Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-24 / 224. szám

1968. szeptember 24, kedd S. oldal Nem elég egyszer győzni A beszélgetésre alkalmat adó esemény tulajdonkép­pen még a múlt tanév vé­gén történt. A Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium III./c osztályának egyik ta­nulója bejutott az országos középiskolás tanulmányi verseny győztesei közé. Ti­zedik helyezés: meglehető­sen szerényen hangzik, de valószínűleg sok ezer diák szívesen vallaná a magáé­nak, hiszen a verseny első tíz helyezése lényegében egyet jelent az egyetemi, főiskolai felvétellel. — Nem egészen — tilta­kozik szerényen az immár negyedikes Miklósy Éva. — Csupán kémiából mentesü­lök a fölvételi alól, de ah­hoz, hogy vágyam teljesül­jön, hogy bekerülhessek a Szegedi József Attila Tu­dományegyetem vegyész szakára, még matematiká­ból és fizikából is meg kell állnom a helyem a vizsgán. — Talán az sem lesz nehezebb, hiszen amint tanáraitól hallottam, je­lesnél gyengébb osz­tályzat ezekből a tár­gyakból sem került a bizonyítványá ba. — A bizonyítvány még nem bizonyíték. A tanul­mányi verseny példáinak megoldása közben jöttem rá. Nem elég, ha csupán felel tetésre vagy vizsgára számítva tanul az ember. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár az ország egyet­len olyan vállalata, amely textil alapú műbőrt állít elő, s mivel a műbőrök fel­használási területe nagy­mértékben kiszélesedett, a kormány Gazdasági Bizott­sága elfogadta a Könnyű­ipari Minisztériumnak a győri gyár rekonstrukciójá­ra, bővítésére vonatkozó előterjesztését. A Gazdasági Bizottság döntése alapján több mint 800 millió forintos beruhá­zást hajtanak végre a győri vállalatnál, s a régi beren­dezések felújítása, illetve újabb gépek üzembehelye- aése, az egész gyár korsze­rűsítése révén évente 12,3 millió négyzetméterrel nö­velik a termelést. Jelenleg a gyár éves kapacitása 19,9 millió négyzetméter. A be­ruházáshoz szükséges ösz- szeg egy részét költségve­tési hozzájárulásból fede­zik, míg a pénzügyi forrás túlnyomó része állami köl­csön lesz amelyet nyolc évre kap a vállalat. Új iskola Kecskeméten üj iskolát avattak föl tegnap Kecskeméten. A SZÖVOSZ oktatási osztálya itt vezeti be először a ke­reskedelmi tanulók képzé­sének új rendszerét. A hat­van zöldség-gyümölcs sza­kos — többségében fővá­rosi — tanuló két évet már gyakorlatban töltött el, Kecskeméten a szakmájuk­hoz szükséges elméleti is­mereteket szerzik meg. A kétosztályos iskolaépület a Berkes Ferenc Kollégium udvarán épült. Az évnyi­tón dr. Bozsó Ferenc igaz­gató mondott beszédet. Az elsajátított ismereteket mélyen magunkba kell épí­teni, hogy alkalmazhassuk olyan esetekben is, amire nem adott példát a tan­könyv, vagy az iskolai fog­lalkozás. — A Bányai Júlia Gimnázium történeté­ben először fordult elő, de egyébként is ritka eset, hogy vidéki diák az országos tanulmányi verseny élmezőnyébe kerül. Véleménye sze­rint minek köszönheti sikerét? — Elsősorban szaktaná­rom és osztályfőnököm, dr. Széles Lajosné segítségé­nek. A nevezésemet is az ő biztatására adtam be, és januártól májusig — akkor volt a verseny utolsó for­dulója — rengeteget foglal­kozott velem. Sok szak­könyvre hívta föl a figyel­memet, de főként a gyakor­lati érzékem fejlesztésére fordított gondot. Az ő ta­nácsai nélkül nem tudtam volna megtalálni a bonyo­lult vegyi folyamatok meg­értéséhez szükséges rejtett összefüggéseket. — Régi terve, hogy a vegyészetet választja hivatásául? — Tulajdonképpen csak a tanulmányi verseny után választottam határozottan pályát. A matematikát ta­A rekonstrukció a jövő év elején kezdődik és befe­jezésének időpontja 1972, de a többlettermelés már 1970-től kezdve jelentkezik, amikor is a jelenleginél 2,5 millió négyzetméterrel több műbőrt kap a hazai fel­használóipar, illetve a kül­kereskedelem. A gyár fel­készül az új alapanyagok, nem szőtt textíliák felhasz­nálására is, berendezkedik a legkorszerűbb műbőrök gyártására. (MTI) 14. — Már én is feltettem magamban ezt a kérdést — felelte a geológus. — És azt hiszem, meg is találtam rá a választ. Ha a Tomboló folyó útat tört magának a föld méhe felé és arra tá­vozik, akkor miért ne le­hetne fordított jelenség is: a föld alatti víz kijárása a föld felszínére? Láttátok, mennyi itt a nyílás és he- gyikőzet-törmelék? Ez arra enged következtetni, hogy egyes helyeken a meleg víz nagy mélységekből felfelé tör és átmelegíti a talajt. Elvégre ez a föld alatti víz évszázadok folyamán fel­olvaszthatta az örök fagyot a völgyben és az átfagyott talajt tömör sárrá változ­tatta. Ezért van meleg vizű tó és meleg föld a hatvan­hatodik szélességi körnél... — Ez aztán a felfedezés! El tudják képzelni? Egy ilyen hatalmas völgyben nagyszerű szántóföldet le­Ián a kémiánál is jobban kedveltem. Ez családi ha­gyomány nálunk. Édesapám matematika-fizika szakos tanár Páhin, a nővérem pedig matematika-földrajz szakon végzi a tanárképző főiskolát. — A gyerekek több­sége éppen ezeket a tárgyakat kedveli leg­kevésbé. Mi ennek az oka? — Feszültebb figyelmet, több fáradságot igényelnek kezdetben, mint például a sokkal színesebb irodalom, vagy a történelem, de ha sikerül megszeretni szigorú, logikus rendszerüket, épp­úgy gyönyörködhet bennük az ember, mint egy regény izgalmas cselekményében. — A tanulmányi ver­senyen elért helyezése tudatában biztosan sok­kal könnyebb lesz az érettségi éve. — A feltételek nem vál­toztak, éppúgy el kell vé­geznem mindazt, mint a többieknek. A napi iskolai feladatokon kívül matema­tika és fizika szakkörre is járok, az osztály KISZ- alapszervezetének munkájá­ból is szeretném kivenni a részem. Tavaly második helyen végeztünk a megyei „Kiváló osztály — Kiváló alapszervezet” versenyben, nem engedhetjük, hogy ép­pen az utolsó évben essünk vissza. Nem elég egyszer győzni — ezt mondogatom magamnak mindig, ha bele­fáradok a tanulásija. — De azért a szóra­kozásra is szakít időt, ugye? — Hát persze! Nehogy valami természettudomá­nyos könyvmolynak gon­doljon. Én sem szeretem kevésbé a táncot és a köny- nyűzenét, mint akármelyik osztálytársam, de azért a komoly zene közelebb áll a szívemhez. Nyolc éve zongorázom. Az a legideá­lisabb kikapcsolódás, ha le­ülhetek a billentyűk mellé. Bizonyítékul eljátszik egy Schubert Impromtu-t. Pon­tosan, finoman, mintha egy egyenletet oldana meg. Sz. J. hetne teremteni, zöldséget* burgonyát, fűféléket ter­meszteni rajta. Mindent, amit akarunk! Körös-körül zord, kopár hegyek, közé­pütt pedig ekkora gazdag­ság! — Óriási lehetőségei van­nak itt egy agronómusnak. Kutasson, vizsgáljon meg és jegyezzen fel mindent! Nincs abban semmi meg­lepő, ha éppen itt lesz a maga eljövendő zöldség­kertészete és szántóföldte­rülete. Ljubimov hallgatagon ült és nagy buzgalommal sze­degette szét és kenegette öreg karabélyát. Pétya fe­szült figyelemmel kísérte munkáját. Borisz, akit a nap kifárasztott, elaludt. Hvataj-Muha az edények­kel bajmolódott. — Nyikoláj Nyikanoro- vics — kérdezte Pétya hal­kan —, maga oly gondo­san kenegeti a puskáját... A Gazdasági Bizottság határozata 800 millió forint a műhőrgyártás fejlesztésére A megesomóxott fény Delta tudományos híradó Igen népszerű a televízióban a Delta című műsor. Akit közvetlenül érdekel korunk tudományos fejlődése az a havonta megjelenő Delta természettudományos technikai magazinból tájékozódhat. Lapunk kapcsolatba lépett a Delta szerkesztőségével, amely a legközelebbi magazin legérdekesebb cikkét máris rendelkezésünkre bocsátotta. Ezt némi rövidítéssel ismertetjük olvasóink­kal. A száloptika diadalátja Napjainkban a szálopti- ígéretes lehetőség volt, ma ka éppen olyan közismert. már... fogalom”, mint a lézer vagy a tranzisztor. Aklasz- szikus optikának ez a fia­tal ága lényegében arra az egyszerű jelenségre épül, amelyet az angol Tyndall már 1870-ben megfigyelt Egy kísérlet közben ugyan­is meglepődve vette észre, hogy az ívben, hajló vízsu­gár vezeti a fényt. Talán „elfelejtette” a fény az egyenesvonalú haladás tör­vényét? Nem, erről szó sincsen. A magyarázatot a klasszikus optika adja: sű­rűbb és a ritkább közeg határfelületén a fénysugár megtörik, ha pedig 42 fok­nál nagyobb beesési szög­gel érkezik a sűrűbb kö­zegből a határrétegre, tel­jes visszaverődést, idegen szóval totális reflexiót szenved. A totális reflexió jólis­mert jelenség. Éppúgy meg­figyelhető a délibáb kelet­kezésében, mint a világító színes szökőbutakban. Rég­óta felvetődött már a gon­dolat, hogy ezen az elven vékony üvegszálakban kel­lene vezetni a fényt. Ami­kor azután sikerűit a 15— 30 mikron átmérőjű hajlé­kony üvegszálak gyártás- technológiáját kidolgozni, a száloptika megkezdhette diadalmas pályafutását. Az üvegszálak hajlékony kötege úgy továbbítja a fényt, ahogyan a fémhuzal vezeti az áramot. E tulaj­donságuk a tudomány és \technika sok területén hasz­nosítható. Ugyancsak sok felhasználási lehetőséget rejt magában az a képes­ségük is. hogy „hideg fényt” szállítanak a meg­világított pontba, mert az üvég rossz hővezető. A száloptikák megjelenésének idején mindez még csak A száloptikában például a Crofon fényvezetőképesJ sége, mint az üvegszálaké. A Crofon minden egyes elemi fényvezető szálát vé­kony polietilénköpenybe burkolták, amelynek kisebb a törésmutatója, mint a fényt vezető szálnak, így az nem szökhet ki börtönéből,, hanem sorozatos visszave­rődéssel jut el a szál egyik végéből a másikig: 10 cm-es szakaszon kb. 160-szor tö­rik meg a fény útja. A Ez a világító fénykábel azt jelzi, hogy a műanyagok is megkezdték előretörésüket a száloptikában és egyre több helyről szorítják ki az üvegszálakat. már megdőlt az üveg „köpenyes” elemi szálakat egyeduralma, mert nemrég azután 16, 32, 48 vagy 64-es színre lépett egy új vetély- csoportban préselik egy-egy társ, a Crofon. Az ameri­kai Du Pont cég hosszas kísérletezés után dobta piacra ezt a műanyag-fény­kábelt, amely a műszaki adatok szerint mindenben kötegbe, s így kapják Crofon-fénykábelit. Minden jel arra vall, hogy a száloptika néhány év múlva a mérnökök szá­mára ugyanolyan megszo* versenyképes az üvegszál- kott lesz, mint a csavarok, kötegekkel. Egy 50 cm hosz- szú üvegszálköteg a fény 55 százalékát engedi át, a Crofon-kábelen viszont a fény 75 százaléka halad át, s'még másfél méteres hosz- szon is 10 százalékkal jobb a rugók vagy a csapágyak. Lassan a hétköznapi élet­ben is természetesnek vesz-- szűk majd, hogy a fény nem a levegőn át, hanem egy hajlékony kábelen ér­kezik. Gondolja, hogy hasznát ve­szi itt a karabélynak? Ljubimov elmosolyodott: — Miért ne... Még hasz­nát vehetem. — Talán látott valamit? — Pétya egyszeriben fel­élénkült. — Ma a homok­zátonyon ismeretlen friss nyomokat láttam, öt ujj, kerek talp. Medvétől szár­mazhat? — Medvenyomokat én is láttam. De még mást is. Ha Borisz nem 'adott volna már nevet a folyónknak, most más nevet adnék ne­ki. Farkas folyó. Ma egy­szerre két pár farkast lát­tam. Mostanában , inkább párosával járnak, télire pe­dig falkákba verődnek. Szó­val így vagyunk ... — Vigyázni kell a lova­inkra ... — A lovak miatt ne fáj­jon a fejünk, ilyenkor a farkasok nem bántják őket. No meg az őrzésük is meg­bízható „kezekben” van: Büszke nem hagyja bánta­ni lovait. De nekünk azért hasznos lesz golyóra töltve hordani a puskát A völgyre leszállt az éj­szaka. Elcsendesültek a tűz körül ülők. A fáradt­ság elvégezte a magáét. A kutatók lefeküdtek és ha­marosan elnyomta őket az álom. A tűz gyenge láng­gal pislákolt, köröskörül nyugalom honolt, és a ho­mály áttetsző volt, mint a fehér éjszakák Északon, amikor az alkonyt rögtön felváltja a hajnalhasadás. Már pitymaüani kezdett, amikor a mén riadtan fel­nyerített. Az egész ménes egy szempillantás alatt vé­gignyargalt a réten, és a tűznél csomóba verődve megállt. A lovak a sátor előtt tolongtak, fel-felhor- kantak és egész testük re­megett. Káva és Tuj felug­rott helyéről, szőrét fenye­getően felborzolta és vil­logó szemekkel a közeli bo­zótosra vetette magát. De tovább nem merészkedtek: úgy látszik, a vad megha­ladta erejüket. Az embe­rek szinte ezzel egyidőben ébredtek fel és felkapták fegyverüket. Ág reccsent a partmenti bokrokban. Súlyos test lép­hetett rá. Hat fegyvercső emelkedett fel. Üjfent meg­roppant egy gally, most már egészen közel. A ku­tyák morogva hátráltak. Az idegenvezető éles tekintete két fekete árnyékot vett észre a bozótosban. Oda­súgta a többieknek: —- Nézzék ... Ott a bo­korban. Célozzák meg .. Tűz!.... Egyezerre dördültek el a fegyverek. Káva és Tuj le­győzve félelmét, a bokrok­ba ugrott. A vad felbődült, aztán heves csetepaté hal­latszott, végül Tuj győze­lemittas vonítása hangzott fel. j Egy hatalmas barnamed­ve vívta haláltusáját. Tuj a torkába csimpaszkodott. Az okos kutyára nem le­hetett ráismerni. A vér lát­tán fellángoltak vad ösz­tönei. Tépte áldozatát és veszettül szűkölt. Alig tud­ták onnan elzavarni és le­csillapítani. Amikor meg­világították az összetiport bokrokat, az erdőbe vezető véres nyomokat fedeztek fel: a másik medve, ame­lyet bizonyára szintén meg­sebesítettek a golyók, bele­vetette magát a sűrűbe. Ljubimov megtiltotta; hogy éjszaka üldözzék a sebesült állatot, meg hát erre nem is volt szükség. A nyugalom helyreállt, a bűnösök meglakoltak, hús­készletünk meg hosszú idő­re elegendő lesz. A medve legalább három mázsát nyomott. A zsákmányt ki­vonszolták a tisztásra.' öreg anyaállat volt. Barna bundáját elfeküdte és cso­mókban lógott le róla. Majdnem hüvelyknyi hosz- szú, hatalmas karmait és fogait megsárgította az idő. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents