Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

1968. szeptember 6, péntek

S. oldal

Fűszerillatok Miske felett

líl gyártmányok, régi gondok

HUNGARODROG veszi át. Ez egy nemrég alakult tsz- közi vállalkozás a Dunántúlon, amelynek amolyan ^részvényese’’ a miskei ' Egyetértés is.

S ez a vállalkozás nemcsak a majoránna iránt ér- , deklődik. Hanem... i' Megyünk a miskei földe- * ken. Feltűnik a kapormező. 200 holdon! Ez már ! másodivetés, a „fürt” terü- j- létén. Aztán öt holdon — i a pirétrum. Szaporítás céljából — jövőre már 60 hold lesz belőle. Ebből nyerik a légyirtószer alapanyagát. (Nyilván ezért is hívják rovarporvirágnak.)

Igényes kultúrák? nem minden tekintetben. A kapor kombájnnal betakarítható, s jövőre a majoránnát sem kell késsel vagdosni, levágja a borsóaratógép, csekély átalakítással.

Fűszerillatok lengnék Miske felett. S ehhez mégsem a bódulat, hanem az okos, józan számítás képzete társul.

(Hatvani — Pásztor)

Majoránna ... E dallamosan szép, nőies hangzású nevet viselő fűszernövény nem őshonos Miskén. A Duna partján fekvő községek lakói azonban már évtizedekkel ezelőtt megkedvelték; a folyammal nem határos Miskére is Úszódról került át a majoránna.

Ügy látszik azonban, a majoránna miskei karrierje felívelőben van. Olyany- myira, hogy pár év múlva sókkal inkább itt lesz a hazája, mint Bátyán, Foktőn, vagy Úszódon. De ne merüljünk jóslásokba, annál is inkább, mivel nincs adat rá, mit terveznek a Duna mentiek.

A jelen helyzet Miskén sokatígérő.

— E növénnyel az idén a nagyüzemben is megpróbálkoztunk — adja tudtunkra Agócs István tsz-el- nök. — Huszonöt holdon termesztjük, ebből 20 hold brigádművelésben van, öt hold pedig százalékos. Ez kísérletként is felfogható.

— És beválik?

Erre már a fiatal kertészmérnök, Miskolci János válaszol:

— Egy holdról most lejön 80 káló fűszeranyag. Amiből egy mázsa 47 ezer

Csépelik a mjoránnát.

alagutas paprikaszárító, meg lehet szikkasztani. Így

ahol — szezon előtt, vagy a majoránnát is.

után — akármi mást is Egyébként a terméket a

Munkában az asszonybrigád.

HÁROM ÉVE foglalkozik a kiskunfélegyházi Vas-Fémipari és Gépjavító Ktsz gépgyártó részlege szesz-, konzerv-, vegyipari gépek javításával és gyártásával. Termékeik jórésze kooperációban készül, nem egyszer tíz-tizennyolc partnerrel együtt gyártanak hatalmas berendezéseket. Most éppen egy ilyen részfeladat megoldása okoz a szövetkezetnek nagy gondot.

— Ha mérgelődéssel célt érnénk, akkor nem lenne semmi baj —, mondja Kaiser László műszaki vezető. — Sajnos, van okunk a bosszankodásra. Tizennyolc partnerrel együtt egy nagy teljesítményű baromfifeldolgozó gépsort kell sürgősen gyártanunk. Az elsőt tavaly bemutatták a Szovjetunióban egy kiállításon, s most annak továbfejlesztett változatát kell elkészítenünk, nagyon sürgősen.

A mi feladatunk a paraffindermesztő és paraffinolvasztó kádak készítése. Az új terv — amelyet csak késve kaptunk meg június elején —, előírja, hogy a vázszerkezetet rúd- idom helyett sajtolt anyagMegkezdték a lengőoszlopos szőlőfáin

kísérleti gyártását

A gazdaságos szőlőtelepítéshez nyújt segítséget a Beton- és Vasbetonipari Művek azzal, hogy megkezdte a lengőoszlopos sző- lőtám kísérleti gyártását. A hazai találmány alapján készülő új termékkel egy hold szőlő támoszlopainak költsége csak fele annyi, mint a hagyományos betonoszlopok felhasználásával. Az új fajta oszlopok hajlékonyán engednek a szél nyomásának. Az oszlopokat ugyanis csak alig süllyesztik a talajba és vasbeton lapra állítják. Ezen a talpon csuklós mozgással elfordulhatnak, s a szél megdöntheti, ide- oda lengetheti az oszlopokat, amennyire a szőlősorok végén szilárdan lehorgonyzóit erős huzalok engedik. (MTI)

Takarmányozznk gazdaságosan!

Segítség a közös gazdaságoknak

forintot ér. Del fogunk magot is. Bruttó ötvenezret írhat holdanként. No, most ezzel szemben a ráfordítás nem több 10—12 ezernél. Azt hiszem, igennel válaszoltam...

Valóságos szakértője a fűszernövénynek. Mi is az, amiért termesztik a majoránnát? A gutoó. Ez az, amiben koncentrálódik az illóanyag. De milyen sok kell belőle még egy kilóhoz is. Nem csoda, ha a holdankénti 120—130 kiló már igen kimagasló hozamnak számít.

A növényápolást, mint most a szedést is, asszonyok, családtagok végezték. Az aszályban csőkutakból öntözték, — ez a tábla kívül esik az öntözőfürt területén. A megszedett termést szárítják. Tető alatti állványokon. Aztán kicsé- pelik, egy erre a célra szerkesztett kis masinával. A Herbáriától vásárolták. De elégedetlenek a kapacitásával, s jövőre szerkesztenek egy kétszeres teljesítményűt. A szárítást sem bízzák a napra és a szél járásra, több mint kétmilliós költséggel most épül az

Az idei száraz, csapadék nélküli esztendő kedvezőtlenül befolyásolta a takarmánynövények fejlődését is. Különösen sokat ártott az aszály az évelő szálastakarmányoknak. Igaz ahol a másodnövények vetését időben elvégezték, ott a helyzet a júliusi kilátásokhoz képest kedvezően javult. Azonban még így is csak szűkösen és nem mindenütt áll gazdaságainknak rendelkezésére elégséges takarmány. Éppen ez a körülmény törvényszerűen írja elő, hogy az állattenyésztésben a takarmányok felhasználásánál a legnagyobb körültekintéssel járjunk el.

Ha kevés tápláló anyagot biztosítunk, nem érjük el célunkat és az állattenyésztésben csökkenni fog a hozam, de a túlzott takarmányozás is hátrányos, mert a tápláló anyagok

túladagolása káros az ál- szervezetére, s felesleges pazarláshoz vezet, ami különösen most ebben az évben jelent nagy népgazdasági kárt.

Ennek elkerülése végett a célszerű takarmányozás megvalósíthatósága érdekében szükséges az etetésre kerülő takarmányok tápláló anyagainak és azok mennyiségének ismerete, mert csak ezek birtokában lehet a takarmányokat gazdaságosan adagolni és keverni.

E tekintetben tájékoztatást nyújtanak a különböző szakkönyvekben meg- lent takarmányozási táblázatok. Ezek azonban átlagértékeket tartalmaznak, a szálastakarmányok összetétele viszont különösen az idei, rendkívüli körülmények hatására széles skálán változik.

Akkor járunk el her

lyesen, ha a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló takarmányokat etetés előtt laboratóriumban megvizsgáljuk és az így nyert táplálóérték-számok alapján adagoljuk.

A takarmányok béltartalmának vizsgálatára

készségesen áll rendelkezésre a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági

Technikum szaktanácsadói laboratóriuma is, ahol a vizsgálatokat a kívánságnak megfelelően rövid idő alatt elvégzik és mire a takarmány etetésre kerül, már figyelembe lehet venni annak tápértékét.

A fáradozás sokszorosan megtérül az álláti termékek önköltségében, hiszen a takarmány az, ami legnagyobb mértékben befolyásolja az állattenyésztés eredményességét.

Dr. Petrányi István kandidátus

ból állítsuk elő. A Dunai Vasmű gyártja ezt az anyagot, de olyan kis mennyiséget nem ad, amennyire nekünk szükségünk van. Jó, beszereztük máshonnan és nem is ez a fő problémánk.

Az új terv szerint előírt szivattyút is nekünk kell elkészítenünk. Megrendeltük a famintákat, a Pécsi Vasas Ktsz három hónapos határidőre vállalta az öntést, ami után még meg kell munkálni az öntvényeket.

NAGY GONDOT jelent a ránk eső feladat megoldása, annál is inkább, mert novemberben már a Szovjetunióban kell lennie a gépsornak egy kiállításon.

— Ügy hallottuk, hogy más új gyártmány is gondot okoz.

— Nem is keveset. A gyógyszeripar részére tizennégy fluidizációs szárító berendezést kellene szállítanunk még ebben az évben. A jelentőségéről csak annyit: Eddig még külföldről kellett beszerezni, s a most használatos szárítókkal szemben a három-négyórás szárítást 20 percre csökkenti. A Szellőző Művek tavaly gyártott egy berendezést s mi ennek a továbbfejlesztett típusát készítjük. Az Élelmiszeripari Javító Szolgáltató Vállalat július végére ígérte a húzott, bordázott alumíniumcsöveket, de

még a mai napig sem szállította. Ha ezek meglennének, négy berendezést tudnánk átadni már szeptemberben, tízet pedig októberben fejeznénk be. Nem tudom, lesz-e eredménye a sürgetéseinknek.

Van még egy új termékünk, amivel nincs bajunk és egyre nagyobb sikert arat. Tavaly kezdtük meg a vákuumos szeszfőző berendezések gyártását. Az importrézről áttértünk a saválló, rozsdamentes

anyag felhaszhálására, amelynek sok előnye van. Hazai anyag, nem kell érte valuta, olcsóbb és az élettartama is hosszabb, mint a rézé. Egyre több megrendelést kapunk az ország minden részéből ilyen berendezésre. Most például Nyíregyházára szállítunk belőle egymillió forint értékben.

— MILYEN újdonságról adhatunk még hírt?

— Arról, hogy öt helyen dolgozó részlegeinket végre össze tudjuk vonni. Az idén hárommillió forintos beruházással három nagy műhelycsarnok épül — az egyikben már dolgoznak a forgácsolók és lakatosok. Azt hiszem, megérdemli a részleg, hiszen az év első felében több mint 14 millió forint értékű árút termelt, s minden jel arra mutat, hogy december végére eléri a 30 milliót.

O. L.

Megjegyzés

Selejtadó

Kis társaság van együtt. Valamennyien régi ismerősök, szomszédok, senki sem zavartatja magát, s ha vendég is, azt csinál, ami neki jólesik. A tv- sarokba húzódtak, a tarka könyvespolcok alá, virágok, fikuszok, filodendron közé. Ez művészeti folyóiratot lapozgat; amaz horgol, itt egy novellába merült valaki, ott meg a gyereknek segítenek összeragasztani a műanyag repülőt.

Egy férfi újságot olvas. Eddig néma volt, csak a továbbhajtott lapok zörgésével zavarta a csendet. Most azonban nem állhatja szó nélkül.

— Figyeljetek csak! Egy

címet olvasok a Magyar Hírlapból: „A bőripari

szakszervezet állásfoglalása: Lényegesen javítani

kell a cipők minőségét.”

Alig reagálnak. Egyvalaki jegyzi meg maliciózusan.

— A *—> régi szöveg .. Szeretnék annyi tízest, ahány interpelláció elhangzott már ebben az ügyben az országgyűlésen, s ahányszor „megmagyarázták” a dolgot.

Erre — érdekes módon — többen odafigyelnek. Csinos fiatalasszony fűzi tovább a témát — egész harciasán:

— Bizony abbahagyhat-' nák már egyszer a családos emberek adóztatását!... Éppen eleget fizettünk eddig.

Hirtelen gondolatot vált.

— Az állam igazán minden tőle telhetőt megtesz a sokgyermekes szülők helyzetének könnyítéséért. Családi pótlék — bizonyos feltételek mellett — már egy gyerek után is; gyermekgondozási segély, szülési szabadság; napközik, bölcsődék...

De mennyi segítséget jelentene nekünk, nagycsaládosoknak, ha a selejt- adótól megszabadulnánk... Négy gyerekünk van — tudjátok —, én •aztán érzem, mivel jár a silány gyerekholmi okozta többletkiadás ... Fizettem én búsásan „bugyiadbF’ a kicsik után. Ennek neveztem, amikor a kezdetben 5,90 forintos guminadrág ára pár év után 12 forint fölé emelkedett. De az sem volt jobb semmivel, a gyerek ugyanolyan könnyen szétszaggatta ujjacskáival, mint az előbbit...

Aztán jött a „cipőadó”. Ezt nem is kell részletezJ ni... Mennyi pénzkidobástól megmenekülnének a szülők, ha nem háromszor kellene venni cipőt a gyereknek egy esztendőben, hanem csak egyszer. Ha jót gyártanának, kevesebb kellene..;

Közbeszól az újságot olvasó.

— Csak hagyd. Nemcsak a gyerekcipők rosszak. Itt az áll, hogy „a hivatalos minőségi ellenőrök vizsgálatai szerint a cipők műszaki hibái az egy évvel ezelőttihez képest 0,1 százalékkal csökkentek, a vásárlók tapasztalatai szerint a hiba nem ritkább, hanem gyakoribb, mint azelőtt”. ... A szakszervezet álláspontja, hogy meg kell találni a módszert, amellyel ki lehet deríteni, ki felelős egy pár selejtes cipőért, s az illetőnek viselnie kell az anyagi hátrányokat.

— Éppen ideje — bólogat rá a fiatalasszony. Végre azok fizetik majd meg a selejtadót, akik ra hibás cipőt csinálják ... Mert eddig egyenesen jutalomként kapták a „bu gyiadót”, ..cipőadót”, ami a fogyasztókat kopasztotta.

4h —n