Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
Enrique Gonzalez Martinez (Mexiko): 1871—1952 Vaszary János-emlékkiállítás a Katona József Múzeumban Mint testvér testvérrel Váltunkon párás éjjel, megyünk, kézenfogva: mint testvér testvérrel. 12 Hallgatag liget tűző holdfényben, villogó, hallgatag fehérség; lidérc csavarog az éji tájon, mely pontos és való, káprázatot szül mégis; A fordulón túl, hol köd hasal, íme, ének csattan ... mint madártrillát, úgy halljuk először, mint más lét, más élet himnuszát.Arcod felém hajol, lélegzeted elakad, úgy kérded, fulladtam; hallod? hallod? Az éji csend a néma időt igézi, csak szívünk neszez, egyre szaporábban. S szólok hozzád: figyeld, a mindenség éneke ez, de hogy ki dalolja, meg nem tudhatod. Vállunkon párás éjjel, megyünk, kézenfogva: mint testvér testvérrel..: Bán Ervin fordítása Arvo Turtiainen: Zúg, pez... Zúg pezsdül a város a fekete kő körül, öt tornya a többieknél magasabbra szökik. Délen a tenger, északon: erdőkbe vágtató vonatok ■ földhátak, tengerszorosok, szigetek. Éjszaka menj ki a fekete kőhöz, májusban mikor a levelek kibomlanak, szeptemberben mikor a levelek elfáradnak, s lehullanak, kettőtől négyig alkalmas pillanat, hallgathatod: hogy merül ki a város a tengerből* hallgathatod, hogy hallgatja saját lélegzését, élezheted a város orrcimpáiban a só szagát. Finnből fordította: Képes Géza Amikor egy kiváló egyéniség emberi és művészi alakjának felvázolását vállaljuk a legfontosabb feladat életét és munkásságát együttesen mérlegelni. Így ember és mű sajátságai összeötvöződnek. Vaszary János egész lénye, forrongó vitalitása, tüzes temperamentumának ismerete nélkül értetlenül állnánk rap- szódikus stílusváltásai, izgató, színes szellemes megoldású, pattanásig feszített dinamikájú ábrázolásai előtt. A múzeum termeiben álmélkodva fedezi fel a látogató, hogy szinte nincs két egyforma képe. Mindmegannyi egy szellemes, széles skálájú, sokrétű művész mindig hibátlan technikai felkészültséget sugárzó, izgatóan érdekes, festői fordulatokban bővelkedő alkotása. A kiállított 62 mű — nagyrészt a Magyar Nemzeti Galéria, s néhány magángyűjtő tulajdona —, gazdag életművének töredéke ugyan, de művészetének sajátságait összeíogottan illusztrálja. Az első teremben mindjárt három stílusváltozását érzékelhetjük. Kaposvári, sokgyermekes pedagóguscsalád szülötte. Indulásánál részben a budapesti Mintarajziskolában, majd a Müncheni Akadémián mindazt megkapja, amit általában a fiatalok a két intézmény révén elsajátíthattak. Figyelmét a Münchenben látott Bastien Lepage kiállítás világos, gyöngyházas színei kötik le. Az önarckép, Toilette, Feketeruhás lány példa erre. Lázadó mivolta azonnal felülkerekedik. Most már Párizsba igyekszik. A Julian Akadémia számára is eszmél- tető indítékokat adott. A Századfordulón a magyar paraszti témák felé fordul. Öregeket, aratókat, szolgalegényt sajátos módon mutat be. Alakjai dacos, a munkában kemény- nyé edzett emberek, akik jogaikat követelik. Ugyanezen időben a szecesszió révén dekoratív hajlamának is enged. Az impresszionizmus nála egyénien összefogott erős fénypásztákkal fellazított színes foltokban jelentkezik. A Reggeli a szabadban, a remek Naper- nyős nő, a változatos zöldekkel vibráló, szálkás festék- foltokkal felrakott, szép kis Tájkép alakokkal példázza a francia impresszionizmus vezérszólamának egyénien formált motívumait. Néhány rajz a kubisztikus és szintetikus, a natúréhoz közelebb álló és az elvo- natkoztatottabb is bámulatos grafikai készségét dicséri. Kísérleteit az első világháború egy időre megakasztotta. Haditudósítóként Szerbiában döbbenten áll a háború borzalmai előtt. Bravúros rajzkészsége lehetővé tette számára a jelenetek gyors lejegyzését. Kevés eszközzel, drámai erővel — Mednyánszkyhoz hasonlóan —, az igazságtalan háború szenvedései ellen küzd. A Katonatemetés, a fekete-fehér színek összecsapásából erőteljes, gyors ecsetvonásokkal alakított ábrázolás. Ez a feketére hangolt elhárulás a 20-as években több, nemesen szép művén eluralkodik. A kiállított és a Katona József Múzeum tulajdonában levő Feketeruhás nő bánatos, komoly tekintetével, szomorúságot árasztó lényével névtelen bánatot hordoz. Fekete alapba ágyazza a sárga birskörtéket Csendéletén is, s a kék, hosszútestű virágváza harsogva tör ki az együttesből. Most már robbanékony festékzuhataggal árasztja el vásznait. Hevesmozgású színpadi, cirkuszi jelenetek — izzóan erőteljes színekkel, széles ecsetvonásokkal —* újabb stílusváltozást idéznek elő nála. Egyre inkább a modem életforma sajátos áb_ rázolhatósaga köti le, s annak festői kifejezésformáit keresi. Utazásai közben is a nagyvilági élet jellemzőit tanulmányozza. Most már egyre kevesebb eszközzel a lényegre törekszik. Szociális problémák felvetése kívül áll érdeklődésén, a technika gyors fejlődése következtében megváltozott modem élet zaklatottsága, kavargó színessége felel meg örökké újat, változatosat kereső lényének. Ábrázolásaiban sokszor egy-egy kígyózó színes festékcsíkkal egész jelzésrendszert helyettesít. Gyakran használja fel a vászon textúráját. A fehér alapra felfokozott színfoltokból mozgalmas jeleneteket varázsol. 1928-ban a Tihanyi Halbiológiai Intézet számára falképet készít. Balatoni halászat címen fennmaradt, elnyújtott formátumú mesteri váz- latai a végletekig feszített, erőteljes mozdulatok ábrázolásával egyedülálló dinamikát sugároznak. Az éjszakai, kápráztató, színes neonfényekkel bemutatott utcák, a tengerparton labda után futó játékba merült fürdőzők, kávéház teraszán a jazz ’mellett szórakozök, a modem polgári életforma akkori* aktuális, új vonásait szemléltetik. Az összegezés a harmincas években a fiús aktok — az akkori nőideál — ábrázolásában, tengerpartok mondain életének forró izzásában, csendéletek érzéki felfokozottságában kulminál. A kiállításon bemutatott művek közül kiemelendő e korszakából a Pihenő matrózok, a Zöldlámpás akt* Interieur, Fekete hajók Piranoban c. művei. KedS Rodő Béla: élénk szem, hamiskás nevetés, báj — az ilyen jelzők szép nőt akarnak szavakkal fb4 tografálni. Cicaarcú, ez nem tárgyi- gyilagos megállapítás, már fog- lalatos, benne van: szeretem. Eszembe juttatta az én históriámat, elmondom. Ré- ges-régen történt: gyanússá váltam. Azt írtam egyszer: vannak demokratikus dolgok, amelyeket nem lehet elsikkasztani. A születésnap például. Van születésnapja Rotschildnak, és van a munkanélkülinek. Mindenkinek van, aki megszületik. Csak az akkori élet festéséhez mondom: komoly figyelmeztetőt kaptam, ne játsszunk a szavakkal, hagyjam a demokrácia említését. Aztán írtam a Gondolat című lapba. Ez is baj volt, hiszen ebbe a lapba nagyon baloldaliak írtak... Egy esős őszi napon m. Mr. detektív csöngetett be lakásomra. Hajnalodott, nemrég feküdtem le — régi hírlapírói szokás szerint. Apró ember volt a detektív, ő is álmos még. Egy korán nyitó trafikban cigarettát vettünk, szótlanul füstöltünk, amíg a főkapitányság Zrínyi utcai épületébe értünk. Leültetett — ő a hátam mögé ült —* együtt várjuk a főtanácsost, az fog kihallgatni. De miről? írtam? írtam. Kávéházba jártam? Jártam. Beszélgettem barátaimmal? Beszélgettem. Egy ilyen rendőri kihallgatás olyan volt, mint a végítélet végrehajtását várni. Gyorsan átgondoltam az életemet. A paragrafusokat sehol sem lehetett belém döfni! Másfél órát vártunk, míg megérkezett a főtanácsos. Ismét mérleget csináltam. Frissen borotvált az arca, az enyémen tüskék. Szemmel láthatóan jól kialudta magát, én úgyszólván semmit sem pihentem. Rajta aranygalléros, csillagos uniformis, én sebtében öltöz, tem. * Í róasztal, mögötte a főtanácsos* az íróasztal előtt én, mögöttem a detektív — így kezdődött. Nézett rám. Hallgatott. Értettem: ez a fokozás. Hajnali bekísérés, várakozás, most: fenyegető hallgatás. A falióra ketyegett, a főtanácsos aktákat lapozgatott, hallgatott' De hát ez mind a politikai háttér az akkori idők modorában, én pedig szép nőről akartam mesélni. Mert szép volt, akit akkor szerettem. Nem így: szép, ezer jelzővel szép, százezer jelzővel szép. Mondtam ezzel valamit? Nem. Talán annyit: akkor még lobogott a hajam, a kislány szőke volt, boldogtalanul szorongattuk egymás kezét, ha elváltunk, és rögtön üres lett minden, ha nem láttuk egymást. Akkor a főtanácsos elérkezettnek látta az időt, hogy abbahagyja az inkvizíciós hallgatást, rám dörren ti N eve . Türelmesen mondtam személyi adataimat. Következett a friss kérdés: — Kik a barátai? Ezt is gyorsan elintéztem: — Nincsenek barátaim. Sok embert ismerek, de kit nevezhet az ember barátjának? A hangsúlytalan válaszommal nem törődött. Tapasztalt ember volt, sokféle válaszhoz szokott. Becsukta az aktákat — úgyis tudtam: nem az én aktáim, mert nem is lehetnek azok. Végignézett rajtam, ifjúságomon, az éjszakáktól gyűrött arcomon, a hirtelenében rosszul elválasztott frizurámon. Enyhült hangon kérdezte: — De barátnője csak van? Lehetett ezt tagadni? Akik informálták* ezt pláne tudhatták. — Van .:: _ Hátradőlt, cigarettára gyújtott. En is füstölhettem. — Tehát van. Még enyhébb lett a hangja, negyedhivatalos, háromnegyed rész magánkérdezősködés — láttam ezt az elnyomott mosolyon: — És milyen? | övés a levegőbe. Tehát most vallanom kellet ■“ ne ennek a főtanácsosnak szerelmemről. Milyen a kislány? Sohasem voltam — akkor különösen nem —, ura a jelzőknek. Azonkívül vallomásba tenni azt, akit szeretek!? Azt is tudtam, nem áll meg a kérdezésben. Szemüvege mögött megcsillant a szeme, így csillan a férfiaké, ha nőkről, kalandról hallanak Éreztem: csak el kell kezdenem, kedvteli magánfaggatás kezdődik, s esetleg leltári leírást kell adnom szerelmem termetéről, ujjai formájáról, szeme sugárzásáról, keble domborulatáról. Beszéltem volna én minderről versben mindenkinek, de ott? Nézett rám, várakozva, mint akinek rögtön csemegét tálalnak: — Nna! Szép? Akkor nagyot nyeltem, megmozdult ádámcsutkám, s hirtelen kivágtam: — Csúnya! Szeme nagyot nőtt a szóra* én pedig hozzátettem: — Csúf. Nem volt könnyű. Magamban mindjárt esdekelve kértem bocsánatot szőkémtől, ha él még valahol, most is pardont kérek. Magamban. De a főtanácsosnak hangosan feleltem: — Nagyon csúnya. r: Szép nő? Jelzők? Csúf. Ennyi volt az én kis bosz- szúm. Ennyi tellett tőlem. Nem sok, tudom. Akkor nagyon jólesett. Clengedtek. Ahogy kifelé mentem, éreztem a há- *" tamon az apró detektív szúrós tekintetét. Patkányarca volt, sűrű fekete bajusza, ha szabad most ennyi jelzőt használnom. Vaszary szeretett élni, szerette az életet, s kora nagy, francia művészeivel együtt az élet teljességét akarta kifejezni. A korában új, technikai felfedezések révén a társadalmi életet is átalakító modem jelenségek jellemzőit egy nagy szintézissel fogta egybe, nem teljességre törekedve, csupán a polgári életmód szemléletében. A francia művészet tüneményes köny- nyedsége bűvölte el, s ebben melléjük emelkedett, de kifejezés formájában sajátosan magyar maradt. S ez különbözteti meg őt minden francia festőtől, s ez a vonása szerzi meg számára egyre inkább egész Európában az elismerést. TÉLEPY KATALIN Sztanyiszlav Kunyajert örök lázban, sietve éltem, és azt gondoltam: helyesen. Siettem — én magam sem értem: hová, miért — örökösen. Szerettem volna pénzt keresni, ruhákat venni, szépeket, neki — aztán: ne hajtson semmi! Élni csavargó életet! Szemügyre venni a világot! Vonat hív, mintha mondaná: — Sies6! — Majd egyszer... Nekivágok. - Hová? Nem is tudom, hová Siettem én, velem az évek.ij Igyekeztem, türelmesen, Ki tudja: sok munkám zömének Nem volt talán értelme sem. Lépteim már kényelmesebbek. Mehetnék már. Akárhová! — Siess! — Vonatok sisteregnek. Hová?... Már nem tudom, hová. Rab Zsuzsa fordítása
