Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-27 / 227. szám
4. oldal 1988. szeptember TI, péntek Sixalomházban, ítélet nélkül 19/ 9 áprilisának második felében a kormányzóta- * “ * * nács tudomást szerzett arról, hogy a reakció ellenforradalomra készül. Április 21-én este a Kecskeméti Városi Tanács Buday Dezső kormányzótanácsi biztos elnökletével ülést tartott és kimondta, hogy a fenyegető külpolitikai helyzet miatt tagjainak fele bevonul a vörös gárda megerősítése végett. Ülés alatt táviratot készbesítettek Budaynak. Ebben a táviratban rendelték el az ellenforradalom ellensúlyozására túszok szedését Április 22-től 25-ig exponált régi vezetőemberek és a polgárság vagyonosabb rétegének sorából ötven túszt tartóztattak le. Április 23-án valóban történt ellenforradalmi puccskísérlet. Helvécia felől Héj- jas Iván, Szenkirály — most Lászlófalva — felől Francia Kiss Mihály vezetésével kellett volna a városra törniök az ellenforradalmároknak. A vörösőrség azonban résen volt. A szervezkedést csírájában elfojtották, csak a szentkirályiakkal volt körülbelül félóráig tartó tűzharcuk. Sikerült az ellenforradalmárok közül többeket elfogni. Ezeket előbb a városházán őrizték, április 27-én aztán átszállították őket a törvényszéki fogházba. A proletárdiktatúra hatóságai lelkiismeretesen meg- -* vizsgálták minden túsz és letartóztatott ügyét. Kiderült, hogy néhányon ok nélkül kerültek a túszlistára. Ezeket nyomban hazabocsátották. A túszok egy részét Pestre kellett szállítani. A Kecskeméten maradiakat május 2-án kivétel nélkül elengedték. A Budapestre kísért részleget a budapest-vidéki 2. sz. vörös kerületi parancsnokság egy nappal később helyezte szabadlábra. Csak egy huszár századost és egy ügyvédet tartottak vissza. A huszár századost is szabadon engedték május 9-én. Az ügyvédet a forradalmi törvényszék négyévi szabadságvesztésre ítélte. Ügyét azonban nyomban az ítélet után felülvizsgálatra bocsátották és annak eredményeképpen ő is hazakerült május végére. A letartóztatott ellenforradalmárok ügyét szintén májusban tárgyalták napokon át. Megállapította a forradalmi törvényszék, hogy csak a megtévesztett kisemberek kerültek fogságba, vezetőik, amikor biztos bukásukat látták, cserben hagyták őket és megszöktek, Szamuely Tibor is jelen volt a tárgyaláson. A tárgyalás befejezése után a csoportosan együvé gyűjtött foglyok előtt hirdették ki az ítéletet. Volt abban 10—15 évi, életfogytiglani fogház, sőt halálos ítélet is. A foglyok megdöbbenten hallgatták a törvény kemény szavait, legtöbben akkor döbbentek rá, hogy mit vétettek. Ezután következett a meglepetés. A nép bírósága úgy döntött, hogy a szigorú büntetések végrehajtását felfüggeszti, mindaddig, míg az elítéltek újra nem vétenek a proletárdiktatúra ellen. Hogy ez be ne következzék, vasárnaponként felvilágosító előadásokat kötelesek hallgatni. így ítélt a nép azok ügyében, aktk megtévesztve ke■ zet emeltek intézményeire! Éppen egy félév múlva azoknak a kezében volt a hatalom, akik sikertelen kísérletük után, tévútra csábított embereket cserben hagyva, az ellenforradalom főfészkébe, Szegedre menekültek és onnan bosszút lihegve visszatértek. Héjjas Iván 1919. november 4-én a fővezér- ség nevében átvette a városparancsnokságot. A kivonuló román katonaság egy csomó foglyot őrzött a törvényszék fogházában. Héjjasék rövidesen újabb százakat vettek őrizetbe. A letartóztatatásokhoz ürügyet sem kerestek, elég volt egy rosszakaratú besúgás ahhoz, hogy valakinek a sorsa megpecsételődjék. Amíg a román megszállócsapatok a városban voltak, a fehér terror hóhérlegényei a letartóztatásokon és foglyok gyötrésén kívül másra nem mertek vetemedni. November 16-án vonultak ki a román csapatok. November 19-ének 20-ára virradó éjszakája pedig az elszabadult démonok éjszakájává vált Kecskeméten. Valóságos Szent Bertalan éjszakává!!! A törvényszék fogházában őrzőitek vizsgálati fogságban voltak. Nekik így mondták, ők így hitték. Védőügyvédeik bíztak ügyük enyhe ítélettel végződő lefolyásában Ki merte volna feltételezni, hogy politikai cselekményeikért nem vizsgálati fogságban, hanem ítélet nélkül síralomházban vannak. A háttér homályában rejtőző felbújtók, a kilétüket elkendőző pribékek pedig tudtuk és meghallgatásuk nélkül kimondták felettük az ítéletet. £ gyenruhás alakok rohanták meg a Rákóczi úti épületet. A fogházőröket lefegyverezték. A cellák kulcsait magukhoz vették. Dübörgő léptek, döngő üté-j sek zaja, jaj, sikolyok észvesztő hangja visszhangzott a/ folyosókon. A közelgő rémségek megelőzésére, amikor a) közvetlen közeli cellák lakóival „foglalkoztáid’ az irgal-t mat nem ismerő hóhérok, Takács István párttitkár önt- kezével vetett véget életének. A fogház lakóit összeköt tözve terelték az utcán várakozó szekerekhez. Ott lir búkra is köteleket vetve fahasábokként hosszába, keresztbe halmozták őket a szekerekre. Aztán teljes sebességgel hajszolva a lovakat ment a szekérsor az orgo- ványi erdő felé. Egy szemtanú, aki csodával határos módon el tudott menekülni, rémregényekre rálicitáló borzalmakról számol be. Azt írja, hogy még azok voltak a szerencsések, akik a szekerek aljába kerültek, mert mire kiérkeztek az ítélet nélküli kivégzések helyére, a föléjük halmozott testek alatt megfulladtak. Ez volt a fehér terroristák válasza a májusi kegyelemre! A megyei bíróság épületének egyik sarkán Mátyási n Józsefnek, aid a felvilágosodás korának költője volt, emléktáblája díszeleg. A sötétség korában siralomházzá változtatott börtönökből elhurcolt 19-es mártírok is megérdemelnének ezen az épületen valami emlékjelet! Joós Ferenc Aszályban is, árvíznél is... Emberek és lakások Kiskunfélegyházán van a székhelye a Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulatnak, amelynek 47 termelőszövetkezet, két állami gazdaság és egy erdőgazdaság a tagja. A társulat 164 ezer holdon fejti ki tevékenységét. Az itt dolgozókra valóban ráillik, hogy legények a gáton, mert árvíz esetén mindannyian a védekezési munkálatokat végzik. Természetesen aszály esetén sem pihennek. Ekkor készülnek fel a következő, vízbő időszakra: javítják, vagy készítik a belvízlevezető, öntöző csatornákat. Ebben az évben csatornaépítésre és -javításra hatmillió forint volt előirányozva, s az összegnek nyolcvan százalékát már beruházták. Sándor Imre műszaki tiszttel, a társulat elnökével beszélgettünk erről a munkáról. Elmondta, hogy az országban 1 millió 600 ezer hold területen tíz vízAz állami, szövetkezett és kisiparban több száz kozmetikus dolgozik. Tevékenységi körüket most könnyűipari miniszteri rendelet egységesen szabályozza. A rendelet meghatározza: hogyan, milyen eszközökkel, vegyszerekkel végezhetik a szépségápolást. A rendeletet — amelynek megjelenésével a kozmetikusokra vonatkozó több régebbi jogszabály hatályát vesztette, azt a célt szolgálja, hogy a kozmetikusok, függetlenül attól, milyen szektorban dolgoznak, magasabb színvonalon, gongazdálkodási társulat működik, ezekből kettő van a megyénkben: Kiskunmaj sán és Kiskunfélegyházán. A Tisza-Kunsági társulat árvédelmi központi raktárát most építik egymillió forintos beruházási költséggel, saját erőből. A raktár átadása — az épülethez egyébként szolgálati lakás és szociális létesítmény is kapcsolódik —, szeptember végén történik. Jelenlegi legnagyobb munkájuk — a sok belvízlevezető és öntöző csatorna tisztítása mellett —. a Tisza 13,5 kilométeres véd- töltésén a zsilip építése, ami körülbelül kétmillió forintba kerül. „Békés időben” földnyeső- és kotrógépeikkel tereprendezést, földútépítést és -javítást is vállalnak a csatornaépítés mellett. Jövőre, 1969-ben megrendelésre tervezéseket is elvégeznek. Tóth Miklós dasabban, az egészségügyi követelményeknek megfelelően végezzék szolgáltatásaikat. Elhatárolja a kozmetikai szolgáltatásokat a fodrászattól, és az orvosok feladatkörétől. A kozmetikai iparban előállított vagy alkalmazott kozmetikai készítmények egészségügyi ellenőrzésére az országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet és az Állami Közegészség- ügyi Járványügyi Felügyelet jogosult. Meghatározták azt is, milyen gépeket használhatnak a kozmetikusok. AZ EMBER élete jelentős részét a lakásában tölti. Ott nő fel, ott játszik, étkezik, alszik, tanul, pihen. Onnan megy munkába, oda jár vissza. A rádió, a televízió gyors hódítása méginkább lakásához köti. De az időjárás viszontagságai elől is a lakásba húzódik. Ha pedig megöregszik, alig hagyja el. Ezért aki tud házat épít magának, vagy a társadalom, az állam segítségévéi jut megfelelő hajlékhoz. Hazánk területén megközelítően kétmillió ház, illetve lakás van. Ezeknek a fele, mintegy 800 000 van állami tulajdonban. Az állami lakást bérlők méltányos, sokszor szinte névleges bért fizetnek lakásaikért. Sok család egy életen át él ugyanabban az egy-két szobában. Igyekeznek azt a saját ízlésüknek, szükségleteiknek megfelelően berendezni, díszítik, csinosítják, rendben tartják. Vigyáznak rá, igazi otthonná varázsolják. Az lehet mondani, hogy a lakás is idomul a gazdájához. Míg új, addig rideg, mondhatni, barátságtalan. Fokozatosan „felenged” azonban, ha gondos lakói akadnak. VIRÁGOK telepednek meg az ablakaiban, az erkélyen, képek, polcok bontják közvetlenebbé nagy, sík felületeit, szőnyegek lágyítják a parkett, vagy műanyagpadló ridegségét Lakhatóvá, otthonossá válik így a lakás, emberi fészekké. Gazdái nem érzik, hogy állami vagy saját lakásban élnek-e, magukénak tartják, vigyáznak rá. Persze, nem mindenki gondolkodik így. Sok állami lakásban lakó úgy van az „ajándékba” kapott lakással, mint a talált pénzzel: könnyen jött, könnyen megy. Az a tény, hogy a lakás tulajdonjoga nem az övéké, sajátos állapotot idéz elő náluk. Valami ingerült nemtörődömséget „mit kíméljem, úgysem az enyém, ha tönkre megy majd rendbehozza a házkezelőség. Ha pedig összedől, kapok újat”. Természetesen az ilyen szülőktől a gyerekek sem tanulják meg a lépcsőház, a falak, a virágágyak óvását. „Benne van a levegőben” a felelőtlen rongálás lehetősége, csak „ne lássa meg senki”. Persze, ha látja, akkor sem történik nagyobb baj. A jobb szándékú szomszédok ritkán húznak ujjat a szabadszájú, agresszív családokkal, akik minden a miénk jelszóval, rajzolja, vagy éppen az újságokból vágja ki) és a faháza közelében, egy festői környezetű tó vizére rakja. A parafára ragasztott betűk azután, „a hullámok játékának megfelelően helyezkednek el és állnak össze szavakká" .... 6tb. Eizabeth Glazebrook a Dally Telegraph Magazine-ben erről még a következőket Írja (Maron Ferenc fordításában): „ ... a költészet ötletszerű játéka lett mindenkinek (sic!)” akinek a költői barkácsoláshoz kedve támad és ötlete születik.” Nincs új a Nap alatt! Csupán a hely és eszköz változott: a Palicsi tó melletti drogéria üveglapos pultja helyett skóciai tó, Ívnyi tiszta papír helyett parafa, tologatás helyett pedig hullámok játéka. V. L csak kémek, követelnek az államtól. Mondván: „azért van a demokrácia, hogy gondoskodjon rólunk”. Az ilyenek a levert falra a világért sem csapnának egy gipsz-flekket, a kilazult szögre sem ütnek rá a kalapáccsal. Elképzelhetetlenül ■ sok millióba kerül az államnak az idő előtt tönkre tett lakások karbantartása. Ennek jórésze megspórolható, új lakások építésére lenne felhasználható, ha sok ember, család magáénak erezné az ajándékba kapott lakást. Emberi módon lakná, s nem rongálná, s főleg nem tűmé gyerekeitől a sokszor szándékos pusztítást. ÖNKÉNTÉLÉN tlL IS felvetődik az emberben a gondolat, vajon megérdem- lik-e az ilyen lakók az ingyenlakást és elég-e a minimális, szinte jelképes bérfizetés a lakásért? Nem volna-e célszerűbb a terhek egy részét megosztani velük? Hiszen az élet lépten-nyomom igazolja — sok ember még nem jutott el arra az erkölcsi, kulturális színvonalra), hogy a népi tulajdont is magáénak tekintse. Sokan még mindig ott tartanak, hogy csak azt vallják magukénak, és csak arra vigyáznak, ami az ő személyes tulajdonuk. Pedig az állam nem is hálát vár lakosaitól a gondoskodásért, csupán szerény gondozását, megbcsülését annak, amit kaptak tőle. Egyes polgárai még ezt a keveset is megtagadják, elfelejtik, hogy_ a lakásukban, amit rongálnak, pusztítanak, munkatársaik, kollégáik áldozatvállalása, forintja is benne fekszik. NEM MEGNYUGTATÓ azonban a példás lakó türelme sem. Amikor tehetnének valamit a házukban a közvélemény változtatásai'* akkor megelégszenek azzal a védekezéssel „én rendes lakó vagyok”. Kényelmetlen nekik rossz viszonyba kerülni azokkal, akikkel buta nemtörődömségből, felelőtlenségből „elszalad a ló”. Pedig a gyeplő nemcsak a törvény,- hanem minden jó szándékú állampolgár kezében ott lehet. A. F. .,Apuí Tárom“ Aprócska gyerek a kocsmaajtóban. Ácsorog egy ideig, azután leül a lépcsőre. Két-, legfeljebb háromeves lehet. Hát te mit csinálsz itt? — Aput várom. — Hol van apu? — Bent. — Bent? Hol bent? — Hány éves vagy? Hallgat. Megismétlem a kérdést. Pityeregni kezd! — En azt nem tud.om ... Nézem ezt a csöppséget. Apró, eleven emberpalánta. Jó szóra, szépségre, emberségre, apai szóra várna. Az apja bent iszik. Ki tudja, hányadik pohár után van már. — Sokat jár ide avád? — Apám?... Apu mindig itt van. De jön majd anyu és akkor hazahozza aput. A gyerek ül a lépcsőn és vár. Az apa iszik a pultnál. Amikor anyja jön, parányi karját kitárva szalad elébe. y. M. Nincs új a Nap alatt Csaknem negyven esztendővel ezelőtt a jugoszláviai Vajdaság magyarnyelvű heti- és napilapjainak re- dakclóiban gyakorol- gattam az újságírás izgalmas mesterségét. Abban az időben jelentkezett kissé szokatlan, de merőben új hangvételű verseivel egy velem egy- ívású, ifjú titán, aki — jól emlékszem — civilben amolyan droguista gyakornokjelölt volt Palicson. (Azóta neves költő és publicista — szabadjon titokban tartanom a nevét.) Verseit a vajdasági magyar írók havonta megjelenő szépirodalmi lapja, a Kalangya közölte rendszeresen és természetesen az újságok is vasárnapi vagy ünnepi számukban. Feltűnően termékeny poéta hírében állott, ám, ha műhelytitkairól faggatták, furcsán bölcsen hallgatott mindig. Egyszer aztán sarokba szorították a szerkesztők, s akkor nagynehezen kinyögte, hogy neki a betűk engedelmesen összeállnak meg egy- szercsak rímbe csendülnek. Tovább faggatták: mi az. hoev összeállnak? Mi az,- hogy rímbe csendülnek? Csak a vállát vonogatta . . . Még gyötörték: kivele l Végre vallott: az újságokból kivagdos egy halomnyi címszót meg címbetűt, s a drogéria üveglapos pultján addig tologatja, csak úgy ötletszerűen, egymás mellé, egymás elé és mögé, amíg azok végül is szavakká, surokkd, rímekké összeállnak. A többi már gyerekjáték — nem kell hozzá sem múzsacsók, sem holmi ihlet. Csak egy gyűszűnyi fantázia! Meg persze egy ív tiszta papír, gumiarabikum és olló. S mit ad isten! A Magyar Nemzet szeptember 7-i számában — Üj hóbort felcím és Vízen lebegő és légben úszó verscím alatt olvasom, hogy Ian Hamilton Finlay skót költő, aki az új költői irányzatnak, a konkrét és kinetikus költészetnek vezető alakja Angliában, festett parafákra ragasztja a betűket (valószínűleg maga Az első számú zsilip a védtöltés 200-as folyóméterében. A nyílások ma gassága 156 centiméter, tehát egy alacsonyabb ember átsétálhatna rajta. Kozmetikai rendelet
