Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
1968. október 11, péntek 5. oldal Illyés Gyula: DÓZSA GYÖRGY Évadnyitó bemutató a Kecskeméti Katona József Színházban Éppen ezekben a napok- tiválására, magyarázására, ban kerekedett Dózsa alak- jegy azonban bizonyos, 1514 jának és történelmi szere- nősét csakis egész törtépének érf-ümezése körül nelmi vállalkozásának ta- eléggé heves és ma sem lapzatára állítva lehet csillapodó szélvihar az Űj megérteni és elfogadni. Elírás szeptemberi számában sősorban úgy, ahogyan a megjelent filmnovella kap- történelemformáló Dózsa csán. Kosa Ferenc és alakját Illyés Gyula a drá- Csoóri Sándor is arra vál- ma költeménynek is utol- lalkozott, hogy Dózsa egyé- érhetetlenül nagyszerű dialógust teremtő költői leleménye szinte soronként újabb és újabb meglepeni drámájának ívelését rajzolja fel az irodalom esz.verssoraiban megidézte. 1956 óta sokat változott közeivel. Olcsó párhuzam a drámai ízlés. A törtélenne, ha egybevetnénk az neimi drámaírásról alko- Uj írás-beli Dózsa alakkal tett fogalmak is bonokés Illyés Dózsáját. Annak aia kerültek. De nyugodt azonban mindenképpen lélekkel megállapíthatjuk: L örülnünk ^kell, hogy éppen Illyés véleménye, summá- I az 1956 januárjában szín- r.ott értékelése ma sem padra került Dózsa György, SZOrul revízióra. Még ak- az Myés-dráma felújítására kor sem, ha ismerjük és esett a színház választása, bevalliuk hoev e naavlé- A történelem megújuló év- iegzetű és részletszépségekben is oly gazdag költői mű nem tökéletes drászázadai nem tették bizonytalanabbá Dózsa György, az _ Illyés drámá- ma £kkor is csodálnunk jában újjáéledő „paraszt- kell az író hőst teremtő király” alakját. Lehet szándékát, ha elmondjuk, ugyan a lélekelemzés re- hogy a dráma első részé- ceptjei szerint a modern ^ talán kissé határozatdráma sajátos eszközeivel ianabbul rajzolódik ki Dóújabb indítékokat konstruálni Dózsa cselekedeteinek. magatartásának moLőrinc barát (Perlaky István) zsa tudatos vezéri elhivatottsága, mint kellene és csak a harmadik felvonás nagy pillanataiban fogalmazza meg a főnemesek farkascsordája ellen kaszát élesítő paraszti tömegek igazi érdekeit, céljait. ’ A s,Dózsa György” bemutatása egyben azt is jelenti, hogy a színház az idén valóban a legszélesebb tömegekhez szól az ünnepi évadkezdés kapcsán a Dózsa bemutatásával. Illyés csakúgy, mint többi drámájában — azért vette kezébe a tollat, hogy a népnek felmutassa igazi hőseit a Fáklyaláng, az Ozorai példa és a Dózsa ebből az ihlető szándékból született. A színház mintegy művészi hitvallását fejtette ki a Dózsa bemutatásakor, meghatározva kapcsolatainak milyenségét a közönség legszélesebb rétegeivel. A dráma az eredeti szövegkönyvhöz képest eléggé lényeges kurtításokkal került a kecskeméti színpadra. Nagy kár, hiszen Illyés Anna (Csomós Mari) tésekben részesíti a dráma olvasóját. A költészetnek ez a szélesen • hömpölygő folyama valóban magával ragadó élményt nyújt, de meg kellett alkudni a színrevitel kedvéért, hiszen nem kis fejtörést okozott az 1956 januárja óta fel népi újított drámai mű mai színpadra állítása írónak és rendezőnek egyaránt. A rendező, Turián György-/azzal áldoz a modern színpadi dramaturgia divatjának, hogy mellőzi a súlyosan naturális díszleteket. Elsősorban azért folyamodik ehhez a módszerhez, hogy a jelzésszerű díszletelemek ne tereljék el a nézők figyelmét a mű költői szépségeiről. A jelmezek azonban határozottan a kort idézik, nem akarják időtlenné tenni a mondanivalót, hiszen az világosan egy történelmi korszakhoz kötődik. Sajnos azonban a rendezőt is, a szereplőket is oly mértékben megbűvölték. lenyűgözték a dráma költői szépségei, hogy minduntalan megállásra kényszerítették a játékot. Egy-egy szép verssor érzékletes elmondása, elsza- valása miatt a drámai építményben egyébként is szűk térre szorított cselekmény néha önmagától megáll. (Nagyon zavart, hogy a szereplők jórésze túlságosan visszafogta a hangját.) A szereplők belemerevednek a versmondás hősi pózaiba, nem egymásra, hanem csak önmagukra figyelnek. Igazi drámai lüktetés talán csak Zápolya és Dózsa élénk ritmusú párbeszédei közben érezhető. _Fekete Tibor Dózsa György szerepében mély átéléssel formálja meg a nagy parasztvezér alakját. Rajta is múlik, de talán a drámában megrajzolt Dózsa kép kezdeti bizonytalanságával is magyarázható, hogy játéka itt-ott — különösen a dráma elején — nem eléggé markáns. Mintha némi elfogódottsággal venné kezébe a színész Dózsa György népet vezérlő pallosát, amelynek súlya emlékezteti őt történelmünk e fénylő alakjának emberi nagvságára. Csomós Mari finom eszközökkel, halk tónusokkal Anna szenvedő lelkének ábrázolására vállalkozik. Éppen halk és lefékezett játékmodora azonban nem teszi lehetővé, hogy az általa képviselt alak megfelelő hangsúlyt kapjon a dráma jeleneteiben. Mészáros Dőrincben az igazi forradalmár makacs, elvi határozottságát hangsúlyozza Illyés. Perlaky István is erre építi játékát, egy tömbből faragott, szigorú Lőrinc barátja jelentős alakítás. Az igazi drámai ellenfél, aki a drámaíró Illyés elképzelései szerint érdemes a Dózsával való teljes szembeállításra: Zápolya. Forgács Tibor a ravaszul és hidegen intelligens, a kíméletlenül nagyratörő hatalomvadász Zápolya Dózsa György (Fekete Tibor) jellemvonásait a darab leghibátlanabb alakításában tudja egybeötvözni. Jánoky Sándor Menyus kissé elnagyolt profiljából formál egységes karaktert, eszköztelenül, természetes egyszerűséggel. Horváth László a cselszövő brandenburgit hiteles eszközökkel kelti életre. A fiatal színész kecskeméti pályafutása legtisztább művészi teljesítményét nyújtja. Mezey Lajos Báthori eléggé ellentmondásosnak tűnő arcképét rajzolja meg Ügy érezzük ez a felfogás alatta marad a figura lehetőségeinek. Ez a vérszomjasán kegyetlen, bosszúvágyó főúr, aki mindig tudatosan képviseli rendjének érdekeit, nehezen azonosítható a Mezey megformálta alakkal. Hatalmas vállalkozás volt a kecskeméti színház részéről a Dózsa György bemutatása. Nem kevesebb, mint 24 jelentősebb szerepet kellett szétosztani, nem csoda, ha a tömegek érzékeltetése szenvedett csorbát. Már pedig ez a mű a tág horizontok megmutatása ■ igényével lép fel, ez igéd nagy számú statisztériát igényelt volna, nagyobbat, mint amennyit a színház lehetőségeiből nyújtani tudott. Nem valamiféle jelmezes felvonulás számonkérése akar ez lenni, csak annak a hangsúlyozása,- hogy a történelem évszázadaiba kiáltó hatalmas szavak gyakran nem kapták meg a színpadon a tömegekben tovább rezgő, terjedő és erősödő visszhangot. 29. Sötétedik. Az eső még mindig zuhog. Talpas koma bemászik odújába, baj- molódik még egy keveset, aztán megnyugszik. Az erdei remete sárga szemeivel még egyszer körülvizsgálja a sötétséget, végül behunyja őket. Csupán nedves, érzékeny s remegő orrával ellenőrzi az erdei szagokat. A nyirkos levegőben semmi félelmetes nem érződik, minden oly jól ismert, oly megszokott. Nedves fenyőillat és enyészetszag terjeng a levegőben. A szél vizes rozmaring, gomba és rothadó fa csípős terpentinszagát hozza az odúba. Talpas koma tehát nyugodtan álomra hajtja fejét. Most azonban megremeg az orra. Egy szélroham furcsa idegen szagokat hozott. A mackó nyomban kinyitotta szemeit, felkapta fejét és fülelt. Az újabb szélroham pedig már riadót fújt ^ Égő fától eredő füstszagot érzett. Ehhez a szaghoz mindig valami szokatlan elképzelés kapcsolódik. Az álom elszállt. A medve felkelt, orrát a magasba emelte és hangosan szuszogott. Semmi kétség, birodalmába betört a veszedelem. Keleten a hajnal világos csíkja áttört a fekete felhőkön. Beköszöntött a reggel. A medve óvatosan felfelé kúszott a hegycsúcs meredek oldalán. Véget ért az erdő. Az állat hatalmas kövek között haladt egyre feljebb és feljebb. Hamarosan elérte a hegyszorost. Innen, a sziklás hegyoldalból megpillantotta azt, ami a kidőlt fa alatti átmelegített vackának az elhagyására készette: egy kilométernyire a folyócska partján nagy tábortűz égett. Körülötte emberek mozogtak. Lovak nyihogtak, vas csikorgott, kutyák ugattak. A medve elégedetlenül felhorkantott, aztán körül sem nézve folytatta útját. Átkelt a hegycsúcson, s elhagyta a kedves, de most már veszélyessé vált völgyet, ahol megjelentek az emberek. • Csaknem egy teljes napig haladtak a Tomboló folyó mentén és csak estefelé pillantották meg az első nagyobb mellékágat — Ez az? — kérdezte Uszkov tétován és Ljubi- movra pillantott. Az idegenvezető nem sietett a válasszal. A mellékfolyó mély volt. Áttetsző vizében nem látszott a me- derfemék. Két partja meredek. Itt esett volna a vízbe Ivanov sok évvel ezelőtt? De innen aztán hogyan tovább? Forduljanak északnyugatnak? Vagy kövessék a mellékág folyását északnak? — Kettős téli jégtakaró! — szólalt meg Ljubimov elgondolkozva. — Nem minden folyón szokott képződni. Leginkább csak a se- kélyvizűeken. Ez meg... — Ez mély, s méghozzá meredek a partja. Sokáig nem fagy be. De ha egyszer befagyott, akkor viszont tartós a jege. Ezt akartad mondani? — szakította félbe Uszkov az idegenvezetőt — Pontosan. Szerintem itt nem képződhet kettős jégréteg. Erről van szó. — Az örök fagy birodalmában minden folyón képződhet télen kettős jégréteg. Legalább is ezt mondják a tankönyvek — szólt közbe Borisz és várakozóan nézett Ljubimovra. — Ezt, de mégsem ezt.. 1 Ha a folyó sekély és sodrása csendes, a víz gyorsan fagy meg. A jég felülről lefelé vastagszik és eléri az átfagyott talajt. A folyó teljesen befagy. Holott valahol fent, a forrásból tovább folyik a víz. Utat keres magának, lefelé folyik, ráömlik a jégre, újra megfagy és ismét folyni kezdett fentről. Ennek folytán több rétegű jég képződik. A vékony jégkérgek között víz van. Így keletkeznek a dupla jégrétegek. Nagyon veszélyesek a vándor számára. De ha a folyó mély, partja pedig meredek, vize legalább is a tél derekáig nem fagy be teljesen. Kettős jégrétegek nem képződnek rajta, vagy ha igen, akkor is csak márciusban, tél végén, amikor már a hideg a víz mély rétegeit is befagyasztja. Szóval így van ez..; Ivanov ősszel járt erre. Nem, ez nem az a folyócska. .. Bizton állíthatom, hogy nem az. — Akkor hát élőre! — adta ki a parancsot a geológus, és a kutatók folytatták útjukat. Másnap estefelé újfent elérkeztek egy rohanó, szeszélyes patakhoz. Valahonnan a hegyekből zuhogott lefelé, mintha sietett volna, mielőbb beérni a nagy folyó nyugodt vizébe, hogy megtalálja végre hőn óhajtott nyugalmát. A patak számos ágra szakadt, fűzekkel és nyárfákkal benőtt szigeteket képzett, kanyargóit, újra visszafordult, a lankás partok ölén kis öblöket, tavacskákat alkotott, s zúgva csobogott át a kőzátonyokon. Megálltak, Az idegenvezető gondosan megnézett minden torkolatot. Igen! Télen itt bizony nagy káosz lesz: jég, víz, torlaszok és tavak ... Télen nem köny- nyű dolog átkelni ezen a szeszélyes és vidám völgyön. Teljesen ellepik a csalóka tócsák. A patakmeder itt már a tél első hónapjában feltétlenül befagy, tetejét elönti a víz és hatalmas kettős jégkérget képez. (Folytatjuk.) Zápolya (Forgács Tibor) (Pásztor Zoltán felvételei.) Ettől eltekintve az epizódalakítások sorába nemi egy szép teljesítményt lehet felemlíteni. Vérfagyasz- tóan eszköztelen és egyszerű volt Major Pál Csáky szerepében. Bakócz Tamás alakját jól formálja meg Perényi László. Sajnos Illyés kis szerepet szán Verbőczynek. Szalma Sándor az író által nyújtott szűkös adottságokkal megfelelő mértéktartással él. Elismeréssel kell beszélni a Herendit alakító Piróth Gyuláról, a fiatal Balassa Gáborról, aki a Dózsáért rajongó Bebek ifjúi portréját rokonszenves eszközökkel értékelte. Hasonlóan említésre méltó Budai László és Kölgyesi György teljesítménye. Nagyajtai Teréz pompás jelmezei, Borosa István ízléses színpadképei mindmind hozzájárultak a sikerhez, igazi ünnepi alkalommá avatták Illyés Gyula drámájának kecskeméti bemutatását. Csáky Lajos
