Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-06 / 209. szám
1968. szeptember 6, péntek 5. oldal Olasz filmeket vásároltunk A közelmúltban magyar filmátvételi küldöttség járt Rómában. Ütjük eredménye: az itáliai stúdiók legújabb terméseiből 14 játék- és egy dokumentum- filmet vettek át magyar- országi bemutatásra. Így hamarosan a magyar mozikba kerül Gionni Pareini „A hét Cervi fivér” című filmje, amely az ellenállási mozgalom egyik drámai epizódját dolgozza fel. Megvettük Damiano Damiani „A bagoly napja” című alkotást is, amelynek középpontjában a szicíliai maffia áll, s szereplői között van Claudina Cardi- nale. Vittorio Gasmann-t a „Tigris” című komédiában láthatja viszont a magyar közönség. A bűnügyi vígjáték népszerű műfaját két film képviseli, mindkettőben Philippe Leroy a főszereplő. Az egyik Giorgio Capitani műve „Az éjTALALKOZAS Glauzius bácsival Kicsi a világ! Pécsett váratlanul összetalálkoztam a megyei Pedagógus Szakszervezet által rendezett üdülésen Oláh György színművésszel. Nem láttuk egymást 1956 óta, amikor a Zeng az erdőben Vidorka Mátyás öreg erdész nagysikerű alakítása után a Debreceni Csokonai Színházihoz szerződött. Elbeszélgettünk a kecskeméti 7 év jelentős szerepeiről (az Állami áruház Glauzius bácsija, a Luxemburg grófja, Sir Bazálja, a Mágnás Miska címszerepe, a Csárdáskirálynő Bó- nija, a Leányvásár Fritze, a Párizsi vendég Bandija, a Revizor Dobcsinszkije, az Üj ember kovácsa Táskája, a János vitéz öreg csősze, a Lányok a Dunán Kovács Gyurija). Bizony nagyon változatos szerepkörökben lépett fel. Engem és nyilván a hajdani hálás kecskeméti közönséget is az érdekli, hogy milyen emlékeket vitt magával városunkból. A kérdésre megered a szó Gyurka barátom ajkán. — Színészi pályámat 1941-ben kezdtem, 18 éves koromban. Sok helyütt játszottam, itt Pécsett is, majd Debrecenben is 5 évig. A színházak államosításakor, 1949-ben kerültem a Kecskeméti Katona József Színházhoz. Ma is büszke vagyok arra, hogy az államosított színháznak alapító tagjai között voltam. Sokat fejlődtem Kecskeméten. Hálásan gondolok vissza rendezőimre, Békés Andrásra, dr. Székely Györgyre, Gyökössy Zsoltra és Dohai Vilmosra, akik a korszerű színjátszásra neveltek és fejlődésemet is figyelemmel kísérték. bileumomon 1966-ban Jászai Mari-díjjal tüntettek ki. Az idén pedig a nyíregyházi szereplésekért a szaka rablásra való” a másik a Mario Camerini rendezte „Csaknem tökéletes bűntény”. A bizottság több olyan filmet is átvett, amelyben a muzsikáé a főszerep. Tony Renis és Lola Falana főszereplésével készült a „Ha mondom, hogy szeretlek” című produkció, míg egy másik zenés darabban, a nálunk lemezeiről és tv-felvételeiből népszerű Rita Pavone játszik főszerepet. Valamennyi átvett olasz film színes. (MTI) Századunk — könyvben, képernyőn „Voltak csendesebb napok, de teljes csend nem volt soha." AZ EMBEREKNEK nem lehet megparancsolni, hogy emlékezzenek. Üjra és újra felidézzenek dolgokat, melyek egyre távolabb kerül nek tőlük időben, s melyekhez látszólag nincs is semmi közük. Viszont a kezükbe lehet adni egy könyvet, amelynél nem kötelező a sorrend betartása. Bárhol fel lehet ütni, s szemük elé ugrik egy szelet a Várják a nyitást Szabol cs-Szatmár megyei nívódíjat is megkaptam. — Visszajönnél-e Kecskemétre? — szegezem neki váratlanul a kérdést. Elgondolkodva felel: — Jászai Mari mondta, hogy a színész akkor menjen el egy városból, amikor a legjobban szeretik, mert oda mindig visszatérhet. — Tehát? — várom a folytatást. Mosolyogva felel: —Végleg nem, hiszen már Debrecenben letelepedtem, lakásom van. És úgy érzem, nem is engednének el. Dje vendégfellépóst szívesen vállalnék, hiszen Kecskemét színházi életét állandóan figyelemmel kísérem, és nem kis büszkeséggel állapíthatom meg, hogy a legjobbak között van. Kiss István I Türelmetlenül várja a novembert Biró Pál, a kecskeméti MÁV-kultúrotthon vezetője. Előreláthatólag ekkorra készül el az új üzemi étkezde, amelytől a kulturális munka fellendülését is várja. Furcsán hangzik? Am tüstént megértjük az összefüggést, ha belépünk a kultúrotthon nagytermébe, ahol jelenleg kényszermegoldásként az étkeztetés folyik. Érezzük a konyhaszagot, megpillantjuk az asztalokra borigatott székeket, s megértjük, miért csökkent hirtelen a klubhelyiség látogatóinak száma, amikor elkezdődött az építkezés. — A Szegedi Igazgatóságnak ez a beruházása szinte minden problémánkat megoldja majd — mondja Bíró Pál, s lelkesen beszél, terveikről. — Végre helyet kap a fotószakkörünk, a felszabadult helyiség nagyobb részében pedig presszót rendezünk be. Bútor, felszerelés már van, az Utasellátóval is megegyeztünk. A régi pincehelyiségben, az új étkezde alatt újjáépítik a tekepályát. A 4-es versenypálya télen is használható. A MÁV-mak egyébként igen nagy számú kitűnő sportolója van, ha ők visszatérnek, máris 35—40 látogatója lesz naponta a klubnak. — Jelenlegi gondjaink nem jelentik azonban azt, hogy helyhiány miatt az elmúlt félév alatt semmit sem tettünk. Filmvetítéssel szemléltetett ismeretterjesztő előadásokat, KlSZ-vetélkedőket, író-olvasó találkozót rendeztünk. A Bálint István vezette eszperantó szakkör országosan is jelentős találkozót tartott. De a kultúrmunkához az igazi segítséget a SZOT könyvtárfejlesztési alapjából átalakított könyvtár jelenti. D. Tóth Sándor kalauzol bennünket a barátságos, kényelmes, kárpitozott bútorokkal berendezett, virágokkal díszített helyiségben. — Szabadpolcos rendszerűvé alakítottuk át, két új olvasóhelyiséggel is bővült. Hogy mekkora vonzereje van a kellemes környezetnek, ezt az is bizonyítja, hogy a júniusi átadás óta több mint háromszorosára növekedett az olvasók száma. Évi 8000 forintot fordítanak könyvtárfejlesztésre, jelenleg 3300 kötetük van. Még két letéti könyvtáruk van Kecskeméten és egy Kiskunfélegyházán, amelyeket rendszeresen ellátnak könyvekkel. — Nemcsak a mi dolgozóink, hanem a környékbeliek is egyre nagyobb számban látogatják könyvtárunkat. A jövő év elején az átalakított kultúrotthonban a sport- és szakkörök már megfelelő körülmények között működhetnek. A dolgozók művelődésének, szórakozásának lehetőségéi egyszerre megnőnek. Az új helyiség alkalmas lenne arra is, hogy a város közeli peremkerületeit összefogó kulturális központ legyen. K. K. századból, egy év, lassan feledésbe merülő arcokkal és soha el nem felejthető eseményekkel. Akik csak Mistinquette világszép lábára, Greta Garbo csillagfényű karrierjének indulására emlékeznek az 1925-ös esztendőből, borzongva vonhatnak párhuzamot: ezekben az években kezd nőni Németországban a munkanélküliség, jön létre az I. G. Farben, a vegyipar egyesülése, jelenik meg a Mein Kamp. 1926: Rivera megfesti A szegények éjszakája című freskóját. A döbbenet képe: jövendölés, figyelmeztetés. És a világra ráterül a század legsötétebb, legnyomasztóbb éjszakája. Oldalakat lehetne írni róla, — de mellbe tud vágni egyetlen oldalba sűrítve is!... Századunk képei — címmel nemrég érdekes könyvet jelentetett meg a Gondolat Kiadó. Szerzője Bokor Péter, aki a televízió egyik legnépszerűbb sorozatát is rendezi — a Századunkat! „Képi nyelven” íródott könyv, szerkesztése merész „vágásai” „leleplezik” a filmrendezőt, legújabb művét akár könyv alakjában ©létrehívott kísérleti filmnek is nevezhetnénk. Könyve — csakúgy, mint a tv-sorozat filmjei — szenvedélyes és meggyőző erejű bizonyítása annak, hogy „ezerszer hallott” dolgokat is el lehet mondani úgy, hogy azok ezer- egyedszerre még mindig a felfedezés, az elgondolkoztató felismerés izgalmával, értékével hassanak. MIKOR a kötet és a sorozat kapcsolatáról kérdeztük az író-rendezőt, határozottan tiltakozott: — A sorozat nem áll szoros kapcsolatban a könyvvel. Az összefüggés mindössze annyi, hogy a könyv gondolata a filmek készítése közben született. — És hogyan született maga az ötlet, századunk feltérképezésének az ötlete? — Még valamikor régen dokumentumfilmet készítettem a II. világháborúval kapcsolatos magyar eseményekről. Bármilyen alaposan gyűjtögettem is hozzá az anyagokat, rá kellett jönnöm: ahhoz, hogy az 1944-es eseményekben tökéletesen tájékozódni tudjak, vissza kell mennem az időben, sőt át kell lépnem az országhatárokat is, mert így, vagy úgy, de mindaz, ami a világon történt, összefügg és nálunk is érezteti a hatását. Kénytelen voltam mind mesz- szebb tapogatózni, keresni és arra gondoltam, ha számomra ilyen töméntelen felfedezetlen dolog akad, akkor érdemes foglalkozni vele, mart bizonyára érdekelni fogja a közönséget is. A Századunk c. sorozat legutóbb dijat kapott a miskolci rövidfilm-fesztivá- lon. A napi posta pedig arról tanúskodik, hogy a nézők valóban igénylik és várják ezt a szórakoztatóan szellemes, tudományosan pontos és művészien politizáló műsort, melynek most készül a 12., 13. és 14. filmje. — Ezek a filmek még az 1919-es év eseményeit dolgozzák fel. Amit a legfontosabbnak tartunk — az a hitelesség. Pontosan és szépítés nélkül ismertetjük a tényeket, s ezzel érjük el azt, hogy a néző ugyanarra a következtetésre jusson, amire mi, anélkül hogy erre kényszerítenénk. BOKOR PÉTER megszállott kutatója a komakj amelyben élünk. A századnak, amelyben „voltak csendesebb napok, de teljes csend nem volt soha”. Könyvének bevezetőjében szerényen utal arra, hogy nem lehet megtanulni belőle a XX. század első felének teljes történetét. Tény, hogy sok minden nem fért már bele a kötetbe képben, dokumentumanyagban, ami mind-mind a korhoz tartozik, de a kész válogatás olyan lett, hogy segít eligazodni korban^ időben, s minden egyes kép az emlékezésben megsokszorozódó képek sokaságát hívja elő. ^ — És a sorozat? Meddig tart még? — Égy darabig eltart még, minden bizonnyal. Azt nem tudom, hogy a későbbiekben milyen problémákat vet majd fel századunk, de egy biztos: mind a mai napig bőven van mit feljegyezni és ábrázolni sőt kiderítenivalóban sem szűkölködünk... Vadas Zsuzsa Kvjatovszkij: Három történet a szerelemről — Pedig az államosítás után igen sokrétű volt a feladatunk — folytatja. — Változatos programot valósítottunk meg, tájoltunk, igyekeztünk felszámolni a megyei „fehér foltokat”. A Csorba Pista által szervezett Görbe Tükör együttessel évekig jártuk az üzemeket, hogy közelebb hozzuk a közönséget a színházhoz. Az úttörőházban színjátszó szakkört vezettem, és patronáltam a Lakatosipari Vállalat színjátszó csoportját. Tovább faggatom: beszéljen most már debreceni élményeiről. — 1956 óta játszom Debrecenben. Szerepköröm szerint táneoskomikus, de mivel a sokoldalúsághoz már Kecskeméten is hozzászoktattak rendezőim, prózai darabokban is fellépek, szívesen alakítom a Shakes- peare-vígjátéko]? szolgáinak szerepét, sőt operákban is énekelek. — Nagy örömmel közölhetem, hogy 25 éves juA főkönyvelő vendégségben járt a barátainál, s megismerkedett egy elragadóan szép, fiatal lánnyal. „Az lényegtelen, hogy az apja lehetnék — győzöget- te magát. — Az enyém lesz és punktum.” Az igazat megvallva, nyugodtan lehetett volna a lány nagyapja is. Annál nagyobb volt hát az öröme, amikor az első randevú alkalmával — egy 'briliánsgyűrűt ajándékozott ekkor a lánynak — rájött, hogy ö sem közömbös a hajadon szemében,.. Hamarosan összeköltöztek. A főkönyvelő minden nap meglepte valami aprósággal a lányt: hol egy nyugati márkájú kocsival, hol egy nercbundával, vagy egy arany nyakékkel. — Mindezekre a túlórákból telik! — tudatta a lánnyal.1 — Teéretted hajtom magam, érted igyekszem. A lány boldog volt, és örült, mint egy gyermek. — Csak az egészségedre vigyázz! — figyelmeztette a férfit, s magához szorította — a bundát... — Hiszen olyan nagyon, de nagyon szeretlek téged! Gyógyteát főzögetett neki és apucikámnak szólította. így éldegéltek gondtalanul és boldogan mindaddig, amíg a főkönyvelő egy villát nem építtetett kerttel és fürdőmedencével. Az egyik napon a könyvelő helyett a rendőrség emberei jelentek meg a villában. Lefoglaltak mindent: az autót, a nercbundát, a nyakékeket. — Több, mint egymiU Hót sikkasztott! — jegyez- ték meg röviden. — Szent ég! — kiáltott fel a szegény, szerelmes lány. — Én meg nem tudtam semmiről! De hát hogy is tudott volna? Hiszen a szerelem vak. ,, A férfinek csodaszép felesége volt, aki nagyon szerette a férjét. Annyira szerette, hogy állandóan csak róla zengedezett. Ni- kodémmal is csak véletlenül ismerkedett meg. Taxi helyett az 6 Fiatjába ült be és a kocsiban is szeretett férjéről áradozott. — Hová visz engem!? — kiáltott fel hirtelen. — Én a város másik végében lakom! Jaj, hogy fog az én szegény kis Dunduszom nyugtalankodni! Mindig ideges, ha kések. Ha tudná, hogy mennyire Imdclom az én kis Dunduszomat!... Aztán felment Nikadém lakására, hogy megnézze annak pipakollekcióját. — Vajon mit csinál most az én kis Dunduszom? — szólt. — Bizonyára vár és nyugtalankodik. Ö, ha tudnád, Nikodém, hogy menynyire imádom az én drága kis férjemet?! Néhány héttel később már egy vasúti kocsi hálófülkéjében utazott Niko- démmal, és így duruzsolt: — Dunduszkám bizonyára unaxkozik nélkülem! Drága kis Dunduszom! Fogalmad sincs arról, hogy mennyire szeretlek!... A vonat sebesen röpítette őket a külföldi határállomás felé. Mert a szerelem, ugye. nem ismer határokat... * Nyugalomban és békében teltek a csinos fiatal- asszony napjai. Sokat aludt, általában délig, aztán elment a kávézóba, vagy a fodrászhoz, és sétált néhány órát. És esténként így csicsergett a férje fülébe: — Mit vettél ma nekem? Eszedbe jutott-e a te kis feleséged? A férj, persze, sohasem feledkezett meg róla. Imádták egymást. Egy szép napon aztán elbocsátották munkahelyéről a férjet. El kellett adnia a kocsiját. Nevetve mondta: — Majd beiratkozom az autóbusz-vezetői tanfolyamra ... Abba kellett hagynia az ajándékozgatást. És tovább viccelt: — Nagyon-nagyon szeretlek, édesem, de csak platói alapon... Az asszonyt mindez erősen nyugtalanította. Any- nyira szerette a férfit, hogy nem akart tovább a terhére lenni. „Drágám — gondolt rá gyöngéden —, én nem élem túl a te kínlódásodat. Ljo- seknak kocsija, villája van, minden évben külföldön nyaral... inkább hadd kínlódjék velem ő!’’ És elment Ljosekhez. Mert a szerelem óriási áldozatokra is képes,,. Fordította: Baraté Rozália
