Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
19«8. október 2, szerda 3. oldal Körbe-karikába Találós kérdés lehetne: melyik az a munkáltató, amelyik munkásait nem jelentheti be társadalom- biztosításra. Igen nagy kivételről lehet szó, s ezt joggal gondolhatja akárki, hiszen a munkáltatót — súlyos bírság terhe mellett —, általában bejelentési kötelezettség terheli. Ami rendjén is van. Kimondottan megtiltja viszont a rendelkezés a szakszövetkezeti tag társadalombiztosítását, hiába vállal rendszeres munkát — a saját szakszövetkezeténél. Akárki mást persze bejelenthet a gazdaság. A másik, esetleg szomszédos szakszövetkezet gazdáit is, ha munkásainak felfogadja. így alakult ki például Soltvadkerten, hogy a Rákóczi Szakszövetkezet tagjai a Jóreménység, az utóbbinak a tagjai a Kossuth, ennek a tagjai viszont a Rákóczi Szakszövetkezet közös tábláin találhatók. Szépen, lassan, körbe-karikába’. Lehetséges, hogy a valóságban nem ennyire éles, nem ennyire „patent” az elhatárolódás, egy-egy szak- szövetkezet tagsága több más szakszövetkezetben kap foglalkoztatást, nagyvonalaiban azért érvényesül a folyamat. S nem is csak Vadkerten, Itt felsorolhatnánk még, hány és hányféle mondvacsinált, érthetetlen akadály húzza vissza ballaszt módjára a közös gazdálkodás, fejlődés szekerét. Egyik kirívóbb, mint a másik. Mint például az is, hogy az egyéni gazda, ha hízóra szerződik, takar- mánytámogatásban részesül, s ugyanez nem jár a szövetkezeti közös állattartás és szerződéses értékesítés után. De maradjunk az eredeti példánál. A rendelkezés, amelyik megtiltja a saját tag bejelentését, amennyire értelmetlen és érthetetlen, legalább any- nyira haszontalan is. Hiszen, mint látható, egyszerű módon kijátszható. A hibás rendelkezést valójában az élet korrigálja. Ám a szakszövetkezet szára előnyösebb lenne, ha a saját gazdái dolgoznának benne, művelnék a saját jövőjük alapozása végett. Olykor új rendelkezésre lenne szükség, amelyik e nem mellékes érdeket is figyelembe venné. —ni —el Műszakiak a munkapadnál... Egy hallei gyárral alkatrészek szállítására szerződött az Építőgépgyártó Vállalat. A rendkívül nagy pontosságot követelő munkával, több mint harminc féle alkatrész előállításával a vállalat a kalocsai gyáregységet bízta meg. Már a tervezésnél kiderült azonban, hogy a jelenlegi feltételek mellett sok száz munkaóra kapacitás hiányzik a feladat elvégzéséhez. A többi között nincs elengedő szakmunkásuk. A gyár kapujában azóta is ott a tábla: esztergályosokat felveszünk. A termelésvezető kétségbeesve fogta a fejét. VISSZA A GÉPEKHEZ Az igazgató, Jenei József, a kórházból jött meg. A gyárban szinte ő a legidősebb férfi. 1935-ben kezdte a pályáját, szerszámlakatos inas volt akkor Csepelen. Tekintélyes vasasmúltja nemcsak a kezét, hanem az egyéniségét is megkeményítette. Amikor néhány éve a tsz-ek gépesítésének szükségessége elszólította a Csepeli Vas- és Fémművek műszaki-ellenőrzési főosztályáról, kiskőrösi járásba jött szervezni. Határozott szavú ember, aki — ügy tűnik — ritkán szokott elér- zékenyedni. A kórházi ágyra kényszerítő betegségéről is, ami a csigolyáit támadta meg, csak annyit mond, hogy nagyon fájt. Munkahelyére visszatérve, augusztus 13-án újra szervezéshez látott. A termelési és a műszaki osztály ^dolgozóit “kérette. A megjelent technológusok, művezetők, meósok, programozók, diszpécserek valamennyien fiatalemberek, csaknem a fiai lehetnének. A munkapadok mellől szorgalmuk, kiváló teljesítményeik, szaktudásuk révén kerültek magasabb beosztásba. — Gyerekek — szólt hozzájuk közvetlen hangon az igazgató —, dugjuk össze a fejünket, mert nehéz feladat vár ránk. Szeptember 20-ig az első exportszállítmánynak túl kell lennie az országhatáron. — Kiejtésében semmi sem volt a felülről jövő utasítások érdes hangsúlyaiból. És tizennégyen vállalták, hogy a munkaidejük után visszamennek a gépek melKozmetikai cikkek — szövetkezeti márkával A vidéki üzlethálózat, a fogyasztási és értékesítő szövetkezeti boltok ellátásában részt vevő Országos Árubeszerző és Értékesítő Szövetkezeti Vállalat egyre inkább versenytársa lesz az állami kereskedelemnek. A SZÖVÁRU ma már számos olyan cikket is kínál a boltoknak, amelyeket az állami szektor nem tud adni. Az idén vezette be például a bútorárusítást, s megállapodott a bútoriparral, hogy az a vidéki lakosság kívánságainak megfelelő különféle szobaberendezéseket gyárt. A falusi „szobatípusok’’ a hagyományos bútorok modern változatai lesznek. A bútormodelleket még az idén elkészítik. Bemutatják a vásárlóknak, s jövőre ezekkel megkétszerezik a bútorforgalmat. A SZÖVÁRU most tovább bővítette tevékenységi körét: október 1-én új osztályt állított fel, amely háztartási és vegyi cikkekkel, kozmetikai és testápolási szerekkel — köztük számos, falun eddig hiányzó cikkel — javítja a vidéki üzletek ellátását. A háztartás-vegyiparral és a kozmetikai iparral kötött megállapodás szerint a SZÖVÁRU úgynevezett „szövetkezeti márkás” monopolcikkek jellegű gyártmányokat, például Kincs mosóporsorozatot, Bokréta elnevezésű kozmetikai termékeket, Szövodent fogkrémet stb. hoz forgalomba. (MTI) lé, levetve a fehér és kék köpenyeket, eredeti munkakörükben dolgoznak, hogy maradéktalanul elkészüljön a 30 ezer darab- nyi, 45 tonna súlyú alkatrész. NEM MINDEGY A szabad idejét áldozza fel például az önkéntes brigád vezetője, Pásztor István műhelytechnológus. A nyolc és egynegyed órányi hivatalos munkaidő után napi 4—6 órát dolgozik még — az esztergapadon. Miért? — Amikor hazaviszem a többletkeresetet, akkor örülünk neki. A gyárnak pedig nem mindegy, hogy mikor adja át ezeket a be- tondöngölő-alkatrészeket. Hat éve „emelték ki”, de azóta is állandóan lejárt a műhelybe. Volt úgy, hogy félnapokat segített az esztergályosoknak. Így hát nem szakadt el a szakmájától. SZOCIALISTA BRIGÁDHOZ TARTOZIK Bróda Ferenc, a műszaki osztályon dolgozik, me- ős. Két tényezőt is megemlít, amikor a kérdésre válaszod: — A szocialista brigád, amelyikhez tartozom, megkért, hogy segítsek az elbírálásban. A másik ok a ■ dolog anyagi oldala. Fiatal házas vagyok és kell a pénz. No meg a feleségem délutáni műszakban dolgozik, és így semmi baj nem származik abból, ha a szokásosnál később járok haza. ELINDULT A SZÁLLÍTMÁNY Horváth József, a csomagoló részleg vezetését vállalta el. Korábban Dunaújvárosban, az üzemi gyakorlaton figyelemmel kísérhette a csomagolás technikai megoldásait. Most a legújabb utasításoknak megfelelő technológiát dolgozott ki. A korrózió elleni védekezés céljából lefejthető lakk festékkel vonják be a fémeket. A termékeket több rétegben is óvják az ütésektől. A csomagolás korszerű, nem érheti kifogás sem a vámhatóságok, sem a MÁV részéről. Közben anyaghiánnyal is megküzdöttek a kalocsaiak. A hengerelt koracél, alumíniumöntvények, lemezek szállítását a gyártómű ugyanis csak 90 napos átfutással vállalta. S végül a tizennégy fiatalember szép összefogása segített. Népgazdasági érdekről lévén szó, a „túlmunkát” a kollektív szerződésük lehetővé tette, és egyetértett a szakszervezeti bizottság is. Az exportszállítmánnyal határidőre elkészültek a kalocsai gyáregységben. Halász Ferenc ÚTINAPLÓ Ausztriából III. Hit nyújt a szakiskola? A vincellérképzésnek nagy hagyományai vannak Kremsben, maga a borászati és gyümölcsészeti szakiskola is csaknem százéves. Udvarán fiatal tanár üdvözöl bennünket, méghozzá magyarul. Hamarosan kiderül: a 40-es években Budapesten végezte iskoláit, apja akkoriban a budafoki pincészetben dolgozott. megkérdezi: mi a tiszta haszna egy hektár szőlőnek, avagy egy hektó palackozott bornak? Mi a ráfordítás? A tanár finom mosollyal válaszol: — Az ilyen kérdések feltevését néhány év óta egyetlen Keletről érkezett küldöttség sem mulasztja eL Ám az az igazság, hogy ezekről^ mi nem beszélünk, A statisztika tükrében A nagyüzemi állattenyésztés fejlődése Egyetlen egy ló jutott minden száz hold mező- gazdasági területre a megye állami gazdaságaiban a június 30-i statisztikai adatok szerint, a termelőszövetkezetekben pedig nem egészen egy pár — pontosan 1,8! Ezek a számok azt mutatják, hogy az állandóan csökkenő lóállomány ma már alig játszik szerepet a gépesített mezőgazdasági nagyüzemekben, amelyek a megyei termőteA száz holdanként! állatállomány a megyében rület 96 százalékán gazdálkodnak. összesen 85 ezer szarvas- marhát számoltak össze a nagyüzemekben. Az állami gazdaságokban száz holdra tíz százalékkal több szarvasmarha jut, mint a szövetkezetekben. A megye szarvasmarha-sűrűsége azonban messze elmarad az országos átlag mögött: száz holdra tavaly 11,5 állat jutott, az országos 16,8-cal szemben. szarvasmarha sertés juh baromfi az állami gazdas ágokban 12.3 34,8 29.3 104,1 a termelő- szövetkezetekben 11,2 20,6 28,2 184,7 Kedvezőbben alakul a száz hold mezőgazdasági területre jutó sertésállomány, de a megyei 43 darab ugyancsak visszamarad az országos 50 és az élen járó Békés megye 66 darab sertése mögött. Az állami gazdaságokban a száz holdra jutó sertésállomány hetven százalékkal több, mint a szövetkezeti nagyüzemekben. (A háztájit nem számítva.) A kocák arányszáma a termelőszövetkezetekben kedvezőbb, annak ellenére, hogy a tavalyi 11 százalékról az idén 9,6 százalékra csökkent. A juhállomány arányszáma is magasabb az állami gazdaságokban, ezzel szemben a szövetkezetek nagyüzemi baromfiállománya viszonylag is messze túlszárnyalja az állami gazdaságokét a baromfitenyésztés minden ágában — a kacsafélék kivételével. Á. L. Piaci nyüzsgés Becsben, közel az Operaházhoz. Elmondja, hogy az oktatási idő két év, 16-tól 18 éves korig, de csak a téli hónapokban, amikor odahaza az ifjakat nélkülözni tudják parasztszüleik A tanulók zömmel fiúk, lány nagyon kevés jár ide. Kollégiumi ellátásban részesülnek- A havi tandíj es hozzájárulás 450 schilling de ez még mindig csak a fele a fenntartási költségeknek a másik fele az állami támogatásból kerül ki- A hallgatókat öt tanár oktatja az elméleti és a gyakorlati tudnivalókra. Az itt szerzett tudás ma már szükséges a kisparaszti gazdaság irányításához is. Így a tanulók többsége természetesen hazatér az iskola végeztével, s így próbálja hasznosítani ismereteit. Az iskola egyre inkább szakosított képzést nyújt, s a hallgatók — a gyakorlatban eltöltött ötéves munka után — úgynevezett „mestervizsgát” tehetnek- Ezt általában azok szerzi^ meg, akik alkalmazottként helyezkednek el valamelyik nagy gazdaságban, esetleg szövetkezetben. Azok a kevesek, akik a Bécsi Mező- gazdasági Főiskolán tanulnak tovább, különböző szakosított mérnöki képesítésre tesznek szert. Rójuk az iskola gyakorló gazdaságának parcelláit, s eközben óhatatlanul a termesztés gazdaságosságára terelődik a szó. Egyikünk r Uj üzemrészt avattak Bácsalmáson Korábban beszámoltunk már róla, hogy új üzemrésszel bővül a Szegedi Ruhagyár bácsalmási telepe. A korszerű, szociális létesítményekkel ellátott varroda műszaki átadására tegnap délelőtt került sor. A helyi párt- és tanácsszervek képviselőinek, illetve a Szegedi Ruhagyár főmérnökének, Szabó Sándornak a jelenlétében Tap odi József üzemvezető vette át az új részleget. A termelés október 15-én kezdődik itt. A varroda — két műszakban — további 90 bácsalmási, illetve a környéken lakó asszonynak ad elfoglaltságot. A számítások szerint az üzem tavalyi, 120 millió forintos termelési értéke a bővítés révén mintegy 30 millió forinttal emelkedőik 1969- ben. mivelhogy a világ legtermészetesebb dolgának tartjuk az adott körülmények közötti legmagasabb haszon elérésétÉrdemes lenne a válaszon elgondolkozni, de rövid az időnk, s még sok egyebet meg kell tudnunk. Például azt, hogy mitől érik el a hektáronkénti 100—120 mázsás átlagtermést, holott a szervestrágyázást már csak hírből ismerik az itteni gazdák. Erre már pontos választ kapunk: évente és hektáronként több mint húsz mázsa műtrágyát szórna ki, amelynek a kétharmada kálitartalmú. Azonkívül igen elterjedt a zöld- trágyavetés, sőt a törkölyt is visszajuttatják a talajba. A visszafelé utat Bécsbe kis kerülővel tesszük meg: ellátogatunk Moldba, a mezőgazdasági gépészképző szakiskolába. Érdekes intézmény, már csak azért is, mivel önfenntartó: a befizetett tandíjak fedezik a fenntartási költségeket- Az egytől három hétig tartó tanfolyamokat évente mintegy háromezren végzik el. A szakiskolák végzett diákjai jönnek ide, hogy munkába állásuk előtt megis- merkel jenek a különböző gépekkel. Vannak kétnapos tanfolyamok is, ilyeneket egy-egy új típusú piacra- kerülésekor szerveznek. A gyakorló gépeket a mező- gazdasági gépgyárak adják, minden ősszel a legújabb szériából, s méghozzá ingyen, mivel ez reklámnak sem utolsó dolog. Az iskolának jól felszerelt gépjavító műhelye is van, ahová a környék gazdái is rendre behozzák gépeiket, s ők maguk végzik el a javítást is. Díjat csak az eszközök használatáért fizetnekA gépesítés a kisparaszti körülmények között is feltartóztathatatlan- Ausztria felnőtt lakosságának öt-hat éve még húsz százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. Ma már csak tizenkettő. Hatvani Dániel (Következik: Az arcnélküli folyam.)
