Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

1968. szeptember 5, csfltBrtSk 5. oldal Megszavazza a Átlós irányban 18—20 ki­lométert gyalogolhat az ember Zsana egyik sarká­tól a másikig. A 15 ezer katasztrális holdon 1850 ember él. Szétszórt tanya- világban, hiszen a község még csak alig néhány ház­ból áll. De nem egy por­tán ott magasodik már a téglakupac, hordják a só­dert is, sokan szándékoz­nak itt építeni. Csak hát nagyon nehéz a fuvarozás, q vasút messze elkerüli a községet. Csak a tengely marad hát, azon pedig las­san kerül ki ide a háznak való. Ezért most még a tanya­világ gondjaival kell küz­deni Zsamán. Erről tanács­koztak az iskolaigazgató, Fekete Péter lakásán Laj- kó Lajos vb-titkár, megbí­zott tanácselnök, Baranek Ferenc párttitkár és az igazgató. Nem kisebb gond a beszélgetés tárgya, mint az iskola fejlesztése. — Községünk területén — beleértve a 15 ezer hol­das határt — kétszáz kö­rül van az általános isko­lai tanulók száma — tájé­koztat Fekete Péter, a 31 éves igazgató. — A köz­ponti iskolába 107 tanulót írtunk be az új tanévre, Be van három tanyai iskolánk is: az alsó- és felsőzsanai, valamint a kőkúti iskola. Alsózsanán 35 gyerek jár iskolába, két pedagógus oktatja őket Itt azonban pedagógusgondjaink van­nak, mert az egyik neve­lő szülési szabadságon van és nem biztos, hogy ka­punk-e helyette másikat vagy pedig össze kell von­ni a két tanulócsoportot A kőkúti iskolánál sem jobb a helyzet: itt is szü­lési szabadságon a 27 ta­nulót oktató pedagógus. Nem tudjuk, hogyan old­juk meg, helyettesítéssel-e, vagy a képzőből jön két gyakorló tanítónő? A fel­sőzsanai iskolát ugyancsak két tanulócsoportra kelle­ne bontani. Pedagógus? Talán... A három községi vezető helyehkint vitába átcsapó beszélgetésének azonban leginkább a központi isko­la jelenti témáját. Itt ér­ződik ugyanis a félig köz­ségi, félig tanyai állapot kettősségének hátránya. Baranek Ferenc párttit- kámak figyelemre méltó a megfigyelése: Fekete Péter igazgató, akinek a 15 ezer holdas határ iskolagondját kell megoldani. — Az első osztályosok magatartásán érezhető az óvoda hiánya. Ha meg tudnánk valósítani a nap­közis óvodát, mintegy 25'— 30 gyermek részére igé­nyelnék a szülők. Hogyan érezhető a gyerekek ma­gatartásán? Félszegek, fé­lénkek, sokan selypítenek. Ezek a hibák az óvodában mind eltűnnek, hiszen az ügyes óvónő még afféle beszédtechnikái nevelést is végez. — És hogyan lehetne a napközis óvodát létrehoz­ni? — Éppen erről beszélge­tünk — válaszolja Lajkó Lajos vb-titkár. — Sajnos, állami segítségre n«m igen számíthatunk, már pedig ha az iskolai oktatásban és nevelésben előre aka­runk haladni, tennünk kell valamit. Először is a köz­ponti iskola 107 tanulót magában foglaló négy ta­nulócsoportjának szűk már a két tanterem. Legalább egy tanterem építése elen­gedhetetlenül szükséges. A létszám állandóan gyarap­szik. Kell továbbá egy óvodai helyiség, egy kony­ha, és még egy szertárhe­lyiségre is gondoltunk. Mindezt szeretnénk meg­valósítani. — Milyen fedezet van rá? — Csak reményünk van, hogy lesz fedezet is. Aztán elmondják a ter­vet: az alsóeresztöi iskolát lebontják és az anyagot a termelőszövetkezetek be- szállitják a községbe. Az elegendő is lesz nagyjából. Ajtó, ablak, padló és egyéb tartozékok? A közösség jóindulatára számítanak. Ha a község minden lako­sa 100 forint rendkívüli fejlesztési hozzájárulást vállal, már rendben is lesz az új tanterem és az óvo­dai napközi ügye. Mert — mint arra már számtalan ígéretet kaptak — társa­dalmi munkában és fuvar­ban nem lesz hiány. Egyelőre még csak terv, amiről itt beszélgetnek. De a lelkesedés, amellyel a tanterem és óvoda ügyét tárgyalja a három községi vezető, arra enged követ­keztetni: hamarosan való­sággá érik a terv. Mert bizonyos, hogy a falu lakói, akiknek érde­kében e tervek kovácso- lódnak, a megvalósítás mel­lett szavaznak... Balogh József Ifjúsági olimpiai vetélkedő rádióban, tv-ben A rádió ifjúsági osztálya szeptember 24-én, 29-én és október 6-án Athéntól Mexicóig címmel műsort sugároz a 19. nyári olim­piai játékok alkalmából. Az első adásban „Az 1896-os athéni olimpiától a második világháborúig” ad­nak áttekintést. A második adás első olimpiája az 1948-as londoni találkozó; majd hangfelvételről felele­venítik Helsinki, Mel­bourne, Róma és Tokió küzdelmeit A műsor harmadik részé­ben tartják a nyilvános ve­télkedőt amelyet mind a rádió, mind. a televízió közvetít Zeneiskolai tandíjak Az állami zeneiskolák tanu­lóinak; tandíjáról intézkedik a művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása. Eszerint ezekben az iskolákban a tan­díjat tanévenként — a tanuló általános tanulmányi eredmé­nyeinek figyelembevételével — az igazgató állapítja meg. Tan­díj tekintetében más-más el­bírálás alá esnek a 18 éven aluli, illetve azon felüli tanu­lók. Nem fizetnek tandíjait az állami gondozásba vett tanu­lóit és a nemzeti gondozottak igényjogosult gyermekei. Mél­tánylást érdemlő esetekben az igazgató — az iskolatanács ja­vaslata alapján — a tandíjat mérsékelheti, illetve fizetése alól felmentést adhat. A tan­díjat tíz tanítási hónap alatt, egyenlő havi részleteikben, ha­vonként előre, minden hónap 10. napjáig Illetékbélyegben kell leróni Tanulmányi kirándulások A vidéki tanulóifjúságot invitálja a fővárosba a Bu­dapesti Idegenforgalmi Igazgatóság egy-, illetve kétnapos tanulmányi kirán­dulásra. A csoportokat a pályaudvarokon külön bu­szok várják. Az egy napra érkezők háromórás város­nézésre indulnak, megte­kintik egyebek közt a Cita­dellát, a Margitszigetet, a Hősök terét, a Népstadiont, a várpalota feltárt részeit és a múzeumot. A kétna­pos ktndulás résztvevői a nagyszabású városnézésen kívül eljutnak egy opera- előadásra, vagy egy-egy színházi előadásra, esetleg a Vidám Parkban szóra­kozhatnak. Varsótól a tengerig Tizenkét nap lengyel barátainknál n. 1 A régi és új találkozásá­ra sok példát láttunk. Az oliwai templom orgoná­ján az egyik főiskolai ta­nár rövid bemutatót tar­tott, majd megnézhettük közelebbről a régi hang­szert, azaz pontosabban a három különböző korú és teljesen különálló orgonát, melyet a legmodernebb rendszerű, elektronikus ve­zérlésű mechanizmussal lehet megszólaltatni. Most életben is láthattunk — amit eddig csak filmvíg­játékokban —, autót ve­zető fiatal apácákat Jártunk a gazdag nép- művészeti hagyományok­kal rendelkező — se ha­gyományokat természetes ragaszkodással őrző — ka- szubok földjén. „Főváro­sunkban”, Kartuziban helybeli fiúkból és lányok­ból álló népi együttes mű­ködik. Az együttes rend­kívüli összejövetelt tartott a kedvünkért, s több mint egy órán át énekeltek, táncoltak nekünk, népi hangszerek muzsikájára. Olyan kedvesen és lelke­sen, hogy alig akarták ab­bahagyni: sehogyan sem tudták megérteni, miért akarunk — a dombos-er­dős, sok kis tóval díszített vidéken tett egész napos kirándulásunk után „már” este fél 8-kor ha­zamenni, holott ők olyan szívesen szórakoznának ve­lünk még akármeddig! gyasztott sok tea, kompót- lé, vodka után valódi magyar bort is ittunk. A lengyelek egyébként a rö­vid italokat szeretik job­ban. Gdansk egyik régi vá­roskapuján a következő latin nyelvű felirat ékes­kedik: IUSTITIÄ ET PIETAS DUO SUNT REGNO- RUM OMNIUM FUNDA- MENTA Kalauzunk szerint a vá­ros régi kereskedői gya­korlatias emberek voltak, kevés idejük volt, a szép feliratnak csak a máso­dik sorát olvasták el vés­ték a szívükbe, mely le­fordítva így hangzik: a rum mindennek az alapja. Talán furcsa, hogy e rö­vid, mindent csak futva érintő beszámolómban ed­dig épp a zenéről írtam a legkevesebbet. Nos, nyár közepe volt, a zenei élet­ben ott is átmeneti szü­net, s zene helyett olyan sok más élményt kaptunk, hogy — valljuk be —, nem is maradt hiányérzetünk. Utolsó este a „Slask” népi együttes előadását szeret­tük volna megnézni a so- poti „erdei operában”, sajnos nem kaptunk je­gyet rá. Hazafelé utunkat ismét megszakítottuk egy napra Varsóban. Vasárnap, dél felé a főváros egyik leg­nagyobb, legszebb parkjá­ban jártunk. Színes naper­nyők alatt a sétányokon, a klubvezető Szabadtéri hangverseny Chopin szobránál. Két A most kezdődő idényt némiképp új szakasznak tekinthetjük megyénk több mint száz ifjúsági klubjának életében. Nem­rég fejeződött be ugyanis egyhetes bajai táborozás­sal a megyei KlSZ-bizott- ság és a Megyei Népmű­velési Tanácsadó előadá­sokból, gyakorlati foglal- lalkozásokból álló tanfo­lyama, amelynek klub- mozgalmunk egységesítése, volt a célja. Két különböző jellegű de egyformán jóhírű klub vezetőjét kérdeztük meg: Miben volt segítségükre a tanfolyam, hogyan próbál­ják majd hasznosítani a tanultakat. Élmény szerűen ! — Főként a körültekin­tő. módszeresebb program­tervezéshez kaptunk sok segítséget — mondja Far-) kas Ágnes, a kiskőrösi mű­velődési ház klubvezetője. — Ez a tanfolyam értette meg igazán velem, hogy az ifjúság életkori sajátos­ságai miatt csak úgy lehet tartósan összefogni a tag­ságot, ha minden foglal­kozás élményszerű. — Hogyan. próbálják ezt a tanulságot a gyakor­latban is alkalmazni? — Szeretnénk fölfedezni saját környezetünk érté­keit. Három merőben kü­lönböző témán magyaráz­nám meg: A KMP meg­alakulásának 50. évfordu­lójáról a kiskőrösi párt­sejt egyik alapító tagjával való találkozással emlé­kezünk meg. A modern emberről tervezett vita­estünkre három közmeg­becsülésnek örvendő kis­kőrösi ismerősünket hív­juk meg, egy orvost, egy pedagógust és egy rend­őrtisztet. Az olimpiáról pedig egy helybeli sport­barát számol be, aki turis­ta útlevéllel megy ki Mexicóba. Bizonyára mindegyik foglalkozásnak eleven hangulata lesz. — A kiskőrösi művelő­dési klub eddig elsősorban az érettségizett, intellektu­ális érdeklődésű fiatalok találkozóhelye volt. Van-e a községben hasonló ott­hona a munkás és paraszt­ifjúságnak is?. — Ifjúsági klubja van az fmsz-nek és a Vegyes­ipari Ktsz-nek is, de meg­lehetősen rendszertelenül működnek. A művelődési ház célja az, hogy egye­süljön a két klub. Közös klubot akarnak létesíteni a három szakszövetkezet részére is. Egymástól tanulunk Borotán, a község kis lélekszámúnak megfelelő­en, egy klubnak kell el­látni minden feladatot, nincs lehetőség specializá­lódásra. — Így is lehet jó tár­sa séietet teremteni — véli Tóth Endre, aki művelő­dési ház igazgató és klub­vezető is egyben. — Nem régen alakult a klubunk, így nem hivatkozhatok nagyon a tapasztalatokra, de azt hiszem jó összetar­tó erőnek bizonyult az in­dulásnál, hogy a kezünk munkájával tettük ottho­nossá, szebbé a klubszo­bát. A közös szorgalom összebarátkoztatta a diáko­kat, a szakmunkásokat és «> tsz-fiatalokat — Az érdeklődésük és a műveltségük azonban ez­zel még nem azonosult. — Ez igaz, viszont min­den idegenkedés eltűnt belőlük, és a különbségek serkentőleg hatottak a ke­vésbé képzettek tudás­szomjára. Bizonyára adat­szerűén be lehetne bizo­nyítani, hogy amióta ösz- szejárunk a klubba, töb­bet olvasnak, gondolko­dóbban néznek filmet, hallgatnak rádiót a gyere­kek. A kötetlen programú, tv-s, táncos esteken is so­kat tanulnak egymástól. A jó beszélgetés többet ér egy sereg erőszakoltan megszervezett előadásnál. A kezdeti stádiumban lé­vő falusi klubok munká­ját szerintem helytelen „túlprogramozni.” —■ A klubvezetők tan­folyama is ezt bizonyítot­ta? — Igen, és remélem, hogy a vezetőképzés ezzel nem ért véget. Rendkívül hasznos volt, hogy több, mint fél éven át rendsze­resen találkozhattunk, megismerkedhettünk egy­más klubjainak problé­máival. Saját gondjaink megoldására is könnyebben találunk rá ezután. Sz. J, Sokan megkérdezték már tőlem, hogy ízlett a len­gyel koszt? őszintén szól­va sok idegen ízzel talál­koztunk, de azért soha­sem maradtunk éhen. Igen sok paradicsomot et­tünk és minden ebédhez kompótot kaptunk italként, pohárban (pedig ott a zöld­ség és a gyümölcs sokkal drágább, mint nálunk). Nehezebb volt a dolgunk, amikor lengyel specialitá­sokkal kedveskedtek ven­déglátóink. Semmi sértő szándék nincs bennem, amikor bevallom: egyik­másik bizony nem ízlett, így pl. az a leveskülönle­gesség, mely eredetében és tálalásában a mi erőleve­sünkre emlékezetett, csak­hogy — céklával Ízesítve! Találkoztunk azért hazai ízekkel is. Antoni Hoff­mann tanár, aki felerész­ben maga is magyar szár­mazású, s a tizedik na­pon már egészen jól tör­te nyelvünket, magyaros ízlés szerint készített töl­tött csirkével kínált meg náluk tett látogatásunk al­kalmával. — Faluról re­pült be — mondta. A bú­csúesten az előzőleg elfo­füvön, sok száz, talán ezer­nél is több ember. Chopin monumentális szobránál, szinte szemének figyelő tekintetében egy zongora- művésznő a nagy lengyel mester műveit játszotta. Hiteles előadás, kitűnő akusztika, áhítattal figye­lő, mégis otthonosan ülő­álló, jövő-menő hallgató­ság. Megtudtuk, hogy ré­gi hagyomány ez Varsó­ban. Megálltunk mi is és hallgattunk. A program sürgetett, de nem mozdul­tunk, míg a rövid hang­verseny véget nem ért. Az a zene, mely ott fogva tartott, mindnyájunk kö­zös kincse, Budapesten vagy Kecskeméten éppúgy hallható, mégis — úgy éreztük —, ahogy akkor ott megszólalt, valahogy többet jelentett számunk­ra, mint eddig. Mondhat­nám: jelképszerű befeje­zése volt annak a tizen­két napnak, melyet len, gyei barátaink vendégsze­retete ilyen élményekben gazdaggá tett nekünk, két nép s ezen belül két iskola tartós barátságának zálo, gaként. Körber Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents