Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-29 / 202. szám
1968. augusztus 29, csütörtök S. oldal Parasztok, pásztorok A magyar népművészet kincsei a Nemzeti Galériában Időpácolta festett deszkalapok, kétévszázados tulipános-rozettás asztalosremekek díszítik a Nemzeti Galéria előcsarnokát; azt a főfalat, ahol mindig a magyar festészet hatalmas kompozíciói fogadják a belépőt. A ritka változás ritka kiállítást jelez. A múzeum egy részéiben az új magyar képzőművészet helyét a régi magyar népművészet vette át: Parasztok, pásztorok, címmel itt rendezte meg páratlanul gazdag bemutatóját a Néprajzi Múzeum, közönségeié bocsátva a közelmúltban Párizsba utaztatott magyar népművészeti kiállítás anyagát. A következő kilenc terem: a magyar paraszt régi élete ifjúkorától haláláig. A kiállítás rendezői ugyanis nem földrajzi tájak és történelmi korszakok, tudományos fejlődés- történet és tudománytalan szenzációk szerint mutatják be a magyar nép művészetét, hanem teremről teremre az élet jelentős fordulópontjait idézik elénk életképszerűen. S mi mással kezdődhetnék ez a népművészettel el_ mondott emberi életrajz; mint a fiatalsággal: falusi rom megyébe — mindegyiken pletykál a bevésett felirat A terem másik végében azoknak a ruhái, akik az ajándékot adták, s kapták. Matyó Mária-vivő lány áll az élethű csoportban, földig érő fehér ruhájában, rövid fehér csipkés szoknyát visel a szakmar! lány, míg a torockói kor társ a fekete rakott palástot öltött vörös piaszományos zöld köténye, hófehér szoknyája fölé. A figurák előtt kis táblák jelzik a vidéket: a felszalagozott kalapú regruta például a Heves megyei Átámyban hordta a sorozás tarka jelvényét (de — a tárlók mutatják — ä gyászoló ragrutáihoz csak fekete és kék szalag illett, s aki nem vált be, bizony az csak rövid fehér pántlikával járhatott). A második terem a lakodalom. Talpig fekete brokátba öltözött menyasszony, hollófekete öitözé- kű vőlegény tanúsítja, hogy a Kalocsa-vidéki Szakmaron ősi szokások szerint díszítették az ifjú párt, ám a terem végiében egy túrái ara a megszokottabb hófehér viseletben parádézik: csupán a pártája csillog kis zöld gyöngyöktől, kék, vörös szalagocskáktól. Itt állították ki — ahogy a lakodalomhoz ülik — a Néprajzi Múzeum egyik legszebb szűrét is a számtalan közül; 1840 körül szab- ta-díszítette egy alföldi szűrszabó. A kiállítás nem ringat az álmok világába, ügyel arra, hogy ne fessen hazug-romantikus képet a kemény parasztvilágról. A középkorúak bemutatása a munka kevésbé cifra perceit mutatja. A kiállítás leghatalmasabb termében sorra megjelenik a derekét nyüvő kenyérsütő asszony, s az ebédvivő lány, és az aratók szegényes ruhadarabjai. A terem közepén, rövidlábú kisasztal, közös cseróptál körül az esti vacsorázok, azzal a kopott egyszerűséggel, ahogy azt a néprajztudós még 1935-ben is megfigyelte. Üveg alatt pedig a sovány vacsorák, sovány evőeszközei: gémcsőrből faragott villák, fakanalaik, és nádválláíí, s ritkaságként néhány szép ónedény, meg egy gazdag paraszt ezüsttányérja. A magyar népviselet válogatott — és többnyire először bemutatott — gyöngyszemeit többszöri nekirugaszkodásra sem gyűjtheti emlékezetébe a látogató. Érsekcsanádi asz- szonyok és Kapuvár férfiöltözéke, torockói szoknyák és palóc szőttesek, gömöri kisnemesék rókamálas mentéje és pusztai pásztorok esőverte gubája — mindez csak felületes felsorolás. Az öregkor osztozik a gyerekekével (hiszen a kicsiket a munkát nem bírók nevelték), s itt a kiállításon ez a csoport az alföldi viseletét mutatja be. Megtalálhatók a parasztgyerek ősi játékai: nádihegedű és faállatkák, köztük a csen- osikó, ami lábszárcsontból faragott ló és lábast húz maga után. Az utolsó terem a parasztfestőké. A magyar pa- nasztművészet ebben a műfajiban is eredetit és maradandót alkotott. R. Gy. Egy s A 8700 lakosú nagyközségben, ahol egy népes vegyes ktsz, négy termelőszövetkezet, több gyárrészleg, malom ad munkát az embereknek, a könyvesbolt alapterülete 20 négyzetméter. Azaz, dehogy a könyvesbolté ... A kultúrcikk- bolté, ahol helyet adtak a könyveknek is... Kunszentmiklóson található ez az áldatlan helyzet. Az egész helyiség mérete: 5x4 méter. Három ember alig fér el benne. És az árú? A könyvraktár 3x3 méteres. Elképzelhető Jámbor Jánosné boltvezető gondja. — Ha a szövetkezet vezetősége nem változtat a helyzeten, kérem az áthelyezésemet másik részlegbe — mondja szomorúan. — Tessék elképzelni, mi van itt, mikor a község, illetve a szomszédos Tass, Kunpeszér és Kunadacs 3500 diákja ostromol a kötelező olvasmányért! Képtelen vagyok számukra biztosítani, hiszen nincs hova tennem a könyvet... öt évvel ezelőtt került a kultúrcikkbolt élére Jámbor Jánosné. Akkor 420 ezer forint volt a bolt forgalma, most 1 millió 200 ezer. Ebből mintegy 400 ezer a könyv. De sokkal több is lehetne, ha... Mi hát az igazság? Felkerestük a fogyasztási szövetkezet vezetőségét, ahol Nemes Mihály, a kereskedelmi osztály vezetője az alábbiakban tájékoztatott az áldatlan helyzetről: — Sajnos, mindenütt helyszűkében vagyunk, valamennyi boltunk kicsi és a gondokat csak az áruházépítés oldja meg. Most folynak a tárgyalások, tervezések, talán 1972-re elkészül az áruház és úgy tervezzük, hogy a könyvesboltot is oda telepítjük be. Addig is próbálunk azonban valamit tenni. Szeretnénk összevonni a divatáru és ruházati boltot és az utóbbi helyére tennénk a kultúrcikküzletet. Az lényegesen nagyobb helyiség. Arról persze szó sem lehet, hogy külön könyvesboltot létesítsünk, a 350 ezer forintos terv nem bírna ki egy boltot. Az utóbbi állásponttal vitába kell szállnunk: ott van példának Tiszakécske esete, ahol hasonló volt a Hajdúsági gyerekszűrők, alföldi hímzett ködmönök az öregek és gyerekek csoportjában. bálok és vidám sorozások idézésével. Az első terem első sarkában bálba készíti lányát a sárközi paraszt- asszony, míg a szomszéd lány talpig ünneplőben vár: a három eleven mozdulatú bábu jelenete kitűnő alkalom arra, hogy a néző megismerje Sárköz csodálatos viseletét a lánypártától a vörösdíszítésű lioni brokát- szoknyáig, sőt egy ravaszul elhelyezett faragott-festett tükör segíségével is a fehér-ropogósra keményített alsószoknyákig. A tárlókban, oldalt szerelmi ajándékok: parányira faragott ördöngős gu- zsalytűk, tulipánnal telefaragott remekművű kapa- tisztítók, cserép varróko- sarak és ólomból öntött orsókarikák. Elsorolhata liánul sok kis remekkel kedveskedett a legény a lánynak — néha többnek is egyszerre. A gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak azok a dúsan faragott mángorlók, amelyeket Király Zsiga, a múlt század híre® dunántúli fafaragója készített: hármai; három lánynak, há• • á~h sszefogással a kis dol- gok is nagyra nőnek, széthúzással a legnagyobbak is elenyésznek — talán ez az ismert latin közmondás jellemzi leginkább a Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad sorsát. Sajnos, az utóbbi években csak némi lekicsinyléssel és enyhe szánakozással beszélhettünk erről az öntevékeny művészeti csoportfői. Nem csoda, hiszen megalakulásának kezdetén több jó produkciót láthattunk tőle, mint az elmúlt öt év alatt összesen. Nagyon sok oka volt a gyenge működésnek. Hosz- szú lenne erről beszélni, előlegezzük inkább a bizalmat a mostani fiatal gárda dicséretes törekvésének, amit így summáztak: felélesíteni, hírnevet szerezni a színpadnak. — Kiég mostohák voltak eddigi körülményeink — mondja Szabó Csaba, megbízott rendező. — Természetesen ez nem mentség, most azonban minden táNem hobby mogatást megkapunk a művelődési háztól. Világítási, technikai eszközökkel korszerűsödött a színpad, nem kell mindent saját kezűleg csinálnunk. Mindez nem jelenti azt, hogy már nincsenek nehézségeink, de reméljük, megbirkózunk ezekkel is! — Az viszont elkeserítő — veszi át a szót Tóth István —, hogy bár minden lehetőségünk megvan, kevesen vagyunk. Pedig csak összeforrott kollektívával lehet eredményt elérni. Né- hányan jelentkeztek már, de legtöbbjük az első próbára sem jött el. Nem őket sajnáljuk, inkább az a meglepő, hogy egy nyolcvan- ezres városban nincs negyven fiatal, aki ilyen ambíciót erezne magában! D iztosan van, csak so- kan nem tudnak erről a lehetőségről, ők mindenesetre optimisták. Szeptemberben széles körű szerz — szenvedély vezést indítanak az iskolákban és a munkásfiatalokat is szeretnék megnyerni. — Nem színészeket akarunk nevelni és semmiképpen sem az ország egyik legjobb vidéki színházával konkurrálni — mondja Tóth István. — Az irodalmi színpadok kettős célkitűzése: önnevelés és népművelés. — Az amatőrjelleg azonban nem jelent alacsony színvonalat — folytatja Szabó Csaba. - De jó műsort csak jó előadókkal lehet elérni. Ezért két csoportot alakítottunk, az első a gyermekszínház tagjaiból, a másik az esti együttesből áll. Nem elhatároltak a csoportok, de így lehetőséget adunk arra, hogy a mozgás-, beszédtechnika kialakuljon, mert nincs „üresjárat’’, mindenki állandóan játszik. A gyermekszínház műsoráról érdeklődünk. boltért helyzet és mióta különvá- jönni ugyan aligha tudnak, lasztották a kultúrcikket a hiszen három ember is könyvtől, a könyvesbolt alig fér el belül. Majd sort Egy vevő a sok közül: Majoros József állandó vásárlója a könyvesboltnak. forgalma rohamosan emelkedik Kécskén. Kunszentmiklóson számítani lehetne erre. Most teljesen meg van kötve Jámbor Jánosné keze. A bizományosokkal sem tud foglalkozni, hiszen a forgalom a legkisebb agitá- cióra emelkedne. De raktárába nem tud újabb szállítmányokat befogadni, és már előre fél a szeptembertől, amikor a fiatalok ellepik majd a boltot. Beta aállnak és megvárják; amíg bekerülnek. És akkor? — Sajnos, kisfiam, nem tudok adni a kötelező olvasmányból, láthatod, nincs hová tennem a könyvet ... Csendben jegyezzük meg: lehetne ám ezen a bajon segíteni ... Csak erősen akarná a szövetkezet vezetősége ... Balogh József Iskola — új ruhában Ha osztályozni lehetne az önzetlen mimikát, összefogást, a bácsalmási Rákóczi úti általános iskola nevelői, tanulói és a szülők bizonyára jelest érdemelnek. Komor és sötét volt a csaknem százesztendős épület Az iskola anyagi fede“ Az általános iskolák magyar irodalmi anyagából szeretnénk néhányat színpadra vinni. A gyermek, ha cselekvő részese a darabnak, izgul a hős sorsáért, szinte játszva tanul. Most a Szalmakirályt próbáljuk, következő bemutatónk a János vitéz lesz. A felnőttszinpad tervei? — Egyfelvonásosok, ora- tórikus összeállítások kerülnek színre. Lesz egy magyar balladaestünk. A próza mellett a zenének szeretnénk helyet adni, mozgás, zene, hang kombinációjával színvonalas műsort nyújtani. Wk arabot írnak, rendez- nek, játszanak — mindezt lelkesen, szeretettel, sok áldozattal. Egészséges, dolgos szellem van a kis csapatban. Az irodalmi színpad hírnevét megteremteni számukra több, mint hobby — szenvedély. Hasonló segítőtársakat és illő figyelmet érdemelnek. Kovács Klára zete kevés lett volna az átalakításhoz. Pedig különösen gyerekkorban nagy jelentősége van a színes, barátságos 'környezetnek. Mit lehetne tenni? — töprengtek kicsinyek és nagyok. Aztán hamarosan megszületett a terv... Évtizedek óta nem voM ilyen rekkenő hőség j úliusban. Mégsem a hús vízben lubickoltak. Harci József tanár irányításával komoly munka folyt. Falat véstek, léceket szögeitek, farostlemezeket festettek, Molnár István hivatalsegéd félsü-i rolta az olajos padlókat. Harci Józsefeié gondnoknő és a szülők kezenyomán a legkisebb zug is ragyog a tisztaságtól. A megkopott, fekete padlózatot színes zománcfesték takarja. Farostlemezekkel borított falak várják az első és második osztályos kicsinyeket. Az iskola és az úttörő- csapat Cseh József, Földes Zoltán, Szente János és Er- nyas József tanulókat, mint a legszorgalmasabbakat meg j utalnoazta. Rajtuk kívül még sok kéz fáradozásának eredménye, hogy kedves, barátságos iskola várja szeptemberben a tanulókat. A társadalmi munkások csak azt kérik tőlük, őrizzék meg 1 iiyen széfnek egész éven átl
