Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

1968. október 17, csütörtök 5. oldal ■ ■ Összefogásból — országos iskola Kecskemétnek any­nyi iskolája van, hogy egy új már fel sem tűnik — gondolhatná az ember. Az a fajta iskola azonban, amely szeptember közepén nyitotta meg kapuit a me­gyeszékhelyen, bizony fel­tűnő, különösen ha az em­ber ismeri keletkezésének történetét. De hadd beszéljen erről dr. Bozsó Ferenc, az új is­kola igazgatója: — Megyénk az ország egyik legnagyobb gyü­mölcs- és zöldségtermő vidéke. Mégis, ha gyü- mölcs-zöldségszakos keres­kedelmi tanulóinkat ké­pezni akartuk, Tokajba kel­lett őket küldeni, mert a SZÖVOSZ-nak ott van a kereskedelmi szakiskolája. Nehézkes megoldás, mert bár Tokajban csak az el­méleti oktatás folyt egy éven keresztül, ez idő alatt heti egy napot szaküzlet­ben kellett tölteniük a fia­taloknak. Tokajban nem volt annyi szaküzlet, ahol el lehetett volna őket he­lyezni. Többek között ez volt az elindítója annak a gondolatnak, hogy a gyü- mölcs-zöldségszakos keres­kedelmi tanulók kiválnak a tokaji kereskedelmi isko­lából és Kecskeméten nyit­nak számukra új iskolát. A gondolat megszületett, ám a kivitelezésnek legna­gyobb akadálya volt, hogy csupán százezer forint állt rendelkezésre. Az viszont kevés egy kéttantermes épület felépítéséhez. Pedig sürgősen meg kellett való­sítani a tervet, ha már hoz­záfogtak. Június végén fogtak hoz­zá az építkezéshez és októ­ber eleje óta már az új tantermekben folyik az ok­tatás. Az építkezés történetében az összefogás kapta a cím­szerepet. Mert ha ez nincs, az épület sem állna ma! Ismét beszéljen dr. Bo­zsó Ferenc: — Négy lelkes dolgo­zónkkal összefogtunk és megalakítottuk a „brigá­dot”. Ivanovics Elemér és Dunai Antal, a Berkes kol­légium fűtői, Bődé Pál, az intézet kertésze és Szabó János, mindentudó ezer­mesterünk az igazgató ve­zetésével nekifogott a se­gédmunkának. Anyagmoz­gatás, alapók kiásása stb. Aztán jöttek kedves „szö­vetségeseink”, a Vörös Csil­lag Tsz építői. Velük igen jó a kapcsolatunk, hiszen a SZÖVOSZ technikum diákjai kezdettől fogva hoz­zájuk járnak ki mezőgaz­dasági munkára. — Aztán jöttek a hoz­zánk beosztott tanulók szü­lei. Az ország minden tá­járól 60-an tanulnak ná­lunk. Jöttek a szülők a Nyírségből, aztán Dabasról, Tószegről, Kőtelekről, a Dunántúlról, három-négy napot dolgoztak itt az édes­apák, hogy gyereküknek minél hamarabb megépül­jön az iskola. Ilyen apró tételekből csaknem száz­ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek el. — Hol laknak a tanulók, hiszen a SZÖVOSZ kollé­giumban nem fémének el? — Úgynevezett extemá­tusi rendszerben, öten-ha- tan egy-egy családnál, al­bérletben. Étkezésre ter­mészetesen a kollégiumba járnak be. A tanulásukkal nincs baj, a felügyelő ta­nár naponta, az esti órák­ban felkeres valamennyi csoportot és korrepetálja őket. A tízhónapos elméleti képzés alatt zömmel szak­ismeretet tanulnak — áru- ismeretet, szövetkezeti-ke­reskedelmi tudnivalókat, árupropagandát, reklámot és kisebb mértékben közis­mereti tárgyakat: magyart, történelmet, számtant, mér- tant. A tanárok ? Részben a SZÖVOSZ technikum taná­rai, részben a MÉSZÖV szakemberei. Országos iskola ez, mint mondottuk, jelenleg 60 tanuló részesül oktatás­ban. Ha a kollégiumi elhe­lyezést sikerül megoldani, akkor 120-ra emelik a lét­számot. Kollégium? Igen: a SZÖVOSZ — az iskola fenntartója megvásárolja az ÉPSZER-f ől a szomszéd­ban levő munkásszállást. Ez az épület 1970-ben ke­rül átadásra, addig az épí­tők másikat létesítenek maguknak. Így két év múlva a szö­vetkezeti zöldség-gyümölcs kereskedelem tanulóinak elméleti képzése teljes egé­szében Kecskeméten törté­nik. Balogh József Oktatás és közgazdaság Meghirdették a IV. országos amatőr könnyűzenei fesztivált A KISZ Központi Bi­zottsága kulturális osztálya, a Magyar Rádió zenei fő­osztálya és a KISZ Nóg- rád megyei bizottsága a jövő év áprilisában rendezi meg Salgótarjánban a IV. országos amatőr köny- nyűzenei fesztivált. A ka­tegóriák a következők: Dzsessz, hagyományos tán- zene, beat, pol-beat. A ver­senyben részt vehetnek azok az amatőr együttesek és szólóénekesek, akik 1969. január 1-ig nem töl­tötték be 30. életévüket. A fesztivált járási, városi és megyei döntők előzik meg. Az országos rendező bizott­ság a megyei versenyen aranyérmet nyert együt­tesek és szólisták közül hívja meg a fesztivál részt­vevőit. A verseny feltételei kö­zött szerepel: A dzsessz, a hagyományos tánczenei és beat kategóriákban a be­nevezett versenyzőknek 15 perces műsorral kell fel­készülni. A műsor fele ma­gyar szerzők műveiből ké­szüljön, s a külföldi szá­mokat magyar nyelven kell énekelni. A pol-beat kate­góriában két saját szerze­ménnyel kell szerepelni. A kategóriánként leg­jobb helyezést ajért zene­karok és szólisták arany-, ezüst-, bronzdiplomát, va­lamint: a KISZ KB kul­turális osztálya, a Magyar Rádió zenei főosztálya, az MSZBT, az Expressz Uta­zási Iroda, a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat kü- Löndíiait kapják. A köny­nyűzenei fesztivál verse­nyeire 1968. december 1-ig lehet jelentkezni a KISZ városi, járási bizottságain. Az oktatásügy fejlesztésének néhány közgazdasági problé­mája címmel tartott előadást tegnap délután a kecskeméti TIT-klubban Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetője. Az előadáson a járási-városi pártbizottságok propaganda- és művelődésügyi osztályvezetői, a megyei ta­nács művelődésügyi osztál'-a iskolai és gazdasági csoportjá­nak munkatársai, a járási-vá­rosi tanácsok kulturális ügyek­kel foglalkozó vb-elnökhclvet- tesei és művelődésügyi osztá­lyainak vezetői vettek részt. 34. Hát igen, mindnyájan jól látták, hogy emberi kéz al­kotta. Kisméretű sima kö­vekből rakták. Egyik sor szabályosan feküdt a má­sikon. Az oszlop három méter magas lehetett és felfelé keskenyedett. — Minden világos — szólalt meg Orocsko. — Ez Szperanszkij és Ivanov oszlopa! Innen folytatták útjukat, arrafelé ni, S délnyugatnak muta­tott. Mindnyájan akaratla­nul abba az irányba for­dultak. A vulkánkúp csúcsáról elég messzire el lehetett látni. Komor és zord vi­dék tárult a szemük elé. Jókora fennsík kezdődött a vulkánhegy lábánál, ame­lyen álltak. Távolabb, két- három kilométernyire a hegytől, a síkságnak hirte­len vége szakadt. Kopár, sziklakiszögelléses kőhe­gyek zárták el útját. Hegy­lánc hegylánc után követ­kezett s mindegyik maga­sabb volt az előbbinél. He­gyes csúcsaik, mint ősi gó­tikus templomok tornyai, a kaotikus kőrengetek között gomolygó felhőket támasz­tották alá. A három fiatal­ember arca elkomolyodott, amint egy pillantást vetet­tek a fenségesen zord he­gyekre, pedig ők már meg­szokták a vad északi ter­mészet látványát. — Valahol ott pusztult el Szperanszkij! — szólalt meg Pétya halkan. — Uszkov bácsi azt mondja, feltétlenül felde­rítjük a barlangot — mond­ta Borisz. — Emlékeztek Ivanov naplójára? Érc-sza­kadék ... — Nem az lesz az? — kérdezte Pétya s rézsuto- san lefelé mutatott a mély­be. Valóban, odalent egy elég mély szakadék sötét­lett Türingiai utazás Séía„k™tMmexökSn Meglátogattunk egy er- goztak az asszonyok, szed- Az erfurti kiállításon furti zöldségtermesztő sző- ték a termést. A zöldség- nagy területen, sokféle vál- vetkezetet is. A közös gaz- termesztés gépesítése ná- tozatban láttunk fóliás haj- daság 1960-ban alakult, luk is még kezdetleges, tatóházakat. Ebben a ter- aránylag nem nagy terüle- Figyelemre méltó az a tö- melőszövetkezetben még ten, 180 hektáron, ebből rekvés, ahogyan a hajtató- nem alkalmazzák, de a kö­A kései retek ilyenkor ősszel keresett cikk a piacon. Képünkön: az asszonyok csokorba szedik a finom csemegét. 155 hektáron termesztenek zöldségféléket. 1200 négy­zetméter üvegfelületű haj­tatóházzal rendelkeznek. A fejlesztést, a beruházásokat állami segítség nélkül, sa­ját erőből oldják meg. A gazdasági körülmé­nyek, a talaj, az éghajlat, a természeti adottságok egészen mások, mint ná­lunk. Közismert, hogy itt a talajok jóval hidegebbek, az átlaghőmérséklet is ala­csonyabb, sokkal több a csapadék. Kevesebb a nap­fény, rövidebb a tenyész- idő, ezért nagy szerepe van a hajtatásnak. Évente két- szer_háromszor váltják a növényeket az üveg alatt. Willi Draut főkönyvelő­től a jövedelem felől ér­deklődtünk. — Nyolcórás munkanap bére átlagosan 1,3 munka­egység. Egy munkaegység értéke 25 márka. Tavaly az egy gazdára jutó átlagos jövedelem értéke elérte a 18 ezer márkát — tájékoz­tatott. házak építését igyekeznek olcsóbbá tenni. A magyar szakemberek szerint a mód­szert érdemes átvenni ne­künk is, hiszen nálunk is még bőven van lefaragni való a költségekből. vetkező években fokozato­san bevezetik. Az ő tapasz­talataik szerint is igen jól bevált. (Folytatjuk.)' Kereskedő Sándor A bruttó jövedelem csak­nem 30 százalékát a fej­lesztésre fordítják. Hans Fischer kertészmes­ter (így mondják errefelé), körülvezetett bennünket a haragoszöld és fehér karfi­olmezőkön. Szorgosan dol­Egyszerű és gyors megoldással épültek az üveghá­zak —i mondják elismerő leg a magyar szakemberek. — Mi lenne, ha vissza­felé nem a régi úton men­nénk, hanem ezen a sza­kadékon? — Mehetünk — felelte Orocsko. — Azt hiszem, nem tévedünk el. Gye­rünk ... A szakadék falai csak* nem függőlegesen szöktek a magasba: mintha óriási baltával vágták volna ketté a hegyet. De a lefelé veze­tő utat megtalálták. A há­rom felderítő óvatosan eb indult a köveken, félénk pillantásokat vetve a zord falakra. Borisz egyre gyakrabban rakott a hátizsákjába kő­zetmintákat. — Ezek ércek! Állj!... Ismét arany, méghozzá a kőben. Ohó! Szemcsék is vannak. Fogd csak, Pétya... * Alkonyodott, mire a fel­derítők visszatértek. — Zsákmányt is hoztunk! — jelentette Orocsko. — Egész rakás kőzetminta. A legfontosabb viszont, hogy az oszlopot a vulkánkúp csúcsán emberek állították. Semmi kétség nem fér hoz­zá! Ezenkívül végigmen­tünk az Aranyvölgyöri. Nincs benne semmi termé­szetfölötti, hacsak nem szá­mítjuk temérdek gazdag­ságát. De mi már úgy lát­szik kezdjük megszokni. Másnap Ljubimov és Pétya indult útnak, hogy felderítse a barlangot. Tuj a nyomukba szegődött. — Ha éjszakára nem tér­nénk vissza, ne nyugtalan­kodjanak — figyelmeztet­te a többieket Ljubimov, — Akkor a barlangban éj­szakázunk. Elég hamar kiértek a fennsíkra, amelyet Pétya a hegyről látott A szakadék egyre mesz- szebbre vitte őket, valaho­vá a hegy kellős közepébe. Félelmetes volt ez a mély, szokatlanul csendes kő­szurdok. Ljubimov lassan lépke­dett. Egész idő alatt hall­gatott és figyelmesen néze­gette a köveket. Pétya vi­szont fütyörészett, Tujjal j ászadozott és sokat be­szélt. De egyszer csak pus­kája beleakadt egy bokor­ba, amely a meredély szé­lén nőtt s a következő pil­lanatban kőgörgeteg zúdult a mélybe. — Gyorsabban! Ljubimov magához rán­totta Pétyát, s mind a ket­ten félreugrottak. Éppen idejében. Ekkor csapódott a szakadék fenekére az el­ső nagyobb kő, majd a második, harmadik, végül egész zuhatag zúdult le­felé. Alig két perc múlva nagy rakás kavics és kő vágta ketté a szakadékot. — Látod, milyen követ­kezménye lehet a vigyá­zatlanságnak? A szakadék két fala meredek és na­gyon veszélyes. Itt minde­nütt veszély leselkedik az emberre. Lőj csak egyet, nyomban megindul a kő- zuhatag. Légy óvatos, és megint csak óvatos, fiam! Leültek a kőre. Ljubimov elővette dohányzacskóját és rágyújtott. Ekkor váratlanul meg­pillantották a barlangot. Ljubimov gyorsan fel­kelt. Itt van... Bejárata nem a szakadék alján ásí­tott, hanem körülbelül két méternyi magasságban. — Ez az! —- szólalt emg Pétya suttogva. — Ilyen még egy nincs. Ez az. Ez az ő barlangja! A felderítők gyorsan be­másztak a bejáraton. Meg­gyújtották a lámpásokat. Amikor szemük hozzászo­kott a sötétséghez és a fény sárga köre kiszélese­dett, szürke falakat és ma­gas mennyezetet pillantot­tak meg. Ljubimov hir­telen megállt, s valamit felemelt a földről. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents