Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

1968. szeptember 17, kedd 8. oldal Képes album a 600 éves Kecskemétről Hogy több legyen az olvasó Könyvterjesztők versenye Kecskemét város 600 éves jubileumára díszes kiállítá­sú albumot jelentetett meg a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Válla­lat. A 600 éves Kecskemét címmel. Reile Géza, a vá­rosi tanács vb-elnöke írt az albumhoz előszót. Peschka Alfréd építészmérnök, aki­nek kezenyomát és szelle­mének teremtő fantáziáját a megyeszékhelyen számos új épület dicséri, magvas tanulmányt írt a fejlődő város múltjáról, jelenéről és egy kicsit a jövőjéről is. A kiadvány ezután rep­rezentatív fotókban bemu­tatja Kecskemét új város­részeit, új épületeit és — makettben — a jövőt is. Természetesen egy ekkora terjedelmű kiadványban nem lehet a teljességre tö­rekedni, mégis — a kiad­vány címével összehangol­va — nem lett volna ha­szontalan, ha a fotók kö­zött olyat is találunk, amely a múltat is bemu­tatja akár műemléki épület formájában, akár mint a szanálásra ítélt, korunk igényeinek ma már egyál­talán nem megfelelő város­részt. Ám így is, ebben a for­mában, méltó reprezentán­sa ez az album a jubiláló és a jövő felé tekintő vá­rosnak. B. J. Országos mozgalmat in­dított el a kiskunfélegy­házi szövetkezeti könyves­bolt: a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja meg­alakulása 50. évfordulójá­nak tiszteletére kibontako­zó jubileumi munkaver­seny keretében szocialista munkaversenyre hívták ki a könyvesboltot üzemelte­tő fogyasztási szövetkeze­tek vezetőit és dolgozóit. A verseny célja: a Ma­gyar Írók Szövetsége által kezdeményezett „Olvasó Népért” mozgalom kibonta­kozásának elősegítése, a könyvterjesztés területén még meglevő fehér foltok felszámolása. A versenykihívást alá­Ettől is függ a jövő Ballászag község helyzetében furcsa, átme­neti viszonyok kereszteződ­nek. Minthogy tokáig Kecs­keméthez tartozott. Erősen alárendelt állapotot töltött be, mint a város nagy ki­terjedésű tanyái általában. Pe önálló községgé válása sem hozta meg a kívánt fejlődést, továbbra is erő­sen érvényesült a közeli város vonzereje, sőt a ha­talmas állami gazdaság lendítő ereje következté­ben sokkal erőteljesebben gyarapodó szomszéd közsé­gé, Helvéciáé is. Ballószög mintegy 2400 lakosából 2000 ma is a ta­nyákon él, a belterület épü­leteinek száma nem éri el a százat. A változás nyil­ván nem egyik évről a má­sikra fog bekövetkezni, ezért célszerűnek látszik, ha a most még gyermek­korban levő nemzedék helyzete alapján próbálunk képet alkotni a jövőről. — Ha a számszerű ada­tokat nézzük, nem valami biztató képet kapunk — lapozgatja kimutatásait Terbe Imre, az általános is­kola igazgatója. — Az 1966—67-es tanévben 251 tanuló járt iskolánkba, az Idén hússzal kevesebb a létszám. Ebből is az tűnik ki, hogy elsősorban a fia­tal házasok keresik bol­dogulásukat a községen kí­vül. Még kedvezőtlenebb az alsó és a felső tagozat összehasonlítása. A 130 felsőtagozatossal szemben az alsósok száma alig ha­ladja meg a százat. — A tanulmányi ered­mények legalább „el­lensúlyozzák” a lét­szám csökkenését? — Általános tanulmányi eredményünk tulajdon­képpen nem lenne ala­csony, de a bukottak vi­szonylag magas aránya ked­vezőtlenül befolyásolja az átlagot. Tizennégy tanuló kapott a múlt év végén három vagy több tárgyból elégtelen osztályzatot, de rajtuk kívül még tíznek kell osztályt ismételni, mert a javítóvizsgájuk nem sike­rült. — Ml az ólra a gyenge tanulmányi eredmé­nyeknek? — Nevelői létszámunk teljes, csak két tárgyból hiányzik a szakos pedagó­gus, ami ahhoz képest, hogy tanyás község iskolá­ja vagyunk, nem mondha­tó a legrosszabbnak. In­kább a családból hozott szemlélet rovására írnám a gyengeségeket. Az itt élő emberek nagy részébe nemzedékek hosszú során át beivódott, hogy a föld és két kezük 'munkája kü­lönösebb szellemi erőfe­szítés nélkül is eltartja őket úgy ahogy. Kevés pél­dát láthattak környezetük­ben a felemelkedésre, ez legtöbbjükből kiölte az ambíciót, vagy az anyagi javak megszerzésére szű­kítette le. Sok türelmét, meggyőző szót kell még fordítanunk a szülők látó­körének szélesítésére, és egészen az alapoknál kell kezdenünk. >— A végzett nyolcadi­kosok pályaválasztása is ezt a közönyt tükrö­zi? — Nem, az idén először a szülői munkaközösség néhány aktív tagjának és a pedagógusok együttműkö­désének megvolt az ered­ménye. Csak néhány egé­szen gyönge tanuló nem tanult tovább. Hárman közgazdasági technikumba, illetve szakközépiskolába jelentkeztek, tizenketten ipari és kereskedelmi ta­nulónak, a legtöbben az építőiparba és a Kecske­méti Fémmunkás Vállalat­hoz. Amennyire örülök egyéni sorsuk alakulásá­8. Csak eztán vágta ki az egész fát, majd hasá­bokra darabolta és felnya- lábolta az egészet. Pétya meg elkapta a lombját. Az elfeketedett „máglyánál” az idegenvezető még hosz- szúkás hasábokat vágott, sátorként betakarta velük a forgácsot, a sátrat kö­rülrakta tuskókkial, úgy, hogy a fák a máglya kö­zepe felé dőltek, aztán a kis sátor alatt meggyúj­totta a forgácsot és fakér­get. A láng végigfutott a forgácson, a magasba szök­kent, mint a kéményben, belekapott a hasábokba és vidáman duruzsolni kezdett a tüskök között, mint egy valódi kemencében! És mindez szó nélkül, minden magyarázat nélkül. Pétya kerekre tágult szemmel bámulta. — Világos? nak, annyira bánt, hogy nagyobb részüket bizonyá­ra elveszíti a község. Biz­tató viszont, hogy a koráb­bi évek teljes érdektelen­ségével szemben, most ha­tan mint mezőgazdasági szakmunkástanulók tanul­nak tovább. Ha sikerülne húsz jelentkezőt összegyűj­tenünk, a községben is in­dulhatna kihelyezett osz­tály, a tszcs vezetősége is támogatná. Új tanév, új gondok. Bizony, nem könnyű a ballószögi pedagógusoknak. Négy iskolaépülete van a községnek, nagy távolságra egymástól, közülük három­ban csak alsótagozatos ok­tatás folyik, a Korhánközi úti iskolában csak egy, a másik kettőben két-két pe­dagógussal. Jelentős anyagi áldozatokat kell még hozni a község tanácsának és szövetkezetének is, a taná­rokra, tanítókra és a párt aktivistáira pedig nagy lel­kesedést kívánó agitáciös munka vár, amíg a balló­szögi iskolások is elérhetik a korszerű iskolapolitika ál­tal diktált feltételeket Ügy hisszük, nem kis részben a község jövője is függ et­től. Sz. J. — Világos !.. Köszönöm szépen. — Körül kell nézni. Má­jus van, habár a fa gyan­tás, de még nyirkos, nem akar égni. Lám, a bog­rácstartód sem alkalmas. Nyirkos fa. Mindjárt át­melegszik, meggörbül és a bogrács belezuhan a tűz­be... Hozzál száraz ága­kat ... Kis idő múlva a tűz fölött duruzsolni kezdett a teafőzőben a víz, az izzó parázson állt a bogrács, amelyben ínycsiklandozó konzervhús sercegett. Ká­va és új pajtása, Tuj a tűz mellett hevertek és jó­kedvükben nagyokat pis­logtak. A tűz mellett, a ládá­kon ülve iszogatták a teát. Körös-körül, amerre a szem ellátott, a május vé­gi napfényben fürdött a sötétzöld tajga. A közel­ben halkan csobogott a író könyvesbolt dolgozói a félegyházi járásban az egy lakosra jutó 29,90 forintos könyvvásárlási összeget 34,50 forintra kívánják emelni a verseny idősza­ka alatt. Görög Lajos, a félegyhá­zi könyvesbolt vezetője mondja el terveikről: Tovább erősítjük kapcso­latainkat az új olvasó- mozgalom két fontos bá­zisával, a pedagógusokkal és a könyvtárosokkal. Minden iskolában, könyv­tárban és klubban bizto­sítjuk a könyvterjesztés feltételeit. Széles körben rendezünk író-olvasó talál­kozókat, irodalmi ünnep­ségeket, könybarát vasár­napokat, házról házra áru­sítást. A falu további kul­turális felemelkedése ér­dekében a közművelődési könyvtárakkal való együtt­működésünk egyik legfon­tosabb feladata: könyvet minden falusi házba, könyvtári olvasót minden falusi házból. A félegyházi szövetke­zeti könyvesbolt verseny- felhívása országszerte nagy érdeklődést keltett. Darhan A szocialista internacionalizmus szimbóluma A mongol távlati terv ér­telmében 1980-ig 25 ipar- vállalatnak kell üzembe lépnie Darhanban, a fiatal szocialista városiban. Az el­ső öt évben már tíznél több gyár és ipari létesítmény építését kezdték meg, ille­tőleg ebből néhányat mór be is fejeztek. A szovjet segítséggel épült hőerőmű és szénbánya nemcsak Dar­han, hanem egész Közép-és Észak-Möngólja iparának is biztos tüzelőanyag- ésener- giabézisa lett. A szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár magyar szakemberék, mun­kások segítségével épülő város a szocialista országok internacionalizmusának és testvéri barátságának szim­bóluma. folyó. Lassú, tompa csor- gását némán hallgatta az erdő, a vízhez hajtva bo­zontos füleit. A nap egy­re erősebben tűzött. Ilyen időben a vörösfenyő és a vadrozmaring rózsaszínű vi­rágai délfelé erős gyanta és terpentin szagot árasz­tanak. A folyó fölött köny- nyű szellő meszez, s elűzi a falánk szúnyogokat. , A hegyi patak vize tiszta és áttetsző, mint a kristály és hideg, mint a jég. Ezt a vizet szereti a pér, ez a játékos kedvű hal... Az ember, ha tekintetét a folyón túlra veti, szebb­nél szebb tájakat fedez fel. Amott sötétzöld erdő szálad fél a magas vul­kánra, aztán hirtelen vé- geszakad: szürke gránitszirt meredezik elő a hegyből és meztelen mellével elzár­ja a zöld invázió útját. A szakadékon túl pedig még egy sokkal meredekebb fal magasodik a hegy fölé, fura tömbök tarkítják. Ám az erdő oda is betör. Cso­dával határos módon át­lépte a szakadékot, egyre magasabbra kúszik a hegy­oldalon, szenved, satnyái a silány életlehetőségtől a kopár, kissé mohás köve­ken, de makacsul bele­csimpaszkodik a sovány földibe, gondosan beborít­Otthonos, baráti légkörben Négyezer gyermek kalauza Kórossy Artúrné tizenöt éve dolgozik a népművelés­ben, tizenegy éve a kecs­keméti gyermekkönyvtár vezetője. Kiváló munká­jáért az alkotmány ünne­pén megkapta a „Szocia­lista kultúráért” kitünte­tést. Nagyon nehéz az ő mun­kájáról írni. Nehéz —mert csak hosszan lehetne felso­rolni napi tennivalóit. Mind között a legszívesebben a gyerekekkel foglalkozik. Türelmes szeretettel csi­szolja a kis emberek értel­mét. Csiszolja, hiszen nem elégszik meg a könyv ne­velőerejével, érdeklődik a hatásáról, ellenőrzi az ol­vasás alaposságát, tanácso­kat ad. Így vall erről: — A gyermekek tudat-, ízlésformálása, a szép iránti érzékük kialakítása sokol­dalú feladat. A szülő, az iskola, a különféle társa­dalmi szervek legkörülte­kintőbb összefogása is ke­vés lenne ehhez. A rádió, televízió gyermekműsorszá­mai mellett még mindig a közvetlen irodalmi élmény­nek van számukra döntő jelentősége. Nem közömbös tehát, hogy milyen könyv kerül kezükbe. Minden gyermeket sze­mélyesen ismer. Különös gonddal ügyel arra, hogy mindenkinek érdeklődési köréhez illő, előző ismere­tére épülő olvasmányt ad­jon, de arra is, hogy más témájú műveket is meg­kedveltessen. — Szinte hozzájuk nőt­tem már, nagyon szeretem őket, mert őszinték, köz­vetlenek, sok kis problé­májukat elmondják, s na- gyon-nagyon hálásak tud­nak lenni. Igen, a gyermek közlé­keny, de csak ahhoz, akit a bizalmába fogad. Kóros- synéhoz nem hiába fordul­nak, pedig néha igazán gond a segítség. — Az a célom, hogy ott­honosan, baráti légkörben érezzék magukat. A gyerekek valóban ott­honosan mozognak a mo­dem, ízlésesen berendezett könyvtárban. Kórossyné kis közösséggé kovácsolta ösz- sze őket. — A havonkénti összejö­veteleken megismerik egy­mást, hozzánk is közelebb kerülnek és sok új ismere­tet is szereznek közben. Mesés, zenés fejtörőjáté­kokat szervez. Kecskemét és a Tanácsköztársaság tör­ténetéről kiállítást rendez a gyerekekkel, együtt ku­tatják az újságokat, válo­gatják a fényképeket. — Nagyon jól sikerült egy-egy ünnepi őrsi óra a könyvtárban. Ezzel sok gyereket megnyertünk, aki eddig nem volt látogatónk. Négyezer gyerek iratko­zik be évente. Mindegyik­kel felelősségteljesen, oda­adással foglalkozik. Minden szakmai rutinnál többet je­lent azonban, ahogyan ve­lük gondolkozik, velük érez, azt mondhatnánk, ve­lük él! Kovács Klára ja, mintha a pucér kövek látványa sértené az egész vidéket meghódító zöld is­tenség tekintetét. Távolabb a folyó cíkk- cakkban kanyarog a völgy­ben és állhatatlanságában pompás, utánozhatatlan szépségű szigeteket alkot. E szigetek partjain tömör sötétzöld falként állnak a hatalmas nyárfák, lejjebb pedig, közvetlenül a víz szélén málna- és vörös ri- bizkebokrok sötétlenek. A vörös berkenye súlyos ágai a víz fölött himbálóznak. Eltelik rövid három hónap és augusztusban ellepik őket a súlyos, élénkszínű bogyók. Akkor felhangzik a bozótokban a fajdkakas dürgése. A fájd ugyanis nagyon szereti ezt a kes- semyés ízű csemegét... De a fa most még csak virág­zik, tetszeleg fehér koszo­rús ruhájában. Ott pedig, kissé oldalt, régi torlasz képződött a folyón. Évszázados, hatal­mas nyárfák feküdtek ke­resztbe a vízen a folyó mindenféle hordalékot: gyökeret, tuskót, ágat hor­dott rájuk, mindezt ka­viccsal és homokkal össze- ragaszgatta s megakadt előtte. Most lassan örvény­lik a gát előtt, keresi a ki­járatot. Szélesen kiöntött, elárasztotta még a fehér­vörös színű füzeket is, el­érte már a táj gát s a par­toknál tükörsimán, elcsen­desült. A kék ég, a zöld fenyők és az északi orszá­gok lakója, az erdei deré- oe lila fürtjei nézegetik magukat a tő nyugodt tük­rében. Az ember nem tud betelni e táj rideg szépsé­gével, ha meg hall gat ázik, kétsége támad: élő-e mind­ez, amit lát? ... Kegyetle-' nül csendes és néma á tajga élete itt fenn a ma­gas északon. Se hang... Se nesz... Csak a folyó csobog halkan, csordogál a sima kavicsokon a víz, menekül az örök fagy bi­rodalmából valahová a messzi ismeretlenségbe. Az egész nap munkával telt el. Luka Luikics bete­relte a lovakat a tanyára. Tuj nagyon gyorsan össze­szedte a ménest. Megvizs­gálták a lovakat, rájuk próbálták a málhákat, az­tán ismét kicsapták őket legelni. Ebéd után Uszkov meg­kérte valamennyiöket, hogy üljenek le, aztán elővette a térképet. . (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents