Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
A győzelmes népforradalomra emlékezünk A béke programjával A polgári demokratikus zetőit is váratlanul érő ok- A megoldatlan — és ak- forradalom 1918. október tóber 31—i éjszaka esemé- 'kor már a kormány elkép30-áról 31-ére virradó éjjel nyei mutatnak erre. Hiszen győzött hazánkban. Nem már a következő napokban kevesebbre, mint 1848 fél- olyan munkásgyűléseket benmaradt művének a be- tartottak, amelyeken a kor- fejezésére vállalkozott. Ki- mánnyal szemben megnyil- mondja a Habsburgok trón- vánuló elégedetlenség, a fosztását, s igyekezett ahá- szocialista forradalom él- borúvesztés után darabok- tetóse a vezérszólam. A ra hulló monarchia romjai munkásság körében mind alól kimentett független többen sürgették az magyar államot elfogadtatni a győztes hatalmakkal. A függetlenség kikiáltásával együtt a demokratikus hagyomány feltámasztása, időszerű alkalmazása is célja volt a győztes forradalomnak. Általános, egyenlő és titkos választójog, a földkérdés progresz- szív megoldása, szociális vívmányok biztosítása és még jó néhány haladó intézkedés jellemzi a Károlyi Mihály irányítása alatt — a szociáldemokraták, a radikálisok és a függetlenségi pártiak koalíciójaként — munkához látó polgári kormányzatot. Ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy a forradalom mindenekelőtt a négyévi vérontásnak véget vető bé ke programjával győzede! meskedhetett, nem kell sokáig magyaráznunk népsze- Károlyi Mihály rűsége okait. Ez a forrad azelései szerint rendezhetet. len — nemzetiségi kérdés is súlyosan szorongatta Károlyi Mihályt és minisztereit. Az évtizedes, vagy éppen évszázados ellentmondásokat a korántsem egységes koalíciós kormány a háborús összeomlás rendkí- orosz vüli nehézségei, az ellen- forradalom nyomása és az antant fenyegetései közepette próbálta feloldani. Ez a felemás polgári program szerint nem sikerülhetett, a néptömegek pedig ezt felismerve, a győzelmi mámorból ocsúdva, mind határozottabban fordultak szembe az őszirózsás kormányzattal. Mindemellett a polgári forradalom utat nyitott 1919. március 21-éhez. Szervezte és felvilágosította a munkás- és katonaszázezreket, történelmi példával bizonyította a lenini felismerés igazságát: az imperializmus korában a polgári forradalom vívmányai is csak úgy őrizhetők meg, ha a forradalom vezetésében és védelmében a pro- -tariátusé, s vezető pártjáé a hegemon szerep. Károlyi Mihálynak és kormánya néhány tagjának Hatalmas tömeg ünnepli a Habsburgok trónfosztását a Parlament előtt. W7" • jé •• rr •• •• 1 llitoro örömmel — lobogó lelkesedéssel polgári mozgalomnál. Amikor emlékezünk ünnepelünk a jelképéről A győztes forradalom híre még aznap elterjedt az országban. A Kiskunság dolgozó népe is lelkesen fogadta a nagy átalakulást Október 31-én, november 1-én és 2-án a mai Bács- Kiskun megye területének városaiban forradalmi meglőni kirobbanása pillanaté- P^da követeset, üdvözöltek — gok egyéb mellett —. az tói több volt hagyományos a szovjet kormány novem- js érdeme, hogy többé-keber 3-i táviratát. vésbé világosan maguk is A Lenin, Szverdlov és értették és osztották ezt az ___,,___ Kamenyev által aláírt hí- igazságot. Károlyi e feliső szirózsásnak is nevezett res„ távirat a bolsevik ve- méréstől vezetve engedte mozdulások zajlottak le. forradalom ötvenedik év- zetoknek azt a remenyet át a kormányt 1919. már- Kecskeméthez hasonlóan fordulóján, együtt idézzük *eJezte ki, hogy Magyaror- cius 21-én a proletariátus- a változást kivívó nép tett- szágon is rövidesen létre- nak és pártjának, erejét, és azokat a politiku- hozzák a munkás- és kato- Világtörténelmi érvényű sokat, akiket a tömegmoz- naküldöttek tanácsait. és nevezetességű példa ez galom hajtóereje egy időre Ä munkástömegek hatá- arra, hogy a szocialista vezető szerepbe, az esemé- rozott követelésére kiál- forradalom győzelme békés nyék élére juttatott. tották ki 1918. november 16- formát is ölthet. A forradalom közvetlen án a népköztársaságot, s Ami Károlyit illeti, őt céljainak polgári jellege el- ezzel egyidőben a falusi később a forradalmak bu- lenére nyilvánvaló volt, szegénység is hozzáfogott kása, a fasizmus felülkere- hogy a tömegmozgalmak a közigazgatás és a karha- kedése balra fordította, a sodra és ereje lehetővé te- talom helyi szerveinek fel- kommunisták közelébe vit- szi, sőt követeli a gyors át- számolásához. Valóságos te, szövetségesükké tette, menetet, a szocialista for- parasztforradalom tünetei Ezt nem hagyhatjuk figyel- radalom kivívását. Nem- halmozódtak fel a falvak- men kívül Í918-as szerepé- csak a Nemzeti Tanács ve- ban. nek megítélésében. — erről külön sorozatban számolunk be —, Baján is lelkesen fogadták a forradalom hírét, október 31-én. November 1-én több ezren gyűltek össze a városháza előtt. Ennek erkélyéről üdvözölték a szónokok — dr. Kelemen József és mások a jeílenlevő munkásokat, polgárokat és katonákat. A gyűlés közben a városháza épületben a szocialisták és a helyi demokratikus pártok értekezletet tartottak. A fővárosba táviratot küldtek: „Kitörő örömmel, lobogó lelkesedéssel és meleg szeretettel üdvözöljük a Károlyi Mihály vezetése alatt megalakult népkor- mányt.” Egyúttal elhatározták a helyi Nemzeti Tanács megalakulását is. Kiskunhalason is mozgásba hozta a politikai életet október 31. „A lakosság izgatottan várta az események leperdülését. Várta a kibontakozást” — állapította meg néhány nap múlva a Kiskun-Halas Helyi Értesítője hetilap. A helyi haladó erők azonban — Kecskeméthez és Bajához képest — némileg késtek a megmozdulással. Itt csak november 2-án történt a tömeg demonstrációja a győztes forradalom mellett. Ezen a napon — a helyi földmunkások sokaságának nyomására — öszszeült a városi közgyűlési Hibó Sándor szocialista vezető lelkes beszéde nyomán határozat született a forradalomhoz való csatlakozásról. Kiskunfélegyházán nagyobb volt a helyi demokratikus erők aktivitása. Itt már október 31-én — a pesti forradalom első hírére — a munkásság, az értelmiség és a diákság tüntetett a békéért, s a függetlenségért. A Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály éltetésével az esti órákban ért véget a megmozdulás. Másnap, november 1-én, a helyi baloldali pártok megalakították a félegyházi Nemzeti Tanácsot. Ennek igen sok tagja volt. A munkásságot Szikszay Pál, Körmöczi József, Cserép Albert, Cseriki Lajos és még hárman képviselték. Érdemes felidézni: irodalmunk nagyjai miként vélekedtek az őszirózsás forradalomról. A Magyar Intelligenciához intézett felhívásuk — amelyet a kor csaknem valamennyi haladó írója és művésze, elsőnek Ady Endre, aláírt — kimondta: „A régi Magyarország ösz- szeomlott... Céljaink nem ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellensége senkinek. Testvérnemzeteinkkel szemben semmiféle igényünk nincs már. Magyarok! Mi is megújult nemzetnek tekintjük magunkat, most felszabaduló erőnek, mint azok a testvérek, akik boldogan kelnek friss életre a monarchia romjaiból... Követeljük tehát a Nemzeti Tanácstól, hogy a testvérnemzeteket képviselő nemzeti tanácsokkal haladéktalanul lépjenek érintkezésbe a szövetség megalakítása végett: a legsürgősebben tegye meg az összes szükséges lépéseket teljes demokratikus berendezkedésünk érdekében. Ebben a munkában mi a Nemzeti Tanácsot minden erőnkkel és teljes lelkesedéssel támogatni fogjuk.. .** Babits Mihály a Nyugat november eleji számában a győzelem első pillanatának benyomásait a következőképp fejezte ki: „Minden Megújult nemzet magától ment, szinte anélkül, hogy az emberek akarták, vagy csinálták volna. A földben, a kövekben, a levegőben volt benn az erő, a történelem gépezete működött itt tovább, mely akkora lendületet kapott a világháborúban, hogy most a saját lendülete hajtja, s ha emberi kéz próbálja forgatni, elragadja azt a kezet a saját irányába, vagy letépi. Pusztán emberi szempontból nézve a magyar forradalom valóságos csoda volt... A forradalom kétségtelenül egy és egységes, és mégis más képet ölt minden akaratban, más-más nyelvet beszél minden lélekben... Először utat kell törni, amerre lehet, és csak egy- felé lehet. Azután mehet majd ki-ki amerre ő akar. Éppen az akadály biztosítja az erőt. Előbb fel kell nőnie a fának egy törzsben, aztán majd elágazhat újra, szabadon és könnyedén, a magas levegőben. Kétségtelen: a mai forradalomban új forradalmak csírái fejlenek. De ha egyszer a fa nagyra nőtt már: minden új forradalom csak annyi lesz, mint új szétválása két ágának, hogy mentül lombosabb koronája legyen.* Kosztolányi Dezső az utca szavára figyelt: „Hallgatózom, mit énekel most az utca, a forradalmi, a szabad, a békére vágyakozó. Csend van. Senki se dalol. A katonasipkákat és a kloroformos-sisakot levették a fejekről, a pálinkásboltokat bezárták, a pálinka többé nem énekel. A betegek — ocsúdó érzékekkel, vattába pólyáit lábakkal, megcsonkítva és halálra fáradtan — felébrednek lidérces álmukból és látják, hogy mi történt.” A költő a Pesti Napló november 3-i számában a következőket írta: „Károlyi Mihály áll a hideg esőben. Minden szavát éljenriada- lom kíséri. Mintha álomban beszélne, vagy önkívületben, olyan lázas és biztos. Az arca piros, a füléi égnek, a szeme komor. En pedig nézem, hogy hull nemes fejére az október barátságtalan nyirka és arra gondolok, ebben a világ- történelmi percben is, hogy óvni, védeni kellene a forradalom vezéreit, orvosoknak kellene vigyázni rájuk, hogy meg ne hűljenek. ..” Krúdy Gyula egyik cikkében így jellemezte az őszirózsás forradalmat: „A magyarok második honfoglalásával éppen olyan új s ismeretlen története kezdődik a nemzetnek, mint ezer esztendő előtt az első honfoglalással. A Duna és Tisza közé új világ épült, amely mostanában még a legbölcsebbek előtt is mély ködbe van borulva... A leáldozó napkoronggal merült el a végtelen tengerbe az egész történelmi Magyarország sújtásos közjogával, eszeveszett monarchiájával, sírbolt-szagú politikusaival. A szürkületben beláthatatlan csoportokban közelednek az új honfoglalók. A pokolból térnek vissza, ahová a régi Magyarország küldte őket...” A hatalomátvételről ez olvasható a Népszavában, Gyetvai János riporter tollából: „Jön a parancsnok. Sápadt halálosan és fegyveréhez kap. Késő. Az őrség már ölelkezik és együtt van a forradalmi kis csapattal. .. Hajnali három órakor már a Nemzeti Tanács rendelkezik a városparancsnoksággal, a főpostával és telefonnal. Hajnali négy órakor pedig már övé a két főpályaudvar is. Ekkor következnek az izgalmas percek, félórák és órák. Az Astoria-szálloda előtt, ahol a Nemzeti Tanács székel, az útkereszteződésnél gépfegyverek csövei merednek a Rákóczi útra. Csata az éj folyamán csak egy volt: amikor a régi nemzeti színház épületéből az ott rejtőzködő csendőrök sortüzet adnak, mire az Astoria előtt a forradalmi sereg csatarendben fejlődik és sortüzek váltják föl egymást. A levegő megtelik puskaporszaggal. A sereg betör az épületbe, de akkorra már a csendőrök elmenekültek. ..” Végül idézzük Magyar Lajos újságíró élményeit, aki a Nemzeti Tanács pecsétjét kezelte: „Ezzel a pecséttel három napig mindent el lehetett intézni. Öreg generálisok, koronaőrség, főrendiház, udvartartás, vidéki városok, megyék szépen szót fogadtak neki... A pecsét elrendelte, hogy ne mérjenek szeszes italt, őrizzék a királyi várat, vigyázzanak Szent István koronájára, amely lecsúszott Károly király fejéről... A pecsét letartóztatta a dunai flotilla parancsnokát és a forradalom első éjszakáján elrendelte, hogy a dunai flotilla félgőz alatt álljon az Erzsébet-hídnál. Mindezeket, a pecséttel a kezemben, én intéztem el a Nemzeti Tanács irodájában, három napi működés után feloszlott és beleolvadt a mirúszt ériumokba. * Kalocsán — ahol a lakosság nagyrésze a katolikus egyház erős szellemi befolyása alatt élt — feszült csendben teltek el 1918 októberének utolsó napjai. Az országos események hullámverése azonban november 1-re ide is elért. „Az előző napon megje* lent napilapok híreinek hatására a lakosság tömegesen a fő-utcára tódult” — írta a Kalocsai Néplap. Zajos ováció mellett olvasták fel az országos Nemzeti Tanács mozgósító táviratát, s nyomban megválasztották a helyi Nemzeti Tanácsot. A 40 tagú testületbe többnyire az értelmiség és a jómódú polgárság képviselői kerültek, de néhány nap múlva, valószínűleg a közvélemény nyomására, pótlólag a keresztény Munkásegylet öt tagját is megválasztották. A kalocsai Nemzeti Tanácsban találjuk Gaudényi Lajost, aki később a párt egyik alapító tagja és a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Törvényszék vádbiztosa lett, s Klein Ignácot is, a későbbi város- parancsnokot. A Duna —Tisza közére vonatkozóan is igazolódtak Ady Endre szavai: A munkásosztály vezetésével a XX. században is — Kö- zép-Európában is! — lehet győzelmes népforradalmat csinálni. ,
