Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
Külföldi Q|yßj Két csinos alkalmi ruha a Bukarest Divatház modelljeiből. A pasztellszínű, erősen bővülő szok- nyájú alkalmi ruha empire vonalát, fekete gyöngyhímzéscs dísz keretezi. A fehér, szélesebb, félmagas sarkú cipőn is hasonló dísszel. Az áttört, pehelykönnyű muszlin anyag finoman hullik a sötét tónusú alapruhán. A magasított, álló gallérja az áttört muszlinnal díszített. A fekete lakkcipő és mindkét modellnél hosszűszárú alkalmi kesztyű egészíti ki az együttest. És íme egy nagyon csinos, már az őszi modell a Néva partjáról, Leningrád- ból. A fémgombokkal díszített bársony kiskosztüm, mindkét oldalán viselhető. És milyen praktikus, hogy a hetyke kis kalapot, az áll alatt szabályozható pánttal rögzítette a tervezője. így biztosan nem kapja le a szél a viselője fejéről. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Táplálkozás és vérnyomás Variabútor minden célra Pflanz, a giessen! egyetem professzora, a világ különböző részeiből, más és más embercsoporthoz tartozó 26 ezer személy adatait vetette egybe és azt találta, hogy az összes számba vehető okok közül a táplálkozásnak van a legnagyobb hatása a vérnyomásra. Ez azt jelenti, hogy a korábban fontosnak tartott okok, mint például a lélektani, idegrendszeri hatások nem gyakorolnak döntő hatást a vérnyomásra, sőt az alkat sem játszik olyan fontos szerepet, mint korábban gondolták. Már az első világháború alatt és után — a koplalás éveiben — feltűnt, hogy az emberek átlagos H házi munka NEM IS olyan régen, amikor még a család, helyesebben a háztartás aféle „kisüzem” volt, ez nem volt kérdés. Sőt a házi munka fogalmába bőven beletartozott a „házkörüli” munka is. De mi most csak a kimondottan házi munkáról beszélnénk, amely bizony nagyon sok helyen okoz gondokat és problémákat. A gyermek tanul. A tankötelezettség korhatára 16 év. Sok szülő — talán éppen a maga iskolázottságának hiányossága miatt — vagy túlbecsüli, vagy lebecsüli a tanulás valóban nehéz munkáját. Ha túlbecsüli és minden házi munkától megkíméli gyermekét éppolyan hiba, mintha lebecsüli és szinte az egész háztartás gondját a gyermekre bízza. VALÓJÁBAN nagyon nehéz megvonni a határt a két szemlélet helyességét és helytelenségét vizsgálva. Ha „könnyen” tanul a gyermek, többet lehet rábízni a házi munkából. Ha betegesek, vagy nagyon elfoglaltak a szülők, akkor általában többet kell, hogy vállaljon a gyermek a munkából. Ha nehezen tanul, akkor mindenképpen vigyázni kell, hogy ne terheljük le túlságosan a házi munkával. Ez idáig természetes, ezt minden szülő tudja, érzi és a bajok a pedagógiai gyakorlatban nem is itt mutatkoznak. A legtöbb hiba forrása abból a régi és tarthatatlan nézőpontból adódik, még ma is, amely a gyermekeket nemek szerint különbözteti meg. Történetesen, hogy a fiú kezébe nem illik a seprű, a por- törlő, vagy a mosogatóruha, a lánygyerek pedig a világért se végezzen fiúnak való munkát. Ez utóbbiban annyi igazság van, hogy a fiú fizikai erőmegfeszítését valóban nem várhatjuk a lányoktól. De valójában a házi munka egyetlen mozzanata sem különböztethető meg így nemek szerint. Azokban a családokban, ahol fiú és lánygyermekek is vannak, általában magától kialakul a „munvémyomása alacsony volt. Ezt a megfigyelést megerősítették a második világháború alatti és utáni ínséges évek. Az akkori orvosi vizsgálatok a napi kalória, a testsúly, és a vérnyomás párhuzamos csökkenéséről tanúskodnak. Az adatok érdekessége, hogy mindkét vérnyomásérték — tehát a szív összehúzódása és elernyedése idején mért érték — egyformán csökkent. A javuló táplálkozás során ennek a fordítottja figyelhető meg. Azok a személyek, akik a koplalás éveiben normális vémyomásúak voltak és akiknél a későbbi ellenőrző vizsgálatok magasabb értéket mutattak, elsősorban a hízásnak indulók csoportjából kerülés a gyermek kamegosztás”. De az okos szülő azzal igyekszik változatossá tenni a gyermekek munkáját, hogy időnként kiveszi a kislány kezéből a seprűt, vagy a porszívót, s odaadja a fiúnak is, s kislányra pedig bátran rábízza — különösen nagytakarítások idején — a bútorok húzoga- tását is. NEHEZEBBEN alakul ki a munkamegosztás az azonos nemű gyermekek között. Gyakori dolog például, hogy az egyik lány, vagy az egyik fiú „dolgos”, a másik „lusta” lesz. Ez már baj. Azért, mert az egyik gyerek gyorsabban, ügyesebben végzi el a munkát, az nem mentesítheti a másikat a házi munka alól sem. Sok türelemmel, dicsérő szóval kell az ügyetlenebbiket érdekeltté tenni, a lustábbikat pedig szigorral rábírni a munkára. Ha nem így teszünk a dolgossal és ügyessel megundoríthatjuk, az ügyetlentől elidegeníthetjük a munkát. A házi munkára nevelés ott kezdődik, hogy már egészen kicsi korban meg kell követelni a gyermekektől, hogy a saját szobájukat, a saját szekrényüket, vagy akár csak fiókjukat — ha ügyetlen- kedve, ha hosszan is — de maguk rakják rendbe. Ugyanígy a cipőiket, ruháikat is ők tisztítsák, ők rakják szépen rendben a helyére. Azután amikor már nagyobbacskák, jön a lakás többi része, a konyha, a családi hajlék más zege-zuga. SOHA ne mulasszuk ei I a jól végzett munkáért a dicsérő szót, hogy milyen nagy segítséget jelent a munkájuk a felnőtteknek. Ne feledjük el, hogy a gyermek legfőbb ösztönös törekvése a felnőttéválás. Ha érzi, hogy a munkájáért elismerést kap, ha a munkájára számítanak, ugyancsak ösztönösen azt is érzi, hogy jól halad a felnőttéválás útján. S így válik fokozatosan természetessé számára a rendszeretet és a munka is. Dr. K. Gy. Képeink könnyen elhelyezhető és variálható előregyártóit elemekből készült bútorokat mutatnak. A beépített szekrények egybesimulnak a fallal és a tervező még arra is gondolt, hogy az egyik szekrénym egységet a szoba közepére térelválasztónak, oszlop helyett építse be. Az oszlop szemben levő oldalán intarzia díszek, elől pedig fiókok, illetve polcok, melyen egy kisebb fajta rádió és televízió is elfér. Másik képünkön világos tónusú, nem teljesen polcokkal beépített szekrényfal. Ebben elfér a hasonló méretű kis hűtőszekrény is és mellette a televízió. Az asztal krómozott acélvázra épített egyetlen bútorlap, mely szinte anyagtalanul lebeg a szőnyeg fölött és jól ellensúlyozza a súlyos fotelek nagyobb tömegét. Cipők gondozása tek ki. Akik viszont a vizsgálat ideje alatt veszítettek a súlyukból, mindössze 4 százalékuknál emelkedett a vérnyomás; ha eredeti vérnyomásuk magas volt, harmadrészüknél csökkent. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a túl magas vérnyomást esetleg le lehet küzdeni a fogyással, illetve a testsúly normálisra történő csökkentésével. Ez azonban természetesen nem garantálható minden esetben. A magas vérnyomás és a nagy testsúly közötti összefüggés minden korosztály-, nál érvényes, már a húszéveseknél is kimutatható. Szó sinos viszont arról, hogy mindenkinek magas vérnyomása van, aki többet nyom a normálisnál: az észrevétel csak a túlhízot- tak egyharmadára vonatkozik. A kutatókat az is érdekelte, hogy ez a törvény- szerűség vajon lebontható-e az egyes táplálékféleségekre, tehát a zsír, a hús, a só fokozott mértékben okoz-e emelkedő vérnyomást. A vizsgálatok kimutatták, hogy a táplálék egyes anyagai nem játszanak szerepet a táplálkozás és vérnyomás összefüggésében. A legutóbb Indiában végzett vizsgálatok bizonyították: a vegetáriánusoknál ugyanazok a törvény- szerűségek észlelhetők, mint a „mindenevőknél”. A táplálkozás vérnyomásra gyakorolt hatásának a módját még épp annyira nem sikerült felderíteni, mint a vémyo- mási rendellenesség eredetét. A vizsgálatok eddigi eredményei is hasznosak: nemcsak azért, mert a magas vérnyomás az egészséges állapottól való eltérés egyik leggyakoribb formája, hanem azért is, mert elhanyagolása esetén életveszélyes betegségek forrása lehet. A szívinfarktus, a szélütés, továbbá a vese megbetegedései a legismertebb ilyen, gyakran halálos kimenetelű betegségek. A túltáplálkozástól való tartózkodással az esetek egy- harmadában elkerülhető a magas vérnyomás, és a fennálló magas vérnyomást ugyanilyen arányban le is lehet küzdeni a testsúly normálisra csökkentésével. Akár hosszabb időre, akár csak az éjszakára vetjük le a lábbelit, gondoskodnunk kell róla, hogy üresen ne álljon. Legjobb a készen kapható rugós sámfa, sok esetben azonban még ennél is jobb a közönséges újságpapír, amellyel keményre tömjük a cipőt. A krémet nem kefével, hanem ronggyal kell a portól, sártól megtisztított (lemosott) lábbelire kenni, mert nem jó, ha túl vastagon van rajta a krém. Mivel kifényesíteni csak akkor lehet, ha a cipőkrémet beszívta, legjobb este, használat után bekenni, és reggel, induláskor néhány húzással gyorsan ragyogóra törölhető. Lakkcipőt nyers tejjel kell kezelni, így meghosz- szabbodik az élete. Hasított bőrt gumikefével és színben megfelelő krétával tisztítsunk. HÉTFŐ: Karfiolleves, sárgarépafőzelék, sertéssült, szőlő. KEDD: Tojásos leves, rakott krumpli, alma. SZERDA: Gulyásleves, túróscsusza tepertővel, körte. CSÜTÖRTÖK: Zöldségleves, vesepecsenye burgonyával, szőlő. PÉNTEK: Burgonyaleves, töltött gomba, szilva. SZOMBAT: Töltött paprika, palacsinta. VASÁRNAP: Sóskaleves, töltött csirke, petrezselymes rizs, paprikasaláta, püspökkenyér. VESEPECSENYE ANGOLOSAN : Gömbölyű bélszint hű- velykujjnyi szeletekre vágunk Nem verjük ki. Finom olajjal megkenjük, sóval borssal meghintjük. Akkor sütjük, amikor már tálalhajuk is, forró, bő zsírban fedő nélkül gyors tűzön. Nem kell pirosra sütni. Pár percig süljön úgy, hogy mindkét oldalán fehér, puha maradjon. Minden második szelet bús- karikára egy tükörtojást sütünk. Tálaláskor egy tojásos és egy üres szelet kerüljön a sorba. A zsírból leöntünk, a visszahagyott zsírban sós vízben főtt burgonyát forrón megforgatjuk. Ezzel köritjük. TÖLTÖTT GOMBA: Hozzávalók: 50 deka friss sampinyon gomba 4 dkg zsír, 4 deka vaj, kevés finomra vágott vöröshagyma. 6 deka sült vagy főtt hús, esetleg sonka, 2 tojás, egy deci tejföl, kevés liszt, 4 deka reszelt sajt, törött bors és só. A gombákat megtisztítjuk megmossuk szárait kiszedjük és a fejekből a belsejét éles evőkanállal kivájjuk. A fejeket gyengén megsózzuk és kivajazott edénybe egymás mellé rakjuk. A szárakat és a kivájt belsőrészt nagyon finomra megvagdaljuk és a zsírban pirított hagymán finomra vágott zöld petrezselyemmel, sóval, törött borssal jól megpirítjuk. A főtt húst, illetve a sonkát finomra megvagdalva rátesszük végül a két tojást, a liszttel és a tejjel elkeverve adjuk hozzá, majd addig hevítjük, amíg pépszerű tölteléket kapunk. Ekkor nyomózsákba, vagy papírtölcsérbe téve minden gombafejet egyforma magasra töltünk vele. Tetejére reszelt sajtot hintünk, vajdarabkákat teszünk rá és forró sütőben szép pirosra megsütjük.
