Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
1 oldal 1968. november 17, vasárnap / Jól Indiait a munka Kecskeméten 200 új Petőfi Népe-előfisető egy hét alatt Hármas tragédia A megyei párt-vb határozata nyomán folyik megyénkben a Petőfi Népe előfizetőinek toborzása. Az elmúlt napokban zajlottak le a járásokban és városokban, valamint ezekkel A Hazafias Népfront kecskeméti városi elnöksége pénteki ülésén azokat a témákat vitatta meg, melyeket — mint a megyeszékhely közvéleményét is élénken foglalkoztató kérdés- csoportokat — a városi tanács 1969 évi munkatervébe javasol beépíteni. A népfront a következőkkel járul hozzá a városi tanács jövő évi munkaprogramjának összeállításához: 1. Kisiparosok helyzete, szerepe a megyeszékhely lakossági szolgáltatásában. Az egyes kerületek lakóinak véleménye éppúgy szükségessé teszi az ezzel való foglalkozást, mint az érintett rétegtől kapott információk. 2. Telefonhálózat kiépítése a város peremrészeire. örvendetesen szaporodnak az új külső negyedek, mind orvoskérés, mind egyéb sürgős intézkedés szempontjából indokolt ezek bekapcsolása a hálózatba. 3. Nyugdíjasok klubja. Igaz, társszervek is foglalkoznak ezzel, de még hatékonyabbá válik a munka, ha a népfront is segít. 4. öregek garzonotthonának építése: közös klubbal, szórákozó, szolgáltató egységekkel. Igen időszerű az ügy „felkarolása”, hiszen egyre többen vannak olyan idős emberek, akiknek hozzátartozói — s maguk az érintett öregek is — az otthonnak ezt a formáját igénylik. 5. Szocialista hazafi- ságra és honvédelemre való nevelés iskoláinkban. 6. A piac kulturáltságának fejlesztése; fedett árusítóhelyek. Több éve szőnyegen levő ügy, addig elő kell venni, míg valóra nem válnak az elképzelések. 7. Hászinte egy időben a községekben a sajtóértekezletek. Örömmel tapasztaltuk, hogy mindenütt lelkiismeretesen kezdtek hozzá a szervezéshez és ennék már sok helyütt eredménye is zi szemét kötelező elszállítása. Hangsúlyt kap a kérdés, ha az új lakótelepek igényeit is szem előtt tartjuk. 8. Mellékutcák közvilágítása. 9. További fiók- könyvtárak elhelyezése; „arccal a peremkerületek, külterületek felé”. 10. A tanyai gyermekek helyzete, napközis ellátása. Olyan horderejű probléma, melynek „patronálása” társadalmi ügy. 11. A tsz üzemi lakótelepek építésének helyzete. Szombaton délben, az eső ellenére is, népes közönség gyűlt össze Kecskemét főterén, az Aranyhomok Szálló előtti parkban. Sokan voltak kíváncsiak arra az érdekes szoborra, amelyet a város fennállása 600 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében lepleztek le. A szobor Kalló Viktor alkotása. A termékeny földről az ég felé röppenő nőalak, amely a természet és az ember küzdelmét, az ember győzelmét, diadalát hirdeti. Kifejeződik benne az emberi munka kimeríthetetlen lendülete, szárnyalása és teremtő ereje. A szoboravató ünnepségen megjelent Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke, Fehér Sándor elnökhelyettes és Horváth Ignác vb- titkár. A megyei tanács művelődésügyi osztályát GiZa János népművelésügyi csoportvezető képviselte. mutatkozik. Például Kecskeméten egy hét alatt több, mint kétszáz új olvasóval növekedett előfizetőink tábora. Akasztóról Tresz Fe- rencné, a postahivatal vezetője telefonált tegnap reggel, hogy a hivatal dolgozói egy délután 20 új Petőfi Népe előfizetőt gyűjtöttek. Külön hangsúlyozta, hogy mind negyedéves előfizető. Ugyancsak telefonon jelentette be Ferró Ferenc, a kunszentmiklósi postahivatal vezetője, hogy a pártszervezettel közösen eddig 25 új előfizetőt gyűjtöttek. Hasonlóan jó hírek érkeztek Gátérről, ahol a tsz-ben is eredményes a szervezői munka és Kis- kunmajsáról, ahol a gépállomás dolgozói közül fizették elő többen a Petőfi Népét, főképpen olyanok akik eddig még nem olvastak rendszeresen napilapot. A szervezői munka megindulása tehát eredményesnek mondható. A kecskeméti származású Mátyás Ferenc Szőlőültetők című versét Markó Irma, az Óvónőképző Intézet hallgatója szavalta el, majd Űjvári Lajos, a városi tanács vb-elnökhelyettese mondott avató beszédet. Méltatta a jubileumi év jelentőségét és beszélt arról a küzdelemről, melyet a város lakói a történelem során a természettel, a mostoha sorssal vívtak puszta fennmaradásukért. Ez a szívós’ akarat és teremtő erő — mondotta a szónok — a felszabadulás óta szárnyakat kapott. Büszkék vagyunk kiemelkedő nagyjainkra, ám most a hála és a köszönet szava mégis a névtelen dolgozó milliók felé szálljon, akik százszor is bátrak voltak és mertek újra kezdeni az üszkös romokon. Az ő dicséretüket hirdesse és rájuk emlékeztessen ez a szobor, nekik állítson emléket, akik mai életünk alapjait rakták le szorgalmas munkájukkaL A szobor leleplezése után a város vezetői gratuláltak és köszönetüket fejezték ki a jelen levő Kalló Viktor szobrászművésznek. SZOLID, szófogadő embernek ismerték munkahelyén, a Közúti Gépellátó Vállalatnál ifjú Soós Lajos nehézgépkezelőt. A 29 éves fiatalemberrel valóban soha nem volt semmi baj, egészen addig, amíg 1968. május 20-án nem került a KPM Bács-Kiskun megyei Közúti Üzemi Vállalathoz gépével együtt. Ekkor, mintha lazult volna benne a munkája iránti felelősségérzet. Hozzá kell azonban tennünk, hogy körülményei sem voltak a legjobbak, hiszen Kecskeméten, a Lenin téren dolgozott, lakókocsiját viszont Kiskunfélegyházán helyezték el. Három nappal azután, hogy a megyeszékhelyre jött dolgozni, május 23-án megkérdezte egyik felettesét, hogy mikor mehet át Félegyházára. Azt a választ kapta, hogy amikor az itteni munkával végeznek, akkor lehet róla szó. Ifjú Soós dolgozott tovább. Délután három óra körül azonban gondolt egyet és az úthengerrel nekivágott a Kecskemét—Félegyháza közötti távolságnak — mellesleg szólva a gép maximális sebessége öt kilométer óránként. KÖZBEVETÖLEG már itt meg kell jegyezni, hogy az úthenger egyáltalán nem volt a legjobb műszaki állapotban. Pár nappal korábban ugyanis leégett az elektromos vezetéke. Tudta ezt Soós Lajos, s tudta azt is, hogy a közel harminckilométeres távolságot nem tudja megtenni a sötétedés előtt. Koromsötétség volt már, amikor a kormányszerkezet is felmondta a szolgálatot. Valahol a félúton. Soós Lajos megállította a gépet a menetirány szerinti jobb oldalon, az úttesten, s hozzáfogott, hogy kijavítsa a hibát. Az úthenger egyáltalán nem volt kivilágítva. S ekkor következett be a borzalmas tragédia. Mögötte 110 kilométeres sebességgel haladva egy Mercedes személygépkocsi száguldott öt utasával. Öt jugoszláv állampolgár ült a kocsiban. A vezető, Horvátsky Sima nem vette észre az úton veszteglő úthengert, csak azt látta, hogy szembejövő forgalom is van. Levette a fényt, kilencvenre csökkentette a sebességet, majd néhány pillanat múlva újra országúti világításra kapcsolt, gázt adott. Ekkor látta meg a hatalmas monstrumot maga előtt. Fékezésre nem volt ideje. Teljes sebességgel belerohant a több tonnás , úthengerbe. Óriási esattanás és kialudt a Mercedes fénye. A SZEMBE JÖVÖ tehergépkocsi vezetője, Kovács István szentesi lakos, az ottani Felszabadulás Termelőszövetkezet dolgozója látta és hallotta a történteket. Elmondása szerint ő sem vette észre az út másik oldalán álló úthengert. A csattanásra megállt, s odament a tragédia helyszínére. Addigra azonban három ember: Horvátsky Sima, Zsivkovics Stefán és Pre- din Blagoja meghalt, a Mercedesben ülő másik két társuk könnyű sérülést szenvedett. A gépkocsiban mintegy 60 ezer forintot kitevő kár keletkezett. Ifjú Soós Lajos, akinek gondatlansága miatt három ember az életét vesztette, a tárgyaláson azt a valótlanságot állította, hogy ő utasítást kapott: menjen át Félegyházára. Erről persze szó sem volt, hiszen már említettük, hogy mit válaszolt felettese ilyen irányú kérdésére. Cselekményének, pontosabban mulasztásának súlyát mégis valamelyest enyhítette az a tény, hogy a személygépkocsi vezetője nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel haladt az országúton. A LEGNAGYOBB bűn azonban mégis ifjú Soós Lajost terheli, akit a Kecskeméti Járásbíróság foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt egy év és tízhónapi szabadságvesztésre ítélt, kötelezte az 1163 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a tárgyaláson részt vevő ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést. Ügy véljük, ez érthető. G. S. Méreg a palackban Miután nagy nehezen véget vethettem az albérletben töltött évek kacskaringós láncolatának, úgy gondoltam én -is részesülhetek a föld méhének áldásaiban: gázon sütögethetem a pecsenyémet. Előregyár- tott elemekből összetákolt örömöm azonban túlságosan ingatagnak bizonyult, amikor a palack közelébe kerültem. Annak rendje és módja szerint befizettem az összeget és vártam. Jön a levél, hogy ekkor és ekkor legyen valaki odahaza, mert jön a szerelő. Ne várd a szokásos fordulatot kedves olvasó. A szerelő valóban jött a megadott napon. Hozott egy nyomáscsökkentőt, egy darabka csövet és egyebeket. Kiderült azonban, hogy a cső rövid, s ha arra kapcsoljuk be a palackot, akkor a tartály közvetlenül a gáztűzhely előtt helyezhető csak el, emiatt lehetetlen kinyitni a sütőt, s a már-már boldog szakács csupán derékszögbe hajolva tudja elérni a tűzhelyre illesztett lábast. — Hosszabb cső kellene! — ismertük fel azonnal az egyetlen megoldást, aminek a szerelő nem nagyon örült. A „cég” ugyanis egyforma csöveket ad mindenhová, semmire nincs tekintettel. Hosszabb csövet kérni annyi, mint lehetetlenre vállalkozni. Megállapodtunk abban — több, mint 650 forint kifizetése után, mely összegben a rövid cső ára is szerepelt —, hogy majd én veszek hosszabbat és azt szereljük fel. Nyakamba vettem a várost — ahogy mondani szokás, de reményekben megfogyatkozva, cső nélkül tértem haza: — Tessék benézni néhány nap múlva. Jelenleg nincs gázvezetékünk! — hangzott a kifogástalanul udvarias válasz. Mielőtt azonban néhány nap múlva „benéznék” az üzletekbe, tisztelettel megkérdezném a gázértékesítő vállalatot, hogy miért ragaszkodik ennyire a megadott mérethez, ki találta ki, hogy a tűzhely és a palack közötti csővezeték mindössze egyméteres lehet és Jottányival sem hosszabb. Furcsa. hogy a szerelőnek —, aki reggel elindul gázbekapcsoló útjára — csupa rövid csövet nyomnak a kezébe, s ha valahol ez nem elég, akkor a kedves fogyasztó vásárol magának hosszabbat, miután kifizette a rövidebbet is. Azt ugyanis nem lehet, hogy ne fizesse ki az ember az alkalmatlan csövet. Jó, vagy nem jó, meg kell venni. Olyan apróságot már nem is említek meg, hogy az 511 forint befizetése után a fogyasz, tónak kell hazacipelni a 10— 15 kilós palackot a hátán, a fogai között, vagy akár a feje tetején. Ha. cseréről van szó, az más, akkor a vállalat, kiviszi, de megvételnél nem. Az üzletekben díjtalanul házhoz szállítják a terjedelmes és súlyosabb árukat, a palack pedig súlyos. Én legalább is annak éreztem, amíg botladoztam vele a város peremén. Akkor még nem gondoltam, hogy a gáz helyett mérget cipelek; olyan mérget, amit én fizettem ki és az én idegeimet rágja. w dorgál — Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. D0B0. ÉJFÉLKOR FELHÍVTA 'X TISZTJEIT A TEMPLOnBÁSTYÁRA,. A népfront javasolja a városi tanács munkatervéhez Uj szobrot avattak a megyeszékhelyen
