Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

1908. oktOber 9, szerda S. oldal Bajai takarók Kati és a többiek Baján járva tanácsolták: ha arra vagyok kíváncsi, hogyan alkalmazkodik egy vállalat teljes sikerrel a gazdaságirányítási reform körülményeihez, akkor el­sőnek a Finomposztót ke­ressem fel. A gyárban Ho- mányi Sándor igazgatási osztályvezető tájékoztatott. Sötétkék, piros, söld — Számolunk azzal a ténnyel, hogy a „kedves vevő” nem jön már hoz­zánk keresni az árut Ezért _ mi ajánlunk. — Részt vettünk például a szegedi ipari kiállításon, felkeres­sük kollekciónkkal a lehet­séges partnereket Vállala­tunk körülbelül 50 száza­lékban külföldi megrende­lésre termel. A takaróknak pedig 90 százalékát szállít­juk az országhatárokon túlra. A gyapjú hazájába, Angliába például 150 ezer darab műszálas takarót küldünk az idén. összesen S3 tőkésországba exportá­lunk a HUNGAROTEX-en keresztül. Ebben az évben kerültünk kereskedelnü kapcsolatba a többi között Norvégiával, Finnországgal és néhány afrikai állam­mal. — A gyár kapacitásának mintegy 30—50 százalékát a műszálas és gyapjú taka­rók teszik H — folytatta az osztályvezető. — Ezek több száz mintával készül­nek. Az idei tervünkben 1 millió 500 ezer négyzetmé­ternyi takaró előállítása szerepel. Ennél várhatóan 150 ezer négyzetméterrel többet készítünk. _ Kedvelt és keresett színeink? A pasztell árnyalatokon kí­vül a sötétkék, a piros és a zöld. Bácsalmáson is van üzemük Az ország legnagyobb finomposztó gyárában Ba­ján (Újpesten is van gyár­egységük) folynak a re­konstrukciós munkák. Az idén befejezik a fonoda felújítását és bővítését. Ez­által több mint száz újabb munkást tudnak fogadni, ugyancsak Baján, 50 millió forintos költséggel készül az új szövödéjük. A mo­most már nem sajnálom. Tanulmányi kiránduláson jártunk itt többször, s ami­kor hallottam, hogy lehet jelentkezni ipari tanuló­nak, — nem sokat gondol­koztam Szüleim sem el­lenezték. Elmennék-e in­nen? Nem Nagyon jól ér­zem magam... Jövőre sze­retnék jelentkezni a tech­nikumiba. dem, fürdőkkel, öltözőkkel és egyéb szociális létesít­ményekkel ellátott csarnok­ban csaknem 800 munkást foglalkoztathatnak. A ter­melés folyamatosságának fenntartása mellett veszik birtokba az új létesítményt Jelenleg már 50 gépen dol­goznak itt További 150 be­rendezést 1970 végéig tele­pítenek át ide a régi, kor­szerűtlenné vált szövődé­ből. Bácsalmáson pedig 50 gépes üzemet' létesítenek, s mintegy 250 asszonynak teremtenek munkaalkalmat a községben. A titok Közben a jövő takarói­nak mintáit alkotják meg a tervezők. A hazai és kül­földi konkurrencia a ke­resletet figyelembe vevő, korszerű termékek produ­kálására ösztönöz. A takarók mind könnyeb­bé, szinte pehelyszerűvé válnak. A négyzetméteren­kénti súlyukat sikerűit 500 gramm alá szorítani. Meg­tudtuk, hogy a divatot a tarka plédek uralják. A takarókon — a korábbi há­Papp Margit a jövő év februárjában tesz pontot ipari tanuló éveire. — Érettségi után én is óvónő szerettem volna len­ni —, emlékezik a múltra. — Nem sikerült. Nem baj, — Azt hiszem, nagyon kevés embernek sikerül megvalósítani minden el­képzelését, — jelenti ki ha­tározottan Szalai Antal ké­ziszedő tanuló. — És mégis milyen sok az elégedett ember... Én is azok közé tartozom. Azt hittem, az érettségi után a hobbym, a fotózás, végső életcélommá válik. Filmoperatőr szeret­tem volna lenni. Körülmé­alakultals, hogy Nagyon jól masam a „betűk vi­lágában”. El is határoztam, hogy a szakmunkás vizsga után levelező úton tovább tanulok. — S a hofobyvai mi lesz? — Én most már nyom­dász leszek, s az is mara­dok. Szenvedélyemről azon­ban nem mondok le, re­mélem, sikerül majd meg­alakítani az üzemi foto-, illetve filmszakkört... rommal szemben — pél­dául öt eltérő színt külön­böztethetünk meg. Üj minták, színösszeállí­tások? Természetesen van­nak. De szigorúan őrzik őket, nehogy kiszivárogjon a hírük az épületből. Halász Ferenc Lengyel vendégek Lengyel vendégeket fo­gadtak tegnap a Megyei Idegenforgalmi Hivatalban. Ursula Orzechowska, a Len­gyel Testnevelési Főbizott­ság külföldi turista osztá­lyának dolgozója, Andrzej Marczewski, az Orbis uta­zási iroda rendezvényrész­legének igazgatója, Roman Gagorowski, a Lengyel Ló- tenyésztési Egyesülés fel­ügyelője és Kazimir No- wicki, a siezakówi ménte­lep Igazgatója látogattak el megyénkbe, ahol a lóte­nyésztés helyzetét, a lovas­túrák szervezésének mód­szereit és a lovasiskolák működését tanulmányoz­zák. Tulajdonképpen nem is Kati a neve, hanem Hona, de Katinak hívták már a gimnáziumban, s itt az üzemben is így szólítjáik. Nyerges Ilona papíripari szakmunkás mosolygós arc­cal meséi élete utolsó két évérÓL Miközben hallgatom, eszembe jut az a riportom, amit a nyáron készítettem itt Kiskunhalason, a Bács- Kiskun megyei Csomagoló- eszközgyártó Vállalatnál. Júliusban arról írtam ugyanis, hogy új gazdát ka­pott a 377 munkást foglal­koztató üzem —, a Papír­ipari Vállalat gyáregysége lett —, s több mint 40 mil­lió forintos beruházással megkezdődött a fejlesztése. 1971 végére ezer kiskunha­lasinak adnak munkát. — Övómő szerettem volna lenni —, vallja Nyerges Ilo­na, aki februárban kapta meg a szakmunkásbizonyít­ványt — Sajnos, érettségi után nem sikerült a felvé­telim ... Németh Gizivel együtt jelentkeztünk itt az üzemben. Nem bántuk meg. Én különben már nem is dolgozom a műhelyben —, teszi hozzá —, néhány he­te a műszaki osztályon kap­tam beosztást „Ösztöndíjat alapítottunk" Még fülembe cseng Ifjú korom fenyegető szólás­mondása: „Ha nem tanulsz fiam, elmész parasztnak kapálni.” Ma már nem hal­lani ezt de ki mondattaniul Is ott él sok szülőben, gyer­mekben a paraszti munka iránti idegenkedés. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a két szomszédos faluban, Géder- lakon és Ordason a közös iskolában még mindig csak minden huszonötödik gye­rek választja a mezőgaz­dasági szakmát Leánygyer­mek évek óta nem ment tovább mezőgazdasági kö­zépiskolába. Osztályfőnöki érákon rendszeresen tartunk — magam és a termelőszövet­kezet más szakvezetője — pályaválasztási előadást. Elmondjuk, hogy a mező- gazdaság ma már a szebb­nél szebb, újabbnál újabb szakmák tucatjait kínálja. Üzemlátogatásokat, a ter­melőszfivetkezefben közös munkát szerveztünk, a gye­rekeket nyaralni vittük, amit ők miunkával viszo­nozták. Termelőszövetkezetünk, a géderlaki Új Élet vezetősé­ge, az ifjúság megnyerésé­re nemrég újabb lépésre határozta el magát. Erre a szövetkezeti mozgalom húszéves évfordulójának megünneplése adott alkal­mat Az iskola úttörőcsa­pata erre az évfordulóra összegyűjtötte két évtized történetét, fontosabb doku­mentumait és díszes al­bumban nyújtotta át a szö­vetkezet veteránjainak egy gyönyörű népi hímzés kísé­retében. Az úttörőcsapat szép ajándékát viszonoztuk: sar­lót, kalapácsot és egy ci­pót adtunk át, ,,Munkából lesz a kenyér” jelszóval. Ezen kívül egy díszes ala­pítólevelet nyújtottunk át, mellyel a géderlaüd általá­nos iskolát elvégzett és me­zőgazdasági középiskolában továbbtanuló diákok részé­re termelőszövetkezeti ösz­töndíjat alapítottunk. Az alapítólevél szerint az olyan termelőszövelkezeti tag gyermeke, aki mező- gazdasági szakon tovább tanul és kötelezi magát, hogy utána a termelőszö­vetkezetben dolgozik, 4,5 tanulmányi átlag felett ha­vi 500, 3,5—4,5 átlag esetén havi 400 forint ösztöndíjat kap középiskolai tanulmá­nyai alatt Az iskolában éts a szülök között nagy tetszést váltott ki az ösztöndíjalapítás. Szorgalmasabb tanulásra ösztönöz és a mezőgazda­sági szakmákra fordítja a gyerekek figyelmét. Az alapítólevél az úttörőcsapat féltve őrzött kincse lett. Szegő Lajos elnök ÖTVEN ÉVE történt Az első világháború végnapjai ii. Az árak. szolgáltatási díjak rohamos emelkedésé­ről közölt félegyházi tudó­sítások közt szerepel a bel­büntetendő .. .* (Nem tud­ni, hogy a Félegyházi Hír­lap szerkesztői fizettek-e büntetést, amiért a közgaz­dasági viszonyokról kedve­A katonák tömegével szöktek haza. ügyminiszter leirata Is, miszerint: „...aki közgaz­dasági viszonyainkról va­lótlan és kedvezőtlen hírt kohol és terjeszt: kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel zőnek éppen nem mondha­tó híreket a közlésükkel terjesztettek.) A bajokat csak tetézte, hogy a városban egyre na­gyobb mértékben terjedt az úgynevezett spanyolnátha. Az újság még nem sok szót szentelt 1918. szeptember 15-i számában a kétségte­lenül rosszul tápláltakat lá­bukról ledöntő betegségnek, mindössze annyit, hogy „legajánlatosabb a bajjal lefeküdni”. A kormánynak is csak ar­ra volt gondja, hogy az em­lítetteken kívül újabb ren­deletet hozzon. „E szerint a szórakozóhelyeket esti 12 helyett 11 óráig szabad nyitva tartani. Esti 11 óra után magánlakásokban sem szabad a zárórára vonatko­zó rendelkezések kijátszá­sával vendégül látni olyan egyéneket, akiknek ott-tar- tózkodása a szokásos ven­déglátás körén kívül esik.” Katonai jellegű cikk kevés található a lapban. Az egyik viszont figyelmet érdemel, mert egyrészt el­árulja, hogy az úgyneve­zett népfelkelőknek (az idősebb korosztályhoz tar­tozó tartalékosoknak) hány éves korukig kellett fegy­vert fogniok; másrészt rá­világít, hogy a hadsereg vezetői közül néhányan fü­tyültek a királyra is. „Szep­tember 15-ig szabadságolni kell az öreg népfölkelőket — olvasható. — A király tudvalevőleg már régebben elrendelte, hogy az öreg népfölkelőket szabadságol­ják. Az egyes parancsnok” Ságok azonban nem szerez­tek érvényt a rendeletnek és sok öreg népfel­kelő hiába kérte sza­badságolását. A honvédel­mi miniszter a felmerült panaszok folytán újabb rendeletet adott ki, mely szerint az összes 1868. év­folyambelieket tartósan sza­badságolni kell...” Tehát az 50 éveseket! S később kiderül: a szegényebbeket mi célból? De pótlásuk vé­gett másik miniszteri ren­delet felülvizsgálati eljárást ír elő, „mely a szolgálat­képesség fokának újabb megállapítását célozza ...” A kormány tehát nem akart véget vetni a hábo­rúnak. Erre utal az a köz­lemény is, amely szerint „Budapesten kiadják a Mol- lináry Újságot, mely a harc­téren küzdő 38. ezredbeli tisztikarnak és legénység­nek, valamint ezek hozzá­tartozóinak hazafias érzel­meit acélozó olvasmányt nyújt kéthetenként...” (Az ezred egyébként Kiskunfél­egyháza házi ezrede volt.) Hírt adott az újság az orosz fronton hadifogságba esettekről is, írván: „... a foglyoknak elég jó dolguk van, élelemben nem szen­vednek hiányt...” Ugyan­akkor a város polgármes­tere a félegyházi fogolytar­tó gazdákat imigyen értesí­tette: „Alsó és felső fogoly­ruházatot cellulose (szövet­pótló, papírszerű) anyagból módunk van beszerezni a következő árakon: ing és alsónadrág (gatya) együtte­sen 41 koronáért, kabát és nadrág együttesen 52 koro­náért. Fél évig eltart és ál­landóan mosható.. Közben az életben ma­radt katonák tömegével és nyíltan, vonatszerelvénye­ken szöktek haza a fron­tokról. Erről hallgatott a városi lap, mert a félegy­házi dezertőrök a környé­ken és otthon nyilván nem mutatkoztak. Nem akartak úgy járni, mint egy-két hó­nappal korábban a szom­szédos halasi járásba haza­szökött és a tanyavilágban bujkáló társaik, akik ellen az ottani rendőrkapitány valóságos hajtóvadászatot indított, s rendeletben meg­tiltotta, hogy bárki befo­gadja őket. (Ennek aztán az is következménye lett. hogy például a pirtói ha- tárrészen egy hét alatt négy­öt gyilkosság is Történt. A sehol be nem fogadott, s a harcmező vérzivatarában demoralizálódott, a mások életét már semmibe vevő frontkatonák a fegyverüket használták, hogy élelemhez jussanak. Egy helyütt szö­ges bakancs, a másikon fa­talpú lábbeli nyomát őriz­te meg a homok, s ebből állapították meg a gyilko­sok hovatartozását, csak éppen a kilétükre nem si­került fényt deríteni.) Ko<7Y a félegyházi ha­tárban sem lehetett bizton­ságos az élet, netán a sza­naszét bújkáló katonák, fő­ként pedig a közmorálnak az ötödik éve tartó háború következményeként jelent­kező lazulása miatt, erről közvetve a rendőrkapitány hirdetménye árulkodik. Az utóbbi közhírré tette, hogy azon egyének, akik vadász- területtel nem rendelkez­nek, de a gazdaságuk őrzé­se végett fegyvertartásra igényt tartanak, ennek en­gedélyezése céljából a rend­őrkapitányságon jelentkez­zenek. (Folytatjuk.) Tarján István. \

Next

/
Thumbnails
Contents