Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
f 1. oldal 1968. augusztus 4. vásárnál» Készül a torontáli szőnyeg Rafiafonás, -szövés, leányka és bébi ruhák, horgolt pulóverek, divattáska, papucs, fém térválasztó, előszobafal, virág- állvány, gyümölcskosár: — ennyi termék is csak szerény ízelítő a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet gazdag kollekciójából. Néhány hete új », profillal” gyarapodtak. Fiatal, az általános iskolából kikerült tanulók munkába állításával a torontáli szőnyegszövésre tértek rá. A 16—17 ifjúmunkás augusztus 20-i határidővel félszáz négyzetméter szőnyeg elkészítését vállalta exportra, 23 ezer forint értékben. Az új munkakörben alig néhány nap alatt már 8 ezer forint értékű népművészeti szőnyeget készítettek. A keresett torontálit az ARTEX külkereskedelmi vállalat közvetíti az NSZK-ba. Képünkön: egy a fiatal munkaerők közül, Szabó Zsuzsa. Néhány napja állt munkába, de az ő ügyes, egyre szakavatottabb keze munkája is ott lesz a termékben, amely külföldön is öregbíti a magyar szövetkezeti ipar hírnevét. (Kovács János felvétenie.) Á művészeti együttesek patrónusai Beszélgetés Brachna Jánossal, a MÉSZÖV elnökével Megyénkben a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek elsősorban faluin. — a gazdasági feladatok ellátása mellett széles körű kulturális tevékenységet fejtenek ki. Erről beszélgetünk Brachna Jánossal, a MÉSZÖV elnökével, akiről tudjuk, hogy szívügye a kulturális tömegjmunka. — Hogyan foglalná ösz- sze a szövetkezetek kulturális tevékenységének jelentőségét? — Megyénk szövetkezetei —■ faluin és városban — összesen mintegy száznyolc, vanezer tagot számlálnak. Ügy gondoljuk, hogy ez a hatalmas gazdasá gi-társadalmi szervezet jól felhasználható az emberek neveMM lésére is. A kulturális munka viszont hatásos nevelési eszköznek bizonyult. — Mondana valamit arról, milyen ágazatai vannak a szövetkezeti kulturális munkának? — Vannak művészeti csoportjaink, együtteseink. A népi táncegyüttes, irodalmi színpad, ének- és zenekar egyaránt megtalálható a hálózatunkban. Van szimfonikus zenekarunk is és természetesen szólistáink. Rendszeresen részt veszünk szavalóversenyeken. országos fesztiválokon. Versenyzőink az elmúlt években sok kitűnő eredménnyel gazdagították a szövetkezeti mozgalom, s egyben megyénk jó hírét. Karcagon, Kőszegen, Budapesten és más helyeken szerepeltek csoportjaink és szólistáink. A közeljövőben egyik énekkarunk Veszprémibe megy egy nemzetközi találkozóira, s egyik tánccsoportunk Tatán országos fesztiválon vesz reszt. A falusi könyvbaráit-moe- galom fejlesztését is feladatunknak tekintjük. Évente tízmillió forint értékű könyvet adnak el megyénkben, könyvterjesztőink. Rendszeresen tartunk íróolvasó találkozókat, irodalmi ünnepségeket rendezünk. Segítjük a falusi könyvtárakat is. Az elmúlt években több százezer forintot adtunk könyvtárfejlesztésre. Brachna elvtáns azt is elmondja még, hogy a tagok szakmai és általános műveltségének fokozására rendszeresen tartanak előadásokat, szerveznek tanfolyamokat. Nagy gondot fordítanak a tömegszórakoztatások színvonalának, valamint a szórakozóhelyek esztétikai értékének emelésére, hiszen ez is hozzájárul az emberek ízlésének alakulásához. — Tudunk arról, hogy csoportjaik részére külföldi szereplésekre is lehetőséget teremtenek. Igen. Ügy gondoljuk, hogy ezzel is elősegítjük az együttesek további fejlődését. — Lehetne bővebben hallani erről? — Ügy érzem, hasznos kezdeményezés volt tőlünk, hogy három évvel ezelőtt felvettük a kapcsolatot a jugoszláviai Ady Endre Kultúregyesülebtel. Elsőnek a jánoshalmi népi együttes vett részt ottani szereplési körúton. Hatalmas sikerük volt! A Stara-M óra Vicái Népi Együttes viszonozta ezt a látogatást megyénkben. Jánoshalmán, Vaskú- ton és Hajóson szerepeltek. Ezt követően keceli és ti- szakécskei csoportok: utaztak a Vajdaságba, majd az ottaniak jöttek Kecelne, Tiszakécskére, Laki telekre és Dunapatajra. — E kölcsönös látogatások bizonyára a tapasztalatszerzést is hasznosan szolgálják... — Természetesen. Sokat tanulunk egymástól. Bár a legfontosabb mégis a közönség szórakoztatása és nevelése. Bajmokon például ezerkétszázan nézték meg műsorunkat. — Tovább folytatják ezeket a cserefellépéseket? •— Néhány nap múlva indul a drágszéli ötventagú táncegyüttes Moravicára, Topolyára és környékére. A drágszéliek alaposan felkészültek az útra és izgatottan várják az indulást. Ez az első alkalom, hogy én is elkísérem a szereplőket. — Mikor Indulnak? — Augusztus kilencedikén. autóbusszal. Bizonyára egyet lehet érteni azzal a felfogással, hogy ezek a látogatások, kölcsönös szereplések elősegítik a népek közötti barátságot, hogy hasznos dolog egymás kultúrájának, hagyományainak megismerése. Egy-egy ilyen külföldi Szereplés sok és alapos munkát igényel a felkészülésben. tehát a csoportok, együttesek és szólisták szakmai fejlődését is elősegíti. Jó dolog, hogy a szövetkezeti mozgalom vezetői megyénkben felismerték ezt. Varga Mihály A hatszögletű kocsma Több kecskeméti olvasónk kívánságának teszünk eleget, amikor a városban a Klapka utca és a Csongrádi út sarkán levő kis italbolt további sorsáról írunk néhány szót a megyei vendéglátó vállalat tájékoztatása alapján. A környéken lakók jól tudják és naponta többször is tapasztalhatják, hogy az említett italbolt nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek a kulturált szórakozást lennének hivatva szolgálni Amilyen a kocsma, olyan a törzsközönsége is. Több alkalommal dicstelen jelenetek játszódtak már le a kis üzlet előtt: verekedések, nagyhangú szidalmazások. Méltán aggódnak azok a szülők, akiknek a szemben levő óvodába jár kiskorú gyermekük. Miért nem zárják be a hatszögletű kocsmát, amelyet a tetején levő cirádás kis tornyocskáról neveztek el így a törzsvendégek? A vendéglátó vállalat — a tájékoztatás szerint —, legszívesebben ezt tenné, ha nem volnának gyakorlati tapasztalatai arra vonatkozóan, hogy ilyen esetben a hatszögletű törzsközönsége egy másik helyre pártolna át, s ott hamarosan hasonló körülményeket teremtene. Ezért a vendéglátó áthidaló megoldást választott. Néhány évvel ezelőtt hasonló okok miatt —, bezáratta a Kuruc,; téren levő, rosszhírű italboltot. Most az a szándéka a vállalatnak, hogy a régi kocsma helyén, kulturált körülményeket teremtve cukrászdát létesít. Ugyanakkor felújítják a hatszögletűt, kikerülnek például a hordók az üzletből, s így a vendégek nem kényszerűinek arra, hogy az utcán fogyasszák el az italt. A kulturáltabb környezetnek bizonyára meglesz a nevelő hatása is, különösen, ha a sokat emlegetett szabályt is betartják, miszerint ittas embert nem szolgálnak ki. Mikor nyílik meg az új cukrászda? Sajnos, erre vonatkozóan pontos határidőt nem tudott mondani a vendéglátó vállalat. A gondot az okozza, hogy jelenleg még nem találtak kivitelezőt, amely vállalná az átalakítási munkálatokat. Reméljük, ez is hamarosan megoldódik s nem sokára csak múlt időben beszélhetünk a hatszögletűről, mint a város egyik szégyenfoltjáról. G. S. Kecskeméti riport a Fáklya legújabb számában Ma jelent meg a Fáklya legújabb száma. A 32 oldalas népszerű folyóirat gazdag tartalmából csupán néhány érdekesebb cikket, riportot említünk meg. „A párt ereje lenini egységében van” címmel két és fél oldalon közli a lap a Pravda július 25-i cikkét, amely a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban többek között rámutat, hogy a kommunista párt, s vezető szerepe a szocialista társadalomban jelenleg fő célpontja azoknak a fokozódó támadásoknak, amelyeket az imperialista, kommunistaellenes propaganda folytat és annak a felforgató tevékenységnek, amely arra irányul, hogy viszályt keltsen a szocializmus Országai között. Az „Állami tekintélyű védjegy” című színes képriport bemutatja, a leningrádi nyomdagépgyár munkáját. Sávolt Béla „Imre Gábor Szimferopol díszpolgára” címmel megismerteti az olvasót Imre Gábor kecskeméti képzőművésszel, akit a krími Szimferopol város a szovjet—magyar barátság elmélyítése terén kifejtett tevékenységéért díszpolgárnak választott. Kétoldalas színes riportot olvashatunk a lapban a pecsorai faúsztatókról. Mihail Zsarov, a neves szovjet színművész beszámol a moszkvai színházak vidéki vendégjátékairól. „Eladom élő szívemet” címmel beszélgetést olvashatunk Kovanov professzorral, a híres szovjet sebésszel a szívátültetés problémáiról. Be-? számolót találunk a lapban arról, milyen munkákat végeztek a magyar vállalatok a moszkvai KGST-palota építke* zésén. „Igaz történetek a szovjet-magyar barátságról” cím-» mel közli a lap Moszkvai Rádió pályázatának első díjat nyert elbeszélést. Világhírű szovjet balettművészek nyilatkoznak a Moszkvai Nagy Szín-» hóz Spartacus c. előadásáról. Bemutatja még a lap Csingiz Ajtmatov világhírű Lenin-díjas írót, riportot közül egy rokkant tanárról, aki tolószékben ülve tartja az óráit. A háromoldalas sportrovatban olvashatunk Q. Szovjet vízilabdasport fejlődéséről, a szovjet sportolók eddigi olimpiai szereplésé-, ről. Keresztrejtvény, humor és elbeszélés, divat teszi színessé és olvasmányossá még a lapot. Miből ettem somlói galuskát? Szeged, alkonyat. A lábam alig bírom már. Ivari vásár, Móra Múzeum, szabadtéri színpad, belvárosi séta, tájmúzeum. tájnézés a Tisza-parton, üdülőhajó-szemle, illatfogyasztás a Birkacsárda kerti konyhája környékén (csak a környékén, hogy a csábításnak ellenálljak, mert „időre” kell odaérnem a Dóm térre, ahol), a zenélő óra produkcióját sem szabad elmulasztani ... Mindezt gyalog végigjárni — Schirillának is beletéve válna. A fáradtságtól fuldokolva támoly- gok a Virág cukrászda teraszához. Ó, én naiv falusi. Azt képzeltem, asztalt kapok ilyenkor a piros-kék gombák alatt. Majd elsírom magam, mikor végre sziszegést hallok. Szalmaszál a a vízbe merülőnek; arrafelé nézek, pedig hát ki az ördög sziszegne nekem Szegeden? De mégis tévedek? Rendkívül ismerős az a szalmavilágos hajú, kicsattanó piros arcú férfi. Ültében is óriás. Játékszernek hat előtte az asztalka. Boltozatos mellén feszül a begombolt zakó, melyre izmos nyakánál hófehér gallér hajlik ki. Megvan! Sz. I. barátom. Iskolatársam volt. Huszon- sok esztendeje nyűt- tük a karcagi gimnázium padjait. — Hát te? — „Hát te?” — faggatjuk egymást a harsány örvendezés után. Most már én is az üldögélők társadalmának tagjaként. Kiderül, hogy a Szeged vidéki olajfúrásoknál művezető. Aztán pillanatokon belül barátion szólít fel. — Az ám! Mit parancsolsz? Ne is gondolkozz, rendel], amit legjobban szeretsz. Ha Napóleon konyak, az se számít ... — Hát akkor legyen egy somlói galuska! — határozok hasonló gyorsan. Két perc, s hozza a csinos felszolgálólány a csokoládés, rumos csemegét. Rögvest lecsapnék rá a villával, de Imre visszafogja a kezem. Piros képe csupa huncut mosolygás. — Bármennyit is eszünk, iszunk most, kikötöm, hogy ezt én fizetem ki... Megdolgoztam a pénzért, ne félj. Furcsán hangsúlyozta — „megdolgoztam a pénzért” —, . s ugyanilyen különösen pillanthattam rá, mert nevetett egy göndört, aztán régi-régi csillogó jókedvével mesélte. — Hát idefigyelj. Ilyen pénzből még nem ettél somlói galuskát, mint amiből ezt fizetem ... Ma délelőtt történt. Munkahelyünk épp a főútvonal közelében van most. Gyűrtük az ipart, majd megbolondultunk a hőségben. Az úton autók, motorok jönnek-men- nek százával. Az ember szeme megszokta, oda se figyel. Éppen azért volt feltűnő egy hatalmas fekete CSAJKA, amely ott a közelünkben állt meg. Mi az, csak nem nagy górék jönnek hozzánk? — pislogunk egymásra. De látjuk, a kocsival van baj. Fel- felzúg a motor, de nem mozdul a gyönyörű jószág. Kiszáll a gépkocsivezető. Felnyitja a motorházat, sü- rög-forog, szerszámot pakol ki, kö- nyékig motoz a motorban. Beszáll, indítana, nem megy... Jó negyedóráig ... Akkor szólhattak neki a bent ülők, mert kis tétozás után odakiabál nekünk. Nincs-e. aki ért közülünk autómotorhoz? A fiúk rögtön engem noszogattak: „Siessen csak, művezető elv. társ!” — Mert hogy teher-, személygépkocsira egyaránt van vezetői jogosítványom, meg motorom is. Odamegyek. —■ Se előre, se hátra! — int a fejével a sofőr a Csajkára. Csupa verejték, maszat szegény fiatalember. Megnézem a motort. Fél percig hozzá se nyúlok, csak megyek sorban a részein. Hopp, megvan! Itt lazult el ez az öklömnyi rész. Kalapácsot kérek. Pontosan hármat ütök oda finoman, s a szememmel mutatom: üljön be a gyerek, indítson. Semmi baj, a Csajka simán útra- kéL Húsz-harminc méter után azonban megáll. Kiszáll a hátsó ülésből egy roppant tekintélyes külsejű valaki. Leheteti miniszteri titkár is. Siet hozzám, látszik az arcán, nagy kő esett le a szívéről. — Mivel tartozunk, elvtárs? — kérdi messziről. Oldalt nézek, a fúrótoronyhoz. Hatan vagyunk a fiúkkal. Húsz forintból csak megnedvesítjük a torkunkat munka után a sörrel. Valami éktelen pofátlanság mondatta ki velem egyből: — Százhúsz forinttal, elvtdrs! Megtorpan, még 0 pirul el, zavartan mondja. — Szászhúsz forint? ... Gondoltam, húsz forintnál ... Most már nincs visszaút. Mire kigondoltam, már közbe is vágtam. Mert hozzátette — „Hiszen hármat ütött a kalapács^ csal.. — Igen elvtárs, hármat ütöttem. Azért jár a húsz forint ... Száz meg azért, mert ..tudtam hogy hova kell ütni. Láttad volna. Nem szólt az az elvtárs egy szót se, csak nagyot nevetett, vette elő az erszényt, s fizette a százhúsz forintot. Utána hosszú ideig rázta két kézzel a kezem. — Igaza van. A tudást meg kell fizetni... .., Ilyen pénzből ettem somlói galuskát Szegeden, Tóth István