Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-04 / 233. szám
1968. október 4, péntek S. oldal A szerző a főpróbán Az első jelmezes főpróbának mindig sajátos ünnepélyes-izgatott hangulata van a színházakban, hiszen akkor mérhető le igazán először teljességében az előadás várható hatása. A Dózsa György főpróbáján többszörösen is érezhették ezt a megilletődöttséget és Izgalmat a Katona József Színház művészei. A dráma a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb eseményét dolgozza föl: 1514. nemzeti létünk és az osztályharcok történetének is fontos fordulópontja volt, jelképévé vált szabadság- mozgalmainknak, irodalmunknak is folytonosan visszatérő témája. (Gondoljunk csak Eötvös József regényére, Petőfi és Ady Dózsa-kultuszára és a pa-/ ta el a költő és a filozófiai mondatukhoz, ő maga java- razs Vitara, amely épp mos« gondolatokon töprengő író solta néhány jelenet megtoljak Csoon Sándor í»^angja a színpadi szerzőét, rövidítését, hogy könnyebb ?íosa. Ferenc fűm. novella ja Ahogy a Televízió mun- dolga legyen a közönségkorul.) katársaival és színészekkel nek. \ 'A főpróba fűtött légkö- beszélgetett, néhány mon- Persze Illyés udvarias- I rőt legerősebben mégis 3 d<rtbol is tsnui lehettünk sá Etel nem kevésre kötelezi J szerző jelenléte hatórozta Illyés Gyula emberi és a társult tagSt Félig meg. Illyés Gyula élő kiasz- írói nagyságának. Mátrai tréfásan mondta, hogy őt szikusa iroda lmunknak. Betegh Béla, aki a Körkép hibáztassák a színészek, ne Több, mint négy évtizede részére készített interjút, önmagukat, ha nem arat már, hogy ^ a rnagyar tár— többek között azt a kér- sikert a darab. Alig hihe- sadalom életének dóst tette föl neki, hogy tő, hogy akadna művész, legeberebben, légkörül te- másképpen írná-e meg ma aki nyugodt lelkiismeret- kintőbben figyelő gondol- a darabot. Illyés Gyula el- tel átháríthatná ily módon kodojavá avatják müvei, mondta valaszaban, hogy a felelősséget hiszen a Dó- költészete, szociográfiai, eredetileg is kétféle kon- zsa György felszabadulás publicisztikája es nem utol- cepció foglalkoztatta. A utáni drámairodalmunk Illyés Gyula és Dózsa György (Fekete Tibor) fehér asztalnál, a főpróba után. sósorban drámái. Szemmel láthatóan nemzeti és osztályszem- egyik legjelentősebb alko- fe- pontok középpontba állítá- tása. Sz. J. szült érdeklődéssel nézte a sa mellett — így forrná-« játékot Mint elmondotta, lódott meg végül is a drá- írói önvizsgálatot is jelen- ma — igen érdekesnek tar* tett számára, hiszen a ti- tóttá volna a kor erkölcsi zenkét évvel ezelőtti pre- konfliktusainak előtérbe mier óta nem foglalkozott helyezését Ahogy Dózsa a darabbal. belső fejlődéséről beszélt A Dózsával kapcsolatban - a végvári vitézől vezér- az izgatta elsősorban, meg- ^ emelkedett ember vivó- maradt-e drámának meg- dasarol: hogy a hagyomá- írása óta. 1955-ben vitat- nemesi-katonai karkozó hévvel készült, vilá- fler* yálassza-e, vagy az Mary Hemingway Moszkvában A Hemingway-olvasók sokmilliós tábora tisztelettel és szeretettel veszi körül a Szovjetunióban tartózkodó Mary Hemingwayt, aki az író számos müvének első olvasója, kéziratainak legépelője volt 17 évig tartó házasságuk során. A moszkvai irodalmárok a nagy író özvegyénél mindenekelőtt a páncél- szekrénybe zárt Heming- way-kéziratok sorsa iránt érdeklődtek. Mary Hemingway nyilatkozatából kitűnt, hogy roppant „szűkmarfcúan” bánik férje hagyatékával: csupán néhány riportot, valamint az „Ünnep, amely mindig elkísér” című na- gyobbszabású mű kiadását engedélyezte. Továbbra is húzódózik attól a gondolattól, hogy megjelentesse az „Édenkertf’ című befejezetlenül maradt regényt A húszas évek Franciaországában játszódó műből, amelynek hősed Párizsban élő amerikaiak, 1400 oldalt írt meg Hemingway. Az író őzvegye jelenleg önéletrajzán dolgozik amely azonban nem róla szól, hanem azokról az érdekes emberekről, akikkel életútja során találkozott gossággyújtó szándékkal igaz ügy szolgálatát — néfeleletként néhány zavaros hány perc alatt szinte új eleven drámavázlat nőtt ki szavaiból. A színészekkel rendkívül ideára, amely erősen eltorzította a magyarság és a népiség fogalmát azokban az ellentmondásos években, közvetlenül, valóban a Ezek a tévedések tisztá- munkatárs hangján társal- zódtak azóta, a szerző most gott. Dicsérte, biztatta őket, nyugodtabban, dramatur- igyekezett olyan hangulatot giai nézőpontból vizsgálta teremtem köztük, hogy miművét. Szerény .elégedett- nél magabiztosabban lépje- séggel állapította meg, nek színpadra a bemutatón, hogy „maradt benne vala- A szerzők általában görcsö- mi drámaiság”, nem nyom- sen ragaszkodnak minden Összetartanak a félegyházi öregdiákok Hosszú évek óta tart és egyre erősödik a kiskunfélegyházi öregdiákok ösz- szetartozása, gyakoriak blubszerű összejöveteleik a budapesti Rózsadomb Étterem különtermében. Először csak a volt gimnazisták jártak össze, most már a volt tanítóképzősöket is népes tábor képviseli, legújabban pedig bekapcsolódnak azok is, akik „csak” polgárit végeztek. Egyik ilyen baráti ősz- szejövetelen elhatározták, hogy hazarándulnak a szülővárosba. A múlt szombaton este nagy találkozó színhelye volt a műemlék Hattyú-ház, melyben a nagy költő: Petőfi Sándor édesapjának mészárszéke állt. A kedves vendégeket, a hazalátogató földieket dr. Belényi István vb-elnök- helyettea fogadta és dr- Mihalovics István, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára üdvözölte. Az éjszakákat hálózsákunkban kellett tölte- nünk valamelyik kőtömb tövében, amely csak a széltől védett bennünket. Egymáshoz bújtunk, s úgy aludtunk el. Néhány félálomban töltött óra múlva felkeltünk és tovább vánszorogtunk a hajnali sötétségben, hogy kissé átmelegedjünk és megszűnjön átfázott testünk remegése. Tudtuk mind a ketten, hogy ez nem tarthat sokáig, és összeszorított foggal folytattuk utunkat, egyre gyorsabban és gyorsabban. Élvégre egyszer majd csak vége szakad ezeknek az átkozott szikláknak, s felváltja őket a hőn óhajtott tajga... De amint felértünk a következő hágóra, megint csak ugyanazokat a kopár, komor hegyeket pillantottuk meg magunk előtt. Egyik nagyobb volt, mint a másik. Cudar szél fütyült a kövek között, hó- fergeteg támadt, a holt csúcsok fölött felhők gomolyogtak, s már-már azt hittük, hogy itt mindig minden halott, néma és baljós volt, mióta a világ világ, és mindig is az lesz, s mindig halállal fogja fenyegetni az ide merészke- dő'ket. Sóhajtoztunk és folytattuk utunkat. Időnként helyet cseréltünk, amikor az élen haladó elfáradt utat taposni, a mélyen átfagyott hóban. Ismét ránk köszöntött a hosszú, hideg éjszaka. Gödröt vájtunk a hóban, bemásztunk hálózsákunkba, sózott, fagyott húst rágcsáltunk, és kétszersültet, aztán kezet fogtunk és elszunnyadtunk. Most már esténként lefekvés előtt elhessegettük azt a nyomasztó gondolatot, vajon reggel élve ébredünk-e ... Nem tudom, hány nap, hány hét telt el, hány napot töltöttünk a hó alatt, de azt hiszem, jó sokat. Nem láthattam magamat: nem volt tükrünk. De Szperanszkij a felismer- hetetlenségig megváltozott. Arca megfeketedett, beesett és szakáll nőtte be. Csak a szemében lobogott álmaink féktelen tüze. Kijutunk! Ne adjuk meg magunkat! Győzünk! Egyszer az úton egy csapat foglyot riasztottunk fel. Nem tudom, miért repültek ide, ebbe a halott birodalomba. Vologya lekapta puskáját és merev ujjaival megtöltötte. Pedig hát Szperanszkij kiváló lövész volt. Nyersen ettük meg a meleg fogolyhúst és kissé erőre kaptunk. Egy nap alatt húsz versztét tettünk meg. De a hegyeknek még mindig nem látszott a vége, s egyik hegygerincet követte a másik. Nemsokára hatalmas gránitfal zárta el utunkat. Éles, fekete csúcsai magasan az égre törtek. Örök jég csillogott rajtuk a napfényben. Havas sávokként füstölögtek a ha- sadékok és szakadékok. Sehol sem látszott átjáró, de még csak egyetlen, alig észrevehető repedés sem. A kőtömeg előtt álltunk egy halmon és némán néztük a komor erődítményt, miközben utunk szerencsés kimenteiébe vetett reményünk úgy olvadt, mint a jég... Szörnyű érzés fogott el bennünket arra a gondolatra, hogy e baljós sziklákon kell átvergődnünk. — A fő hegygerinc — szólalt meg, nem, inkább csak suttogta rekedten és kimerültén útitársam. „Feladta ő is” — gondoltam. De amint megfordultam és arcára pillantottam, ráeszméltem, hogy tévedtem. Szperanszkij szemében még mindig ugyanaz a szenvedély lobogott. — No nem! — mondta hangosan és magabiztosan, mintha kitalálta volna gondolataimat. — Visszavonulni késő. Átvágunk rajta. Félig már átjutottunk. Utunk csak előre vezethet! Vissza már nincs út. Ó, micsoda menet volt az! Kötélen ereszkedtünk le a szakadékokba, másztunk egyik szikláról a másikra, visszahullottunk, elestünk, de egyik sziklát a másik után, egyik hegyet a másik után másztunk meg, már valahol a felhők közelében jártunk, ahol lélegezni is alig leÚTINAPLÓ Ausztriából V. Bécsi vásár, a rokokó jegyében — Mi az, ezek a bécsiek számolni sem tudnak? — Hogy-hogy? — Nézd csak azt a kirakatot! Oda van írva: Egy kiló banán hat schilling, két kiló 11 schilling. Mi ebben a logika? Csoportunk két tagja között a Mariahilfer Strasszén zajlik a fenti párbeszéd, de még az érkezéskor. Később ugyanis a szóbanfor- gó számtani bukfenc egyáltalán nem tűnik fel, minthogy lépten-nyomon ismétlődik. Hát igen, aki többet vásárol, az jobban jár, legalább is jutalmat érdemel — ez is a konzum- társadalom logikája. Üzlet üzlet hátán, csupán a Mariahilfer Strasszén kétezer van belőlük. Töméntelen áru kínálja magát, csábító, ízléses elrendezésben, a legnagyobb nyugati cégek versengenek egymással, az először Itt járó turistának ugyancsak fegyelmeznie keli magát, Olcsó a műanyag, Illetve az, ami abból készült, s néhány műszaki cikk, főleg a tranzisztoros zsebrádió, amit szerencsés esetben már száz schillingért is lehet venni. (Legfeljebb pár nap múlva rájön a kedves vevő, hogy bóvlival ejtették át.) Ha már üzletekről és bevásárlásról esik szó. nem mulaszthatom el a most zajló bécsi nemzetközi vásár megtekintését sem, ahol egyébként hazánk is sikerrel szerepelt. A legkülönfélébb ároknak ez az inter- nacionális forgataga még azok után is lenyűgöző, hogy az érzékelő tekintet kissé már eltompult a szuperáruházak készletdömping- je felett. Szobaberendezések, csupán csak vesszőbútorokból, régiség-utánzatként zománcozott faliórák regimentje, szolidan szexuális ábrákkal, hogy legyen mivel felkelteni a bécsi polgár érdeklődését, kováArudömping a bécsi vásárom. hogy összes szabad idejét azért ne töltse a kirakatokhoz tapadva. Az ember, ha akarja, ha nem, nemcsak az árukat, de az árakat is összehasonlítja az itthoniakkal, s minden álszenteskedés nélkül meg kell állapítania: a számvetés a javunkra dől el. Drága a ruhanemű, a cipő, sőt az autó is — árukat legutóbb tíz százalékkal emelték —, s főleg drága az élelmiszer. hetett, légszomjban szenvedtünk, s tízpercenként lerogytunk pihenni. Aztán lefelé kezdtünk ereszkedni, ami semmivel sem volt könnyebb. A nappalok és éjszakák összekeveredtek a tudatomban, de nem maradtam le s nem panaszkodtam. Egyszer félre léptem és elestem. Szperanszkij elől haladt és amikor visszafordult, én már jócskán lemaradtam. Visszatért, szó nélkül felkapott és vitt!... Nem, ezt nem hagyhattam annyiban, összeszedtem utolsó erőmet és folytattam utam. Többé nem maradtam le, mert tudtam, hogy ha e esek, Szperanszkij nem hagy cserben, felvesz a hátára és akkor mind a ketten elpusztulunk. Szerencsére erre nem került sor. Készleteink kifogyóban voltak, s ezzel együtt erőnk is csökkenni kedzett. Láttam, hogy tántorog barátom, magam is szédültem és remegett a lábam. Vologya éjszakánként nyögött, dobálta magát hálózsákjában. Igyekeztünk bátorítani egymást. Társam olykor magára kényszerített egy-egy mosolyt, amikor tréfálkoztam. (Folytatjuk.) > cscüt vas barokk virágdíszekkel. valószínűtlen színű és formájú díszgyertyák, annyi, hogy Dunát rekeszébe tsz velük, rokokó bárszekrény, rézdomborítású falitányérok, felettük műszálas állatjátékokkal, feltárcsázható teleifonnév- sor-tartó, memóriahiányban szenvedők számára, agancs- díszek, használati tárgyak agancsnyelekkel, fantasztikus formázatú fagyökérdf- szek, korhadt faágmaradványok, beléjük faragott paprikajancsi- és kertitör- pe-ábrázatokkal, mintha egy kolosszális mézeskalácsboltba tévedt volna be az ember, semmi nagyvonalú modernség, a huszadik századot inkább csak a \ gyári szériatermékek áramvonalas formái érzékeltetik. Szőnyegek, lovagtereimbe illőek, hasonló mintázattal, mint amilyenektől a Schönbrunn padlói pompáznak, s mellettük — használatban is bemutatva — a kibernetikus gépkorszak terméke, a Strich maschi- ne, a lyukszalagos kén szőnyegszövő. Karácsonyfa- díszek, mini-petróleumlámpák ernyővel, aranyékszerek pazarul rejtett megvilágításban és a Ski-Bob, azaz a háromtalpú si-bi- cikli, amelynek megvásárlásától, Kecskemét domborzati viszonyaira gondolva eltekintek, s no meg a 3500 schillingre taksált ár miatt is ... Végezetül illenék levonni a kint látottak tanulságait. Nem mondom, akadna néhány, de ezúttal csupán a legfontosabbat említeném: jó dolog széttekinteni a határokon túl. S ennél csak egy jobb van: hazaérkezni. (Vége.) Hatvani Dániel
