Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

ka Megkezdődött az országgyűlés üléssza Külkereskedelmünk kedvező a szocialista országokkal (Folytatás az 1. oldalról) A kormányzat több ipar­vállalatnak és más szer­veknek megadta a közvet­len export-, illetve import- jogot. Jelenleg 38 külke­reskedelmi szakvállalat és 45 külkereskedelmi joggal felruházott termelő, illetve kereskdelmi vállalat foly­tat külkereskedelmi tevé­kenységet. E vállalatok ter­melési struktúrájuk javítá­sa útján igyekeznek gazda­ságos exportcikkekkel megjelenni a világpiacon. Kormányunk már a reform előkészítésének éveiben kö­rültekintően figyelembe vet­te a szocialista országok­hoz fűződő szoros és egyre mélyülő kapcsolatainkat. Ez érthető, hiszen a szocialis­ta országokkal bonyolítjuk le külkereskedelmi forgal­munk 67 százalékát. Hazánk külkereskedelmi forgalma legnagyobb keres­kedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval fejlődik a legdinamikusabban. A for­galom emelkedésében tük­röződnek a mindinkább el­mélyülő komplex gazdasági együttműködés eredményei. Csak példaképpen utalok itt az olajipar, az alumí­niumipar, a gépjárműipar terén kialakult jelentős és gyümölcsöző kooperációra. Az átlagot meghaladó mértékben fejlődött külke­reskedelmünk az NDK-val és Csehszlovákiával Is. Fon­Az év hátralevő hónap­jaiban a kormány legjelen­tősebb gazdaságirányítási feladatának tekinti a jövő évi népgazdasági terv ki­dolgozását, megvitatását és elfogadását. A terv előké­szítése jó ütemben halad. Az elemzések, vizsgálatok felölelik a harmadik ötéves terv előttünk álló egész időszakát, vagyis kiterjed 1970-re is. Változatlanul fontos fel­adat a termelés szerkezeté­nek és gazdaságosságának javítása, a munka termelé­kenységének növelése, a külkereskedelmi forgalom egyensúlyi helyzetének erő­sítése. Tovább kell fejlesztenünk • szabályozás mindazon elemeit, amelyek aktívan segítik a népgazdasági cé­lok elérését. A funkcionális szervek — hatáskörüknek megfelelően —, elemzik a fejlődést elsősorban megha­tározó tényezőket. Javasla­tokat dolgoznak ki a teen­dő intézkedésekre, amelye­ket majd a terv tartalmaz. Az intézkedések a reform alapelveit nem érintik, ezek megváltoztatása ugyanis nem szükséges. Az Országos Tervhivatal a funkcionális szerveknél, az ágazati minisztéri­umoknál folyó munkát úgy kordinálja, hogy a tervet és a végrehajtását szolgáló In­tézkedéseket novemberben tárgyalhassa a kormány. Bejelentem a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy a ne­gyedik ötéves terv kidolgo­zásának előkészítő szakasza lényegileg befejeződött. En­nél a munkánál elsősorban abból indultak ki. hogv hol tartunk jelen'e^i 5 éves ter­vünk megvalósításában. Az adatok szerint a terv idő­arányos részének legfonto­sabb feladatait és számítások alánján 1970 véréig az érvénvben levő 5 éves tervet előrelátható­tos új és továbbfejlesztő je­lenségnek tartjuk azt, hogy a vállalatok mindinkább keresik az együttműködés újabb és hatékonyabb for­máit. így például Bulgári- val az ammóniákszóda gyártása, Lengyelországgal a kénbányászat terén kívá­nunk jelentős együttműkö­dést kifejleszteni. Időszerűnek tartjuk a szociálisa országok gazda­sági együttműködésének sokoldalú továbbfejleszté­sét. Elgondolásainkról is­mételten eszmecserét foly­tattunk a baráti országok kormányaival. Kidolgoztuk a szocialista országok gaz­dasági együttműködésének fejlesztésére vonatkozó ál­láspontunkat és átadtuk a KGST-ben részt vevő or­szágoknak. Í968-ban változatlanul arra törekedtünk és törek­szünk, hogy fejlesszük kap­csolatainkat a nem szocia­lista államokkal is. Szándé­kaink ellenére azonban a tő­kés területekre irányuló ki­vitel alig haladja meg az 1967. évi szintet. Ebben köz­rejátszanak: a tőkés piaco­kon tapasztalható éles ver­seny, a nagyobb kockáza­tok, az értékesítési költsé­gek és a vámok folytán a kedvezőtlenebb árak, nem utolsósorban pedig a né­hány fejlett tőkés ország részéről tapasztalható hát­rányosan megkülönböztető intézkedések. an több vonatkozásban túl is teljesítjük. Most a következő ötéves terv alapjául szolgáló, a népgazdaság fejlődését meg­határozó, a továbbiakban szükséges strukturális vál­toztatásokat előmozdító el­gondolások kialakítása fo­lyik. Az ötéves tervező munka részeként megkezdődött a területi tervezés előkészíté­se, a területi fejlesztési cél­kitűzések központi kialakí­tása is. Változatlanul fon­tosnak tartjuk ugyanis a Fock Jenő a továbbiak­ban államigazgatásunk és társadalmi életünk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta: Kormányzatunk arra tö­rekszik, hogy minden le­hetséges módon és minden területen fejlesszük rend­szerünk demokratikus in­tézményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy erősítsük az állampolgári fegyelmet, harcoljunk a bürokrácia, a lélektelenség, a rendsze­rünktől idegen jelenségek ellen. A Minisztertanács hatá­rozata alapján a miniszté­riumok, az országos hatás­körű szervek, a tanácsok felülvizsgálták az általuk kiadott rendeléteket. Hatálytalanítottak sok olyan intézkedést, amely már idejét múlta, szükség­telen részletező szabályozá­sokat tartalmazott, s amely felesleges utánjárást, idő- pocsékolást okozott. A munka — amelytől további ésszerűsítéseket és egysze­rűsítéseket várunk, még fo­lyik. A következő évékben irányú jelentős vál­toztatásokat kell kidolgoz­nunk és a tanácsoknak is .arra kell törekedniük, hogy termelőerők területi elhe­lyezkedésének javítását, a vidék iparosításának foko­zását. Az előzetes számítások szerint azt irányozhatjuk elő, hogy népgazdaságunk a negyedik 5 éves terv idő­szakában az 1968—1970-es évek várható fejlődési üte­mével azonos mértékben fejlődjék tovább. Elgondolásaink szerint az ötéves népgazdasági terv irányelvei 1969 első fél­évében, míg a tervjavaslat 1970 első félévében készül el. Tervezőszerveinknél egyidejűleg egymással össz­hangban készül az 1985-ig terjedő hosszútávú, a ne­gyedik ötéves, azaz a kö­zéptávú és az 1969. évi népgazdasági terv. Ezzel megvalósítjuk a különbö­ző időtartamú tervek ösz- szefüggő rendszerét. A távlatok tervezésében, hazánk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében kimagasló jelentőségű a tudomány, a kutatás, a tu­dósok tevékenysége. összefoglalva megállapít­ható: népünk alkotó mun­kája megbecsülésre méltó sikereket hozott. A terme­lést lendítő erők közt az eddiginél erőteljesebben hat a dolgozók százezreinek fi­gyelő, ellenőrző, ötleteket adó, javaslatokban is je­lentkező tudatos aktív rész­vétele. Bízhatunk abban, hogy ez az aktivitás a re­form további kibontakozá­sa során újabb nagy ered­ményekhez vezet. Megtisztelő megbízatá­somnak teszek eleget, ami­kor a kormány nevében kö- szönetünket fejezzük ki dolgozó népünk szocializ­must építő tevékenységé­ért. Külön is köszönetét mondunk tudásban gazda­godó, politikai magatartá­sában szilárd munkásosztá­lyunknak. Mindig érezzük támogatását, értékes erőfe­szítéseit a gazdasági és tár­sadalmi munka számos te­rületén. Munkásosztályunk alkotó tevékenysége, helyt­állása a termelésben, aktív részvétele a politikai élet­ben tovább szilárdítja a népi-nemzeti egységet, ami biztos alapja népköztársa­ságunk belső rendjének, szocialista hazánk építésé­a jelenleginél nagyobb be­vételi forrásokkal rendel­kezzenek, s azokat a lakos­ság igényeinek kielégítésé­re, felülről történő aprólé­kos beavatkozás nélkül ha­tékonyabban hasznosítsák. A tanácsok és általában az állami szervek munkája csak akkor lehet eredmé­nyes, ha fejlesztik a de­mokratizmust, ha kérik, igénylik milliók segítő köz­reműködését, élettapaszta­latait, javaslatait, bíráló észrevételeit. Különös fontosságot tu­lajdonítunk az üzemi és a termelőszövetkezeti demok­rácia további erősítésének, fejlesztésének. Nélkülözhe­tetlen eszköze ez annak, hogy a dolgozók valóban magukénak érezzék a mun­kahelyük gondjait, segítsék a munka javítását. Életünk minden terüle­tén találkozunk a demok­ratizmus fejlődésének bi­zonyságaival, a dolgozók megnövekedett közéleti ér­deklődésével, társadalmi aktivitásával. Ennek egyik megnyilvánulása széles kö­rű bekapcsolódásuk a szo­cialista munkaversenybe, amely pártunk megalaku­lásának 50. évfordulója tiszteletére bontakozott ki. Előreláthatóan túlteljesítjük az ötéves tervet teljesítettük | olyan nek. Az eredményes munka feltétele a demokratizmus fejlesztése Értékes új vonás, jelen­tős előrelépés a szocialista demokrácia fejlődésében az, hogy a termelőszövetke­zetek megalakították terü­leti szövetségeiket. Ezek a szövetségek képviselik a szövetkezetek érdekeit, kö­zös ügyeit, intézik a tőlük kapott megbízatásokat. Ugyancsak a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesz­tését jelenti, hogy a mező- gazdasági és a kisipari ter­melőszövetkezetek, vala­mint az általános fogyasz­tási és értékesítési szövet­kezetek képviselői megvá­lasztották az Országos Szö­vetkezeti Tanácsot. Tevé­kenységétől sokat várunk a szövetkezeti és általában a szocialista demokrácia erő­sítésében. Fontosnak tartom meg­említeni, hogy a kormány vezetői rendszeresen talál­koznak és tanácskoznak a Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetőivel, együttesen vizsgálják a dol­gozók széles köreit érintő kérdéseket. Az ilyen ta­nácskozások nyomán jó né­hány nagy fontosságú jog­szabály kidolgozásával bíz­tuk meg az egyes minisz­tériumokat, országos főha­tóságokat. A miniszterelnök ezután az irodalomról és a művé­szetek fejlődéséről beszélt, majd az ifjúságról szólott. Örömmel állapíthatjuk meg: tehetséges, szorgal­mas, tanulni és dolgozni kész a mi ifjúságunk. For- rada’mi elődeink és a ma felnőtt nemzedékének nyomdokain járva ők épí­tik majd tovább a szocia­lizmust és haladnak a tör­ténelem legnemesebb tár­sadalma: a kommunizmus felé. A mi ifjúságunk olyan országban él, tanul és dol­gozik, amelyben rend van, társadalmunk a szocializ­mus felé tart. Hazánkban a fiatalok szárnyaló elkép­zelései testet ölthetnek, reá­lis valósággá válhatnak. Erő és akarat, kitartó mun­ka kell hozzá! Az általános egészséges fejlődés azonban nem fed­heti el azt a gondunkat, hogy vannak — ha nem is nagy számban — olyan fia­talok, akiknek gondolkodá­sa, életstílusa, eszményvilá­ga idegen a dolgozók tár­sadalmától. Akadnak, akik visszaélnek szüleik nem ritkán túlzásba vitt gon­doskodásával és úgy gon­dolják, hogy munka nélkül is élhetnek. Másokat meg éppen a rendezetlen csalá­di élet, az igazi „otthon” hiánya sodor a csavargás, nem ritkán a bűn útjára. A szülőktől, a pedagógu­soktól, a szakmai és az if­júsági vezetőktől azt vár­juk, segítsék a fiatalokat abban, hogy szocialista em­berré váljanak. Ennek ér­dekében következetesen ér­vényesíteni kell azt a köve­telményt, hogy a fiatalok is rendesen eleget tegyenek a rájuk bízott feladatok­nak. A kormány a múlt év nyarán határozatot hozott az ifjúság körében végzen­dő munkáról. A kormány­nak, a KISZ-nek és a meg­jelölt felelősöknek még so­kat kell tenniük a határo­zat megvalósításáért. Fock elvtárs beszédében röviden érintette a nemzet­közi helyzet és külpoliti­kánk főbb kérdéseit. Internacionalista kötelességünk volt A nemzetközi imperializ­mus és a reakció az utób­bi években növelte erőfe­szítéseit, hogy megbontsa a szocialista országok egysé­gét, szembeállítsa őket egy­mással és mindenekelőtt a Szovj etimióval. Sikerre számítottak Euró­pa szívében, a szomszédos Csehszlovákiában is. örö­müket már alig tudták tit­kolni, mert úgy vélték, hogy — a körülmények ösz- szegezése folytán —, erőfe­szítéseik gyümölcse hama­rosan beérik. Keresztülhúz­ta azonban számításukat az öt szocialista ország baráti segítségnyújtása. Ez termé­szetesen dühödt elkesere­dést váltott ki belőlük. Reménykedtek abban, hogy ellenállást, belső fegy­veres harcot tudnak kibon­takoztatni. Az augusztus 23-a és 26-a között tartott szovjet—csehszlovák tár­gyalások után azonban be kellett látniuk, hogy ez az elképzelésük is kudarcra van ítélve. Mi maradt szá­mukra? Zavarni, hátráltat­ni a helyzet normalizálá­sát, bizalmatlanságot szíta­ni Csehszlovákia és az öt szocialista ország között. Mesterségesen élezik az a nemzetközi helyzetet az­zal is, hogy napirenden tartják az úgynevezett cseh­szlovák kérdést. Mindezzel el akarják terelni a világ népeinek figyelmét bűnös vietnami agressziójukról, közel-keleti mesterkedése­ikről. A szocialista országok nem nézhették tétlenül, hogy az ellenforradalom Csehszlovákiában reális ve­széllyé vált. A Szovjetunió­val, a többi testvéri szocia­lista országgal együtt meg­tettük azokat a lépése­ket. amelyek elveinkből. a proletár internacionaliz­musból következtek. Fegy­veres segítséget nyújtot­tunk Csehszlovákia népei­nek, hogy megfékezzék a később esetleg nyíltan, fegyverrel is fellépő ellen- forradalmi erőket, megszi­lárdítsák a szocialista ren­det és törvényességet. Az öt szocialista ország lépése jó lehetőségeket biztosít a szo­cializmus csehszlovákiai erőinek, hogy konszolidál­ják a helyzetet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a konszolidáció hosszú folya­mat lesz. Az előrehaladás csak lépésről-lépésre tör­ténhet. Bízunk abban, hogy csehszlovák kommunista elvtársaink, a szocializmus erői a múlt tanulságait le­vonva, a nemzetközi meg­állapodásokat és a moszk­vai értekezlet határozatai betartva, megoldják e tör­ténelmi feladatukat. A moszkvai szovjet— csehszlovák megállapodá­sok alapján a csehszlová­kiai helyzet rendeződése után a katonai egységek nagyobb részét kivonják. Az öt szocialista ország egyeztetett álláspontja sze­rint szükség van arra, hogy az imperialista agresszió fe­nyegetéseinek visszaszorí­tására szovjet csapatok ál­lomásozzanak Csehszlová­kia területén. Ez akkor is indokolt, ha Csehszlovákiá­ban a belső helyzet már teljesen konszolidálódott. Erről már huzamosabb ide­je tárgyalnak a Szovjet­unió és Csehszlovákia kép­viselői. Ennek alapján a szovjet csapatok nagyobb részét, négy másik szocia­lista ország katonaságát pe­dig teljes egészében rövid időn belül kivonhatják és a csapatok visszatérhetnek hazájukba. Mi a magunk tapasztala­taiból kiindulva, sokszor elmondottuk, ma is megis­mételhetjük: az államközi egyezmény alapján Ma­gyarországon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapa­tok jelenléte a legkisebb mértékben sem sérti nem­zeti szuverenitásunkat. A mi népünk megérti — mert őszintén beszélünk róla —, hogy ebben a nemzetközi helyzetben, amikor az Amerikai Egyesült Álla­mok gyilkos háborút foly­tat Vietnamban, támasz­pontrendszert épít ki a szo­cializmust építő országok körül és itt Európában mintegy négyszázezer kato­nát tart —, a szocialista or­szágok közös érdeke és a világbéke biztosítása szük­ségessé teszi a reVansvá- gyó Nyugat-Németországgal határos testvéri országok­ban a szovjet csapatok je­lenlétét. Az a véleményünk, hogy a dolgozók Csehszlo­vákiában is megértik ezt, ha a vezetők nyíltan, ha­tározottan és egységesen ál­lást foglalnak. Néphadseregünk nagysze­rű helytállást tanúsított, amikor csehszlovák testvé­reink segítségére sietett. Csapataink, harcosaink és tisztjeink magas fokú kato­nai felkészültségről és po­litikai öntudatról, fegyel­mezettségről tettek bizony­ságot Feladatukat teljesí­tették és a közeljövőben hazatérnek állomáshelyük­re. Népünk méltán lehet büszke hadseregére. E helyről mondok köszönetét, kívánok erőt és egészséget hadseregünk minden tag­jának. Kormányunk külpolitikai törekvései — mint hangsú­lyoztam — változatlanok a fejlődő országok és a tőkés országok vonatkozásában is. A kormány beszámoló­jában annak bemutatására törekedtünk, hogy a mecha­nizmus reformjának segít­ségévei népgazdaságunk eredményesen tovább fejlő­dött, belső társadalmi ren­dünk és hazánk nemzetkö­zi helyzete szilárd. A dol­gozók bíznak a párt és a kormány politikájában, amely a IX. kongresszus határozatainak válóra vál­tását szolgálja. A Minisztertanács elnö­kének nagy tapssal foga­dott beszéde után az el­nöklő Kállai Gyula szüne­tet rendelt el. Az ülés szü­netében a képviselők a parlament folyosóján a be­számolóról, annak részle­teiről beszélgettek. A be­szélgetésbe bekapcsolódott Kádár János is és elmond­ta, hogy a napirenden levő fontos törvényjavaslatok és méginkább a kormányex­pozé miatt nagy jelentősé­gűnek tartja az országgyű­lés mostani ülésszakát. A kormány egyéves tevékeny­ségéről számot adó beszá­molóban érintett összes fő kérdés, a bel- és külpoliti­ka, a gazdaságpolitika, a kultúrpolitika fejlődésünk szempontjából egyaránt fontos, s a beszámolóban összegezett eredmények biztató perspektívát is je­lentenek. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a to­vábbi munka is meghozza sikerét. A szünet után Vass Ist­vánná elnökletével meg­kezdődött a kormány be­számolója fölötti vita. Fel­szólaltak Szépvölgyi Zoltán budapesti, Gajdos János Nógrád megyei, Horváth Sándorné Somogy megyei képviselő. Ezután ebédszü­net következett. Ebédszünet után Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a pécsi 5. választókerület képviselője emelkedett szó­lásra.

Next

/
Thumbnails
Contents