idealizálni, mégis, állíthatjuk, hogy a párt politikája bevált. Ál­líthatjuk. hogy helyesen döntött sorrendben most már három, a VII., a VIII. és a IX. pártkongresszus, amikor pártunk fő irány­vonalán nem változtatott, azt megerősítette. Ez meg­felel a tömegek óhajának. mert ha van ma Magyar­országon egy, a nép legszé­lesebb körét átfogó egye­temes kívánság, az éppen az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt évtizedben járt. S kijelent­hetjük, hogy továbbra is azon az úton fog járni! Kedves Elvtársak! Ma, amikor pártunk 50 évvel ezelőtti megalapítá­sára emlékezünk mi kom­munisták, s velünk együtt az egész ország, egyben a történelmi út tapasztalatait és tanulságait is összegez­zük, s ezt is csak teljes nyíltsággal tehetjük. Ami­kor mai egészséges közálla­potainkról szólunk, nem te­hetjük meg, hogy ne ves­sünk legalább egy pillan­tást a pórt, az ország 12 év­vel ezelőtti helyzetére. Tizenkét évvel ezelőtt pártunk sem eszmeileg, sem politikailag, sem szerveze­tileg nem volt egységes és ütőképes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar, az országban anarchikus viszonyok uralkodtak. De az országban akkor is száz­ezerszámra voltak az esz­méhez, a munkásosztályhoz hű kommunisták, szocializ­mushoz, a rendszerhez hű becsületes munkások, pa­rasztok, értelmiségek, akik felismerték a súlyos helyze­tet, a párt vezetésével ösz- szefogtak, tömörültek és ne­kiláttak a nehéz és nagy feladatok megoldásához. A párt nem talált ki el­vileg semmi újat, egyszerű­en visszatért a leninizmus forrásaihoz és azokból me­rített. A pártéletben hely­reállítottuk a lenini normá­kat, a kollektív vezetést, a demokratikus centraliz­must. A párt és a munkás- osztály, a párt és a tömegek között helyreállítottuk a Lenin által megkövetelt vi­szonyt, a kölcsönös bizal­mat, a mindennapi, eleven kapcsolatokat. A' párt kétfrontos harcot hirdetett meg, és folytat mind a mai napig. Egyide­jűleg harcolt a dogmatiz- mus és a szektarianizmus, az álbaloldaliság, valamint a revizionizmus, a jobbol- daliság, a reakciós osztály­ellenség, az ellenforradalmi -lemek ellen. A továbbiakban a párt első titkára a párt harcá­nak néhány főbb kérdését, s a velük kapcsolatos állás- foglalásait említette meg, s többek között ezt mondotta: A szocialista törvényessé­get betartjuk és betartat­juk. Értelmezésünk szerint ez azt jelenti, hogy bűn nélküli embert nem lehet büntetni, bűn viszont nem maradhat büntetlenül. A törvénytisztelő állampolgárt a törvény védi, a törvényt megszegő embert pedig a törvények előírásainak megfelelően felelősségre vonják és megbüntetik. Nálunk politikai néze­teiért senkit nem üldöznek, aki azonban politikai ter­mészetű, de törvénybe üt­köző, rendszer elleni bűn- cselekményt követ el, azt szigorúan megbüntetik. A sajtó, a rádió, a televí­zió fontos tömegkommuni­kációs eszköz, amely segít­heti és segíti is világnéze­tünk propagálását, szocia­lista céljaink népszerűsí­tését, a közvélemény for­málását. Ugyanakkor hatal­mi eszköz is. amely­nek megvannak éssze­rű és szükségszerű kor­látái. Nálunk nincs cenzúra, de a sajtó útján elkövetett háborús uszítást, a más né­pek elleni gyűlöletkeltést, a faji és a felekezeti uszí­tást, a rendszer elleni han­gulatkeltést a törvény tilt­ja és bünteti. Nem szabad elfelejteni, hogy Magyar- országon 1956 őszén a ha­talomért vívott egyik véres csata éppen a rádió épüle­ténél, annak birtoklásáért folyt. Kedves Elvtársak! Pártunknak mindenkor feladata volt síkraszállni a dolgozók napi érde­keiért, sohasem tévesztve szem elöl a munkásosz­tály végső célját, a szo­cialista, a kommunista társadalom megteremté­sét. Hazánkban ma nin­csenek kizsákmányoló osztályok, megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Még van különbség a munkás, a szövetkezeti paraszt, az értelmiség és a kispolgár­ság között, bár az alap­vető érdekek közösek. A mi célunk, az értelmes, békés élet, a kommuniz­mus, az osztálynélküli társadalom. A párt vezető szerepéből következik az a kötelezett­ség, hogy társadalmunk fej­lődésének fő kérdéseit idő­Hevesi Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja emlékeket tárt fel az ün­nepi ülésen. Beszélt .Kun Béláról, a forradalmár har­costársakról. Elmondta, hogy Lenin, a kommunista párt és a szovjet nép együttérzése, támogatása volt a párt harcainak egyik legnagyobb erőforrása. ben vesse fel, és az új hely­zet új követelményeinek megfelelő megoldásukat dolgozza ki. Pártunk kezde­ményezése nyomán társa­dalmunk most több nagy kérdést tart napirenden, így a szocialista demokra­tizmus elmélyítésének, ki- szélesítésének feladatait; népgazdaságunk műszaki, technikai színvonalának emelését, a tudomány, a közoktatás, a kultúra ak­tuális kérdéseit, a dolgozók életkörülményeinek további javítását. Az egész társa­dalmat érintő kérdések mindegyike külön figyel­met, megoldásuk kellő erő­feszítést kíván, mindegyik­kel megfelelően kell foglal­kozni. Lenin annak idején fel­hívta a figyelmet arra, hogy mindig van egy kulcskér­dés, és annak helyes meg­oldásától függ számtalan más kérdés megoldása, az adott időpontban az egész fejlődés. Az elmúlt évtized­ben ilyen kulcskérdés volt nálunk a munkásosztály ha­talmának megvédése és megszilárdítása, majd azt követően a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zése. E két nagy fel­adat helyes megoldása se­gítette a maga idejében társadalmunk összes fontos problémájának megoldását és nagy lendületet adott ha­zánk szocialista fejlődésé­nek általában. Most minden más feladat jobb megoldásának döntő láncszeme a gazdasági munka hatékonyságának ja­vítása, a gazdasági vezetés reformjának megvalósítása. Reformunk lényege: a szo­cialista népgazdaság terv­szerű fejlesztése az irányí­tás rugalmasabbá tételével és jelentős decentralizálá­sával, továbbá a szocialista rendszer gazdasági tör­vényeinek hatékonyabb ér­vényesítése a fejlődés ér­dekében. A reform beveze­tésének első esztendeje — ez most már elmondható — bebizonyította annak alap­vető helyességét. A továb­biakban ki kell bontakoz­tatni jobban a gazdasági helyzetünkben meglevő, ed­dig nem hasznosított lehe­tőségeket. A IX. kongresszus a tár­sadalmi tevékenység összes döntő területén kijelölte azokat a feladatokat, ame­lyek megoldásával közelebb jutunk a dolgozók napi ér­dekeinek megfelelőbb szin­tekhez, egyben távolabbi célunkhoz, a szocialista tár­sadalom teljes felépítéséhez is. Mély meggyőződésünk, hogy ha a párt és a nép olyan egységben és céltuda­tosan dolgozik, mint eddig tette, akkor rendelkezünk mindazokkal a feltételek­kel, amelyek hazai felada­taink eredményes megoldá­sához kellenek. Teljes fe­lelősséggel állíthatjuk: a feladatokat megoldjuk, ren­delkezünk a szükséges fel­tételekkel, mindenekelőtt hazánkban erős a munkás­hatalom, van pártunk, nagy­szerű munkásosztályunk, szocializmus útjára lépett parasztságunk, a nép ügyét becsülettel szolgáló értelmi­ségünk. Tisztelt Központi Bizott­ság! Kedves Elvtársák! Pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenysége összhangban van belpoliti­kánkkal. Mi a nemzetközi síkon is a reakció ellen és a haladásért harcolunk. A népek békéjére törő impe­rializmussal szemben vi­lágszerte növekszik az elé­gedetlenség. A Föld minden tájáh kibontakozó és erő­södő antiimperialista tö­megmozgalmak jelzik, hogy a népek kezdik megelégel­ni az imperialisták zsar­nokságát és szívósan, hősi­esen harcolnak szabadsá­gukért, függetlenségükért, demokratikus jogaikért a békéért. Az ily módon szo­rongatott imperializmus mindent elkövet pozíciói­nak megtartására. Imperia­lista támadások érik a szo­cialista világot, a gyarmati iga alól nemrégiben felsza­badult népeket, országokat, és általában a haladás erőit. Ä jelenlegi nemzetközi helyzet a világ minden térségében a forradalmi erők fokozott éberségét, a haladás, a béke hívei­nek összefogását követeli meg. Nekünk ez volt ed­dig is az elvi álláspon­tunk, ez most is, és eh­hez ragaszkodunk a jövő­ben is. A kommunista világmoz­galom, azon belül pártunk küldetése, hogy a néptöme­geket mozgósítva küzdjön a társadalmi haladásért, egy újabb világháború megakadályozásáért, a szi­lárd és tartós békéért. Eb­ből következik a békés egy­más mellett élés elve és po­litikája. Ezért a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok viszonylatában válto­zatlanul a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. A békés egymás mellett élés azonban csak az egyen­jogú kapcsolatokon nyugod­hat és feltételezi a bel­ügyekbe való be nem avat­kozást az agressziótól a szocialista rend ellen irá­nyuló aknamunkától való tartózkodást. Az imperialis­táknak le kell mondaniok arról, hogy akár erőszakkal, akár bomlasztással egyetlen országot is letérítsenek a szocializmus útjáról. Külpolitikánkban szövet­ségeseinkkel szoros egység­ben lépünk fel és járunk el minden nagy és közös ér­dekű ügyben. A történelem bebizonyította, hogy a szo­cializmus útjára lépett ma­gyar népnek első, igaz és őszinte barátja a Szovjet­unió, amelyhez meg nem bontható barátság és test­vériség fűzi országunkat. A Varsói Szerződés tagál­lama vagyunk és a szerző­dés szervezetének fenntar­tását, hatékonyságának nö­velését szorgalmazzuk mindaddig, ameddig fenn­áll az agresszív NATO- tömb. Szocialista építésün­ket segíti a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa, amelyre támaszkodva a szocialista országok gazda­sági együttműködésének magasabb szintre emelésé­re törekszünk, ideértve az ésszerű integrációs megol­dásokat is. Valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi kommunista mozgalom minden pártjával együtt­működésre és egységre tö­rekszünk. Az utóbbi évek­ben egyes szocialista orszá­gok, valamint kommunista és munkáspártok viszony­latában keletkezett nézet- eltérések és viták, nézetünk szerint nem zárják ki an­nak lehetőségét, hogy sok kérdésben együttműköd­jünk és akcióegységre lép­jünk közös ellenségünkkel, a nemzetközi imperializ­mussal szemben. Mi, kiindulva az alapve­tően közös érdekekből, azokban a viszonylatokban is, ahol nézeteltérések van­nak, ezek elvtársi rendezé­sére törekszünk, és a kap­csolatok, a két- és többol­dalú találkozók, az eszme­cserék hívei vagyunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fog­va támogatta a kommunis­ta és munkáspártok újabb nemzetközi találkozójának összehívását. Az előkészítő bizottság éppen e héten tar­totta meg eredményesen zá­rult soros ülését Buda­pesten. Ezt a tényt és az ál­lásfoglalásokat örömmel üd­vözöljük, és úgy véljük, hogy újabb nagy lépést tet­tünk előre. A nemzetközi találkozó közeli összehívá­sára a helyzet valóban meg­érett, a feltételek adottak. Tisztelt Központi Bizott­ság! Kedves Elvtársak! Pártunk 50 éves harcos útját nagy győzelmek, s időnként bekövetkezett bal­sikerek jelzik, de az egész utat figyelembe véve büsz­kén tekinthetünk az alapí­tástól eltelt 50 esztendőre. A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta. Mi magyar kommunisták mindig azt vallottuk pár­tunkról, hogy eszköz, fegyver a munkásosztály, a magyar nép szolgálatá­ban, de ahhoz, hogy a párt az osztályharcban soha ki nem csorbuló fegyver­ré váljék és az is marad­jon, ahhoz mindig kellet­tek olyan emberek, akik önzetlenül és áldozatké­szen, akár életük árán is szolgálták a párt ügyét. A munkásosztály, a nép so­raiban mindig voltak ilyen emberek, s ahogy voltak, úgy vannak és mindig is lesznek, amíg harcolni kell a népért, a békéért, a szó. cializmusért. Ma, a párt megalakulói sónak 50. évfordulóján, tisz- £ siettél gondolunk az ala­pítókra, azokra az elvtár-. sakra, akik létrehozták a pártot, győzelemre vitték a dicső Magyar Tanácsköz­társaságot, azokra, akik az ellenforradalom 25 éve alatt, az illegalitásbari megtartották a pártot, azok­ra, akik a felszabaduláskor, s azt követően harcoltak a hatalomért, dolgoztak az onszóg újjáépítéséért Megbecsüléssel gondolunk azokra, akik ma dolgoznak a pártban, akik lerakták a szocialista társadalom alap­jait, s tovább építik azt. Gondolunk ma azokra a barátainkra is, akik nem tagjai a pártnak, de a párt szavát követve, mint jó szövetségeseink, velünk együtt dolgoznak a szocia­lista társadalom teljes fel­építésén, szolgálják a mun­kásosztály, a nép, a szocia­lista haza szent ügyét Szeretettel gondolunk á fiatal kommunistákra, ha­zánk ifjúságára, a jövendő, a szocialista Magyarország letéteményeseire, azokra, akik holnap viszik tovább a zászlót! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság tagjai között és itt ezen az ülésen a pártnak sok vete­rán harcosa van jelen. Ta­núsíthatják, érdemes volt küzdeni! Magasan leng a zászló, amelyet ötven év­vel ezelőtt bontottak ki, amely nehéz és küzdelmes harcokban győzelemre ve­zette a munkásosztályt. Pártunkban megvolt és bizton hisszük, a jövőben is meglesz a képesség törté­nelmi küldetésének méltó betöltésére. Pártunk meg­alapításának 50. évforduló­ján ünnepélyesen kijelent­jük, hogy a magyar mun­kásosztály, dolgozó népünk, és a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom harcosai ezután is számít­hatnak a magyar kommu­nistákra, a Magyar Szocia­lista Munkáspártra. Pár­tunk szoros egységben ha­lad ezután is nemzetközi osztálytestvéreinkkel és to­vább vezeti népünket a szocialista Magyarország megteremtésének útján, a népek reménysége, a kom­munizmus ragyogó távlatai felé. Éljen a magyar munkás- osztály és marxista—leni­nista forradalmi pártja! Éljen a szocializmust épí­tő magyar nép! Éljen a kommunista vi­lágmozgalom, a proletár nemzetköziség! ★ Kádár János beszéde után hosszan zúgott az üte­mes taps, majd az elnöklő Biszku Béla Hevesi Gyulá­nak, a párt régi harcosá­nak, a Központi Bizottság tagjának adta meg a szót. Hevesi Gyula felszólalá­sa után Biszku Béla ismer­tette a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának az MSZMP Központi Bizottságához küldött üdvözletét. Az ünnepi ülés részvevői nagy tapssal válaszoltak az üdvözlő szavakra és jókí­vánságokra. Az ifjú generáció nevé­ben Puskás Mátyás, a Ganz- MÁVAG fiatal hegesztője, szocialista brigádtag mon­dott üdvözlő szavakat, majd a Központi Bizottság egy­hangúlag határozatot foga­dott el a párt megalakulá­sának 50. évfordulója al­kalmából. Az ülést Biszku Béla zár­ta be, a részvevők eléne­kelték az Internacionálét.

Next

/
Thumbnails
Contents