Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Külföldi Q|yßj Két csinos alkalmi ru­ha a Bukarest Divatház modelljeiből. A pasztell­színű, erősen bővülő szok- nyájú alkalmi ruha em­pire vonalát, fekete gyöngyhímzéscs dísz kere­tezi. A fehér, szélesebb, félmagas sarkú cipőn is hasonló dísszel. Az áttört, pehelykönnyű muszlin anyag finoman hullik a sötét tónusú alap­ruhán. A magasított, álló gallérja az áttört musz­linnal díszített. A fekete lakkcipő és mindkét mo­dellnél hosszűszárú alkal­mi kesztyű egészíti ki az együttest. És íme egy nagyon csi­nos, már az őszi modell a Néva partjáról, Leningrád- ból. A fémgombokkal dí­szített bársony kiskosz­tüm, mindkét oldalán vi­selhető. És milyen prak­tikus, hogy a hetyke kis kalapot, az áll alatt sza­bályozható pánttal rögzí­tette a tervezője. így biz­tosan nem kapja le a szél a viselője fejéről. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Táplálkozás és vérnyomás Variabútor minden célra Pflanz, a giessen! egye­tem professzora, a világ különböző részeiből, más és más embercsoporthoz tartozó 26 ezer személy adatait vetette egybe és azt találta, hogy az összes számba vehető okok közül a táplálko­zásnak van a legna­gyobb hatása a vérnyo­másra. Ez azt jelenti, hogy a ko­rábban fontosnak tartott okok, mint például a lé­lektani, idegrendszeri ha­tások nem gyakorolnak döntő hatást a vérnyo­másra, sőt az alkat sem játszik olyan fontos sze­repet, mint korábban gon­dolták. Már az első világhábo­rú alatt és után — a kop­lalás éveiben — feltűnt, hogy az emberek átlagos H házi munka NEM IS olyan régen, amikor még a család, he­lyesebben a háztartás aféle „kisüzem” volt, ez nem volt kérdés. Sőt a házi munka fogalmába bő­ven beletartozott a „ház­körüli” munka is. De mi most csak a kimondottan házi munkáról beszélnénk, amely bizony nagyon sok helyen okoz gondokat és problémákat. A gyermek tanul. A tankötelezettség korhatá­ra 16 év. Sok szülő — ta­lán éppen a maga iskolá­zottságának hiányossága miatt — vagy túlbecsüli, vagy lebecsüli a tanulás valóban nehéz munkáját. Ha túlbecsüli és minden házi munkától megkíméli gyermekét éppolyan hiba, mintha lebecsüli és szin­te az egész háztartás gond­ját a gyermekre bízza. VALÓJÁBAN nagyon nehéz megvonni a határt a két szemlélet helyessé­gét és helytelenségét vizs­gálva. Ha „könnyen” ta­nul a gyermek, többet le­het rábízni a házi munká­ból. Ha betegesek, vagy nagyon elfoglaltak a szü­lők, akkor általában töb­bet kell, hogy vállaljon a gyermek a munkából. Ha nehezen tanul, akkor min­denképpen vigyázni kell, hogy ne terheljük le túl­ságosan a házi munkával. Ez idáig természetes, ezt minden szülő tudja, érzi és a bajok a pedagógiai gyakorlatban nem is itt mutatkoznak. A legtöbb hiba forrása abból a régi és tarthatat­lan nézőpontból adódik, még ma is, amely a gyer­mekeket nemek szerint különbözteti meg. Törté­netesen, hogy a fiú kezébe nem illik a seprű, a por- törlő, vagy a mosogatóru­ha, a lánygyerek pedig a világért se végezzen fiú­nak való munkát. Ez utób­biban annyi igazság van, hogy a fiú fizikai erő­megfeszítését valóban nem várhatjuk a lányoktól. De valójában a házi munka egyetlen mozzanata sem különböztethető meg így nemek szerint. Azokban a családokban, ahol fiú és lánygyerme­kek is vannak, általában magától kialakul a „mun­vémyomása alacsony volt. Ezt a megfigyelést meg­erősítették a második vi­lágháború alatti és utáni ínséges évek. Az akkori orvosi vizsgálatok a napi kalória, a testsúly, és a vérnyomás párhuzamos csökkenéséről tanúskod­nak. Az adatok érdekes­sége, hogy mindkét vér­nyomásérték — tehát a szív összehúzódása és el­ernyedése idején mért ér­ték — egyformán csök­kent. A javuló táplálkozás során ennek a fordítottja figyelhető meg. Azok a személyek, akik a koplalás éveiben nor­mális vémyomásúak vol­tak és akiknél a későbbi ellenőrző vizsgálatok ma­gasabb értéket mutattak, elsősorban a hízásnak in­dulók csoportjából kerül­és a gyermek kamegosztás”. De az okos szülő azzal igyekszik vál­tozatossá tenni a gyerme­kek munkáját, hogy időn­ként kiveszi a kislány ke­zéből a seprűt, vagy a por­szívót, s odaadja a fiú­nak is, s kislányra pedig bátran rábízza — különö­sen nagytakarítások ide­jén — a bútorok húzoga- tását is. NEHEZEBBEN alakul ki a munkamegosztás az azonos nemű gyermekek között. Gyakori dolog pél­dául, hogy az egyik lány, vagy az egyik fiú „dol­gos”, a másik „lusta” lesz. Ez már baj. Azért, mert az egyik gyerek gyorsabban, ügyesebben végzi el a munkát, az nem mentesítheti a másikat a házi munka alól sem. Sok türelemmel, dicsérő szó­val kell az ügyetlenebbi­ket érdekeltté tenni, a lustábbikat pedig szigorral rábírni a munkára. Ha nem így teszünk a dol­gossal és ügyessel megun­doríthatjuk, az ügyetlen­től elidegeníthetjük a munkát. A házi munkára nevelés ott kezdődik, hogy már egészen kicsi korban meg kell követelni a gyerme­kektől, hogy a saját szo­bájukat, a saját szekré­nyüket, vagy akár csak fiókjukat — ha ügyetlen- kedve, ha hosszan is — de maguk rakják rendbe. Ugyanígy a cipőiket, ru­háikat is ők tisztítsák, ők rakják szépen rendben a helyére. Azután amikor már nagyobbacskák, jön a lakás többi része, a kony­ha, a családi hajlék más zege-zuga. SOHA ne mulasszuk ei I a jól végzett munkáért a dicsérő szót, hogy milyen nagy segítséget jelent a munkájuk a felnőtteknek. Ne feledjük el, hogy a gyermek legfőbb ösztönös törekvése a felnőttéválás. Ha érzi, hogy a munkájá­ért elismerést kap, ha a munkájára számítanak, ugyancsak ösztönösen azt is érzi, hogy jól halad a felnőttéválás útján. S így válik fokozatosan termé­szetessé számára a rend­szeretet és a munka is. Dr. K. Gy. Képeink könnyen elhelyezhető és variálható előre­gyártóit elemekből készült bútorokat mutatnak. A beépített szekrények egybesimulnak a fallal és a tervező még arra is gondolt, hogy az egyik szekrénym egységet a szoba közepére térelválasztónak, oszlop he­lyett építse be. Az oszlop szemben levő oldalán intar­zia díszek, elől pedig fiókok, illetve polcok, melyen egy kisebb fajta rádió és televízió is elfér. Másik képünkön világos tónusú, nem teljesen pol­cokkal beépített szekrényfal. Ebben elfér a hasonló méretű kis hűtőszekrény is és mellette a televízió. Az asztal krómozott acélvázra épített egyetlen bútorlap, mely szinte anyagtalanul lebeg a szőnyeg fölött és jól ellensúlyozza a súlyos fotelek nagyobb tömegét. Cipők gondozása tek ki. Akik viszont a vizsgálat ideje alatt veszí­tettek a súlyukból, mind­össze 4 százalékuknál emelkedett a vérnyomás; ha eredeti vérnyomásuk magas volt, harmadré­szüknél csökkent. Ebből azt a következtetést von­ták le, hogy a túl magas vérnyomást esetleg le le­het küzdeni a fogyással, illetve a testsúly normá­lisra történő csökkentésé­vel. Ez azonban termé­szetesen nem garantálha­tó minden esetben. A magas vérnyomás és a nagy testsúly közötti össze­függés minden korosztály-, nál érvényes, már a húsz­éveseknél is kimutatható. Szó sinos viszont arról, hogy mindenkinek magas vérnyomása van, aki töb­bet nyom a normálisnál: az észrevétel csak a túlhízot- tak egyharmadára vonat­kozik. A kutatókat az is érde­kelte, hogy ez a törvény- szerűség vajon lebontha­tó-e az egyes táplálékfé­leségekre, tehát a zsír, a hús, a só fokozott mérték­ben okoz-e emelkedő vér­nyomást. A vizsgálatok ki­mutatták, hogy a táplálék egyes anya­gai nem játszanak sze­repet a táplálkozás és vérnyomás összefüggé­sében. A legutóbb Indiában vég­zett vizsgálatok bizonyí­tották: a vegetáriánusok­nál ugyanazok a törvény- szerűségek észlelhetők, mint a „mindenevőknél”. A táplálkozás vérnyo­másra gyakorolt hatásá­nak a módját még épp annyira nem sikerült fel­deríteni, mint a vémyo- mási rendellenesség ere­detét. A vizsgálatok ed­digi eredményei is hasz­nosak: nemcsak azért, mert a magas vérnyomás az egészséges állapottól való eltérés egyik leggya­koribb formája, hanem azért is, mert elhanyagolása esetén életveszélyes betegségek forrása lehet. A szívinfarktus, a szélütés, továbbá a vese megbete­gedései a legismertebb ilyen, gyakran halálos ki­menetelű betegségek. A túltáplálkozástól való tar­tózkodással az esetek egy- harmadában elkerülhető a magas vérnyomás, és a fennálló magas vérnyo­mást ugyanilyen arányban le is lehet küzdeni a test­súly normálisra csökken­tésével. Akár hosszabb időre, akár csak az éjszakára vetjük le a lábbelit, gon­doskodnunk kell róla, hogy üresen ne álljon. Legjobb a készen kapható rugós sámfa, sok esetben azon­ban még ennél is jobb a közönséges újságpapír, amellyel keményre töm­jük a cipőt. A krémet nem kefével, hanem ronggyal kell a portól, sártól megtisztí­tott (lemosott) lábbelire kenni, mert nem jó, ha túl vastagon van rajta a krém. Mivel kifényesíteni csak akkor lehet, ha a ci­pőkrémet beszívta, leg­jobb este, használat után bekenni, és reggel, indu­láskor néhány húzással gyorsan ragyogóra töröl­hető. Lakkcipőt nyers tejjel kell kezelni, így meghosz- szabbodik az élete. Hasított bőrt gumikefé­vel és színben megfelelő krétával tisztítsunk. HÉTFŐ: Karfiolleves, sár­garépafőzelék, sertéssült, sző­lő. KEDD: Tojásos leves, ra­kott krumpli, alma. SZERDA: Gulyásleves, tú­róscsusza tepertővel, körte. CSÜTÖRTÖK: Zöldségleves, vesepecsenye burgonyával, szőlő. PÉNTEK: Burgonyaleves, töltött gomba, szilva. SZOMBAT: Töltött paprika, palacsinta. VASÁRNAP: Sóskaleves, töltött csirke, petrezselymes rizs, paprikasaláta, püspökkenyér. VESEPECSENYE ANGOLO­SAN : Gömbölyű bélszint hű- velykujjnyi szeletekre vágunk Nem verjük ki. Finom olaj­jal megkenjük, sóval bors­sal meghintjük. Akkor süt­jük, amikor már tálalhajuk is, forró, bő zsírban fedő nélkül gyors tűzön. Nem kell pirosra sütni. Pár percig süljön úgy, hogy mindkét ol­dalán fehér, puha maradjon. Minden második szelet bús- karikára egy tükörtojást sü­tünk. Tálaláskor egy tojásos és egy üres szelet kerüljön a sorba. A zsírból leöntünk, a visszahagyott zsírban sós vízben főtt burgonyát forrón megforgatjuk. Ezzel körit­jük. TÖLTÖTT GOMBA: Hozzá­valók: 50 deka friss sampi­nyon gomba 4 dkg zsír, 4 de­ka vaj, kevés finomra vágott vöröshagyma. 6 deka sült vagy főtt hús, esetleg sonka, 2 tojás, egy deci tejföl, ke­vés liszt, 4 deka reszelt sajt, törött bors és só. A gombákat megtisztítjuk megmossuk szárait kiszedjük és a fejekből a belsejét éles evőkanállal kivájjuk. A feje­ket gyengén megsózzuk és kivajazott edénybe egymás mellé rakjuk. A szárakat és a kivájt belsőrészt nagyon finomra megvagdaljuk és a zsírban pirított hagymán fi­nomra vágott zöld petrezse­lyemmel, sóval, törött bors­sal jól megpirítjuk. A főtt húst, illetve a sonkát finom­ra megvagdalva rátesszük végül a két tojást, a liszttel és a tejjel elkeverve adjuk hozzá, majd addig hevítjük, amíg pépszerű tölteléket ka­punk. Ekkor nyomózsákba, vagy papírtölcsérbe téve minden gombafejet egyforma magasra töltünk vele. Tete­jére reszelt sajtot hintünk, vajdarabkákat teszünk rá és forró sütőben szép pirosra megsütjük.

Next

/
Thumbnails
Contents