Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
IMS. szeptember 1, vasárnap 5. oldal Kevés szóból is értik egymást Kommunisták között a cipőgyárban Varsótól a tengerig Tizenkét nap lengyel barátainknál — Jaj de jólesik leülni! ■— jegyzi meg Békevári Sándomé cipőgyári dolgozó, az üzemi pártalapszer- vezet vezetőségének tagja, amint letelepszik a hosszú asztal végén. — Sokat dolgoztam otthon délelőtt! A főzés, a gyerekek ellátása... Rajta kívül négyen ülnek már a kis helyiségben, a pártvezetőségi ülés megkezdésére várva. Azaz nem is kell már várni. A megállapodás szerint 14 órakor csaknem percnyi pontossággal együtt a vezetőség mind a hét tagja. Nyomban feltűnik: e kis testületiben a többséget a nők képviselik. Négyen vannak, mintegy reprezentálva, hogy az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzeméiben a nők dolgoznak nagyobb számban. Ám a gondolatik!térőkre nincs idő, mert szinte észrevétlen, felesleges formaságok nélkül megkezdődött a vezetőség tanácskozása. Egyelőre a pártititkáré, Hegedűs Józsefé a szó. A felsőbb pártszervtől kapott információ alapján rövid tájékoztatást ad a legfrissebb külpolitikai helyzetről, beszámol az alapszervezet munkájával összefüggő néhány napi feladat elvégzéséről, s máris a lényegnél tart. Minden kommunista véleményére számítva — A napokban, közeli hetekben a megszokottnál több munka vár ránk. Két fontos taggyűlésre készülünk. Egyrészt az októberben sorra kerülő vezetőségválasztásra, másrészt az annak előkészítését szolgáló szeptemberi taggyűlésre. A legközelebbi teendő azonban a pártcsoport-értekez- letek megtartása, méghozzá szeptember 7-ig. — Rendben — jegyzi meg Katzenbach Ferencné, a szervező titkár. — Jó lenne, ha a vezetőségünk egy- egy tagja is részt venne ezeken. Kérek felhatalmazást rá, hogy a beosztást megcsináljam... Ismét a titkáré a sző: A harmincas években döbbenetes karriert futott be egy dal. A címe: Szomorú vasárnap. Azt mondják, valóságos öngyilkossági hullámot okozott. Idővel be is tiltották. Alig hiszem, hogy egy sláger önmagában képes volna ilyen hatást kiválta- tani. Az elsődleges ok nyilvánvalóan az akkori társadalomban gyökerezett, s a sláger legfeljebb afféle katalizátor szerepet töltött be. Ez is rendkívüli „eredmény” egy igénytelen „műalkotástól”. Mindenesetre a Szomorú vasárnap történetét intő jelnek tartom. Figyelmeztetés minden rendű és rangú művésznek: többé vagy kevésbé hatásos eszköz van a kezében, amellyel javíthat, vagy ronthat a világ állapotán. S megesik, hogy a hatás a művész szándékától függetleníti magát, más irányba fordul. Mint a palackból kiengedett szellem: — A pártcsoport-értekez- letek egyik részében hangozzék el a tájékoztatás. Azután mondják el a kommunisták, mit vártak és milyen segítséget kaptak a vezetőségtől. Nagyon számítunk a szervezeti életre vonatkozó javaslatokra, kezdeményezésekre... Szűkszavúnak éreztem ezt az útbaigazítást, s megkérdeztem!: a legutóbbi ve- zetőségválasztás óta eltelt két év munkájának számbavételéről, az egyes kommunisták pártmegbízatásának teljesítéséről nem lesz szó a csopartértekezlete- ken? Nem számítottam rá ugyanis, hogy a vezetőség tagjai kevés szóból is nagyin értik egymást. Mert Hegedűs elvtárs így válaszolt: — Hiszen ez a legtermészetesebb. Két év munkáját tesszük mérlegre a pártcsoportoiktiól kezdve az alapszervezetig bezárólag. Gyorsan pergett tovább a tanácskozás. A szeptemberi taggyűlésen választja meg az alapszervezet tagsága az újjáválasztó taggyűlés munkabizottságait. Javaslatot kell készíteni a taggyűlést levezető elnök személyére, a jelölő, szavazatszedő bizottság tagjaira, jegyzőkönyvvezetőikre. A párttitkár neveket is említ. ValalM azonban máris 'közbeszól. — Vigyázzunk* akiket Hegedűs elvtárs indítványoz, valamennyien az A-műszakban dolgoznak. Helytelen lenne a B-műszak kommunistáit kihagyni például a jelölő bizottságból! Üjabb nevek kerülnek szóba az asztal mindkét oldalán. S hamarosan kialakul a vezetőség javaslata, amelyen természetesen a taggyűlés változtathat még. így less kollektív a beszámoló... A vezetőségi ülés további része szinte katonásan zajlik. A párttitkár a vázlatára pillant és személyre szólóan sorolja a megbízásokat. — Katzenbach elvtársnincs többé hatalmuk fölötte. A lelkiismeretes művésznek számot kell vetnie ezzel a lehetőséggel és felelősséget éreznie az okozatokért. Ä televízió pénteken este mutatta be Benedek Katalin Ketrec című tv-játé- kát. Nem vitatható, hogy az író szándéka nemes. Végletekig kiélezett helyzeten akart bemutatni egy tételt: A félelem öl. S minél hamisabbak ennek a félelemnek a kiváltó okai, minél kicsinyesebbek, önzőbbek a gyökerei, annál kínosabban és biztosabban öl. A vidéki gimnázium igazgatónője a lakásában elbújtatva, a négy fal közé zárva tartja megbotlott húgát. Fél a botránytól, félti az állását, rengeteg valóságos és vélt irigyeitől, s nem talál más kiutat, mint hazudni, lehazudni a világ előtt húgát. A lány börtönben él a lakásban, még az nőre hárul az alapszervezetünk szervezési kérdéseiről szóló rész, s a pártépítéssel kapcsolatos munkánk számbavétele, ö foglalja ősze a pártcsoport értekezletek munkájának értékelését is. A termelési felelős Ssrsényi Sándor elv- társtól várjuk az átfogó termelési tájékoztatót, a modellek számát, a technológiát is beleértve. Kovács János és Békeváriné elvtársak leghelyesebb, ha együttesen készítik a beszámoló rájuk háruló részét a munkabrigádok, a munkaverseny helyzetéről, kommunista fiataljaink te- vényekségéről. Oktatási felelősünk, Parádi Ferencné elvtársnő a pártoktatás kétévi miunkáját foglalja össze, különös figyelemmel az általános tapasztalatok elemzésére. Gazdag elvtársnőtől pedig mérlegképesítő tanulmányaihoz méltó gazdasági beszámolót várunk, ide értve az ösz- szetételi statisztikát, a tag- lészám gyarapodását. Az üzem pártirányításáról, a gazdasági vezetéssel való együttműködésről pedig én adok összegezést. • ...és tartalmas a vita A beszámoló készítésének részfeladatai gazdára találtak tehát, s nyomban megegyezés született az elkészítés, az egyeztetés, s a jóváhagyás időpontját illetően is. Sőt elhatározta a vezetőség, hogy a beszámolót sokszorosítják és legalább egy héttel a taggyűlés előtt minden párttaghoz eljuttatják. Legyen idő a tanulmányozására, ami alapja a taggyűlési vita tartalmasságának. Az újjáválasztó taggyűlésig bizonyára többször is összeül még a vezetőség. Dicséretes azonbn, hogy tagjai figyelemre méltó gondossággal már most megállapodtak olyan aprónak látszó szervezési feladatokban is, mint például a taggyűlési forgatókönyv elkészítése, vagy a nyugdíjas kommunisták taggyűlésre jövetelének megköny- nyítése. P. I. ablakhoz sem léphet. A két nővér lassan meggyűlöli egymást. Egy órán át ennek a szituációnak gyötrődéseit variálgatja az író. Zsurzs Éva rendező a legjobb szándékkal sem segíthet — a nézőn. Ugyanazok a beállítások, ugyanazok a szavak ismétlődnek végevár- hatatlanul. Nyomasztó légkör, amelyből — már a közönség is érzi — nincs menekvés. Csak egyetlen: a halál. Szinte megköny- nyebbülés, amikor a lány leveti magát az ablakból. Ketrec. Félelemből épített, áttörhetetlen börtön. V alójá ban mű Itszázadbeli téma. s az író bizonyára azzal akart megdöbbenteni bennünket, hogy még ma is lehetséges ilyen. Lehetséges? Egy-két kivételes esetben talán igen. De hogy segít-e valamit is egy ilyen mű, kétlem. Inkább árt. Azzal, hogy lehangol, elrontja ?gy óránkat, s a tv-nek sém hiányzanak az ilyen megjegyzések: már megint!!! Lili szerepében tehetséges színésznőt ismertünk meg a fiatal Pálos Zsuzsában. Panstwowa Szkola Muzyczny — így hívják azt az iskolát, mellyel több mint két év óta kapcsolatot tart fenn a kecskeméti Kodály-iskola. Első pillantásra a két intézmény jellegében nagyon hasonlít egymásra: a nagy, modem gdanski épület is általános és középiskolát foglal magában, ahol központi tantárgy a zene, sőt az épület egyik szárnyában — de szervezetileg teljesen külön — zeneművészeti főiskola is működik. Az utóbbi tény már önmagában is elárul valamit a kecskeméti iskolától való különbözőségéről. Célja ugyanis nem a zenei tömegnevelés, hanem zenész-utánpótlás képzése, alapja pedig nem az énekes, hanem a hangszeres oktatás. Hogy ebben milyen kitűnő eredményeket érnek el, azt bizonyította ez év áprilisában a Kecskeméti Űttörőházban tartott nagy sikerű növendékhangversenyük, melyről annak idején a Petőfi Népe is beszámolt. Augusztusi viszontlátoga- tásunfc alkalmával — nyári szünet lévén — nem ismerkedhettünk meg az iskola mindennapi életével, munkájával. Nem jelenti ez persze azt, hogy üres, kihalt lett volna az épület: nyári továbbképző tanfolyamok hallgatói népesítették be a tantermeket reggelenként és a késő délutáni órákban (napközben a hallgatóknak szabad időt biztosítottak a tanfolyamok rendezőit). Többször előfordult, hogy egy szorgalmas növendék este tízkor fogott hozzá az intézet hangversenytermében — éppen szállásunk fölött — orgona-gyakorláshoz, nyilván azért, mert csak akkor jutott a hangszerhez. Vendéglátóink úgy gondoskodtak számunkra programról, hogy a városban és környékén minden nevezetességet lássunk, ugyanakkor a nyár örömeit is élvezhessük. Rendkívüli szerencsénk volt: lengyelországi tartózkodásunk idején — mialatt itthon alig telt él nap eső nélkül — fent a Balti-tenger partján sütött a nap, csak éppen ügyelnünk kellett az éghajlat jellegzetességeire: árnyékos vagy széljárta helyeken a déli órákban is hűvös volt a levegő. Nemcsak a tanulók, de a felnőttek közül is többen most találkoztunk először a tengerrel, s éppen ez a találkozás volt egyik legnagyobb élményünk. Fürödtünk — a víz nem is olyan hideg, mint gondoltuk — áthajóztunk a közeli Hel- félszigetre, jártunk mólón, kikötőben, sőt engedélyt kaptunk, hogy a lengyelek legnagyobb személyszállító tengerjáró hajóját, a Gdynia—Kanada között közlekedő „Batory”-t (így írják!) belülről is végignézzük. De térjünk most visz- sza a szárazföldre! Ha bárki a világon ezt a városnevet hallja: Gdansk, vagy németesen: Danzig, nem a régi Hansa-város holland stílusú épületei jutnak elsősorban eszébe, hanem az a történelmi mértékkel mérve közelmúltbeli esemény,' 'mely tragikus emlékként fűződik ehhez a városhoz. Jártunk a Westerplattén, ezen a keskeny félszigeten, ahol a II. világháború első lövése eldördült, s amelynek messzire látszó, modem emlékművéhez százak és ezrek zarándokolnak el azóta, tavaly például de Gaulle francia elnök, is felkereste. Alfred Jarecki, az intézet tanára, aki két évvel ezelőtt a két iskola kapcsolatát elindította, a személyes emlékezés hitelével mondta el Gdansk és környékének védekezését a náci agresszorok ellen. Tagja volt ugyanis annak a felkelő csoportnak, amely Gdynia városában fegyverek híján kaszákkal a kézben állt ellen, amíg tudott, a támadásnak. A ma mái’ legendás hírű „kaszásokat” azután országszerte halálra keresték a németek. Jarecki álnéven, hamis igazolványokkal tudott csak megmenekülni a megszállók bosszúja elől. Igazolványait, „háborús trófeáit” — ahogy ő maga nevezi — láthattuk lakásában, de emlékeiről, partizánélmé- nyeiről csak faggatásunkra kezdett el beszélni. Akkor is szerényen, nem mint érdemekről, hanem mint teljesített kötelességéről. Azt is mástól tudtam meg, hogy a harcok közben veszítette el fél lábát. De akármerre jártunk Lengyelországban, háborúk, pusztítások nyomaival mindenfelé találkoztunk, Varsóban és Malbork régi ke- reszteslovag-várában, vagy a stutowói (Stutthof) koncentrációs táborban, melynek megtekintése — nem kell bizonygatnom —egész kirándulásunk egyik legmegrázóbb élménye volt. Láttunk filmet, mely eredeti Wehrmacht-felvételek felhasználásával idézte fel Varsó tudatos elpusztításának sötét napjait. (Idegen- vezetőnk kiment a vetítés alatt a teremből, mert — mint mondta — ezt a filmet soha nem tudja sírás nélkül végignézni.) Imponáló és példamutató viszont az az igyekezet, ahogyan a lengyelek műemlékeiket újjáépítik. Varsó vagy Gdansk óvárosa ma pontosan olyan, mint a háború előtt volt. (Folytatása következik.) Körber Tivadar A patajiak és múzeumuk A sajtó és rádió többször beszámolt már arról az ünnepségről, melynek keretében augusztus 15-én megnyílt a dunapataji múzeum parasztháza. Az előkészítő munkákban alkalmam volt részt venni, s így megfigyelhettem, mennyire magukénak tekintették a patajiak a kis múzeumot. Néhány jellemző esetet érdemes feljegyezni. Még július folyamán kis hír jelent meg az újságban, hogy készül a múzeum. Elsőnek a szomszéd- asszony hozta a lapot. Aztán szinte búcsújárás indult meg. Egymás után jöttek a patajiak az újságot lobogtatva: írtak a múzeumról! A megnyitás előtti napokban egyre többen érdeklődtek, nézelődtek, tudni akarták, hogy halad a munka, ötleteket, tanácsokat adtak, hiányzó tárgyakat hoztak. Az utolsó előtti napon kertészek jelentek meg, virágos kertet varázsoltak a ház elé. Egyszercsak beállít az egyik szomszéd, kezében virágbokprral: éppen ez hiányzik onnét az ágyás közepéről. Utolsó este lázas munka folyt. Nagyjából kész a berendezés, csak az apróságok elrendezése hiányzott még. Egyik néni egy kosár háziszappant hoz: Ezt a mestergerendára rakják, mert ott szokott lenni szappan. Egy másik öreg néni üzent: van-e az asztal alatt ivótányér a cicának? — Nincs. — Akkor itt van ez, vigyétek fiaim, mert annak ott a helye. A sarokpadon állt az üres kenyérkosár. Patajon nem árulnak kerek kenyeret. Este kilenc óra után egy lelkes múzeumbarát az ágyból keltette fel a péket: nyílik a múzeum és nincs kenyér a kosárban. A pék — bár aznap éjjel nem volt sütés — bedagasztott, s reggel szállította a kerek házikenyeret. Végre minden elkészült. A kamrában ott állnak a liszteszsákok, véndölök, fazekak, rosták, a konyhában is minden a helyén, a szoba is rendben. Takarítás, a földes padló utolsó felkenése, hogy frissen fogadja a vendégeket. Másnap, nyitás előtt jön még egy asszony, kezében pici üveg, benne két kis liba- toll: Ezt még kössék fel a rokka tetejére, mert hiányzik róla a zsirzó üveg. Ezzel kenték a tengelyt, ha csikorgott. Apróságok ezek, de jellemzőek és fontosak. Ezek adják meg a kiállítás lelkét, az ember tényleg úgy érzi. hogy egri/ századfordulói parasztházban van, csak a házigazda nem a sarokban ül a hagyományos helyen, hanem valahol kint van. S így igaz. A házigazda kint van. a szomszédokban, a szőlőiyen, a földeken, a többi -utcában. A házigazda az egész falu, mely magáénak érzi a kis parasztházat. S. E. Állandó munkára KERESÜNK LAKATOS SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Kecskemét, Bem u. 22., reggel 6 órától 12 óráig. 6845 TV-NOTESZ Ketrec Kecskemétiek a Batoryn.
