Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
1998. november 2, szombat S. oldal Melléküzemágakról — tárgyilagosan HA RANGSOR készülne a lassan végére járó 1968- as év legnépszerűbb, legtöbbet vitatott témáiról, igen előkelő helyre kerülne a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysége. Számtalan előadás, értekezlet tárgya volt, élénk vitákat kavart a laikusok körében is. Legutóbb az Esti Hírlap közölt cikksorozatot „M űvezetőt, munkásokat keresünk” címmel. Népszerű esti lapunk megítélése ha az adott helyzetben helyes is, sajnos, az egész kezdeményezést rossz megvilágításba helyezte, különösen a témát kevésbé ismerő városi lakosság előtt. Hovatovább olyan kép alakul ki a termelőszövetkezeteinkről, hogy ott mindennel foglalkoznak, míg a földet elhanyagolják. Anélkül, hogy az effajta megítélésekkel vitába szánnánk, szükséges felmérni, mi történt az utóbbi időben nálunk e tekintetben. A TEVÉKENYSÉG első jogi szabályozása — 1961 — óta megyénkben fokozatosan nőtt a melléküzemek száma. Az első években volt néhány megengedhetetlen kezdeményezés, mint . például a lajosmizsei fezek parképítő vállalkozása, vagy a Kecskemét környéki termelőszövetkezeték szegkovács tevékenysége. Azóta viszont nagyobb szabálytalanság nem történt, a fejlődés arányai és tendenciái helyesek. Bizonyítja ezt, hogy a legutóbbi staDr. Ditnény Imre előadása a MUOSZ-ban Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter pénteken a MUOSZ székházában a sajtó, a rádió és a tv munkatársainak aprárpolitikánk időszerű kérdéseiről konzultációval egybekötött előadást tartott. (MTI) tisztika szerint tez-einkben az összes munkanapokhoz viszonyítva a melléküzemi tevékenység során teljesített napok aránya 23 százalék volt és az itt dolgozók száma az összes tagsághoz viszonyítva alig érte el a 9 százalékot A megyében működő 193 tsz 312 millió forint árbevételre tett szert a melléküzemekből, ami az összes árbevétel 12,9 százaléka. AZ ÜJ szövetkezeti törvény lehetőséget adott a tevékenységi kör kiszélesítésére. A gazdaságok többsége azonban a meglevő melléküzem bővítésére törekszik. Példaként: a legtöbb, termelőszövetkezetben működő melléküzem építkezéssel foglalkozik. (Országos adatok' szerint a tsz- brigádok építési munkáinak értéke megközelíti az egymilliárd forintot.) Főleg a területileg is elszórt, kisebb munkákon dolgoznak és ez vitathatatlanul nagy segítség az állami vállalatoknak, akik a nagyobb feladatokra koncentrálnak, nagyobb hatékonysággal. Az üzemi tevékenységi kör kiszélesítésének továbbra is alapvető feltétele, hogy kiegészítse a fő tevékenységet és biztosítsa a meglevő munkaerő jobb kihasználását, a egyenletesebb foglalkoztatását. Igen helyes a kiskun, félegyházi Vörös Csillag Tsz kezdeményezése, miszerint a helyben folytatott tevékenységhez elsősorban a tagok családtagjait veszik fel. Kialakult az a gyakorlat, hogy a melléküzemben dolgozó a munkacsúcsok idején köteles bizonyos munkamennyiséget teljesíteni a mezőgazdaságban is. Az új jogi szabályozás adta lehetőségek semmiképpen sem csábítanak tisztességtelen versenyre az ipari üzemekkel. A kóros túlfejlődést olyan közgazdasági fékek akadályozzák, amelyek — különösen az új mechanizmusban — igen hatékonyan működnek. TAGADHATATLAN, vannak olyan esetek te, amikor egy gazdaság erejét meghaladó beruházással próbálkozik. Ilyenkor sokat segíthetnek — és egy. re többet segítenek a területi szövetségek. Szakembereik nagyobb látókörrel, biztosabban ítélnek meg tendenciákat, nagy segítséget nyújthatnak az egészséges fejlődésben. Az egészséges fejlődés pedig a tagságnak is, a népgazdaságnak is egyaránt fontos érdeke. B aranyi Pál Gazdag másodtermések A múlt héten megérkezett az első őszi fagy, az éjszakák azóta is csípős hidegek, Napközben viszont felmelegszik a levegő, tart még a vénasszonyok szokatlanul késői nyara. A betakarítási munkáknak rendkívül kedvező idő segítségével közös gazdaságaikban szinte kivétel nélkül pótolni tudták a szeptemberi esőzések okozta késéseket. A hosszú, meleg nyárutó sokat segített a másodvetésű növények fejlődésében. A kettős talajhasznosítással gazdaságaink egy részének sikerült áthidalni a nyári aszály okozta tafcar- mánykiesést Ezt az általános tapasztalatot láttuk igazolva a napokban a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetben tett látogatásunk alkalmával is. Sokat enyhít a takarmánygondokon a jól sikerült silónapraforgó. A nyár végi esőzések hatására a négyszáz holdnyi másodve- temény még a leghomokosabb táblákon is nagy zöld. tömeget termett. Képünkön az értékes takarmány utolsó mázsáit szecskázzák. Sajtótájékoztató a postai díjváltozásokról Indoklás — a várható hatás — fejlesztési elképzelések Pénteken Horn Dezső, a közlekedés, és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója sajtótájékoztatón ismertette a postai díjszabás november 15-én életbelépő módosítását. A tarifaváltozás indokait. várható hatását, s az ezzel kapcsolatos postai fejlesztési elképzeléseket. Az utóbbi esztendőkben a közszükségleti cikkek és a szolgáltatások árai többször módosultak, a postai díjszabások azonban, eltekintve az 1965. évi telefondíj rendezéstől, változatlanok maradtak. Ennek következtében a posta díjbevételei még az önköltséget sem fedezték, s ezért évi 200 millió forint árkiegészítést kapott az államtól. A díjváltoztatást a postai szolgáltások ára közötti belső aránytalanság, valamint a hazai és a nemzetközi postai díjak közötti nagy különbségek is indokolták. amelynek a végére pontot a proletárdiktatúra kikiáltása tett. A szociáldemokrata párt 1919 elején elérkezettnek látta az időt, hogy a város vezetéséből, a helyi államhatalomból magának is jelentősebb részt kérjen. A Magyar Alföldben megjelent „Indulj község” című vezércikkben ezt olvashatjuk: „Nem tűrhetjük tovább, hogy vagyonosoknak és birtokosoknak a közgyűlése vezesse a várost és intézze a népek sorsát. Jöjjön az új törvényhatóság. Jöjjön és söpörje el a régi városházát. Hozzon új levegőt, új embereket, akik testestől-lelkestől a nép emberei és nem hajlandók egy törpe kisebbség érdekeit képviselni a nagy többség ellen... Vegye át a közgyűlés hatáskörét a Nemzeti Tanács, amely Kecskeméten egyedül képviseli a népakaratot.” A szociáldemokrata párt ugyanakkor, amikor követelte a Nemzeti Tanács részére a hatalom átadását, 1919. január 5-én megtartott közgyűlésén a Nemzeti Tanácsba a következőket jelölte: Villám István, Vin-‘ cze Lajos, Fejős Béla, Szűcs István, Szabó Lajos, Ben- kovits István, Simor István, Berényi Pál, Kása István, Csihalik László, Barna Mihály, Soós Albert, Villám Imre, Szénási György, Bíró Mihály, Ma- dos Kálmán, Dudás András, Németh János, Söröli István, Soós Pál, B. Tóth József, Gudricza József és Benedek József. Időközben a Nemzeti Tanács polgári tagjai közül többen kiléptek és ugyanakkor felmerült az a szükségesség is, hogy a tanács munkájában minél szélesebb rétegek képviselői vegyenek részt. Az újjászervezés 1919 januárjának első napjaiban történt meg, amikor a NemzetiTa- nács 60 tagja közül 30 tagot a szociáldemokrata párt, 30-at pedig a polgári pártok adtak. A Nemzeti Tanács két elnököt választott, dr. Horváth Mihály és Lugosi István személyében. Alelnökök lettek Sándor István és Soós Pál. Jegyzők voltak: dr. Sárközi Jenő, dr. Váry István, Simon István és Tóth László. A titkár Berger Miklós leit. A Nemzeti Tanácson belüli erőviszonyok kedvezőbbé válása azonban egyáltalán nem vette le a napirendről azt a kérdést, hogy a törvényhatósági bizottságot fel kell számolni. Sőt, a kecskeméti munkásság képviselői a nagyobb lehetőségek birtokában még inkább elérkezettnek látták az időt, hogy újra és újra felvessék a kettős hatalom megszüntetésének problémáját. A Nemzeti Tanács január 18-iki ülésén Bódy János részletesen kifejtette, hogy a törvényhatósági bizottság teljesen lejáratta magát. „Vegye tehát a Nemzeti Tanács kezébe az egész hatalmat, legyen teljes pa- rancsolási joga.” A jegyzőkönyv tanúsága szerint indítványozta, hogy a Nemzeti Tanács keresse meg a törvényhatósági bizottságot, kérje fel arra, hogy feloszlatását kimondja és ha nem tennék ezt meg, akkor „majd találnak módot a szocialista munkások annak feloszlatására. Sándor polgármester ezt a kormány álláspontjától akarta függővé tenni, álláspontját azzal indokolta, hogy a törvényhatósági bizottság az előterjesztett reformok ügyében „semminemű ellenállást” nem fejt ki. Simon István, Benko- vits István és Bódy János ezzel határozottan szembe szállnak és kijelentik, ha rém mondanak le, „kényszeríteni kell”. (Folytatjuk.) Dr. Weither Dániel A díjváltozás cealk a levél-, a csomag-, az utalvány, valamint a táviratforgalomra vonatkozik. A külön szolgáltatások új díjaiban kifejezésre jut azok munkaigényessége, minősége. Az ajánlási díj belföldre — a régi 1,40 forint helyett 3 forint, míg az ex- presszdíj egységesen — helybe és vidékre — 4 forint lesz. A csomagnál az 5 kilogrammos küldemény díja egységesen 6 forint lesz, míg a házhoz kézbesítés dija 2 forintról 3 forintra emelkedik. A táviratért ezentúl szavanként egységesen — helybe és vidékre egyaránt — 60 fillért kell fizetni. A távbeszélő szolgálatban lényegesebb változás az, hogy a titkosítási díj és a kiszállási díj, az eddigi 10 forint helyett 20 forint. A postai árváltozásokból adódó többletkiadás 45 százaléka a közületekre, a vállalatokra, s 55 százaléka a lakosságra hárul. A számítások szerint egy lakosnak átlagosan évente 13—15 forinttal kerülnek ezentúl többe a postai szolgáltatások. A díjak színvonala égé. szében megfelel az új gazdaságirányítási rendszerkövetelményeinek. A posta mindezeket fejlesztési terveiben már figyelembe vette. A postaszolgálat javítására a 4. ötéves tervben egyebek között között 250— 300 elavult, kis hivatal helyett épít korszerűt, s mintegy 30 helyen létesít új, modern hivatalt. Megkezdik a postaszolgálat gyorsítását segítő új irányítási rendszer bevezetését, gépesítik a felvételi és a feldolgozó szolgálatot, s évente 200—300 új gépjárművei gyarapítják a szállítási kapacitást. A távbeszélő szolgálat kétszázezer új állomással gyarapodik. Az előzetes becslések szerint várakozáson felül „fizet” a kőles. A 80 holdas tábláról rövidesen learatják ezt — a szövetkezetben immár hagyományosnak számító — tarlóvetést is. (Pásztor Zoltán felvételei.) A yilágtakarékossági nap „győztesei” A takarékintézmények a világtakarékossági nap alkalmából immár hagyományosan szép ajándékkal kedveskednek október 31 -e első újszülöttének. Saját körzetében a megye valamennyi takarékszövetkezete például ezúttal babakocsival és kelengyével lepi meg a „győztes” kisbabát. Az OTP megyei igaz- 1 gatósága pedig két, pontosan egyidőben, október 31-én 4 óra 15 perckor érkezett kis jövevénynek ajándékozza az ezer-ezer forintot tartalmazó betétkönyvet a kecskeméti kórházban világrajött Molnár Editkének és a Kalocsán napvilágot látott Gombás Tibikének.
