Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-10 / 212. szám
é. oltod 1988. szeptember W.fieJS Országos kutya kiállítás IM a | __ Plakett a város címerével — Kecskeméten Hatezer látogató Ütemes vakkan tüsöktől, talható bámulatos eredmé- ményhirdetésre a délutáni csaholásoktól volt hangos nyeit. De hozzátette: ez a órákban került sor. A kü- vasámap a kecskeméti tenyésztői munka orszá- lön erre a célra készített, —----- Kecskemét város címerével e llátott plakettet a kiállt táson szereplő tizenkét fajta legjobbjai kapták meg Ezenkívül, a zsűri értekelése alapján, tenyésztői rangsorolások, minősítések születtek. Az elismerésekei Takács Béla nyújtotta át a kiváló kutyák gazdáinak Számot kell adnunk egy szép kecskeméti sikerről is: Oláh Sándor komondora nemcsak a város plakettjét, de a magyar fajta győztese címet és az országos egyesület különdíját is elnyerte. Az érdeklődés, a látogatottság meghaladta a várakozást. Csaknem hatezren tekintették meg a kiállítást. Még távoli földA Hungária Prima Junior nevű rangsorolást kapta Kézi Mihály szegedi tenyésztő Csikpálfalvi Astra elnevezésű boxere. részekről, az ÜSÁ-ből és Argentínából érkezett vendégek is voltak. A sashegyi képző növendékei között jól szerepelt az akadályversenyen a felvételen látható németjuhász. Nagyállomás környéke: a közelben, a KTE-pályán került megrendezésre az idei országos kutyakiállítás. Már a kora délelőtti órákban bulldogok, dober- mannok, uszkárok, újfund- landik, németjuhászok, vizslák, pulik, komondorok, farkaskutyák népesítették be a pálya körüli füves térséget — ^gazdijaik” társaságában. A felsoroltakon kívül, természetesen még több más fajta is szerepelt. A kiállításon összesen száznyolcvan tenyésztő több mint 200 kutyával szerepelt. Ezen kívül 40 idomított kutyával — németjuhásszel, boxar- raí, pulival, kuvasszal — megjelent a fővárosból a sashegyi kutyaképző iskola is. Ezek az állatok szerepeltek a délelőtt folyamán megrendezett őrző-védő bemutatókon, ügyességi gyakorlatokon, akadályversenyeken. A 600 éves város ünnepségsorozata alkalmából rendezett kutyakiállítást Ta* kács Béla, a Magyar Or-, szágos Ebtenyésztők Egyesülete kecskeméti csoportjának elnöke nyitotta meg. Méltatta az ember és a kutya sok évezredes kapcsolatát, s a nemesítői kiválasztás világszerte tapaszgurrkban hosszú időn át nem jutott előre, s csak az utóbbi pár évben mutatkozik nekilendülés. Az elmaradottságot mutatja, hogy az évenkénti kötelező oltásokon felvezetett házőrzők 99 százalékáról úgyszólván megállapítani sem lehet, melyik fajtához tartozik. Kecskeméten négy évvel ezelőtt határozta el hat lelkes tenyésztő, hogy egyesületi összefogással próbálja kimozdítani a holtpontról a kutyatenyésztést Nehezen indult a munka, de tavalyelőtt már az országos egyesületet is sikerült megnyerni törekvéseiknek, s jelenleg a megyeszékhely tenyésztői tábora hatvannyolc tagot számlál. Az állomány zöme puli, boxer és magyar vizsla. Az utóbbi időben egyre több a kuvasz és a komondor is. Majd az országos egyesület öt szakértőjéből álló bírálóbizottság látogatta végig a kiállítás „szereplőit”, s pontozta az értékesnek bizonyuló kutyatulajdonságokat. Az eredAz elismerés hallatára még a morcos, zárkózottnak ismert Komondor is szívesen barátkozik. Ritka szép példány ez a négyéves skótjuhász — a legkisebb látogatók kedvence. — Olyan furcsa választ adott — folytatta Pétya — nem utasított el, de nem is bíztatott. Amikor átadtam neki anyám levelét, végigolvasta, aztán csak egy nagyot sóhajtott. Majd megkérdezte: „Nem félsz? Az ilyen túra nagyon nehéz.” • — Nem — szólt közbe Borisz. — Azt mondta: „Az lyen. túra azért mégis csak nehéz.” — Igaz — hagyta jóvá Pétya mosolyogva —, hisz minden második szava „mégiscsak”... Én meg azt mondtam: „No és, Vászja bácsi, ha egyszer geológus akarok lenni, mindenhez hozzá kell szoknom. Végigcsinálom magukkal az idényt, a tanulás is köny- nyebben fog menni”. Mintha felvidámult volna. Beszélt a családról, kikérdezett Vlagyivosztok felől. Hisz ott született, ott lakott, míg a főiskolára nem ment, a nagymamával és a nővérével, vagyis az én anyámmal. Aighanem tetszik neki, hogy én is geológus akarok lenni. De hát nem tudom ... Csak hallgat és el-elmereng rajta... — Jól van, ne csüggedj! Majd beszélek vele — ígérte Borisz. — A munkacsoportban találunk munkát a számodra. Nem haladja meg az erődet. Mosolyogva pillantott a kamaszfiú kihúzott alakjára. — Focizol? A védelemben játszol? — Jobbösszekötő vagyok! — felelte Pétya és nem minden irigység nélkül nézett idősebb barátjára: jó Borisznak, geológushallgató, gyakorlatra jött a városba. Amikor apja, Alek- szej Fiszun geológus megkérte Vaszilij Uszkovot, hogy Boriszt vegye be csoportjába, Uszkov nyomban eleget tett a kérésének. — Egyetemi hallgatót beveszek — mondta. — Méghozzá igen nagy örömmel. Szükség van emberekre, fiatalokkal meg az út csak vidámabban telik ... Ügy, hogy Borisszái a do- og, ahogy mondani szokás, kalap alá volt hozva. De hát Pétyával... Uszkov sokáig töprengett, mielőtt határozott volna. — Mégis csak kisfiú — mondta a feleségének. — Igaz, vasgyúró, belevaló legény, kisportolt termetű, leleményes, nem puhány. De akárhogyis nézem, csak tizenöt éves. Uszkov valóban nem tudta, mit tegyen. A fiú immár harmadik éve tölti nála szünidejét, mindig azzal a reménnyel érkezik, hogy Vászja bácsi egyszer- csak magával viszi az egyik expedíciójára. Álmaiban már látta azt a boldog napot, amikor meghallja: „No, Pétya, induljunk!” Ez az ábránd évről évre erősödött benne. A fiú szemei könyörögve néztek nagybátyjára, Vera nevű unokanővérére, aki már tizedik osztályos volt és aki, nem tudni miért, mindig gúnyosan „öcskösnek” nevezte. Szaktanácsadás — takarmányelemzéssel A Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot legutóbb szaktanácsadási joggal ruházta fel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a takarmánytermesztési, valamint a rét- és legelőgazdálkodási ágazatban. A technikum tanárai, gyakorlati szakemberei garanciá- I val, s meghatározott részesedés ellenében vállalnak rendszeres, üzemi szaktanácsadást, de esetenként — konzultatív módon — is adnak tanácsokat az érdeklődő gazdaságoknak. Ezzel együtt a technikum laboratóriumát is a szaktanácsadás szolgálatába állítják; a gazdaságok megrendelésére bármilyen takarmánynak, a tápoknak is elvégzik a beltartalmi vizsgálatát. Elsősorban a fehérjék, aminósavak ösz- szetételének megállapításáRakodó segédmunkást és építőipari segédmunkásokat felvételre keres a Kecskeméti Ingatlan- kezelő Vállalat, Kecskemét, Reiszmann Sándor u. 20. 7170 A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Kiskunfélegyházi Üzemvezetősége (Fürst S. u. 18. sz.) Hálózatszerelési munkára segédmunkásokat, egy fő üzemvezetőségi raktárost állandó munkára, és egy fő pénzbeszedőt szerződéses alkalmazásra felvesz. Jelentkezni a fenti címen lehet. 7266 ra fordítanak nagy gondot, s ehhez már most megfelelő műszerekkel és szakgárdával rendelkeznek. A szaktanácsadás és a takarmányelemzés iránt máris nagy az érdeklődés. A kiskunhalasi Szabadság, a Vörös Szikra, a kunfehértói Előre, a tompái Szabadság, a jánoshalmi Petőfi és Haladás, a felső- szentiváni Üj Élet, a mélykúti Alkotmány Tsz, továbbá a homokmégyi tsz- közi legelőtársulás adott máris jelentős megbízásokat. A kunfehértói Előre Tsz ezenkívül 150 holdas öntözéses takarmányte-- mesztéshez igényelt segítséget. A Bajai Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya pedig kétezer holdas korszerű takarmánytermesztés megszervezéséhez kért szakvéleményt. Legalább 5 éves kivitelezői gyakorlattal rendelkező építészmérnököt vagy technikust azonnali belépéssel felvételre keresünk, építőipari szervezet vezetésére. Fizetés megegyezéssel. Kiskunmaisa Községi Tanács V. B. _____________ 6739 E redményesen hirdethet lapunkban! Segédmunkásokat targoncavezetőnek, forgácskihordónak és anyagmozgatónak felveszünk. Szerszám- és Gépelemgyárak Telepe, Kecskemét, Izsáki út 10. szám. 6946 Végre — s talán ez volt a legfontosabb — Pétya anyja megkérte Vaszilij fivérét, hogy feltétlenül vigye magával a fiút az ex- pedíciós útra. Olyan okokat hozott fel, hogy nehéz volt eleget nem tenni a kérésének. Emlékeztette Va- szilijt, hogy Pétya apja elesett a háborúban, s a fiú csupa nő: anyja, nagyanyja, nővére körében él. „Pedig én azt szeretném — írta az anya —, ha olyan környezetbe kerülne, ahol felébred tudásszomja, és amely bátorságra neveli. Szeretném, ha geológus lenne belőle, olyan, mint te vagy, mint az apja volt, mint apánk volt, mint az egész családunk”. — Mégiscsak magunkkal kell vinni a fiút! — mondta Uszkov hosszas tétovázás után. — Helyesen teszed — biztatta Varvara, a felesége. De mivel Uszkov óvatos, tartózkodó ember volt, nem sietett a bejelentéssel. Meg aztán őszintén szólva még ígérni sem ígérhetett semmit: egyelőre még ó sem kapott utasítást az indulásra. Egyike volt az Északi Építő Tröszt legtapasztaltabb és legmegbecsültebb dolgozóinak. Számos nagyszabású felfedezés fűződött a nevéhez. Háromért érdemrenddel tüntették ki. Idén meg valami rendkívül érdekes munkára való megbízatást várt, de a dolog valami miatt késlekedett. — Ne veszítsd el a reményt — szólalt meg váratlanul Borisz. — De azt mondd meg nekem, miért nem indulunk már? — Nem tudom. Vászja bácsi nem szokott nekem beszámolni semmiről — horkantotta Pétya. Egy elegáns szürke ruhás, divatos cipőt viselő, elég magas férfi jött velük szembe. Nyomban látszott rajta, hogy idegen, a helyi lakosok csizmában és szvet- terben járnak. Az idegen sűrűn megállt, figyelmesen megnézegette a járdá szélén nemrég elültetett fácskákat. Megállt, megfogta az egyik ágat, elgondolkozva nézegette, aztán elengedte és megrázta a karóját... — Tudod, ki ez? — kérdezte Pétya halkan. — Orocsko! Agrártudós, a tudományok kandidátusa. Nálunk, Vlagyivosztokban dolgozik, a Tudományos Akadémia leányintézetében. Szovhozügyben hívták ide. (Folytatjuk)
