Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-27 / 200. szám

1988. augusztus 27. kedd S. oldal Illatosítják a homokot Még az idén elszánt tá­madást indítunk a homok ellen — adja tudtomra a harcias programot Horváth István, a Kiskunsági Tsz Szövetség ittkára. S olyan módon, amilyenre eddig gondolni sem mertek. És ekkor röppen fel az új növényféle neve; a pi- rétrumé. — Magyarul rovarporvi- rág. Dalmáciából ered, ha­sonlít a margarétához. A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat a virág­jából von ki olyan anyagot, amely a növényvédelem­ben használatos. Tizenvala- hány hold van belőle az egész országban, de igény lenne legalább 800 holdra. Egy különös virág Kiderült: ez a különös virág nagyszerűen tenyé­szik a meszes homokon. Amilyenből ezer holdak vannak Zsanán meg Balo- taszálláson! Az itteni gaz­daságok már el is vállaltak belőle 500 holdat. Mivel­hogy legutóbb a betakarí­tás gépesítését is megoldot­ták; nem kell fésűvel szed­ni a virágot. Évelő, 7—10 éves kultú­ra. Palántája hidegágyban felnevelhető. A holdan- kénti ráfordítás; 3000 fo­rint. És a legszerényebb számítások szerint is tíz­ezer forintos átlagbevétel érhető el. A gazdaságoknak a termést megszárítva kell átadniuk. A vállalat fele­részben állja a berendezés költségeit. Ám a pirétrum szárítása egy rövid hónap­nál nem tart tovább. Egyéb tartósításra is fel lehet használni a szárítót. Levendulamezők Kelebián ötlet ötletet szül. Á ke- lebiai Népfront Tsz-ben már készítik elő a terüle­tet a tízholdas levendula- telepítés alá. (Mert egy 15 éves kultúra már ültet­vénynek számít, mégha azt a bank nem is akarja elis­merni.) A tíz hold egyelőre az elszaporítást szolgálja — a jövő évi 200 holdas tele­pítéshez. Jövedelmezősége a pirét- ruméhoz hasonló. Azzal a plusz előnnyel, hogy a le­párló költségeit teljesen a vállalat állja. Ehhez járul még a kapor termesztése és illóanyagának kivonása, mi­vel — bár erre külön nem áldoz a vállalat — szüksé­ge van rá a kozmetikai iparnak. S ugyancsak a Népfront­ban terem majd két év múlva a borsos mentha, 70 holdon. Ehhez most ősszel ötholdas törzstelepet csi­nálnak. Az illatos növény a tőzeges altalaj felett nagy hozamot ad, s holdanként 10—12 ezer forint joggal várható belőle. Bealkonyul a rozsnak A szövetség úgy véli: az illatos növények szinte kockázat nélkül termeszt­hetők, szervestrágyát nem igényelnek, holdanként 4— 5 mázsa vegyes műtrágya kiszórása szükséges csupán. Végeredményben a ráfor­dítás alig több, mint a rozs­termesztés esetén, a várha­tó hozam pedig egyszerűen össze sem hasonlítható. A rossz homokon küsz­ködő tsz-ek termelésszer­kezete gyökeresen átalakít­ható. A terület 40 százalé­kán 2—3 mázsás átlagot adó rozs, hatmázsás kuko­rica, kevés paprika, para­dicsom — a zsanai Igazság Tsz-ben például mindeddig így alakult a vetésrend. Még nem volt év, hogy el­érték volna az egymilliós bruttó bevételt. Ennél ma­ga a százholdas pirétrum többet ad! Ezen kívül, a gyorsan melegedő homo­kon kifizetőnek mutatkozik a primőr — a spárga, a re­tek és a szamóca — ter­mesztése, s a gazdák egyenletes foglalkoztatását is segíti. A szövetségi titkár még további elképzeléseket is­mertet: — A leggyengébben ter­mő buckákon, amelyeket első ízben a nagyüzemi át­szervezés után törtek mű­velés alá, legmegfelelőbb­nek a birkatartás mutat­kozik. A valamivel jobb homokon pedig nagyarányú javítást kell végezni. Már­is elhatároztuk, hogy házi­lag új fajta altalajlazítókat készítünk. Törekvésünket neves támogató segíti, dr. Egerszegi Sándor, a Tudo­mányos Akadémia, agroké­miai osztályvezetője. Ilyen arányú frontális támadásra a homok ellen — állami támogatás nél­kül! — korábban még nem volt példa. H. D. keseredését A Bajai Füg­getlen Üjság július 7-i szá­ma közölte dr. Stem Jó­zsef „Részeg a Piave” cí­mű versét, amelynek utol­só szaka a tények erejével lázított: „Részeg a Piave, holtra itta magát, Százezer bús anya siratja a fiát, Hatszor nekiindul minden láb, minden kar, Százezer magyarral kevesebb a magyar!” A Kiskunság népének háborúellenes harcát a munkásosztály vezette. A munkásszervezetek nyáron és az ősz elején gyakran rendeztek összejöveteleket. Ezeken tájékoztatás hang­zott el a politikai helyzet­ről, s megvitatták az idő­szerű kérdéseket, elsősor­ban a béke ügyét. Különösen Kecskeméten és Kiskunhalason volt élénk a mozgalmi élet. Az utóbbi városban Hibó Sán­dor, Hatházi Imre és Mig G. Károly vezetésével a helyi szociáldemokrata szervezetben harcos szel­lem érvényesült, s ez az összejöveteleiken is kifeje­ződött. Kecskeméten a leg­jelentősebb megmozdulást a szeptember 15-i pártér­tekezlet képezte. Ezt a Kis- faludy u. 6. szám alatti he­lyiségben tartották meg. Bódy János és más felszó­lalók élesen támadták a kormányzatnak a háború folytatására irányuló poli­tikáját. Egy alkalommal országos fórumon is kifejezésre jut­hatott a Kiskunság mun­kásainak hangja. Az építő­munkás szakszervezet au­gusztus 21-i kongresszusán ugyanis E'ódy János is fel­szólalt. A helyi mozgalom problémáiról beszélt, majd a béke szükségességét han­goztatta. Felszólalása nagy tetszést keltett, s Bódyt a szakszervezet központi ve­zetőségébe is beválasztot­ták. Ebben az időszakban a Duna—Tisza közén zajló politikai életnek kétségte­lenfül a kiskunfélegyházi választás volt a legérdéke- sebb eseménye. E kerületet hosszá éveken át Holló La­jos képviselte a parlament­ben. Miután a nagy hazafi júniusban meghalt, meg­üresedett a félegyházi man­dátum. Július végére írták ki a pótválasztást, s meg­indult a harc a képviselő­ségért. A kormánypárt Fa­zekas Ágoston Pest megyei alispánt jelölte, a Károlyi­féle „függetlenségi és 48-as párt” viszont Horváth Zol­tán ügyvédet kívánta Holló Lajos utódjául Az utóbbit a szervezett munkásság is támogatta. Károlyi Mihály Félegyhásán A kiskunfélegyházi bal­oldal július 16-án a Ke­resztesi vendéglő udvarán nagygyűlést rendezett. Mintegy ezren jelentek meg. Sokan nem is fértek el az udvaron, ezért a kör­nyező utcákban várakoz­tak. Az érdeklődést csak fo- hozta, hogy a nagygyűlésre a párt országos vezetői, Károlyi Mihály, Hock Já­nos és Nagy Vince is le­utaztak a fővárosból. A tö­meg nagy éljenzéssel fo­gadta őket, majd a gyűlé­sen gyakran hangzottak fel a békét és a demokratikus választójogot követelő kiál­tások. Károlyi Mihály beszédé­ben elítélte a háborút, s a hazánkat romlásba vivő nőmet szövetséget. Köve­telte „a mindenkori hábo­rút kizáró világbékét.” Egy­Szakszerű hizlalás növekvő prémium A Kiskunfélegyházi Ál­talános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezetben né­hány héttel ezelőtt kezdő­dőt a hízott libák átvétele, illeve szállítása. A tervek szerint a szezonban 40 ezret juttatnak a baromfifeldol­gozó üzembe. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a hizlalással foglalkozók egyre szaksze­rűbben végzik munkájukat s az átadott libák nyolcvan százaléka után megkapják a „májliba” prémiumot. A kiskunfélegyházi tömő-kö­zösség százhetvennyolc tag­ja hetenként átlag 1500 li­bával járul hozzá a felvá­sárlási tervek teljesítésé­hez. Kiemelkedő eredményt ért el közülük Mészáros József, a közösség elnöke, aki már eddig ezer hízott libát adott át, s a szezon befejeztéig újabb ezerért veszi fel a jól megérdemelt forintokat Említésre mél­tó még Pólyák Antalné tel­jesítménye, aki a szerző­dött 1200 hízott liba felét már leadta. Gyárban az e!si fűszerpaprika Megérkezett az első fű­szerpaprika-szállítmány a KaloosavidéM Fűszerpap­rika- és Konzervipari Vál­lalat telepeire. Az első ra­kományt megyén' kívüli termelő szállította, de rö­videsen Kalocsa környékén is megkezdik a szedést, ér­tékesítésit. A jó középes ter­mést ígérő boikrok még mindig erőteljesen fejlőd­nek, s a hűvös időben las­san színeződnek a csövek. Önállóság és tekintély AZ IPARI, mezőgazda- sági üzemek, kereskedelmi vállalatok nagyobb önál­lósága az egész ország éle­tében jelentős változásokat hozott. A megnövekedett jogok és lehetőségek kö­vetkeztében az üzletekben nagyobb a választék, jobb a minőség és az egészsé­ges konkurrencia a tér. meló üzemeket arra ösztö­nözte, hogy szélesítsék kap­csolataikat, s mindinkább a valóságos igények ki­elégítésére törekedjenek. Mindez azonban nem ment simán. A vállalatve­zetők sokat tudnának be­szélni arról, hogy mennyi zökkenővel, szokatlan hely­zettel kellett megbirkózni addig, amíg „átálltak” a régiről az újra. Áltálában egészségesebb, nagyvona­lúbb és körültekintőbb munka folyik a termelő és gazdálkodó, valamint a ke­reskedelmi egységekben. A vezetők és dolgozók egya­ránt arra törekszenek, hogy öregbítsék vállalatuk jó hírnevét, vagy megalapoz­zák azt, fejlesszék gyárt­mányaikat, bővítsék a vá­lasztékot. El kell azonban mondanunk, hogy akadnak olyan üzemek, kereskedel­mi vállalatok, ahol még ma sem megy rugalmasan a munka és rosszul értel­mezik az önállóságot. Azt mondhatnánk erre, hogy majd ráébrednek sa­ját hibájukra, módszerül* tarthatatlanságára és ön­maguk kárán tanulják meg a „leckét”. Ez a megoldás azonban túlságosan ké­nyelmes volna és károsul­na a népgazdaság is. He­lyes tehát, ha arra törek­szünk, hogy megalapozott érvekkel, okos szóval fel­világosítsuk ezeknek a vál- lalatolmak a vezetőit, meg­értessük velük, hogy az Paradicsomszezon A Kecskeméti Konzervgyár I-es telepének paradi­csomfeldolgozó gépsorai teljes kapacitással dolgoznak. Naponta mintegy 65 vagon paradicsomot szállítanak be a gazdaságokból. Á konzervgyár az augusztus 20-a utáni dőszakra naponta 110 vagon paradicsom feldolgozására készült fel. Képünkön az I-es telep sűrítőberendezése látható, amely naponta több mint 60 vagon paradi­csomot sűrít. önállóság nem korlátlan uralmat, nem a sajátos helyzettel való visszaélés lehetőségeit jelenti, hanem éppen az ellenkezőjét: Ügy gazdálkodni a lehetőségek­kel, hogy azáltal a dolgo­zók, s rajtuk keresztül a társadalom egésze, vagy meghatározott köre elége­dett legyen, azt lássa és érezze, hogy érdekei egyez­nek a népgazdaság, a ter­melő egység érdekeivel. Az önállóság csak akkor jár együtt a tekintéllyel, ha nem a minden áron ha­szonra való törekvés jel­lemzi a munkát, ha nem fordulnak elő olyan ese­tek, amelyről nemrégiben írtunk például a megye húsellátásával kapcsolat­ban. Az új gazdasági me­chanizmus rugalmasabb le­hetőségei egyáltalán nem azt jelentik, hogy most már „mindent lehet”. Ezt az el­vet nem szabad uralkodó­vá tennni egyetlen válla­latnál, üzemben, kereske­delmi szervnél 6em, mint ahogy általában nem is ez az uralkodó. JŐ PÉLDÁINK is van­nak már arról, hogy az Ön­állóság kereteiben milyen lehetősége van a tekintély, megszilárdításának. A Ka­locsai Textilfeldolgozó Vál­lalat például az év elején még megrendelési hiányok­kal küzdött. Ma már alig tudja kielégíteni az igé­nyeket, mert a piackuta­tás eredményéként vál­toztatott termékein, ame­lyek iránt nagy a keres­let. Az OVF Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei részle­ge szerződést kötött a MÉLYÉPTERV Vállalattal különböző berendezések sorozatgyártására, ami biz­tosabb munkát, jobb minő­séget is jelent. Sorolhat­nánk még a hasonló pél­dákat, hiszen napról nap­ra kapunk hírt arról, hogy különböző munkahelyeken hogyan segítik a dolgo­zók lakásépítési törekvéseit — gondolunk itt a Bajai Finomposztó Gyárra, a Szerszám- és Gépelemgyá- rak kecskeméti telepére és így tovább. Persze az elmondottakon kívül igen nagy fontossága van annak a tényezőnek is, hogy milyen terméke­szersmind kifejezte a más elnyomott kis nemzeteik ügyének támogatását. Be­széde hatalmas sikert ara­tott. A másik két szónok, Hock János és Nagy Vin­ce, szintén a békét és Ma­gyarország függetlenségé­nek kikiáltását hirdette. Egyúttal felhívták a fél- egyháziakat arra, hogy a választásom Horváth Zol­tánra szavazzanak. A reakció jelöltje azon­ban a közigazgatásra tá­maszkodott, amelynek szer­ved mindent megtettek a választók terrorizálására. A katonák szabadságolásával és a felmentésekkel pél­dául sok választópolgárt tudtak befolyásolni. Visz- szaéltek a hatalommal úgy is, hogy a csépiéihez szük­séges szenet csak olyan gazdáknak adtak, ákik írásban Fazekas támogatá­sa mellett nyilatkoztak. Mindezek következtében nem csoda, hogy az alispán lett a képviselő. Vihar előtti csend A békevágy mindjobban erősödött a Kiskunság dol­gozóinak körében. S a 'köz­vélemény hangulatát híven tükrözték a baloldali sajtó termékei. Napról napra je­lentek meg olyan írások, amelyek a béke ügyével, a háború befejezésével fog­lalkoztak. „Vajon meddig tart még az öldöklés, a vérontás, a nyomor, a szen­vedés?” —• írta a Bajai Független Újság. „Ügy várjuk a békét, mint a megváltást” — így a Fél­egyházi Lapok. A Bajai Független Újság szeptember 1-i számálban a „Perspekáva” című írás ki­gúnyolja a hatalmasok ígé­reteit: „Ne féljünk, lesz béke, csak türelem. Vár­junk még néhány tíz esz­tendeig ... Addig csak hadd folyjon a gőzölgő, pi­ros folyam...” A néptömegek azonban nem akarták időtlen-idő­kig várná a békét. Az im­perialista háború azonnali befejezését követelték. Ezekben a hónapokban már lehetett érezni, hogy a tár­sadalom életében nagy vál­tozás közeleg. S bár július és szeptember között lát­szólag „nyugalmasan” tel­tek a hetek, — ez már a vihar előtti csend volt! Dr. Merényi László, i történettudományok kandidátusa. két állítanak elő a na­gyobb önállósággal rendel­kező üzemek és azt meny­nyiért hozzák forgalomba; vagyis, hogyan „fogják meg a vevőt”. Erre is tudnánk jó példákat említeni, nem csak a kereskedelemből — ahol elsősorban az áruk választéka, a jobb és ol­csóbb cikkek száma gya­rapodott, de tapasztalható az előzékenység, udvarias­ság is —, hanem az ipar­ból, ahol — hogy csak egyet említsünk — példá­ul egymással versenyezve hosszabbította meg két te­levíziógyár termékeinek szavatossági idejét. AZ ÖNÁLLÓSÁG tehát csak akkor jár együtt a te­kintély növekedésével, egy-egy üzem, vállalat, gazdaság munkájának elis­merésével, a jó hírnév nö­vekedésével, ha a társa­dalmi érdekeket is szem előtt tartva törekszik a megérdemelt haszonra, a nyereségre, ha elsősorban a meglevő igényeket elégíti ki a kapun belül és kívül egyaránt. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents