Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-30 / 203. szám
1968, augusztus 30, péntek 3. oldat Veszteséges gazdálkodás miatt megszüntetik a Pécsi Ruhaipari Vállalat önállóságát Pécs város tanácsának végrehajtó bizottsága — az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségeivel élve —, határozatot hozott a 400 dolgozót foglalkoztató Ruhaipari Vállalatnak, mint önálló egységnek a megszüntetésére. A veszteséggel gazdálkodó üzemet október elsejétől összevonják a kitűnő eredményekkel dolgozó Pécsi Vegyesipari Vállalattal. Áz intézkedést egy évi várakozás, számtalan figyelmeztetés előzte meg. Mivel azonban termékeik minősége, gyártmányaik fejlesztése, a választék bővítése nem alkalmazkodott a megn öveke-, dett igényekhez, a helyzet az idén tovább romlott, s január óta körülbelül 400 ezer forintra emekedett a vállalat vesztesége. A triticale elismeréséről Beszélgetés Dr. Kiss Árpáddal A Mezőgazdasági Pajta- minősítő Tanács legutóbbi ülésén az 57-es és a 64-es jelzésű triticalét előzetes fajtaelismerésben. részesítette. Ismeretes, hogy évek óta tartó huzavonára tett pontot ez a döntés, hiszen az új növényt az idén már legalább nyolcezer holdról aratták a becslések szerint, és legalább 20 ezer holdon fogják az ősszel elvetni. Felkerestük dr. Kiss Árpádot, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettesét, akinek a nevéhez fűződik a búza-rozs keresztezéséből származó új növény nemesítése, — Természetesen örömmel fogadtam a Fajtaminősítő Tanács döntését. A jobb homokokon a triticale az idén is több termést l-adott, mint a hasonló körülmények között termesztett rozs. A lászlófalvi Üj Tavasz Termelőszövetkezetben például az 57-es fajta 16,7 mázsát, a 64-es 22,2 mázsát adott holdanként a kísérleti parcellákon. A hasonló körülmények között termesztett rozs 11,2 mázsát hozott Hozzáteszem, hogy a gyenge, rossz vízgazdálkodású homokokon nálunk is éppen úgy kevesebb terméssel szolgált az új növény, mint a termelőszövetkezetekben, illetve más nagyüzemekben végzett kísérletek alkalmával. Ezt azért hangsúlyozom, mert a homok új kenyérgabonája és takarmánynövénye nem olyan túlzottan igénytelen, mint sokan hiszik. A gondoskodást azonban jobban meghálálja a terméseredményekben, mint a rozs. Ezenkívül magasabb Ha nem is kényelmes, de praktikus... Á világon sofc konstruktőr foglalkozik két- éstöbb- éltű járművek tervezésével; ezek már eddig is többféle kombinációban láttak napvilágot A képen látható kétüléses járművet kanadai mérnökök tervezték, főként a halász-vadász sportot űző emberek számára. A csónalkautó karosszériája üvegszálbetétes műanyagból készült. 175 köbcentiméteres motorja vagy a hátsó kerekeket hajtja, vagy egy propellert forgat. Szárazföldön óránkénti 60 kilométeres, vízen pedig 10—15 kilométeres sebességgel haladhat a 175 kilogramm súlyú kétéltű jármű. Ám alig remélhető, hogy a nagyobb hullámveréseket is biztonsággal állná... (MTI — Külföldi Képszolgálat) a fehérjetartalma is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jószágok abraktakarmányként is szívesen fogyasztják. — Tudomásunkra jutott, hogy új fajta van ismét kialakulóban. Hallhatnánk róla néhány szót? — A K 11-esnek nemcsak a szemtermése jó, hanem zöldtakarmánynak is alkalmas. Az őszi takarmánykeverékekben jobban él együtt a szöszösbükköny- nyel, mint például a rozs. Azzal azonos arányban fejlődik. A hajdúhadházi Bocskai Termelőszövetkezetben például 20 mázsa szemtermést adott az idén, ami bennünket is meglepett. Igaz, ebben a szövetkezetben korszerű gazdálkodás folyik és nagy gondot fordítottak az agrotechnikára. A triticale vetése egyébként megkezdődött. Az idén csaknem 100 vagon vetőmagot igényeltek tőlünk a különböző gazdaságok. Sajnos, csak 30 vagonnal tudtunk adni. Több me- zőgazadsági üzem saját vetőmagot használ. Ezek a termesztő gazdaságok is adnak át másoknak vetőmagot. Külföldre mintegy 3 vagon vetőmagot küldünk. — Nagy az érdeklődés? — Igen, a triticale nemesítése és termesztése ugyanis az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezetének, a FÁO-nák is témája. A magyar törzsek iránt a világ fejlett mezőgazdasággal rendelkező országai részéről igen nagy az érdeklődés. A triticale magja a megye nagyüzemeiben ezekben a napokban kerül földbe. Egyes gazdaságok jelentős területen vetik. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben például 400 holdon termesztik. K. S. lik, hanem nagy mértékben a beosztott dolgozók munkájának mennyiségén és minőségén is. Éppen ezért — ha szerényebb mértékben is —, de őket is érdekeltté kellett tenni a vállalati nyereség növelésében. Ennek az elgondolásnak alapján született az az ösztönzési rendszer, amely szerint a beosztott dolgozók anyagi ösztönzése nagyobbrészt saját munkájukkal kapcsolatos, s csak kisebb részben függ a vállalat eredményeitől, míg a vezetők érdekeltsége jórészt a vállalat összered- ményóhez kapcsolódik. A vállalati nyereségből képződő részesedési alap ilyen egyenlőtlen felosztása tehát logikusnak, helyesnek látszik, nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is. Válaszolni kell azonban még arra a kérdésre is, hogy ez az egyenlőtlen felosztás vajon nem a beosztott dolgozók, kárára és a vezetők javára^ változtat- ja-e meg az eddigi jövedelemarányokat ? Itt mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a nyolcvan-ötven-tizenöt százalékos csoportmaximumok nem egynemű adatok. Ugyanis a harmadik kategória zömét alkotó munkásoknál a 15 százalékot a keresetre — ebben benne van példáid a túlórapénz is —, míg az első és második kategóriáinál a 80 és az 50 százalékot az alapbérekre vetítik. S hogy itt nemcsak szóhasználatbeli különbség van, az alapbér és a keresetek között, azt mutatja az, hogy a legtöbb iparágban a munkások keresete kb. 10 százalékkal magasabb, az alapbérüknél. De tudni kell természetesen a részesedési alap felosztásáról azt is, hogy az a bizonyos 80—50 —15 százalék csoportmaxi- mum. Ezen belül egy-egy jól dolgozó munkás kaphat a részesedési alapból a keresetének 50—60, sőt 100 százalékát kitevő összeget is. Végül, de nem utolsósorban a részesedési alap differenciált megállapításánál azzal is számolni kell, hogy ha a kereseti arányokban eltolódás fog bekövetkezni, az — a jelenlegi feltételeket figyelembe véve — minden bizonynyal nem olyan irányú lesz, hogy a vezetők bére a munkások béréihez képest növekedni fog. Aki alaposabban foglalkozott a részesedési alap felosztásával, az világosan látja, hogy az egyes kategóriákat együttesen tekintve, a korábbi arányok — átmenetileg — sok helyütt kisebb- nagyobb mértékben még romlanak is a vezető beosztásúak rovására. Felelősséggel elmondható, hogy ez az érdekeltségi rendszer „a vezetői normák megszigorítását” jelenti. A korábbi prémiumok, jutalmak és év végi részesedés együttes összegét az I. kategóriába sorolt vezetők ugyanis csak akkor érhetik el, ha a vállalatuk a korábbinál számottevően nagyobb gazdasági eredményt ér el. Akkora nyereséget, amely átlagosan eléri — nyereségnapokban számolva — a 30 napot! Ha azonban a vállalatoknak sikerül olyan eredményt produkálni, hogy a vállalat vezetője annyi jövedelemhez jusson, mint 1967-ben, akkor biztos az, hogy a beosztott dolgozók jövedelme a tavalyihoz képest növekedni fog. (Köztudomású ugyanis, hogy 1967-ben kifizetett nyereségrészesedés napokban kifejezve minden ágazatban lényegesen alatta maradt az említett 30 napnak.) Az elmondottakból egyértelműen az következik, hogy a bérszabályozás új rendje — tehát benne az a bizonyos 80—50—15 százalékos csoportmaximum az idén és a következő néhány évben nem növeli a különbséget az igazgató és beosztott dolgozók — átlagjövedelme között. Holott ennek a különbségnek a növekedése kifejezetten kívánatos lenne. 1967-ben az igazgatók alapbére alig háromszorosa volt a munkáskeresetnek. A szakmunkások átlagos kereseténél az igazgatók csak kétszer keresnek többet, a legjobb szakmunkások keresetének pedig az igazgatói alapbér másfélszerese. (S ezek az arányok is csak akkor állnak fenn, ha a szakmunkások és az igazgatók napi munkaidejét egyenlőnek vesszük. Köztudomású azonban, Hogy az iparban egyre több a napi átlagosan 8 óránál kevesebbet dolgozó munkás és sainos egyre több a napi 10—12 órát, vagy ennél is Politikai és szakmai képzés Több száz hallgatója lesz a ZIM-ben a különböző tanfolyamoknak A Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységében tavaly nem a legjobb eredménnyel zárult a szakszervezeti oktatás. Kevés volt a propagandistájuk, s azok sem megfelelőek voltak. Ugyanakkor nem fordítottak kellő gondot a tanuló- csoportok szervezésére sem. Így aztán mindössze harmincöt bizalmi és két szocialista brigád negyven tagja vett részt a szervezett oktatásban. Az üzemi szakszervezeti bizottság az idén a párt- szervezet segítségével látott hozzá az új oktatási évad szervezéséhez. Együtt állították össze a feladattervet, amelynek megvalósítása lehetővé teszi a tavalyinál jobb eredmények elérését. Az első fontos feladatként július elején a propagandistákról gondoskodtak. Beszélgettek azokkal, akik tudásuk, képzettségük alapján alkalmasak a csoportok vezetésére. Nagy János, Csányi Dezső és a többiek — szívesen vállalták ezt a politikai feladatot. Ülést tartott már az szb oktatási bizottsága is és részleteiben megtárgyalta a tennivalókat. Elhatározták, hogy hét szocialista brigá-1 dot vannak be az oktatásba, s rajtuk kívül eljárhatnak azok is, akik szívesen részt vesznek az időszerű kérdések tanfolyamán. A tanácskozás után azonnal hozzáláttak a hallgatók szervezéséhez, a csoportok összeállításához. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemieket érdekli a tanfolyam. Október közepétől kezdve száz- hatvanan ismerkednek majd a kül- és belpolitika, valamint a gazdasági élet legfontosabb kérdéseivel. A szakszervezeti bizottság ezenkívül bekapcsolódott a párt- és KlSZ-okta- tás szervezésébe is, ahol a tervek szerint mintegy kétszázan gyarapítják politikai műveltségüket az elkövetkező hónapokban. A ZIM kecskeméti gyáregységének dolgozói közül gimnáziumban, technikumban negyvenötén tanulnak, míg a házi szakmai tanfolyamoknak százöt hallgatója lesz. Az elmúlt évekhez hasonlóan ősztől kezdve a szakszervezet ismét számos ismeretterjesztő- előadást szervez a TIT-tel és a Gépipari Tudományos Egyesülettel karöltve. O. L. Teljesült a kívánság 27-én, kedden kezdte meg működését Császártöltésen az új gázcseretelep. Régi kívánsága teljesült ezzel a község lakóinak, akik már a legutóbbi tanácsválasztások idején — akkor is több mint 150 fogyasztó volt — kérték ezt a jelölő gyűléseken. Ezután nem kell Ke- celre, Soltvadkertre járni cserepalackért a gázfogyasztóknak, akiknek a száma 350-re nőtt az utóbbi időkben. Javaslat üdülő létesítésére Csütörtökön ! délelőtt a megyeszékhelyen kibővített ülést tartott a Kecskemét— többet dolgozó vezető. Ha tehát egy órára számítanánk a kereseteket, még másfélszeres különbségek sem jönnének ki.) Az ilyen kereseti arányok nem tükrözik a feladatok nehézségeit, a felelősség és kockázat különbsége közötti tényleges arányt. Ennek hátrányos következményei már a múltban is számos problémát okoztak. Egyebek között azt, hogy a jó szakmunkások ritkán vállaltak magasabb munkakört, például üzemvezetői, vagy művezetői beosztást. Ezért a jövőben nem szabad visszariadni a kereseti arányoknak a mostaninál nagyobb differenciálódásától sem, ha ez a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb és kvalifikáltabb munkára való ösztönzést jelenti. Csak az ilyen ösztönzés és annak eredményeként kialakuló hatékonyabb munka biztosítja azt az anyagi alapot, ami lehetővé teszi a keresetek és az életszínvonal általános gyorsabb ütemű növekedését valamennyi dolgozó számára. Dr. Garam József Kiskunfélegyháza Környéki Tsz Szövetség szociális bizottsága: az állandó tagokon kívül a szövetség további hét tsz-ének a képviselője is jelen volt. Tárgyaltak a tsz-gazdák üdültetési lehetőségeiről, a gazdaságok, valamint az Állami Biztosító erre a célra szánt költségeinek jobb felhasználásáról. Több konkrét megállapodás született. Egyebek között a bizottság ajánlja a szövetségnek: vigye elnökségi és közgyűlési plénum elé egy Balaton menti, Keszthelyen felépítendő tsz-üdülő programját, valamint egy hétvégi pihenő- telep létesítésének tervét. Ez utóbbi létrehozásának legcélszerűbb helyéül a ti- szakécskei Kerekdombot jelölték meg. Ugyancsak ezen a napon délután a szövetség elnöksége beszámolt Kecskemét és Kiskunfélegyháza város, valamint a két járás párt- és tanácsi vezetői előtt az eddigi munkáról. Előadó Magony Imre titkár volt. Részletesen szólt a tagszövetkezetek belső helyzetéről, értékelte a várható kilátásokat. Ismertette a szövetségi munka főbb célkitűzéseit utalva a termelésfejlesztésre, az áruforgalom megszervezésére.
