Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

4. oldal 1968. szeptember 4, szerda Á 3ókai-ház lakói A telekkönyvben sohasem volt nevére írva, de szelle­me birtokba vette, hiszen több mint két évet töl­tött falai között és saját, többször is megismételt val­lomása szerint, itt lett íróvá. Hisz az utca is övé, ame­lyen egy viharos októberi éjszakán 1842-ben nagybáty­ja kíséretében beszekerezett a városba. Budai nagy utcának hívták akkoriban ezt a kövezet­len girbe-görbe utat. De nem ám. Budai Nagy Antal­ról, mint ahogy egyes hirtelen örvendő felfedezők vé­tik, hanem mert ez az utca vitt Budára, de előbb magába ölelte a Budai kútnál hozzácsatlakozó Budai kis utcát, amely ma minden jelzőt elhagyva egyszerű­en Budai utca. A Budai nagy utcából meg, Jókai be­jövetele után mintegy félszázad múlva Jókai utca lett. A nagy mesélő még életében megérte, hogy utcája le­gyen diákkora városában. Nliért ne mondhatnánk hát, hogy annak az egyik háza, ma 8-ik számú emelete- sített épület áll a helyén, Jókai-ház. , A gyenge tüdejű Jókai jogászi tanulmányai mellett tüdejét akarta edzeni az éles kecskeméti levegőn, amelyről régebbi tudós klimatológusok azt tartották, hogy igen egészséges, mert a síkságon a szabadon vé- gigszáguldó szelek kavarta homok minden szennyező­déstől megtisztítja. Akármint is volt, tény, hogy Jókai valóban megerősödve hagyta el tanulmányai végével ’K.ßcsTcßW/ßtol/» Egészségének javításához inkább környezete járul­hatott hozzá és nem a szelek kavarta homok. A mai ház helyén akkor egy földszintes ház állott. Telkéről nemcsak a Budai utca felől, hanem az akkor még új Kis Sétatérről is volt bejárat. Alig hét évvel ezelőtt csapolták le a tér helyén volt Dellő-tó vizét és 1836- ban ültette be gyorsan növő fákkal a területet Jókai házigazdája, Gyenes Mihály városi mérnök, aki több ízben a város bírói tisztét is betöltötte. Később híres íróvá vált diák lakója többször is megemlékezett róla írásaiban. Még rigmus is van az egyik megemlékezés­ben. Ki nem látott még görbében egyenest. Nézze meg a kecskeméti bírót, Gyenestl Jókai megállapította, hogy törékeny testű házigaz­dája szobrot érdemelne szülővárosától, mert hivatali működése alatt hétmillió gyümölcsfát ültetett el Kecs­kemét határában. Ha mind megélt volna máig, micso­da őserdő lenne az egy tagban! A házigazdán kívül is laktak nevezetes emberek a Jókai-házban. Elsőnek mindjárt Gyenes Pál, a házi­gazda korán árvaságra jutott gyámfia. Talán éppen az ő révén erősödött meg Jókai, mert Gyenes Pál rá­szoktatta a minden reggeli tornára. Éppen ott, ahol most az emléktábla áll, volt a régi háznak az a szo­bája, amelyben a két jogászfíú lakott. Gyenes Pali, ahogy felébredt, vassúlyozók helyett nagy köveket kez­dett emelgetni. Jókai röstellt elmaradni szobatársa mögött. Megpróbálkozott ő is a súlyzózással. Eleinte nehezen ment a dolog, de aztán egyre jobban bírta. Tanulni meg az igazán jó levegőjű Sétatérre járt a két fiú. A lombosodó fák alatt lépegetve tömték magukba a ref. főiskola tudós professzorainak jegyzeteiből és könyveiből a magas tudományt. G yenes Pál, a szobatárs, gyámatyja példáját kö­vetve mérnöki pályára lépett. Persze ehhez nem volt elég a kecskeméti jogvégzettség. A pesti egyete­men tanult tovább. Ott szerezte mérnöki képesítését. Egyik tanára Jedlik Ányos volt, a híres-nevezetes fi­zikus, a dinamó feltalálója. A mérnöki diplomát meg­szerezve Gyenes Pált itthon városi mérnöknek válasz­tották. A Jókai-ház házasodás révén Muraközy János bir­tokába került. Érdekes véletlen, hogy Muraközynek is volt diákköri kapcsolata Jókaival. Ugyanabban az idő­ben látogatta ő is a kecskeméti református főiskolát, amikor Jókai. Nagyszerű vívó volt. így ő lett a jogászif- jak vívókörének vezetője és oktatója. Az 1848/49-es szabadságharcban gerilla vezér volt, akkor is jóhasz­nát vette vívótudományának. De diákkorában volt sze- lídebb foglalkozása is. Amilyen ügyesen forgatta a kar­dot, talán még ügyesebben forgatta az ecsetet. Feste- getett, mégpedig Jókaival együtt, akinek művészi am­bíciói abban az időben a festészet felé nyiladoztak. A kecskeméti szép asszonyok, szép lányok voltak a mo­delljeik. Hony sóit qui maly pense! Csak illendő arc­képi módon történt a lefestés. Ezt Jókai később kecs­keméti látogatásai során mindig felemlegeite. Mura­közy Jánoshoz szállt mindig, ha a Hírős Városban akadt dolga. J ókainál többre vitte Muraközy János a festészet­ben. Marastoninak volt egyik legtehetségesebb tanítványa. A szabadságharc után, mint festőművész bujdosott külföldön. Elmerészkedett Bécsbe, majd on­nan Münchenbe ment. Mindkét helyen neves művé­szek voltak a mesterei és barátai. Az idők enyhülté­vel a szabadságharc utáni bujdosásból visszatérve, még­is letette az ecsetet. A városnak lett gazdasági ta­nácsnoka. A harci hőstettek teréről és a művészi sikerek ra­gyogásából prózai térre lépett Muraközy János 1892. szeptember 2-án halt meg Kecskeméten. Az egykori lapok csak városi főtisztviselőként parentálták el. Vi­tézi tetteiről és művészetéről még említést tenni se tartották érdemesnek. Jóval halála után, 1914-ben 90 darabból álló képgyűjteményét mutatták be. 1934-ben Révész Imre festőművész rendezett egy kiállítást, azon is látható volt egy Muraközy-kép. 1941-ben leszármazot­tai még őrizték egy képét, amely őt magát ábrázolta lóháton, gerilla századosi ruhában. Van műve a Nem­zeti Galéria gyűjteményében is. Jókai a két Gyenes és Muraközy.'.. ügy véljük, van miért kalapot emelnünk a Jókai utca 8. sz. ház emlék­táblája előtti Joós Ferenc Korszerűsítik, szépítik a tassi Duna-partot Nemrégiben foglalkozott a Dunavecsei Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsá­ga azzal a jelentéssel, amelyet a tassi Duna-paxt fejlesztési intéző bizottsága terjesztett a testület elé. Ez év februárjában ugyan­is határozat született, amelynek értelmében a tassi Duna-partot hétvégi pihenőhellyé kell kiképez­ni; márciusban pedig lét­rehozták az e feladattal megbízott bizottságot. Az első tennivaló a part­fejlesztésre vonatkozó terv kidolgozása, amelynek alapján a terület alkal­massá válhat a növekvő pihenési, strandolási és szórakozási igények kielé­gítésére. A bizottságnak májusban a helyszínen megtartott első ülésén egységes állás­pont alakult ki a tekintet­ben, hogy a fejlesztést több érdekelt intézmény — a horgász szövetség, a Pos­tás Szakszervezet, a víz­ügyi igazgatóságok — szempontjainak összehan­golásával kell végrehajta­ni. Ami a strandot illeti annak jelenlegi elhelyezé­se megfelelőnek látszik, szükség van azonban a te­rület bővítésére, déli irány­ban a Kiskunsági csator­A Kiskunfélegyházán működő Mezőtextil Ktsz „Március 8” szocialista brigádja meglátogatta az öregek napközi otthonát. Megnézték az asszonyok a csinos szobákat, érdeklőd­tek az otthont látogató öregek életkörülményeiről, s meghívták őket üzemük­be, hogy lássák azt a sok­féle védőfelszerelést és más iparcikket, amelyeket az ország különböző üze­meinek, intézményeinek készítenek. náig. Felmerült az a terv is, hogy a csatornán hidat építsenek, hogy könnyeb­ben megközelíthető le­gyen az üdülők ellátását szolgáló halászcsárda. A telkek kialakítása és a víkendházak építése fo­lyamatban van és örven­detesen jó ütemben ha­lad. A bizottság elképzelé­sei szerint még mintegy 30 holdas területen volna lehetőség 40—50 négyszög- öles hétvégi telkek léte­sítésére. A rendezés egyéb­ként kiterjed az út-, vala­mint a szükséges közmű- hálózat megtervezésére, létrehozására is. A bizottság javaslatai közt szerepel a községi ta­nácsok dolgozói részére egy 30—40 személyes üdü­lő felépítése is. A megyei tervező válla­lat a harmadik negyed­év végére ígéri a fejlesz­téssel kapcsolatos alaptér­kép elkészítését. Az ezt követő feladat a teljes rendezési és telekfelosz­tási terv elkészítése lesz. Mindez bizonyítja, hogy a dunavecsei járás vezetői szívügyüknek tekintik a közkedvelt, népszerű üdü­lőhely korszerűsítését, még szebbé, pihenésre és ki- kapcsolódásra alkalmasab­bá tételét. A szocialista brigád lá­togatása a napokban vi­szonzásra talált. Az öregek napközi otthonának egy tizenöt tagú csoportja fel- kerekedett és meglátogatta az őket patronáló szocia­lista brigád munkahelyét. Gyönyörködve szemlélték a fürge asszonykezeket, a hatalmas varrógépeket és a jól szervezett kollektív munkát. A Mezőtextil dol­gozói süteménnyel, üdítő­itallal kedveskedtek vendé­geiknek. A díszes meghívókat már elküldték a címzet­teknek. Még néhány nap és megkezdődik az ünnep­ségsorozat, amelyen a 250 éves Miske az újratele­pítésről megemlékezik. Nem csoda, ha többnyire erről folyik a szó a köz­ségben. Jóval kevesebbet beszél­nek a legutolsó félév ered­ményeiről, pedig emiatt sincs szégyenkezni való. Mi is történt 1968. első fél­évében, milyen ütemben, mennyit fejlődött a község? A kérdésekre Horváth Mi­hály, a tanács vb-titkára válaszolt. — Az első félévre nem kovácsoltunk külön tervet. Nálunk már évek óta az a gyakorlat — és az új gaz­daságirányítás elvei isiga­zoltak bennünket —, hogy tartalékolunk bizonyos összegeket és így bátrab­ban kezdhetünk a nagy erőfeszítést igénylő beru­házások megvalósításához. tartó vizműépítés a leg­nagyobb munkánk. Fél évig nyolc és fél kilométer készült el belőle, 22 köz­kút adja már a vizet. Ré­gi probléma oldódott meg kétkilométeres bekötőút megépülésével is. A jelö­lőgyűléseken ezt sürget­ték legtöbben. A legköze­lebbi nagy tervünk az is­kolabővítés és a kultúrott­hon építése. A község fejlesztése ter­mészetesen nem csupán a tanács dolga. A lakosság kevés helyen érzi ezt any- annyira, mint éppen Mis­kén. A fejlesztési alapra való befizetéseken felül az idén közel 50 ezer forint­nyi önkéntes hozzájárulást is adtak. Miskén öt-hat új ház épül évente, az utcák mégis jóval többet mutat­nak. A régi, hosszú épü­leteket sorra átalakítják. Nemcsak a házakat ren­dezik, de az utcák sem maradnak ki. A látogató a község főutcáján és mel­lékutcákban virágokat talál a házak előtt. Az 50 ezer forint több­letbefizetés de ezek a vi­rágok is bizonyítják, a 250 éves Miske lakói szeretik községüket. Tavaly lako­sonként 640 óra társadal­mi munkát végeztek. Ez pedig azt bizonyítja, hogy tenni is készek érte B. P. A magyar konyha „emlékműre” Guetamala Nobel-díjas poétája, Miguel Angel As­turias és Chile Lenin-bé- kedíjas költője, Pabló Ne­ruda tollából közös könyv­ként magyar nyelven megjelent „Megkóstoltuk Magyarországot” címmel az a gasztronómiai él­ménybeszámoló, amellyel többszöri magyarországi látogatásuk emlékét adták közre. Betűkből épített „emlékműve” ez a kötet a világhíres magyar kony­hának és országunk remek borainak. Rövidesen meg­jelenik a könyvínyencség spanyol és francia nyelvű változata is, íróasztal és lélektan Nyomon követhetjük a lélektan tér­hódítását. Mintha be akarná hozni a hallgatás, a száműzetés esztendőit. Azt az időszakot, amikor — a jóég tudja, miért —, tabu volt foglalkozni vele. Veszteségek értek bennünket emiatt, hi­szen a korszerű lélektan rég túlhaladta a köldöknézés, az öncélú elméletieske- dés határait, és a bennünket körülölelő valóság, az emberi viszonylatok felmé­résére, belső rugóinak megkeresésére vállalkozik. Köztudott, hogy a pszichológia im­már otthonos az üzemekben, kivívta polgárjogát a termelésben, jól haszno­sítható tanácsokat ad a vezetés helyes módszereinek és stílusának kialakításá­hoz, és segít abban, hogy ne vesszünk el az ismeretek tengerében, hanem a lé­nyeges összefüggéseket és tényeket ki­emelő, s megragadó tanulással, szelle­mi erőfeszítéssel úrrá lehessünk rajtuk. Most új szférába vonult be ez az érdekes, izgalmas tudományág. Azon munkálkodik, hogy — nagyon közkele­tűen fogalmazva - kellemesebbé vál­jék hivataljaínkban a légkör. A munkaszervezés, az ügyvitel állan­dó egyszerűsítése és fejlesztése mellett arra is szükség van, hogy könnyedebbé, oldottabbá varázsoljuk az ügyfelek és az ügyintézők mindennapos érintkezését. Ez sok tényezőtől függ. Fel kell venni a harcot az elgépiesedés, elszürkülés és el- fásulás tünetei ellen. Számba kell venni a hangulati tényezőket, a környezeti ha­tásokat, az apparátusok dolgozóinak egymáshoz való viszonyát is. Mindeze­ken sok múlik, hogy a görcsökkel ter­helt hivatalosság lazuljon, „a közhírré tétetik” — mordsága és merevsége ol­dódjék, és az állampolgárok szorongás­tól mentesen járhassanak el dolgaikban. Azt mondhatná valaki, mindezek szok­ványos igények. Csupán jóakarat, em­berség kell teljesítésükhöz. Igaz. Csak­hogy gyakran kifelejtjük a számításból, hogy a pultnak két oldala van, és az íróasztalnak nemkülönben. A tisztviselő sem automata. Lehetnek és vannak is gondjai, fájdalmai. öt is befolyásolják a frontátvonulások, és olykor emiatt indulatos, nem pedig rosszakaratból, vagy meg nem értésből. A lélektani elemzések feltárhatnak bizonyos rejtett tényezőket, amelyek itt-ott megrontják az ügyintézők és az ügyfelek viszonyát, és éppen tudatosításukkal, megismerteté­sükkel segíthetünk a bajokon, jobb köz­érzetet, jobb közszellemet teremthetünk. Van hát, megítélésünk szerint, értel­me és célja annak, hogy a lélektan, amely végérvényesen elhagyta korábbi szűkös területeit, olyan helyekre is betekintsen, mint a tanácsirodák, a hivatalos helyi­ségek, a közintézmények termei, ahol naponta emberek százai, ezrei fordulnak meg és találkoznak tisztségviselőkkel, tanácsi tisztviselőkkel. Ha jól meggondoljuk, az országos köz- szellem szempontjából sem míndegv hogyan zajlanak le ezek a találkozások. Visszaadott látogatás Két és fél millió forintos beruházással bővítik a Du­na—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet központi épületét. Egyrészt új szárnyat kap, másrészt egy eme­lettel magasabb lesz. Képünk az építkezés egy részletét ábrázolja. fi lettrekészség sem hiányzik Misién Jelenleg a már két éve

Next

/
Thumbnails
Contents