Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
I 1968. szeptember 25, szerda B. oldal Emlék és köszöntés Szépre és igazra Általában erősen szelektálva nézem a televízió műsorát, s a rostán az ún. portréfilmek rendszerint kihullanak. Múlt héten, péntek este azonban megnéztem a „Magyar képeskönyv” c. műsort. Már az előzetes tudósitás elolvasása, még inkább a film megtekintése felszínre hozott bennem egy régi, csaknem elfeledett emléket. Mintegy húsz évvel ezelőtt, kisdiákként ismerkedtem a magyar népművészet különböző ágaival. Török Erzsébet énekesnő, Sinka István író járt abban a községben, ahol akkor éltem, Ádám Jenő professzor tartott a magyar népdalról előadást. Az ősi művészet reneszánszát éltük meg akkoriban, ami sok fogékony lelkű felnőttnek és nekünk — minden újra érzékeny fiataloknak — az első találkozás élményét jelentette. Ez idő tájt egy nyári estén lépett fel nálunk Molnár István „balladacsoportja”. A cím amatőrökből, többnyire egyetemista fiúkból-lányokból verbuválódott népi táncegyüttest jelzett. Szabad idejükben, nyári vakációjuk feláldozásával tanulták meg és adták elő, saját énekükkel kisérve, a vezetőjük-gyűjtöt- te táncokat. A műsor elején Molnár István lépett a függöny elé, s ugyanolyan nyugodt hangon, ahogy most a kamera előtt beszélt, de valóságos prófétai szenvedéllyel fejtette ki a népi művészetek jelentőségét, mondanivalóját a ma embere számára, s a hagyományok őrzésének szükségességét. Sok részlet elhomályosodott azóta, de egy-két jelenet elevenen él ma is bennem. így az a döbbenetes hatású kardtánc, melyet maga Molnár István táncolt el s — mint mondta — egy nyolcvanéves embertől tanulta, aki pár nappal a gyűjtés után meghalt. Emlékszem Sinka István egy versére, mely elhangzott a műsorban: „Anyám balladát táncol” volt a vers címe. Nem értettem először, mi köze a balladának a tánchoz s honnan ered 15. Míg a többiek az iménti kalandot tárgyalták, Luka Lukics kést és kötelet hozott. — Nekem a sódara kell... — jelentette ki és gyors, ügyes mozdulatokkal nekilátott a medve fel- darabolásához. — Reggelire „sertés rántotthús” lesz a talpas komából! Menjetek aludni. « Űjabb hét telt el. A sátrat távolabb vitték a parttól. A kutatók mély árkokat ástak a völgy homokos hordalékában, a teraszos lejtőkön mászkáltak, próbamosásokat végeztek. Uszkov felajzott, vidám hangulatban járkált: — Megkezdjük felfelé haladásunkat a folyó mentén. Ha már itt is találunk valamit, gondoljunk arra, hogy a természet komoly mennyiséget, de lehet, hogy egyáltalán az együttes elnevezése. De sokadmagam- mal együtt megéreztem ott valamit: az egész előadás hangvétele, atmoszférája a népballadák világát idézte. Jó pár év után találkoztam Molnár István nevével ismét, akkor már mint az Állami Budapest Tánc- együttes művészeti vezetője dolgozott. Sok éves gyűjtőmunkájának eredményeit, koreográfusi fantáziájának alkotásait azóta egy szervezett, hivatalosan támogatott, technikailag magas- fokúan képzett együttes élén valósíthatja meg. A műsor ízelítőt adott az életmű javából, híres, külföldön is sikert aratott tánckompozíciókból, szép, nem túlzás: tökéletes előadásban. Egy valamiben mégsem múlja felül ez az előadás a húsz év előttit: abban a spontaneitásban, közvetlen élményszerűségben, mondhatnám: áhítatban, mely azoknak az „amatőröknek’’ a táncát áthatotta. Melyik hivatásos együttes vállalkoznék mondjuk arra, hogy a közönség néhány tagjának kívánságára, ott a helyszínen rögtönözve jelenítsen meg a színpadon egy népballadát? Ók ezt is megtették. Ez jutott eszembe pénteken, a képernyő előtt ülve, ez a régi előadás, mely Molnár István gazdag művészi, kutató, tudományos, pedagógusi életútjának egyik állomása, lehetett. Látva szikár alakját, amint hatvanévesen is fiatalos frisseséggel táncolt, hallgatva szavait, újra megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a nagy művészek egyszerűen^ nem öregszenek meg, a művészi elhivatottság legyőzi bennük az évek és évtizedek koptató erejét. Kicsit megkésve, a születésnapján elhangzott sok jókívánság és a magas állami kitüntetés mellé szerény köszöntésként hadd helyezzem oda ezt az emlékemet, melyet életem végéig őrizni fogok Molnár Istvánról, a magyar táncművészet köztünk élő nagy alakjáról. Körber Tivadar komoly meglepetést is tartogat számunkra... Egy nap estefelé az ag- ronómus segítőtársával, Potyával szemrevételező kőrútjukról voltak hazatérőben. Mind a ketten alaposan elfáradtak s ezért keveset beszéltek. A tábor közelében Pétya megtorpant és elkapta társa karját. / — Mi történt ? — kérdezte az agronómus halkan. — Ott van valami.. Előttük a nap fényében megvillant egy árnyék. Aztán ismét... Pétya lekapta a puskáját. Orocsko még mindig nem látott semmit, de szintén levette válláról a fegyverét. Az árnyék újból feltűnt. Nem, ez már nem árnyék volt.. Egy fürge, de erős vadállat gyorsan kúszott egyik ágról a másikra. Most hangtalanul a földre szökkent, odafutott a fűben Szappanos Istvánt bizonyára ismerik már olvasóink, lapunk több képét bemutatta. Rajz-földrajz szakon végzett Szegeden. A városföldi általános iskolában két szaktárgyon kívül tesnevelést, éneket, történelmet, biológiát tanít. Az úttörővezetés mellet két osztály osztályfőnöki teendői is rá hárulnak. — Megtiszteltetésnek érzem, hogy kezdő létemre ennyi feladatot bíztak rám, Tudom, nagy erőfeszítésre lesz szükség, hogy mindezt lelkiismeretesen elvégezhessem. Szeretném az úttörőfoglalkozásokat színesebbé tenni. Talán itt és az ének, testnevelési órákon sikerül érvényesítenem azokat a nevelési szempontokat is, amelyekre az elméleti órákon nem juthat idő. Igazi szakterülete a rajz. Az oktatásnak ez a „mostohagyereke”. Már a gyakorlati tanításokon is próbált ezen változtatni. Kísérleti jelleggel diafilmeken mutatta be a gimnazistáknak egy-egy festő életét, képeit. Kitűnt, hogy azok a gyerekek, akik eddig nem jutottak tovább Munkácsy értékelésénél, Az 1918—19_es nagy forradalmi események közelgő ötvenedik évfordulójának megünneplésére a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetei és tagjai is méltó programmal készülnek. A TIT-előadók érdekében a járási szervezetek szeptember és október folyamán előadói konferenciákat rendeznék az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság témaköréből, ahol neves történészek értékelik forradalmi múltunk e jelentős időszakait. Az első ilyen konferenciát ma rendezik Kecskeméten, a TIT Móricz Zsigegy másik fához. Lassan lopakodott előre. — Csend... súgta oda Pétya. — Valakit meg akar támadni... — Kicsoda? — kérdezte az agronómus szinte suttogva. — Amott az nagy macska. Most már Orocsko is megpillantotta a vadat. Sötétvörös bundájú test, kissé lapos, apró fej. Hátralapított, hosszú pama- csos fülek. Rövid, lompos farok. Puhán kapaszkodik előre. — Hiúz — mondta Orocsko halkan. A vad nem láthatta, nem hallhatta őket: a szél a két vadásszal szembe fújt, mindketten egy nagy fa árnyékában álltaik, a hiúz pedig a naptól bevilágított ritkás erdőben settenkedett előre. Most hozzálapult egy ághoz és szinte eggyé olvadt vele. Lassan maga alá húzta testét, le- konyította fülét, pofáját az ághoz szorította. Egész teste megfeszült. Mindjárt ugrik... De vajon kire? Pétya e pillanatban vette észre Borisz! Az egyetemista egy nagy tuskón ült a fa alatt. Mellette, a leterített zsákon kődarabok hevertek. Borisz egymásután vette kézbe a kőmegszerették Rippl-Rónait, Egryt, Van Goghot Gimnáziumi gyakorlat után külterületi iskola, ösz- szevont osztályok, csökkentett óraszám. Szemléltető eszközök hiánya. A különbséget nem is kell magyarázni. — A gimnáziumban is van probléma. Nem egémond utcai klubjában, délután 3 órakor. Mód Aladár akadémikus, egyetemi tanár, a TIT országos elnökhelyettese tart előadást i,Az 1918-as októberi forradalom jellege és ellentmondásai” címmel. A konferencián a TIT történelmi, nemzetközi, hadtudományi és filozófiai szakosztályainak tagjain kívül részt vesznek az iskolák igazgatói, történelemtanárai és az ifjúsági mozgalom vezetői is. A továbbiakban hasonló jellegű rendezvényekre kerül sor Kalocsán, Kiskunfélegyházán és Baján. zetmintákat, nagyítóval vizsgálta őket és a füzetbe jegyzetelgetett. Belemerült a munkába. Pétya nem gondolkodott tovább. Az erdő megvo- naglott a dupla lövéstől. A fiú egyszerre lőtt mind a két csőből. A hiúzt mintha rugók lökték volna a magasba, de a következő pillanatban súlyos zuhanással a földre puffant. Még megpróbált kúszni a fűben, nagyokat hörögve és dühösen karmolászva a a földet, aztán elcsendesedett. Az ötven méterről kilőtt nagyszemű sőrétek a mellébe fúródtak. Aki már egyszer vadászott erdőben, tudja milyen erős hatással van az emberre a váratlan lövés százszoros visszhangja a békés természet csendjében. Ezért nem csoda, hogy Borisz ijedtében legurult a tuskáról a kollekciójára. Aztán feugrott és nem értve a dolgot, bősz felháborodásában ököllel támadt Pétyára: — Micsoda ostoba tréfa ez! Eriggy a fenébe. De Orocsko közbeavatkozott, és némán a mozdulatlanul fekvő hiúzra mutatott. Borisz pislogni TIT-előadói konferencia nevelni szén helyes, hogy művészettörténetet éppen az érettségi évében tanítanak, amikor már minden más tárgy fontosabb. Azt pedig nem tudom elképzelni, hogy ezekben a külterületi iskolákban nincsenek tehetséges gyerekek. Nem remélem, hogy rögtön kézzelfogható eredményt mutathatok fel. De a tantervi újítások és a tapasztalat sokat segítenek majd. Eddig a pedagógus szólt Szappanos Istvánból. És a festő? — Különösen hatottak rám a tanítási órák. Nagy élményt jelentett egy-egy problémát, színbeli nehézséget a tanítványokkal együtt felfedezni. A gyerek nyíltan, mesterkéltség nélkül ábrázol, ez az a terület, ahol a festő „tanulhat” tőlük. Képeiben ez tükröződik. Portré — egyszerű vonal és foltritmus. „Soha többé háborút!” Nem harsány felkiáltójel. Szürkés-fekete harmóniából ugrik elő a szem fehérje. Értetlenkedő tekintet. Megtörtség. Szomorú szemrehányás. Végtelen fájdalom. Ki tudná megmondani mitől lesz a kép döbbenetes, szívbemar- koló? — Nem véletlen, hogy egy kisfiú volt ehhez a modell. Hiszen a gyerek érzései a legőszintébbek. A rajztanárnak ebbe az őszinte gyermekvilágba úgy kell beleszólnia, hogy tudatosan irányítsa a figyelmet a művészi szép felé! K. K. Kleopátra paríümje Egy japán mérnök évek óta kísérletezett az egyik ismert ókori parfüm előállításával; ezt a parfümöt használta többek között Klepoátra egyiptomi királynő is. A japán kutató a kozmetikai cikkek „régésze”, ókori dokumentumok alapján igyekszik napjainkban előállítani azokat a parfümöket, amelyeket időszámítás előtti évszázadokban használtak. A mérnök a legrégibb ilyen irányú utalásokat az Ö-Testamentum lapjain találta. Már Mózes is felhívta a pusztában bizonyos illatosító szerekre népe figyelmét. Az említett forráson kívül még az Üj-Tes- tamentumra és a klasszikus ókori irodalomra, különösen a két Pliniusra támaszkodva állította elő a Kiphy (ilyen néven használta Kleopátra) parfüm mai változatát. Kleopátra idejében, az időszámítás előtti I. évszázadban a parfümöt inkább krémek formájában használták. Ezeket a növényi és gyantakivonatokat alkal- I mázták szépségápolásra. A pontos irodalmi adatok alapján a japán mérnök különféle növényi főzetekből, pézsmaolajból, mentából, akácillatból keverte ki azt a parfümöt, amelyet az ókori utalások szerint az egyiptomi uralkodó nő is használt. Ameny- nyiben ezí az ókori parfümöt rózsa és ibolya alapillatokhoz hasonlítjuk, kiütközik keleti jellege. Szemünk láttára készülnek a rádiók Kiállítás, versenyek A fegyveres erők napját ünnepli az MHSZ öt napon át tartó látványos és nagyszabású programmal ünnepli az idén a fegyveres erők napját a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei központja Kecskeméten. A Nagyállo- más előtt, a Katona József parkban kiállítást rendezkezdeít. Szóval így vagyunk?! Most döbbent rá, milyen veszély leselkedett rá & kinek köszönheti megmenekülését. Haragos arcára bűntudatos mosoly jelent meg. Pajtásához lépett és ölbekapta. — Petyka!... Derék fiú vagy!... Milyen jó, hogy itt voltál a közelemben! És még fegyvert sem hoztam magammal Azt gondoltam, felesleges teher. Hát igen, jól elintézett volna a bestia... Köszönöm pajtás! Nem vesztetted el a fejed, mi? Legalább kiáltottál volna nekem ... Pétya, aki semmivel sem volt kisebb izgalomban, mint barátja, lelkesen magyarázta: — Tudod, még csak időm sem volt gondolkodni, hogy és miként... A puska két csöve szinte magától sült el. Mintha nem is céloztam volna. — Kapásból lőttél? — Igen, kapásból! És nézd, milyen pontosan eltaláltam. — Szóval használtak a cserépdarabokkal való gyakorlatok? — Amint látod! (Folytatjuk) nek, amelyen felvonulnak valamennyi technikai sportág képviselői, bemutatják munkájukat a klubok és a szakkörök. Az MHSZ kiállítása ezúttal külsőségekben is sokkal színvonalasabb lesz, mint az eddigiek. A nemrég zárult kiállítás és vásár épületei közül öt pavilont nem bontottak le. Ezekben kap most helyet a nagyszabású bemutató. A látogatók fényképes tablókról ismerhetik meg a magyar néphadsereg és a baráti hadseregek életét, a Honvédelmi Szövetség munkáját, eredményeit, valamint a polgári védelmi oktatást. Bizonyára nagy érdeklődést kelt majd a rádiósok és a modellezők bemutatója. A két klub tagjai a nézők szeme láttára építik a rövidhullámú adóvevőkészülékeket, illetve a repülő-, hajó-, autó- és ra- kétamodelleket. A repülőmodellezők és a rakétások bemutatókat is tartanak. A kiállítást csütörtökön délután 2 órakor Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára nyitja meg. Az ötnapos program kiemelkedő eseménye lesz vasárnap délelőtt 10 órakor a tartalékosok megyei járőrversenye. A járőrverseny előtt a Czollner téri lőtéren tartják a párbajlövészet megyei döntőjét. A kiállításon részt vesznek a honvédség alakulatai is, korszerű fegyverekkel és páncélos járművekkel. Javasoljuk, hogy az iskolák csoportosan látogassanak el a tanulságos bemutatóra. Az MHSZ hétfőn este zárja a kiállítást. \
