Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

1968. szeptember 18. szerda 6. oldal Uj tantárgy — a honvédelmi ismeretek Az iskolák é együttműködése Az MSZMP Politikai Bizottsága és a kormány hatá­rozata értelmében az idei tanévben megkezdik az is­kolákban a honvédelmi ismeretek oktatását. Az okta­tás célja a tanulóifjúság helytállásra, áldozatkészség­re nevelése, felkészítésük a haza iránti kötelesség tel­jesítésére. Az idei tanév kísérleti jellegű. Nemcsak az oktatás­ban kell tapasztalatokat szerezni, a végleges tanterv kialakítása érdekében, hanem azoknak az új kapcso­latoknak a kiépítésében is, amelyek az oktatás elen­gedhetetlen feltételei. A KISZ-en kívül itt elsősorban a Magyar Honvédelmi Szövetségre gondolunk, amely a legtöbb segítséget nyújthatja az iskoláknak, hiszen rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel és a honvédelmi propagandában, a fiataloknak a katonai szolgálatra való felkészítésében kétévtizedes tapasz­talatai vannak. Az új tantárgy beveze­tésének előkészületeiről be­szélgettünk Balabán Sándor alezredessel, az MHSZ me­gyei titkárával. — Szövetségünk megyei vezetősége — mondotta — a nyáron az MHSZ-titkárok számára megtartott érte­kezleteken és módszertani felkészítésen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek a Politikai Bizott­ság és a kormány határoza­ta értelmében, ettől a tan­évtől a klubokra és a helyi szervezetekre hárulnak. El kell itt mondanám, hogy szövetségünk tagjai egyér­telműen helyeselték a hatá­rozatokat és nagy felelős­séggel, a legapróbb részle­tekig felkészültek a mun­kára. Mi tudjuk mennyire időszerű ez a határozat. Az öntudatos fiatalok eddig is kötelsségüknek érezték, hogy részt vegyenek a szö­vetség munkájában. De nem juthattunk el minden­kihez. Pedig bizonyos, hogy a honvédelmi nevelés ki- terjesztésére szükség van. Az értekezletek, után megindult a kapcsolatok ki­építése az együttműködő szervekkel: a KISZ-szel, az Űttörőszövetséggel és az MTS-sel. Közös intézkedési tervet dolgozott ki az MHSZ az oktatás előkészítésére a megyei tanács művelődési osztályával. Mit tartalmaz ez az A száraz, kényszerű előadá­sokkal nem érnénk el célun. kát: ahelyett, hogy beláttat- nánk a fiatalokkal a hon­védelemre való felkészülés szükségességét, elvennénk a kedvüket a tanulástól és a szövetség klubjában való munkától. — A honvédelmi Is­meretek című tantárgy ugyanis önmagában kevés ahhoz, hogy megfelelő elő­készítést adjon a katonai szolgálatra. Az általános iskolákban például mind­össze 6 óra keretében fog­lalkoznak vele, s ezenkívül két honvédelmi napot tar­tanak a tavasszal. Azonfe­lül most csupán az általá­nos iskola hetedik és a kö­zépiskola első osztályába vezetik be. Mi azon igyek­szünk, hogy megteremtsük a lehetőségeket, a pedagó­gusokkal egyetértésben, a szélesebb körű foglalkozta­tásra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a nevelők ne csak a honvédelmi órákon beszéljenek az MHSZ klub­jaiban folyó munkáról. Is­merjék meg a fiatalok ér­deklődését és segítsenek nekik abban, hogy részt ve­hessenek a rádiózásban, modellezésben, légpuskalö­vészetben. Számítunk a mű­velődési osztályok és a ta­nácsok segítségére is, hi­szen egyrészt erkölcsileg támogathatják a fiatalok előképzését, másrészt na­gyon sok múlik rajtuk az anyagi feltételek megterem­tésében. Ez az utóbbi igen fontos feladat lesz a követ­kező két-három évben, mert az eddigiekhez képest most egyszerre erősen meg­növekszik a honvédelmi előképzésben részt vevő fia­talok száma. Az MHSZ megyei titkára végül néhány jó példát em­lített annak bizonyságául, hogy milyen sok múlik a feladat megértésén és az egyéni kezdeményezésen. A Kecskeméti Óvónőképzőben a végzős hallgatók a má­sodik félévet gyakorlati munkán töltik. Ezért önte­vékenyen már az első fél­évben megtartják az előírt foglalkozásokat. Az új ipa- ritanuló-intézetben is már októberben megkezdik az oktatást A tantervben elő­írt anyagnál bővebb körben foglalkoznak a honvéde­lemmel és megismertetik a tanulókat olyan sportokkal, mint a lövészet, a járőrver­seny stb. Azt akarják te­hát elérni, ami ennek n tantárgynak a lényege: a fiatalok szívesen, élmény- szerűen ismerkedjenek meg a honvédelem alapfogal­maival (egyebekben ezért nem is osztályozzák ezt a tantárgyat), s úgy fogják fel a foglalkozásokat, mint a szabad idő hasznos, érde­kes kitöltését. M. L. Feltárták a aquincumi iparnegyedet Eredményes volt a nemzetközi táborozás Aquincum, az egykori Alsó-Paimónia fővárosa még mindig sok titkot rej­teget. Vallatása lassan már több minit egy évszázada folyik. Egyre több kincsét tárja szemünk elé. Nevét szerte a világon ismerik, pedig a IV. században két évszázad szarmata, majd hun támadásai következté­ben elnéptelenedett, gyako­ri tűzvész pusztította, házai beomlottak, közművei tönk­rementek. Megmunkált kö­veit széthurcolták, a nevét szinte teljesen elfelejtették. Földtakaró alá került. A XVIII. század máso­dik félében ásták ki a nagy katonai fürdő maradvá­nyait, a Flórián téren. De az igazi módszeres feltárás csak a későbbi években kezdődött — és kisebb-na- gyobb megszakításokkal napjainkban is tart. Az amfiteátrum mögötti faházakfoan már harmadik éve a nemzet­közi nyári tábor műkö­dik. Lakód újabb és újabb fel­tárásokat végeznek. A Bu­dapesti Történeti Múzeum és az Interstudex szervezé­sében működő nemzetközi régésztábor az idén is si­kerrel zárult. A jugoszláv, bolgár, lengyel és magyar harmadik-negyedik éves építészhallgatók már har­madik éve „vallatják” az aquincumi polgárvárossal Családi ágy szemben a HÉV jobb olda­lán levő területet, a polgár­város nyugati részét. A fel­tárási munkát a M űszaki Egyetem Építészet-történe­ti Tanszék docense, dr. Hajnóczi Gyula és dr. Ist- vánffy Gyula, valamint a Budapesti Történeti Mú­zeum munkatársa, dr. Pó- czy Klára vezette. Az idén újabb nagy épü­letkomplexumokat sike­rült feltárniuk. A leletek azt bizomyftják, — a polgárváros ipame- gyedére bukkantak. Renge­teg malomkő került elő, szegkovácsműhelyre valló maradványokat találtak: fémolvadékot, öntőkanala­kat. Gazdagon, festmények­kel díszített épületet is fe­deztek fel, hajtűk, csattok sokasága bizonyítja — csontmegmunkáló műhely­ben jár a kutató. Széles^ rendezett utcák szelték át ezt a negyedet is, persze nem hiányoznak a lakóházak, sőt szentély­re, oltárkőre is bukkantak. Ez utóbbin kivehető egy szó: Victor. Az már puszta véletlen, hogy egy jugo­szláv Viktor nevű tábor­lakó talált rá erre a kőre. Falfestmények töredékei is előkerültek, mintájuk egy­szerű, geometrikus. Edénymaradványok — házi kerámia, fazék, táltö­redékek, domborműves és dísztelen cserepek, üveg­edény-maradványok utal- aak a kerámia- és üveg­ipari műhelyek létezésére. Egy egész fazekas kemen- oerendszer is előkerült, amely szintén edénytöredé­keket, gyantagyöngyöt, bronzérmet rejtett. Ugyan­akkor importüveg-csere- pekre is ráakadtak. Az egykori Aquincum-nak. élénk kereskedelmi, gaz­dasági kapcsolata volt nyugattal, kelettel egy­aránt. Fontos vízdútja, a Duna. összekötötte Galliával, ahol már fejlettebb kézműipar virágzott. Az edénytöredé­kekből megállapítható, hogy nem egy mester, ha­nem edénykereskedő rak­tárából kerültek elő. Így jutottak el Aquincumba az iparosok árui. Nemcsak a Duna, de a híres, ősrégi Borostyán út bécsi ágán is eljutottak Aquincumba Észak-Itália termékei. Ezeket később ki­szorították a délnyugati üvegedények és a bronzmű- vesék gyártmányai. A Duna legyőzte az or­szágutat — olcsó közle­kedési út volt, különösen a törékeny üveg­árunak kedvezett. Rajta nemcsak lefelé, de kelet felől is érkeztek Aquin­cumba különböző termé­kek, élefántcsont-faragvá- nyok, ezüstlemezek. A jelenlegi feltárások másik nagy feladata a to­vábbi falkutatás volt. A pol­gárvárosi amfiteátrum kör­nyékén már voltak ilyen feltárások. A mostani ása­tás nagy eredménye, hogy megtalálták a város dél­nyugati határát. Nemcsak falmaradványokat, hanem több bástyát, egy kerék sa­rokbástyát is sikerült fel­tárniuk az ásatás résztve­vőinek. Már megállapítha­tó, hogy a város északi— déli határa az esztergomi vasúttól a Zámolyi utcáig a kelet—nyugati pedig a Dunától a nyugati falig terjedt. Jelenleg a magyar épí­tészhallgatók a feltárt fa­lak térképezését végzik, a régészek pedig a leletek tisztításával, osztályozásá­val foglalkoznak. A nemzetközi tábor la­kói már hazautaztak, jövőre azonban újra be­népesül a tábor, sok nyelvű lakói folytat­ják a poraiból feltámasz­tott város „vallatását”. Még sok-sok évre lesz itt munkájuk. Kezük nyomán lassan feltárul az egész zárt római kori település, az utókor képet kaphat majd egy élénk kereskedő-, ipa­rosváros életéről, építésze­ti történetéről, kincseiről. vissza kell érnünk ide és intézkedési terv? — Röviden: részletesen meghatározza mindazokat a feladatokat, amelyek szük­ségesek a nagy tömegeket átfogó politikai munkákhoz. Az egyik legfontosabb pont a tantestületek vezetőinek felelősségéről szól. Ök, akik első számú felelősei az is­kolai munkának, legyenek tisztában a feladat hordere- jével. A legrátermettebb nevelőket válasszák ki a tantestületből a tantárgy oktatására. Az oktatás most első ízben nem a tanév ele­jén indul, hanem január­ban. A hátralevő három hó­nap alatt tehát van idő ar­ra, hogy minden feltételről megfelelően gondoskodja­nak az iskolák. Mik ezek a feltételek? — Az imént említettem a pedagógusok kiválasztását. Számukra decemberben tar­tunk módszertani felkészí­tést. Ezt az Idszakot azon­ban fel kell használni arra is, hogy helyi erőforrások­ból gondoskodjanak az ok­tatás anyagi feltételeiről. Szerezzék be és készítsék el a megfelelő szemléltető eszközöket, szakköri anya­gokat, filmeket. A honvédelmi Ismeretek című tantárgy oktatásánál ugyanis különösen ügyelni kell arra, hogy a foglalko­zások érdekesek legyenek. 9. — Egyszóval — mondta* — pitymallatkor indulunk. Az út többnapos és nehéz: oda-vissza hétszáz kilomé­ter van előttünk. Északke­letnek megyünk, átvágjuk a Főhegygerinc három ol- dalnyulványát és kiérünk egy magaslatra, a Szala- han-Csdntaj fennsíkra ... Nevezetes fennsík! Meg­vizsgáljuk a hegyi kőzete­ket a folyók felső folyásá­nál és megnézzük, mi te­rem és teremhet > a völ­gyekben. Felhívom a fi­gyelmeteket, hogy ez a hely egyike a Föld utolsó „fe­hér foltjainak”. Remélem, ritka fémekre is bukka­nunk, meg legelőkre, s ta­lálunk olyan helyet, ahol a káposzta megterem, eset­leg a krumpli meg még egyéb is. Most pedig még annyit, hogy időnk kevés van, október közepére remélem, Szemjomics... • A sofőr bólintott: — Feltétlenül várni fo­gok. Legyen nyugodt... Csak egy rádi grammot ké­rek, nyomban eléjük me­gyek. — Nagyszerű! Még egy pár szót: a lovak gondozá­sa, az ellátás, a gazdálko­dás Luka Lukicsra hárul. De nekünk is a segítségére kell lennünk. Van fegyve­rünk, tehát vaddal kell táplálkozunk. A konzerve- ket a végső esetre tartalé­koljuk! „Lám, ez helyes — gon­dolta Pétya, kezében szo­rongatva flintáját. — Még hogy konzervek! Medve­hús, vadliba — ez a taj- gaiak tápláléka!...” — Most tehát — folytat­ta a geológus, — pihenje­tek le, barátaim, holnap pedig pirkadatkor talpra. A nap vége felé járt. Észrevétlenül bealkonyo­dott. A völgy fölött sűrű­södtek az árnyékok, halla­ni lehetett a víz csobogá­sát. Ködbe veszett az erdő és beköszöntött a rövid északi éjszaka, amely né­ma és furcsán áttetsző. Az ember azt hiszi, hogy csak az imént aludt el, s máris fel kell kelni... Borisz megbökte Pétyát, kinyújtózott, aztán nyom­ban elindult a kialvatlan ember elgyengült járásával a folyóhoz. Bágyadtan le­térdelt, s a két tenyerével kimert hideg vízzel meg­mosta arcát és mellét. Ki­pirosodva, frissen tért visz- sza, és mohón nekifogott a munkának. A hajnali ködben némán nyergelték fel a lovakat. Az állatok nagyokat fújtak, ki-kirúgtak és farkukkal csapkodtak, amikor Luka Lukics és Ljubimov túlsá­gosan feszesen húzták meg rajtuk a málhaszíjakat. Végre elkészültek. A málháslovakat hosszú kö­tőfékre kötették, a hátas­lovakat pedig a már ko­rábban megállapított rend­be állították. Elöl: Ljubi­mov és Uszkov. Mögöttük bizonyos távolságra — Borisz. Luka Lukics a ka­raván közepe táján. A vé­gén: Pétya és a sort záró Orocsko. Így rendelkezett Ljubimov. — No, szorongatta Usz­kov Szemjonics kezét. — Mi akkor indulunk. Vi­szontlátásra, pajtás... Megölelték egymást. A geológust követték a többi­ek. Szemjonics sűrűn pislo­gott a meghatódottságtól. Pétya utolsónak búcsúzott el a sofőrtől, méghozzá elég bátortalanul. Szemjonics erősen magához szorította és a fülébe súgta: — Vigyázz magadra, fiú! Elvégre nem tréfadolog ez... S elfordult. A lovak hosszú libasor­ban elindultak felfelé a folyó mentén. Már éppen beértek a tajgába, amikor, Pétya mégegyszer megfor---' dúlt és a szíve hirtelen el­szorult. Csak a sofőr állt az elnéptelenedett parton. — Ég magával, Szemjo­nics! — kiáltott feléje a fiú, s hangja elcsuklott. A sofőr összezárta két te­nyerét és a feje fölött üd­vözlésképpen meglengette. Egy kanyar, majd egy másik és előbbi tanyájuk eltűnt a szemük elől. A karaván belevette magát a tajgába. III. FEJEZET Az expediócíó első ka­landjai. — Furcsa tavak. — A hiúz ugráshoz készü­lődik. Még elképzelni is nehéz, milyen óriási, milyen vég­telen a mi hazánk! Harmadik napja megy már a geológiai osztag. Fel­érnek egy magaslatra és körülnéznek: amerre a szem ellát, alacsony kerek vulkánkúpok húzódnak, mint holt tenger, dermedt hullámai. Hol szürke kő­görgeteg veszi körül őket, hol ritkás sötétszürke tör­peerdő pikkelyezi, hol meg élénkzöld cédrusfolyondá­rok borítják sűrűn. A ter­mészet nem szereti az egy­hangúságot. Itt-ott hegyge- "rincek törnek a magasba. Fekete sziklatömegként választják ketté a felföldet, büszkén tűnnek el a látó­határ mögött, s alpesi csú­csaikat a fehér felhőkbe fúrják. Az emberek leereszked­nek a hegyekből, aztán is­mét lépésben haladnak a vulkánkúpok omlásain és lejtőm, mennek egy, két, három nap. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents