Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
1968. augusztus 25. vasárnap I. ónál Műhelycsarnok tízezer négyzetméteren ***** " ír-'-- > Mint ismeretes, jelentős beruházással bővítik a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárát. Az új részlegekkel már a nagy ipartelepek közé fog tartozni az ország építkezései szempontjából máris komoly szerepet játszó gyár. Felkerestük a Fémmunkás Vállalat budapesti központjában Kádáj István műszaki igazgatót, s megkértük, tájékoztassa olvasóinkat a kecskeméti gyár bővítéséről és jövőjéről — Milyen termékek gyártásával foglalkozik a Fémmunkás Vállalat? — Az ország építkezéseire szükséges vas- és fém- szerkezetek jó részét a mi vállalatunk szállítja — kezdte tájékoztatóját a műszaki igazgató. — Hét gyárunk van, ebből négy Budapesten, kettő Bács. Kiskun megyében (Kecskeméten és Kiskunhalason), egy pedig Székesfehérváron. Fővárosi gyáraink ezenkívül Dorogon létesítettek egy telepet. Üzemeinkben épületacélszerkezetek, fémből gyártott nyílászáró szerkezetek, függönyfalak, elmozgatható válaszfalak, álmennyezetek, külső és belső fémburkolatok, csőállványok, csillárok, bádogos, műbádogos, lakatos, műlakatos munkák széles választéka készül. Kecskeméti gyárunk ezen kívül sikerrel gyártja a — már az ország határain tűi is jól ismert — hidroglóbuszokat. — Mit építenek Kecskeméten? — Ismeretes a kecskemétiek előtt, hogy a volt Lakatosipari Vállalatnál a dolgozók nagy része télen- nyáron, hidegben-melegben a szabadban dolgozott. Amikor vállalatunk átvette az üzemet, igyekezett ezen az áldatlan helyzeten változtatni, s máris több műhelycsarnok épült Ha a most folyó, több mint 200 millió forintos beruházás megvalósul, egyetlen munkásnak sem kell a szabadban dolgozni. A költségek 60 százalékát egyébként saját erőből fedezzük. Az üzem- bővítés leglátványosabb része a 10 ezer 400 négyzet- méteres 74 méter széles, 144 méter hosszú, 10 méter magas, 4 hajós nagycsarnok. Ebben a legkorszerűbb berendezésekkel — szállítógépekkel, darukkal, megmunkálógépékkel — a technológiai sorrendnek megfelelően folyik majd a termelés. Érdekessége ennek az építkezésnek, hogy a hatalmas műhelycsarnok vasszerkezetét maga a kecskeméti üzem gyártotta. AbeÚj üzletház Bátmonostoron Az alkotmány ünnepén adták át Bátmonostor lakosságának a Baja és Vidéke Általános Fogyasztási is Értékesítő Szövetkezet 700 ezer forint költséggel létesített üzletházát, amelyben korszerű élelmiszer- és ipareikkbolt kapott helyet. A létesítményhez a helyi tanács biztosította a telket, ezenkívül a lakosság, a szövetkezeti tagság és egyéb szervek mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették elő az új (kereskedelmi egység megvalósítását. ruházási összegből épül ezen kívül új irodaépület, konyha, étterem, öltöző, orvosi rendelő, transzformátorház, kompresszorház, s még egy kazánház is. Az utóbbi létesítésével arra törekszünk, hogy önellátók legyünk, magunk fűtsük a régi és az új üzemrészeket, létesítményeket, megoldjuk melegvíz- és gőzszolgáltatásainkat — tehermentesítve a kecskeméti hőerőművet A kazánt egyébként földgázfűtésűre építjük. Nyugodtan mondhatom, hogy 1970-re korszerű, modem üzem lesz a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára. — Milyen termékek gyártása hárul a bővítés befejezése után az üzemre? — RéS2Íben ugyanazokat a termékeket gyártja majd, mint eddig. A bővítés egyben azt is jelenti azonban, hogy mintegy 200 millió forint értékű termékkel többet vár a népgazdaság a kecskeméti gyártól. Vállalatunk az új gazdasági mechanizmus szellemében törekszik új piacok felkutatására, ami egyben a gyártmányok korszerűsítését, új termékek előállítását is megkívánja tőlünk. Elgondolásaink vannak például tejesen komplett, acél- szerkezetű épületek gyártására, mozgatható válaszfalakkal, alumínium függönyfalakkal. Ezek az épületek elsősorban ipari, mezőgazdasági és raktározási célokra alkalmasak. Ezzel kívántam érzékeltetni, hogy a kecskeméti gyár is kap majd újabb termékek gyártására megbízást A legfontosabb most az, hogy a gyár vezetői a termelés és az építkezés mellett gondosan készítsék elő a mintegy 500 fős létszám bővítését is —■ fejezte be tájékoztatóját Kádár István műszaki igazgató. Nagy Ottó Három gazdaság összefogásával A Bem Tsz építőbrigádja egy hét alatt felhúzta a központi műhely falait. (Rádi József felvétele.) Kiskunfélegyházán a Bem, a Kiskunság és a Zöldmező Tsz közös gépjavító állomást hozott létre, amely szeptember 1-én kezdi meg működését. A közös műhely a központi fekvésű Bem Tsz-ben épül, 300 négyzetméternyi alapterülettel. Helyének megválasztása azért is esett a Bem Tsz-re, mert szakemberei eddig is végeztek ja- mi konyha, ebédlő, fürdő vitásokat, és ami döntő áll a közelben rendelke- szempont volt, megfelelő zésre, szociális létesítmények: üze- T. M. „Közelebbről megismerhettük a magyar nép hétköznapjait... Csütörtökön befejeződött a szovjet testvérvárosból, Szimferopolból megyénkbe látogató baráti küldöttség programsorozata. Ittlétük egy hete eseményekben gazdag volt. Ismerkedtek a fővárossal és a megyével, részt vettek az alkotmánynapi ünnepségeken, kiállításokat, sportrendezvényeket látogattak meg, jártak üzemekben és gazdaságokban. Sokrétű, a lehető legtöbbet bemutatni kívánó „forgatókönyv” alapján kalauzolták őket a vendéglátók, útjuk éppen ezért volt gyümölcsöző, tapasztalatokban bővelkedő. Ök maguk hogyan értékelték a Bács- Kiskun megyében töltött napokat? Idézzük ennek bizonyságára búcsúszavaikat. M. V. REVKIN, aszrmferopoli városi pártbizottság első titkára, a küldöttség vezetője: ............ — Nehéz ilyenkor szavakat találni, nem könnyű barátoktól búcsúzni. Látogatásunk napjaiban annyi élmény és emlék halmozódott fel, hogy szinte elárasztják még azt is, aki — mint jómagam — nem először jár a megyében. Búcsúnk első érzése a köszöneté. Hálásak vagyunk a programért. A vendéglátók szándéka elérte célját: közelebbről megismerhettük a magyar nép hétköznapjait, a különféle gazdaságok, üzemek munkáját. Alkalmunk volt szót érteni a társadalom megannyi rétegéhez tartozó személyekkel. Régi barátok vagyunk, de Bács-Kiskun megyét csak most sikerült igazán megismernünk. Népeink közt a történelem folyamán soha nem volt enniyre szoros a kapcsolat, mint napjainkban. Meggyőződésünk, hogy az ennek érdekében végzett munkánk nem hiábavaló; fáradozásunk megtérül és kamatozik. Hazatérésünk után beszámolunk majd tapasztalatainkról elvtársainknak, pártaktivistáinknak. Elmondjuk, hogy kis csoportunk számtalanszor meggyőződött itt annak az igazáról, hogy barátságunk a marxizmus—leninizmus alapjain nyugszik, örülünk az őszinte beszélgetéseknek, amelyek a zsúfolt program élénkítő, üdítő színfoltjai voltak; lendítő- en ható erkölcsi ösztönzők. Testvérvárosunkról szólva elmondhatjuk: ha teljesen nem épült is újjá, de korábbi látogatásom után hat évvel, most alig ismertem rá. A munka ilyesfajta sikereinek, eredményeinek is örülünk. Hasznos tapasztalatokat nyertünk, a fejlődés tényeit láttuk a kereskedelem, a szolgáltatások, a lakosság ellátásának megszervezése tekintetében is. Hálás szívvel mondok ismételten köszönetét a baráti vendéglátásért, s a megye minden egyes lakómnak legjobb kívánságaimat fejezem ki, valameny- nyiüknek sok erőt, jó egészséget kívánva! feledd a múltat, ez mutatja az utat a jövőhöz” — így hangzik egy orosz közmondás. Magyarország jelenlegi életében nagyszerű|A. I. KOVTUN,| ^ mázott tábornok, Kecskemét díszpolgára: — Idestova negyedszázada ismerem már Magyar- országot és most negyedik alkalommal jártam itt. Megragadtak az időközben végbement változások. „Ne en kifejezésre jutnak a jövendő távlatai. Sajnos, csak röpke, futólagos találkozásaim voltak a fiatalokkal, de mégis elegendők ahhoz, hogy lássam: magukévá teszik mindazt a jót, amit a népnek a marxizmus—leninizmus megvalósulása hoz. Ez az új nemzedék tovább építi mindazt, aminek alapjait apáik rakták le. Koromnál fogva nem lehetek biztos abban, hogy találkozom-e még újból a magyar ifjúsággal, de meggyőződésem, hogy elődeik örökségének méltó sáfárai. Forró üdvözletemet küldöm a fiataloknak, akiknek kezébe adtuk a virágzó jövendő építésének felelősségteljes feladatát! *> Szimferopol testvérváros delegációjának tagjai pénteken reggel utaztak el Kecskemétről. J. T. Forgácsoló lányok, érettségivel AKI NÉGY-ÖT évvel ezelőtt járt itt utoljára, most aligha ismerne rá a Solti Gépjavító Állomásra. Alaposan megszépült, megkorszerűsödött a telep, már a bejáratnál lapos tetejű, mutatós épületek mellett halad el a látogató. Ám jobban érdekel: milyen a változás belül? Figyelmes tájékozódással néhány perc alatt „felderíthető”: a műhelyekben és az udvaron dolgozó munkások körött feltűnően sok a nő. S többnyire olyan munkát végeznek — hegesztést, forgácsolást —, amelyeket még ma is immel- ámímal fogad el a közvélemény női tevékenységnek. Mindehhez pár szóban az állomás fejlesztési programja. Erről Bakos Nándor igazgató beszél: — A megye javító állomásainak a forgácsoló központja nálunk lesz. Tehát a máshol fellelhető, snem túlságosan kihasznált forgácsoló gépeket is idehozzuk. Jórészt már itt is vannak. Év végére 40 gépet működtetünk a most bővülő csarnokban. A telep másik részébe mutat, s folytatja: — Ott egy új, nagy csarnok építését kezdjük meg hamarosan. Nyolc- van-kilencven gépet helyezünk el benne. Még olvasztókemence is lesz. Munkát adunk kétszáz embernek. — Nyilván úgy gondolja: szakmunkásnak. — Ügy gondolom. S látja, a gondok itt jelentkeznek. Hiába van kilencven ipari tanuló, a hároméves képzés üteme számunkra már lassú. Tavaly elkezdtük szervezni a házilagos, gyorsított hathetes tanfolyamokat. Évente ilyet két ízben kell indítanunk, hogy pótoljuk a lemaradást. S úgy látjuk, jól tettük, hogy számítottunk a községben élő fiatalok jelentkezésére. Sok lány jelentkezett, s má nem nemek szerint válogattunk. Ami csak a forgácsoló műhely munkásainak pillanatnyi összetételét illeti: a 31 itt dolgozó közül 10 a nő. És amire korábbattj nem volt példa :már érettségizettek is vannak közöttük. Az elmúlt ősszel négy érettségizett lány, illetve fiatalasszony került ide, a házilagos tanfolyam indításakor. Közülük ketten maradtak itt, egyikük — szülés előtt lévén — átmenetileg az irodába került. Akit a forgácsoló műhelyben találok: Horváth Zsuzsanna. Látszatra is erős testalkatú lány, keze merő olaj. Óvónőképzőbe jelentkezett, nem vették feL — Jó itt? — Valahol meg kell kapaszkodni — feleli, s hangjában nyoma sincs az önsajnálatnak. — Nem ülhet be mindenki az irodába. Különben itt sem rosszabb, mint ott lenne. JELENLEG, s még jó ideig az idősebb szakmunkások segítségével dolgozik a gépen. Keresete havi 1200 körül. Ha önállóan dolgozhat, jóval több lesz. De ahhoz évek kellenek még. S ezt már nem is ő magyarázza, hanem a köröttünk összegyűlt fiatal technikusok, művezetők. — Itt az önálló munka azzal kezdődik, hogy a forgácsoló egyedül is eligazodik a rajzon, s ujjaival századmilliméteröket érzékel — teszi hozzá kommentár gyanánt. Annak okaként, hogy a lányok mind nagyobb számban jelentkeznek a gépiparba — mert hiszen immár ez a javítóállomás „profilja” — még egy sajátos, de nem alaptalan magyarázatát adja az egyik technikus: — Ügy veszem észre, a környékbeli tsz-ekben, de az állami gazdaságban is a fantáziátlan szántóföldi munka, s a még csak köny- nyűnek sem mondható kapálás csaknem teljesen a nőkre hárul. A férfiak a gépeken, s a nem kevésbé jól jövedelmező állattenyésztésben találhatók. Az iskolából kikerülő nemzedék így most már kész helyzet előtt áll, s a lányok, hogy úgy mondjam, a földekről menekülnek ide, hiszen a jövedelmi kilátások itt sem rosszabbak, ráadásul télen-nyáron fedél alatt vannak. AKI IDE KERÜLT, az helyt is akar állni. S ez a nőknek itt is nehezebb. Ám nem lehetetlen. A hegesztő lányok között máris van néhány, aki tapasztalt férfiakat megszégyenítő módon forgatja a lángnyelvű pisztolyt. S az érettségizett Horváth Zsuzsát seift kell félteni a forgácsoló gép mellett. H. D.
