Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

1968. október 4, péntek S. oldal A szerző a főpróbán Az első jelmezes főpróbá­nak mindig sajátos ünnepé­lyes-izgatott hangulata van a színházakban, hiszen ak­kor mérhető le igazán elő­ször teljességében az elő­adás várható hatása. A Dózsa György főpróbá­ján többszörösen is érezhet­ték ezt a megilletődöttséget és Izgalmat a Katona Jó­zsef Színház művészei. A dráma a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb ese­ményét dolgozza föl: 1514. nemzeti létünk és az osz­tályharcok történetének is fontos fordulópontja volt, jelképévé vált szabadság- mozgalmainknak, irodal­munknak is folytonosan visszatérő témája. (Gondol­junk csak Eötvös József regényére, Petőfi és Ady Dózsa-kultuszára és a pa-/ ta el a költő és a filozófiai mondatukhoz, ő maga java- razs Vitara, amely épp mos« gondolatokon töprengő író solta néhány jelenet meg­toljak Csoon Sándor í»^angja a színpadi szerzőét, rövidítését, hogy könnyebb ?íosa. Ferenc fűm. novella ja Ahogy a Televízió mun- dolga legyen a közönség­korul.) katársaival és színészekkel nek. \ 'A főpróba fűtött légkö- beszélgetett, néhány mon- Persze Illyés udvarias- I rőt legerősebben mégis 3 d<rtbol is tsnui lehettünk sá Etel nem kevésre kötelezi J szerző jelenléte hatórozta Illyés Gyula emberi és a társult tagSt Félig meg. Illyés Gyula élő kiasz- írói nagyságának. Mátrai tréfásan mondta, hogy őt szikusa iroda lmunknak. Betegh Béla, aki a Körkép hibáztassák a színészek, ne Több, mint négy évtizede részére készített interjút, önmagukat, ha nem arat már, hogy ^ a rnagyar tár— többek között azt a kér- sikert a darab. Alig hihe- sadalom életének dóst tette föl neki, hogy tő, hogy akadna művész, legeberebben, légkörül te- másképpen írná-e meg ma aki nyugodt lelkiismeret- kintőbben figyelő gondol- a darabot. Illyés Gyula el- tel átháríthatná ily módon kodojavá avatják müvei, mondta valaszaban, hogy a felelősséget hiszen a Dó- költészete, szociográfiai, eredetileg is kétféle kon- zsa György felszabadulás publicisztikája es nem utol- cepció foglalkoztatta. A utáni drámairodalmunk Illyés Gyula és Dózsa György (Fekete Tibor) fe­hér asztalnál, a főpróba után. sósorban drámái. Szemmel láthatóan nemzeti és osztályszem- egyik legjelentősebb alko- fe- pontok középpontba állítá- tása. Sz. J. szült érdeklődéssel nézte a sa mellett — így forrná-« játékot Mint elmondotta, lódott meg végül is a drá- írói önvizsgálatot is jelen- ma — igen érdekesnek tar* tett számára, hiszen a ti- tóttá volna a kor erkölcsi zenkét évvel ezelőtti pre- konfliktusainak előtérbe mier óta nem foglalkozott helyezését Ahogy Dózsa a darabbal. belső fejlődéséről beszélt A Dózsával kapcsolatban - a végvári vitézől vezér- az izgatta elsősorban, meg- ^ emelkedett ember vivó- maradt-e drámának meg- dasarol: hogy a hagyomá- írása óta. 1955-ben vitat- nemesi-katonai kar­kozó hévvel készült, vilá- fler* yálassza-e, vagy az Mary Hemingway Moszkvában A Hemingway-olvasók sokmilliós tábora tisztelet­tel és szeretettel veszi kö­rül a Szovjetunióban tar­tózkodó Mary Hemingwayt, aki az író számos müvének első olvasója, kéziratainak legépelője volt 17 évig tar­tó házasságuk során. A moszkvai irodalmárok a nagy író özvegyénél mindenekelőtt a páncél- szekrénybe zárt Heming- way-kéziratok sorsa iránt érdeklődtek. Mary Hemingway nyi­latkozatából kitűnt, hogy roppant „szűkmarfcúan” bánik férje hagyatékával: csupán néhány riportot, valamint az „Ünnep, amely mindig elkísér” című na- gyobbszabású mű kiadását engedélyezte. Továbbra is húzódózik attól a gondolat­tól, hogy megjelentesse az „Édenkertf’ című befeje­zetlenül maradt regényt A húszas évek Franciaorszá­gában játszódó műből, amelynek hősed Párizsban élő amerikaiak, 1400 oldalt írt meg Hemingway. Az író őzvegye jelenleg önéletrajzán dolgozik amely azonban nem róla szól, hanem azokról az érdekes emberekről, akikkel élet­útja során találkozott gossággyújtó szándékkal igaz ügy szolgálatát — né­feleletként néhány zavaros hány perc alatt szinte új eleven drámavázlat nőtt ki szavaiból. A színészekkel rendkívül ideára, amely erősen eltor­zította a magyarság és a népiség fogalmát azokban az ellentmondásos években, közvetlenül, valóban a Ezek a tévedések tisztá- munkatárs hangján társal- zódtak azóta, a szerző most gott. Dicsérte, biztatta őket, nyugodtabban, dramatur- igyekezett olyan hangulatot giai nézőpontból vizsgálta teremtem köztük, hogy mi­művét. Szerény .elégedett- nél magabiztosabban lépje- séggel állapította meg, nek színpadra a bemutatón, hogy „maradt benne vala- A szerzők általában görcsö- mi drámaiság”, nem nyom- sen ragaszkodnak minden Összetartanak a félegyházi öregdiákok Hosszú évek óta tart és egyre erősödik a kiskun­félegyházi öregdiákok ösz- szetartozása, gyakoriak blubszerű összejöveteleik a budapesti Rózsadomb Ét­terem különtermében. Elő­ször csak a volt gimnazis­ták jártak össze, most már a volt tanítóképzősöket is népes tábor képviseli, leg­újabban pedig bekapcso­lódnak azok is, akik „csak” polgárit végeztek. Egyik ilyen baráti ősz- szejövetelen elhatározták, hogy hazarándulnak a szü­lővárosba. A múlt szomba­ton este nagy találkozó színhelye volt a műemlék Hattyú-ház, melyben a nagy költő: Petőfi Sándor édesapjának mészárszéke állt. A kedves vendégeket, a hazalátogató földieket dr. Belényi István vb-elnök- helyettea fogadta és dr- Mihalovics István, a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságának titkára üdvö­zölte. Az éjszakákat háló­zsákunkban kellett tölte- nünk valamelyik kőtömb tövében, amely csak a szél­től védett bennünket. Egy­máshoz bújtunk, s úgy aludtunk el. Néhány fél­álomban töltött óra múlva felkeltünk és tovább ván­szorogtunk a hajnali sötét­ségben, hogy kissé átmele­gedjünk és megszűnjön át­fázott testünk remegése. Tudtuk mind a ketten, hogy ez nem tarthat sokáig, és összeszorított foggal foly­tattuk utunkat, egyre gyor­sabban és gyorsabban. Él­végre egyszer majd csak vége szakad ezeknek az át­kozott szikláknak, s fel­váltja őket a hőn óhajtott tajga... De amint felértünk a kö­vetkező hágóra, megint csak ugyanazokat a kopár, komor hegyeket pillantot­tuk meg magunk előtt. Egyik nagyobb volt, mint a másik. Cudar szél fü­tyült a kövek között, hó- fergeteg támadt, a holt csú­csok fölött felhők gomo­lyogtak, s már-már azt hit­tük, hogy itt mindig min­den halott, néma és baljós volt, mióta a világ világ, és mindig is az lesz, s mindig halállal fogja fe­nyegetni az ide merészke- dő'ket. Sóhajtoztunk és folytattuk utunkat. Időn­ként helyet cseréltünk, amikor az élen haladó el­fáradt utat taposni, a mé­lyen átfagyott hóban. Ismét ránk köszöntött a hosszú, hideg éjszaka. Gödröt váj­tunk a hóban, bemásztunk hálózsákunkba, sózott, fa­gyott húst rágcsáltunk, és kétszersültet, aztán kezet fogtunk és elszunnyadtunk. Most már esténként lefek­vés előtt elhessegettük azt a nyomasztó gondolatot, va­jon reggel élve ébre­dünk-e ... Nem tudom, hány nap, hány hét telt el, hány na­pot töltöttünk a hó alatt, de azt hiszem, jó sokat. Nem láthattam magamat: nem volt tükrünk. De Szperanszkij a felismer- hetetlenségig megválto­zott. Arca megfeketedett, beesett és szakáll nőtte be. Csak a szemében lo­bogott álmaink féktelen tüze. Kijutunk! Ne adjuk meg magunkat! Győzünk! Egyszer az úton egy csa­pat foglyot riasztottunk fel. Nem tudom, miért re­pültek ide, ebbe a halott birodalomba. Vologya le­kapta puskáját és merev ujjaival megtöltötte. Pedig hát Szperanszkij kiváló lö­vész volt. Nyersen ettük meg a meleg fogolyhúst és kissé erőre kaptunk. Egy nap alatt húsz versztét tettünk meg. De a hegyek­nek még mindig nem lát­szott a vége, s egyik hegy­gerincet követte a másik. Nemsokára hatalmas gránitfal zárta el utun­kat. Éles, fekete csúcsai magasan az égre törtek. Örök jég csillogott rajtuk a napfényben. Havas sá­vokként füstölögtek a ha- sadékok és szakadékok. Se­hol sem látszott átjáró, de még csak egyetlen, alig észrevehető repedés sem. A kőtömeg előtt álltunk egy halmon és némán néz­tük a komor erődítményt, miközben utunk szerencsés kimenteiébe vetett remé­nyünk úgy olvadt, mint a jég... Szörnyű érzés fo­gott el bennünket arra a gondolatra, hogy e baljós sziklákon kell átvergőd­nünk. — A fő hegygerinc — szólalt meg, nem, inkább csak suttogta rekedten és kimerültén útitársam. „Fel­adta ő is” — gondoltam. De amint megfordultam és arcára pillantottam, rá­eszméltem, hogy tévedtem. Szperanszkij szemében még mindig ugyanaz a szenvedély lobogott. — No nem! — mondta hangosan és magabiztosan, mintha kitalálta volna gondolataimat. — Vissza­vonulni késő. Átvágunk rajta. Félig már átjutot­tunk. Utunk csak előre ve­zethet! Vissza már nincs út. Ó, micsoda menet volt az! Kötélen ereszked­tünk le a szakadékokba, másztunk egyik szikláról a másikra, visszahullot­tunk, elestünk, de egyik sziklát a másik után, egyik hegyet a másik után mász­tunk meg, már valahol a felhők közelében jártunk, ahol lélegezni is alig le­ÚTINAPLÓ Ausztriából V. Bécsi vásár, a rokokó jegyében — Mi az, ezek a bécsiek számolni sem tudnak? — Hogy-hogy? — Nézd csak azt a kira­katot! Oda van írva: Egy kiló banán hat schilling, két kiló 11 schilling. Mi ebben a logika? Csoportunk két tagja kö­zött a Mariahilfer Strasszén zajlik a fenti párbeszéd, de még az érkezéskor. Ké­sőbb ugyanis a szóbanfor- gó számtani bukfenc egy­általán nem tűnik fel, minthogy lépten-nyomon ismétlődik. Hát igen, aki többet vásárol, az jobban jár, legalább is jutalmat érdemel — ez is a konzum- társadalom logikája. Üzlet üzlet hátán, csupán a Mariahilfer Strasszén kétezer van belőlük. Tö­méntelen áru kínálja ma­gát, csábító, ízléses elren­dezésben, a legnagyobb nyugati cégek versengenek egymással, az először Itt járó turistának ugyancsak fegyelmeznie keli magát, Olcsó a műanyag, Illetve az, ami abból készült, s néhány műszaki cikk, fő­leg a tranzisztoros zsebrá­dió, amit szerencsés eset­ben már száz schillingért is lehet venni. (Legfeljebb pár nap múlva rájön a kedves vevő, hogy bóv­lival ejtették át.) Ha már üzletekről és be­vásárlásról esik szó. nem mulaszthatom el a most zajló bécsi nemzetközi vá­sár megtekintését sem, ahol egyébként hazánk is siker­rel szerepelt. A legkülönfé­lébb ároknak ez az inter- nacionális forgataga még azok után is lenyűgöző, hogy az érzékelő tekintet kissé már eltompult a szuper­áruházak készletdömping- je felett. Szobaberendezé­sek, csupán csak vesszőbú­torokból, régiség-utánzat­ként zománcozott faliórák regimentje, szolidan szexuá­lis ábrákkal, hogy legyen mivel felkelteni a bécsi polgár érdeklődését, ková­Arudömping a bécsi vásárom. hogy összes szabad idejét azért ne töltse a kirakatok­hoz tapadva. Az ember, ha akarja, ha nem, nemcsak az árukat, de az árakat is összehasonlítja az ittho­niakkal, s minden álszen­teskedés nélkül meg kell állapítania: a számvetés a javunkra dől el. Drága a ruhanemű, a cipő, sőt az autó is — árukat legutóbb tíz százalékkal emelték —, s főleg drága az élelmiszer. hetett, légszomjban szen­vedtünk, s tízpercenként lerogytunk pihenni. Aztán lefelé kezdtünk ereszked­ni, ami semmivel sem volt könnyebb. A nappalok és éjszakák összekevered­tek a tudatomban, de nem maradtam le s nem pa­naszkodtam. Egyszer félre léptem és elestem. Szpe­ranszkij elől haladt és amikor visszafordult, én már jócskán lemaradtam. Visszatért, szó nélkül fel­kapott és vitt!... Nem, ezt nem hagyhattam annyiban, összeszedtem utolsó erő­met és folytattam utam. Többé nem maradtam le, mert tudtam, hogy ha e esek, Szperanszkij nem hagy cserben, felvesz a hátára és akkor mind a ketten elpusztulunk. Sze­rencsére erre nem került sor. Készleteink kifogyóban voltak, s ezzel együtt erőnk is csökkenni kedzett. Lát­tam, hogy tántorog bará­tom, magam is szédültem és remegett a lábam. Vo­logya éjszakánként nyögött, dobálta magát hálózsák­jában. Igyekeztünk báto­rítani egymást. Társam oly­kor magára kényszerített egy-egy mosolyt, amikor tréfálkoztam. (Folytatjuk.) > cscüt vas barokk virágdí­szekkel. valószínűtlen szí­nű és formájú díszgyer­tyák, annyi, hogy Dunát re­keszébe tsz velük, rokokó bárszekrény, rézdomborítá­sú falitányérok, felettük műszálas állatjátékokkal, feltárcsázható teleifonnév- sor-tartó, memóriahiányban szenvedők számára, agancs- díszek, használati tárgyak agancsnyelekkel, fantaszti­kus formázatú fagyökérdf- szek, korhadt faágmarad­ványok, beléjük faragott paprikajancsi- és kertitör- pe-ábrázatokkal, mintha egy kolosszális mézeska­lácsboltba tévedt volna be az ember, semmi nagyvo­nalú modernség, a husza­dik századot inkább csak a \ gyári szériatermékek áramvonalas formái érzé­keltetik. Szőnyegek, lovagtereimbe illőek, hasonló mintázattal, mint amilyenektől a Schönbrunn padlói pom­páznak, s mellettük — hasz­nálatban is bemutatva — a kibernetikus gépkorszak terméke, a Strich maschi- ne, a lyukszalagos kén szőnyegszövő. Karácsonyfa- díszek, mini-petróleumlám­pák ernyővel, aranyéksze­rek pazarul rejtett megvi­lágításban és a Ski-Bob, azaz a háromtalpú si-bi- cikli, amelynek megvásár­lásától, Kecskemét dom­borzati viszonyaira gondol­va eltekintek, s no meg a 3500 schillingre taksált ár miatt is ... Végezetül illenék levon­ni a kint látottak tanulsá­gait. Nem mondom, akad­na néhány, de ezúttal csu­pán a legfontosabbat emlí­teném: jó dolog széttekin­teni a határokon túl. S en­nél csak egy jobb van: ha­zaérkezni. (Vége.) Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents