Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-10 / 238. szám
1968. október 10, csfitörtök S. oldal Ifjú történészek Színházunk új tagja: Balassa Gábor Őszi rendezvény A Művelődés Bajai Barátainak Köre megtartotta első őszi rendezvényét, mely alkalommal Miskol- czy Ferenc, a kör titkára ismertette a terveket. Megnyitó előadásként dr. Bruszt Pál főorvos színes diafelvételeit tekintették meg, mely a város 30 éves fejlődését mutatta be, rendkívül érdekes módon. A vetítéssel egyidőben a felvételek készítésének technikáját is megismerhették a magyarázó megjegyzések alapján. segítője ötödik esztendeje — 1963 óta — rendszeresen eljut megyénk pedagógusaihoz a megyei tanács művelődésügyi osztályának szakkiadványa, a Művelődésügyünk. A közelmúltban már a 11. kötet hagyta el a sajtót. Egymás mellé téve ezeket a vaskos kiadványokat, rátekintve is tekintélyes meny- nyiség, de ha az ember a tartalmukat is vizsgálja, kitűnik: hasznos volt e kiadványt rendszeresíteni, hiszen eleven kapoccsá vált az osztály és a nevelők kö- között. Ezerkétszáz példányban sokszorosítva eljut valamennyi iskolába, tanintézetbe és hozzáférhetővé válik minden, a neveléssel és oktatással foglalkozó szakember és érdeklődő számára. Több szempontból is hasznot hajtó kiadvány a Művelődésügyünk. Nemcsak azért, mert az osztály elgondolásait viszi szét a nevelők között. Ezt más úton is el lehetne érni. Sokkal inkább azért, mivel a pedagógusok számára fórumot teremt, tapasztalataikat, eredményeiket közölhetik kollégáikkal és azokkal, akiket a nevelés gyakorlati kérdései érdekelnek. Mert ez a kiadvány éppen ezt szolgálja: a gyakorlati munka segítője akar lenni. Lapozzuk át a 11. kötetet. A bevezető cikk utal a jelen szám summájára: központi feladat a küszöbön álló nagy történelmi évfordulókra való felkészülés. A cikkek zöme is ezzel foglalkozik. Elsőnek Szamosfalvi Imre értékeli a hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára rendezett kiállításokat, mintát és ösztönzést adva ezzel a közelgő 25. évforduló méltó megünneplésére. Kömlós Ferencné részletesen ír arról, hogyan készülhetnek fel művelődési intézményeink a jubileumi ünnepségekre. Mándics Mihály a csá- volyi falukrónika történetét és a gyűjtés módozatait ismerteti, gyakorlati munkára buzdítva azokat, akik hasonló szándékkal írják, vagy fogják írni községük történetét. Kuczy Károly a tőle megszokott rutinnal vázolja a honismereti szakkörök feladatait a történelmi évfordulók megünneplésében. Papn István az alapvető Űttörőközösségek önkormányzati szerveinek az öntevékeny közösségi élet megszervezésében betöltött szerepéről közöl koA gyorsan fejlődő honismereti mozgalomban úttörő kezdeményezés volt — s ma már országos példa — az a lelkes, sokoldalú munka, amelyet Csávo- lyon végzett Mándics Mihály iskolaigazgató, ország- gyűlési képviselő irányításával szinte az egész község. A nevelőtestület megírta a község történetét 1322-től, a település kezdetétől. Sok évi kutatással, gyűjtéssel nagy néprajzi anyagot is halmoztak fel. A legjelentősebb tevékenységük azonban ezek mellett Megjelent a Művelődésügyünk 11. száma moly szakmai búvárkodásról árulkodó tanulmányt. Dr. Bán Ervin gondolatokat ad közre a magyaréra hivatásáról a hazafias nevelésben, Papp István pedig a korszerű műveltség és a politechnikai oktatás kölcsönhatásait fejtegeti. Ugyancsak a politechnikai oktatással kapcsolatos Zsinkó József értekezése. Szamosfalvi Imre művelődési otthonaink gazdasági kérdéseivel kapcsolatban igyekszik néhány fogalmat tisztázni. Utolsónak, de a jelentőségének megfelelő hangsúlyozással, említjük meg dr. Orosz I.ászló hézagpótló javaslatait a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő könyvek listájának összeállítására. A Színháztudományi Intézet Országos Színházi Propaganda Irodája tízezer példányban Mi van a függöny mögött címmel propagandafüzetet jelentetett meg a Kecskeméti Katona József Színházról. A füzet Hirtelen összerezzen, éleset kiált, mintha megijedt volna valamitől, hisztériásán vijjogat, aztán újra éberen elcsendesedik, hogy átszáll jón egy másik fára és kiáltásaival megint felriassza egy percre az erdő halotti csendjét... Amott meg a csendes tisztáson feldürrög a siketfajd zord, elégedetlen hangon, mintegy magának, s máris beveszi magát a bokrokba, hogy ott fejét fekete szárnya alá rejtve átaludja a világosság nyugtalan óráit. Száraz ágacska reccsen óvatosan a súlyos mancsok alatt: barnamedve búvik elő a rőzsehalom mögül, körülszimatol és kacsázva végigsétál a tisztásokon: tavalyi csipke- és áfonyabogyókat keres. A tábor mint mindig most is a nappal együtt kelt. Hvataj-Muha vödörrel csörömpölve, szemét a falukrónika írása volt. A krónikában megörökítenek minden fontosabb eseményt, számot adnak a község mindennapi életéről, s ezzel egyrészt gazdag és megbízható anyagot szolgáltatnak a későbbi történetírás számára, másrészt pedig a szűkebb haza szeretetére nevelik a község egész lakosságát. A gyűjtésben, krónika- írásban nemcsak a felnőttek vesznek részt, hanem az iskola tanulói is. Azok a gyerekek, akik legelőbb csatlakoztak a honismereti mozgalomhoz, ma már felnőttek. Akad aki elvégezte az egyetemet, mások szakmát tanultak, s van olyan is, aki pedagógus lett, visz- szatért szülőfalujába, s most a régi lelkesedéssel vesz részt a honismereti munkában. A tanulók közül mind többen szorgoskodnak az is. kola honismereti szakkörében. Felsorolni is hosszú volna azt a sokféle munkát, amelynek eredménye egy-egy érdekes tanulmány, vagy gyűjtemény. Csák néhány címet mutatóba: Veteránok visszaemlékezései: Épül-szépül falunk; A csávolyi iskola múltja és jelene; Az úttörőcsapat, a művelődési otthon, az óvoda története; Babonák; A csávolyi földrajzi nevek stb., stb. Külön említésre méltó a különféle fényképalbumok készítése a község életéről, az iskoláról, a társadalmi ünnepségekről stb. A „Pincétől a padlásig” gyűjtő mozgalomban is elsősorban az iskolások jeleskednek. Felkerestek valamennyi házat, s múzeumba illő táregyrészt a tavalyi évadról számol be, másrészt a következő évad műsortervét ismerteti és bemutatja a színház néhány új tagját. A füzetben Turián György főrendező ír a színház célkitűzéseiről. dörzsölgetve elindult a folyóhoz. Hamarosan könnyű füstöt eresztett a pásztortűz, sült hal illatozott, a beszélgetés vidámabb és hangosabb lett, a kutyák ugattak és máris élt az egész tábor. A kutatók el- tréfálkoztak a kialvatlan Hvataj-Muhával, aztán asztalhoz ültek. Reggeli után Uszkov egy perc figyelmet kért. — Megváltoztatjuk útirányunkat — jelentette be. — Negyven-ötven nap alatt, ennyi időnk van a hideg beálltáig, meg kell találnunk a Szperanszkij és Ivanov által felfedezett szakadékot. Északnak fordulunk és Ivanov útján haladunk. Holnap indulunk. Én és Orocsko még ma befejezzük itteni munkánkat. Pétya és Borisz vadászni és halászni mennek: élelmet kell tartalékolnunk. Hvataj-Muha és Ljubimov előkészítik a löket, régi fényképeket, plakátokat, könyveket, okmányokat mentettek meg a pusztulástól az utókornak. Az idősebbek mindig szívesen fogadták a gyerekeket, rendelkezésükre bocsátották féltve őrzött emlékeiket, válaszoltak a kérdéseikre. Az idén január 1-én a Magyar Rádió ripc*tot közölt a csávolyi krónikásokról. Néhány nap múlva levél érkezett Boly-Békás pusztáról, a 80 éves Czencz Mátyásaiétól, aki elküldte csávolyi születésű férje hagyatékából az 1914-es világháborúban vezetett naplóját. A kísérő sorokban így írt az özvegy: „Boldog vagyak, így méltó helyre kerülnek eddig féltve őrzött okmányaim... Se szeri, se száma a hasonló megnyilatkozásoknak. A helybeliek nem levélben, hanem szóban mondják el ugyanazt, amikor az úttörők meglátogatják őket. Sokan ugyan ragaszkodnak az emléktárgyakhoz, családi ereklyeként őrzik, de egy-egy kiállításra szívesen kölcsönadják, s örülnek, hogy a látogatások nyomán kincseik bekerülnek a „faluleltárba”. A honismereti kör itt tart nyilván minden fontos tárgyat és dokumentumot. A csávolyi krónikások nem azzal a céllal gyűjtik össze a hatalmas anyagot, hogy publikálják, könyveket és albumokat jelentessenek meg. Hiszen nem könnyű előteremteni az ilyen kiadványokhoz szükséges anyagiakat. De bizonyos, hogy nem egy tanulmányuk megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot is. A legfontosabb azonban mégis az, hogy a krónikaírás, a honismereti munka: tudományos igényű népművelés, a szabad idő értelmes felhasználása. Értékes ismereteket ad, kutatásra és tanulásra ösztönöz, azon felül — s ez talán a legfontosabb — nagy érzelmi nevelő ereje van. B. I* vakat és a málhákat Hosz- szú és valószínűleg nehéz útunk lesz a hegyeken keresztül. A lovaknak jó kondícióban kell lenniük. Alig halt el a távolban Tuj és Káva ugatása: vadászatra induló pajtásaik után eredtek, a sátor körüli fűben végigsurrant valami, majd a tűznél kibukkant egy ijedt fejecske. A kis állat gyorsan körülvizslatott nagy gombszemeivel, mókás bajuszkái megmeg- rezzentek, egyet-kettőt pislán tott és máris a zabos zsákon ült. Csíkos evetke volt. Mellső lábacskái segítségével gyorsan teletömte pofazacskóit. Aztán leugrott a földre és eltűnt a fűben. A tolvajt észre vette a szajkó és alighanem megharagudott rá, mert megcélozta az evetkét, aztán kőként zuhant le. A fű fölött szárnyait kiterjesztette és közvetlenül a kis állat feje fölött hangosat kiáltott. Az evetke halálra rémült, felállt hátsó lábacskáira, s a következő pillanatban kiköpte az egész zabkészletet, aztán ijedten felvisított és eltűnt a sűrű fűben. A ravasz madár csak erre várt. A győztes büszkeségével telepedett le az elhagyott zabcsomó mellé. Rugalmas mozgású, göndör hajú fiatalember. Az első pillanatban azt hiszem, hogy örökösen valami tréfán töri a fejét, mert kérdésemre, hogy mióta színész, némi töprengés után ezt válaszolja: — Húsz éve. Meglepetésemet látva azonnal hozzáteszi: — Persze ezt csak félhivatalosan számítom így, de tényleg kilencéves korom óta játszom. Sok verset tudtam, nagy kedvvel szavazattam, és családunk egyik színész ismerőse véletlenül felfigyelt rám. Attól kezdve kamaszkoromig állandóan fölléptem a pesti színházak és a Rádió gyerekszerepeiben, sőt filmeztem is. Mint mókus debütáltam egy mesejátékban, de játszottam Shakes- pearet is gyerekfejjel: egy megidézett szellemet a Machbetben. — Ilyenformán a pálya- választás nem okozott különösebb gondot. — Valóban, mindig színésznek készültem, de a gyerekszerepek nem mentesítettek az alól, hogy éppúgy megküzdjek mesterségsokáig cserregett, mintha madámyelvén szidta volna a tolvajt, aztán felcsípett egy zabszemet, majd egy másikat és félénken félre- ugrott. A következő percben ismét bátorságra kapott, megint oldalvást közeledett a zabhoz, és most már senkitől sem zavartatva magát az utolsó szemig felfalta. • Ili. Sűrű őszi eső zuhog, mintha szitán préselnék át. A sötét felhőfoszlányok alacsonyan gomolyognak, a kelnek egymással versenyre. Miután elszálltak az erdő felett, végighömpölyögnek a hegygerinceken és sűrűn öntözik a meredek és fekete sziklákat. Mintha se vége, se hossza nem lenne ennek a ronda borulatnak. A zöld fenyőkről már-már hullani kezdenek a megsárgult levelek. Az ősz első előhírnökeiből még kevés hever a földön, de már mindenki tudja, hogy ez a kezdet... Rövidesen sárgaságba esik a tajga, a földet ellepik a tűlevelek, lemeztelenednek a fák, megritkul és mgfeketedik az erdő. A kúszó cédrus vé- gigfekszik a földön: az első fagyok beálltával nagyon hajlékonnyá, alkalmazko- dóvá válik. Kissé távolabb beli tudásomért, mint bármelyik osztálytársam a főiskolán. A korszerű színjátszás nem képzelhető el tudatosság nélkül. Gyeiek- színész pályámról a nagy művészek közelségének élménye a legmaradandóbb emlékem. Soha nem felejthetem el, hogy Bajor Gizi, ßomlay Artur, Tímár József játéka közben én is színpadon lehettem. Milyen, érzés volt a főiskola után hivatásos színészkéntI játszani? — Nagyon kellemes, mert Veszprémben kitűnő társulatba kerültem, és olyan szerepeket kaptam, hogy öröm volt velük foglalkozni. Talán Péter volt közülük a legizgalmasabb Németh László kitűnő drámájában, a Nagy családban. Vagy a kelekótya Kristóf Az ördög cimborájában? Nem is tudom. Nagy kedvvel játszottam mindent, Ly- sandert a Szenti vánéji álomban, Rodrigót az Othel- lóban, Nyikolaj Rosztovot a Háború és békében és a többit. Szerencsére nincs szerepköröm, se kedvenc irányzatom. A klasszikus és modem darabok, a hősi és karakterfigurák szépségét egyaránt élvezem. — Kecskemétet ismerte mielőtt ide szerződött? — Egyszer léptem fel itt mindössze, de most, hogy a színház tagja lettem, tulajdonképpen a családi hagyományokat folytatom. Nagyapám, Balassa Károly volt a kecskeméti társulat igazgatója vagy nyolcvan évvel ezelőtt. A kollégák között egyébként sok ismerősöm van, Veszprémben is Turián György volt a főrendezőm. Most Bebek Imrét játszom Illyés Dózsa-drámá- jában. ö az egyetlen nemes, aki a parasztvezér mellé áll. Igazi hősi szerep! (Ahogy Bebek Imre nevét kiejti, önkéntelenül ökölbe szorul a keze, mintha kardot markolna.) meg már betoppant a hívatlan és megtorlásra kész tél. Nedves bundájú medve kószál az esőáztatta sűrű erdőkben. Unatkozik ilyenkor. Lustán, nesztelenül cammog végig saját kis ösvényein, meg-megszagolja a füvet, a bokrokat, olykor leszakít néhány túlérett, vadszőlőszagú bogyót. Ilyenkor megáll, s oldalt fordított fejjel komótosan csámcsog. Jóllakott és ezért ilyen lassú. Kopott barna bundája alatt a nyár folyamán vastag szalonnát raktározott el, most hát nincs kedve vadászni. Az őszi eső és a hideg szél bezavarja valamilyen védett helyre. Egy hatalmas kidömtött vörösfenyő mellett megáll. A fa égnék meredező gyökereiről föld- és gyepcsomók csüngenek. A mackó áll és figyelmesen körülszaglássza a még száraz földet. A nyár illata csapja meg orrát. Éppen ez kell neki. Letelepszik és a gyökerek alól kaparni kezdi a homokos földet, köveket emel ki és nagyokat nyögve hajigálja félre őket. Mellső mancsaival ügyesen dolgozik és egyre mélyebbre hatol a kidőlt fa alá. Odalent száraz meleg van... (Folytatjuk.} Az oktatás és nevelés Sz. J. 28. B. J. gyakat, használati eszközö„Mi van a függöny mögött?”
