Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
1968. augusztus 23. péntek 5. oldal BÁNK BÁN A TELEVÍZIÓBAN Nagy érdeklődéssel vártuk a Bánk bán televíziós adását. Hiszen nemcsak egyszerűen közvetítésről — egy színházi előadás továbbításáról — volt szó, bár az is rejt magában új lehetőségeket. Ezúttal a televízióra alkalmazott Bánk bánt láttuk, hallottuk. S velünk együtt nézte, hallgatta meghatottan és át- szellemülten sok ezer tévénéző. S ez az egyik igen fontos eleme ennek az előadásnak, a tömegesség. Amire korábban soha nem lehetett példa. Felmérhetetlen kulturális missziót teljesít a klasszikusok szín- revitélével a televízió. A Bánk bán különösen közel áll hozzánk. Katona József, Kecskemét szülötte, nem érhette meg nagy műve színpadra vitelét (alig három évvel halála után alkalmazta először színpadra Kassán barátja, Udvarhelyi Miklós), s még kevésbé érhette meg a kirobbanó sikert. Bánk bán eszméi ugyanis csak később — a szabadságharc előtti években — értek meg, s ekkor válik nagy nemzeti drámánkká. Aidán hosszú ideig az önkényuralom csendje következik, majd töbhször is csak megnyirbálva, cenzúrázva játszották. Igazi értékeit — nyelvi szépségét, drámai erejét — Arany János ismeri fel. Ö a jellemáhrá- zolást tartotta legnagyobb értékének. Sokféle értelmezése forog azóta is közkézen. Koronként is — mint minden drámai mű — - újabb és újabb értékelést kap, más és más részlete domborodik ki erőteljesebben. Egyes mondatait feleslegesnek érzik, elhagyják a jobb érthetőség miatt, vagy csupán dramaturgiai okokból, ami ugyan nem választható el egymástól. A nagy színpadi mester, Hevesi Sándor is tervbe vette nagyobb mérvű átdolgozását, de ez nagy vitát kavart, így ő is beérte kisebb rövidítésekkel. Több százszor játszotta a Nemzeti Színház, s kialakult bizonyos megszokott rendezési felfogása. Az utóbbi időben — mivel a színpadi világ is folyton változik, fejlődik — ismét felmerült a Bánk bán korszerűsítésének gondolata. Legutóbb Bessenyei Ferenc színművész — aki legtöbbször játszotta a Bánk bán címszerepét hazai színpadon — pendítette meg ezt. Szerinte nem a dráma nyelvezete avult el, az ma Is él, érthető és előadható, de megöregedett — vagy talán soha nem volt teljesen kidolgozott — a dramaturgiája, a színpadi mozgás és mozgatás, amelyben sok ellentmondást és homályt fedeztek fel a színre vivők. Illyés Gyulát javasolja, mint aki szakavatottan el tudná végezni ezt a felújítást. Bizonyára hasonló meggondolásból — s nyilván a tévé-műfaj adta lehetőségek miatt is — került sor a mostani előadás során bizonyos módosításokra. Mészöly Dezső végezte el ezeket, több, kevesebb sikerrel. Teljes mértékben egyet lehet érteni például egyes végképpen elavult szavak — például a valamivé teve, leve stb. — felfrissítésével. A rövidítések egy részét — különösen az élesebb, drámaibb párbeszédeknél és közismert monológoknál — sajnáltuk, de a legtöbb helyen indokoltnak és logikusnak éreztük. Érthetetlen volt azonban számunkra az olyan átírás — nem tételezzük fel, hogy a színészek mondták saját tetszésük szerint a szöveget —, amikor ezt semmi sem indokolta. Olyan látszólagos apróságokról van szó, amikor a színész nékünk helyett azt mondta: nekünk, vagy a belépni sem helyett belépni nem, az es- mémi kell helyett ismerni kell-t mondott. Továbbá, nem tudom, szükséges-e átírni azt, hogy bírája lészen a következőre: az lesz bírája (Tiborc panaszai!). Vagy ki ne ismerné ugyancsak Tiborc panaszában ezt a mondatrészt: „mert az ily szegény paraszt az úr elébe nem mehet be többé ...” A színész így mondta: „nem mehet be az úr elébe többé...” Katona jobban érezte a paraszti beszéd ritmikáját, s az előbbiekben ízességét, színesebb voltát, mint az átírok és átfogalmazók. Nem hangzik ma sem értetlenül a fülnek, ha azt mondja Tiborc: „Ej, hisz? az régen vala!” — s nem pedig ezt: „Az rég volt na- gyonr — az előbbit valóban egy hajdani paraszt mondja, emezt akárki mondhatja közülünk. De sorolhatnám tovább. Néhol az átírás szegényíti Katona József szövegét, másutt az árnyalatot lopja ki belőle, s volt ahol a szavak értelme, hangulata is megváltozott. Az ilyen módosítás semmi esetre sem helyeselhető egy klasz- szikusnak számító és sokak által ismert, értett szövegben. Még akkor sem, ha mindebből a nézők, hallgatók többsége semmit sem vesz észre. Ami a színészek kiválasztását és játékukat illeti, nem lehet sok kifogást támasztani. Szerencsés dolog volt Bánk bán szerepét a fiatal Latinovits Zoltánra bízni. (Milyen örömmel üdvözölnénk kecskeméti színpadon is ezt az alakítást!) Bessenyei Ferenc már megszokott robosztus, öblös hangú Bánk bánja helyett — a televízió premier- planjaihoz, közeli képeihez is jobban alkalmazható — sokkal árnyaltabb szerepformálást láttunk. Volt benne visszafogottság, s helyenként líra is, az emberi vonások élesebben, plasztikusabban jelentkeztek. Béres Ilona Melindája ugyancsak eltért a szokásostól. Érettebb, asszonyosabb volt, nem egy törékeny virágszál, s megcsúfolta tása is éppen ezért látszott még nagyobb tragédiának. Gertrudis — Ro- nyec Mária — szintén meglepetés volt Fiatalabb, mint elődei. De elhittük neki, hogy a méltóságteljes II. Endre — Benkő Gyula — uralkodni, s tán helyette is uralkodni vágyó hitvese. Más volt Mensáros László Biberach figurája is, lá- gyabb, halkabb, ravaszabb. Ottót nem tudta hitelesen megformálni Balázsovits Lajos főiskolai hallgató. Mint ahogy Görbe Jánosnak is nehéz dolga volt a sok jó Tiborc alakítás után. A „békétlenek” csoportja a magyar filmekből, s más darabokból, operákból ismert sablonok szerint állt össze és „békétlenkedett” — nem nagyon meggyőzően, amit még a szöveghúzás is tovább gyengített, gazdagítottak pótolhatatlan értékekkel. Ami a televíziószerűsé- get — filmszerűséget is — illeti, ezt szolgálta a gyors képváltás, s a zenei aláfestés, egy-egy jó arcközei kép. összességében azonban úgy vélem, nem sok újat tudott felmutatni a rendezés. Lényegében a szokott színpadi környezetet láttuk, nagyon kis módosítással. De mindazok, akik talán először ismerkedhettek meg a televízió révén e remekbe szabott drámával, nagy nemzeti értékünkkel — bizonyosan nem csalódtak. Mindvégig lekötötte a nézők figyelmét — ezt az otthoni környezetben valamennyien ellenőrizhettük. Köszönjük tehát a vállalkozást és a vele járó nagy-nagy fáradozást a rendező Szinetár Miklósnak, a vezető operatőr Sik Igornak, a zeneszerző Rónia Györgynek — és segítőtársaiknak. Ha a Bánk bánt nem is tudták „megújítani”, a céljukat mégis elérték: milliós nézősereget F. Tóth Pál fi folytatás: ősszel — Szarvason érettségiztem, a népművelő-könyvtár szak elvégzése után a Kecskeméti Városi Művelődési Házban művészeti, majd augusztus 1-től gyermekfoglalkoztatási előadó lettem — ennyi Papp Anna rövid önéletrajza. Még nagyon fiatal, — kért, hogy a korát ne áruljam el, a gyerekek miatt — s máris az egész város fiatalságának kulturális programjáról gondoskodik. Alig van szabad ideje, a hivatalos munkakörét meghaladó gondokat is szívügyének tekinti, szellemes, ötletes vállalkozásokba kezd. — A szünet még nagyobb feladatokat állított elénk. Egyrészt szervezési problé_ mák jelentkeztek, hiszen nem támaszkodhatunk az iskolára, ahol tömegeket lehet megmozgatni, másrészt éppen a szabad időben kell többet adnunk a gyerekeknek. Az elmúlt évek programja szinte kimerült a bábelőadásokban, filmvetítésekben. Ezeket a hagyományokat is folytatni akarja, de nem önálló műsorokként. — Nem az a feladatunk — mondja —, hogy bárkivel, például a Moziüzemi Vállalattal konkurráljunk. Klubformára épülő kis kö. zösségeket szeretnénk létrehozni, ahol a gyerekeket intenzíven foglalkoztatjuk. Feladatunk: több irányú elfoglaltságot adni, hogy összehasonlítani, választani tudjanak, megtalálják azt a szórakozási formát, ami esetleg egész életükben végig kíséri őket. Sikeresnek ígérkezik a „Csere-bere” akció. MinMiért is félne? Nem azért hallgatom el a nevét, mintha egy szemernyi szégyellni valója is lenne abból, ami megírok róla. (Ismerősei bizonyára így is ráismernek.) De élete utóbbi két hónapjának gondjai olyan sok most érettségizett fiataléhoz hasonlóak, hogy talán iga- zabb név nélkül összefoglalni őket. Rövidzárlat? Találkozásunkkor már túl volt az érettségin, de nem akart róla bészélni eleinte. Ö volt inkább kíváncsi mit mondok verseire, amelyeket bírálat céljából hagyott nálam a múltkor. Főként dicsértem, mert kezdő voltához képest kitűnően szerkeszt, elég sok eredeti képet használ. Ellenben élénken kifogásoltam a kézirat rikító helyesírási hibáit. — Ne is mondd! — legyintett búsan. — Mintha az érettségi elnököt hallanám. A szóbelit szenzációsan győztem szöveggel, midenkinek tetszett. Egyszeresük megkérnek, írjam föl a táblára, hogy „olyan”. Erre fölírom, hogy „ojan”. Rövidzárlat. Agybaj. Ilyen volt az egész érettségim, és ezért lett az átlag csak négy egész. — Rövidzárlat? Nem az a baj inkább, hogy lázas türelmetlenségedben elfelejtettél néhány alapvető dolgot emlékezetedbe vésni? Ilyen hibákat álmodban sem szabad csinálni. — Hát... igaz. De azért ez az érettségi-időszak megkavarja az embert. Napi tíz-tizenkét óra a könyv mellett. Hallom Svédországban már eltörölték. — Igen, de a helyesírási szabályzat nem szűnik meg az érettségi eltörlésével, és a kétszer kettő is négy marad. Sgkat beszéltünk még. Irodalomról, filmről, képzőművészetről, dzsesszről, beatről. Szenvedélyesen vitázott. Arra gondoltam, bár sikerülne úgy betömnie kétségkívül sokoldalú műveltségén a rengeteg rést, hogy a hibák fölismerése ne bénítsa meg merészségét. Majdnem sikerült Legközelebb egy autóból dobbant elő. Gyermekraj/tárlat Debrecenben A Debreceni Városi Tanács nemzetközi gyermekrajz- pályázatára mintegy 15 ezer munka érkezett magyar és több szocialista országbeli ifjú alkotótól. A zsűrizés után a legjobb képeket Debrecen főterén mutatták be nagy sikerrel a közönségnek. den csütörtökön a Szilády Károly utcai klubban elcserélhetik egymás között gyűjteményüket a gyerekek. Anna nemcsak felügyel rájuk, magnóval, lemezjátszóval, játékkal szórakoztatja őket. — A legszebb gyűjteményekből kiállítást rendezünk. A modellkiállításnak is nagy sikere volt, a ZIM kultúrfelelősétől kaptunk anyagot, összerakható műanyagjátékokat, melyek a kombinációs készséget fejlesztik. Legközelebbi terve a sakkverseny és a mini Ki mit tud. Mindig újabb és újabb kezdeményezései vannak, szervez, meghívó, kát ír, felszerelésről gondoskodik — pedig sokszor minden erőfeszítése hiábavaló. — Sajnos, a művésztelepi látogatás nem sikerült, az előző megbeszélés eile, nére az utolsó pillanatban későbbi időpontra halasztották. Elmaradt a tőserdei kirándulás is, mert a szülők nehezen engedik el a gyerekeket ilyen rendezvényre, pedig a pedagógusok ügyeltek volna rájuk. A nehézségekkel előre számolt, nem töri le a kudarc, csak a gyerekeket sajnálja. Kevés gyerekkel is lelkesen törődik, ne a megjelentek „bűnhődjenek” a távolmaradottak miatt! — Nem vagyok kimondottan pedagógus. Népművelés pszichológiát is a felnőttnevelésre koncentrálva tanultam. De tudom, hogy a gyerek mindenre érzékenyen reagál, s nagyon szeretném, ha jól éreznék magukat! Eddig mindig többes számban beszélt. Ki segíti ebben a munkában? — Nagyon kevesen. Remélem, szeptembertől már számíthatok a pedagógus kollégák segítségére is. K. K. — Stoppal mentem, stoppal jöttem. Személyesen adtam be a föllebbezést Gödöllőre, hogy biztosan odaérjen. — Csak nem? A poéta agráregyetemre jelentkezett? — Nem hinném, hogy a költészet ellentétben állna bármiféle mesterséggel. Ál. lattenyésztő szeretnék lenni. Főként a lovak miatt. Négy éve lovagolok versenyszerűen egy tsz lovas- klubjában, megismertem és szeretem az egész gazdaságot is. Szép ajánlólevelet adtak a fölvételi kérelmemhez. — Na de, ha fellebbezni kellett, úgy látszik mégsem sikerült. — Nem a legjobban, de azért megfeleltem a vizsgán. Sok eszkimó, kevés a hely. Vége már annak az időnek, amikor a mezőgazdasági főiskolákra majdnem minden jelentkezőt fölvettek. — Bízol a fellebbezésben? — Inkább csak reménykedem. Vagy még azt sem: Viszont abban hiszek, hogy ha jövőre is jelentkezem; még magasabb pontszámot érék el. — És ha mégsem vesznek föl? — Akkor már könnyebb lesz, mert biztosan lesz valami állásom. Holnap elkezdem sorra járni az üzemeket. Egyáltalán nem félék a munkától. Sőt a katonaságtól sem, csak engednének lovagolni! Hát, jó munkát! És igaz ugyan, hogy a lóversenypályán egyszerűbb, de másutt se ijesszenek meg az akadályok! Szabó János Má kezdődik a II. népzenei találkozó A kecskeméti II. népzenei talákozó ma este kezdődik. Régi idők hangulatát idézi a városi tanácsháza dísztermének erkélyén este 7-kor elhangzó tárogató muzsika. Bige József és Fozsik József országos hírű művészek magyar népdalokat, kurucnótákat szólaltatnak meg. Este fél 8-tól a legutóbbi szegedi néprajzi filmszemlén legjobbaknak bizonyult filmeket vetítik a Városi Művelődési Házban. Köztük nagy figyelemmel várjuk a kiskunhalasi származású Lakatos Vince „Bocskoromon van egy szák” című alkotását, valamint Moldován Domokos nagy sikert aratott port- rófilrjiieit. Utána megyénk legjobb népművészei: a jánoshalmi Keszthelyi- Kmács Pál, a most kitüntetett tiszaújfalui Bársony Mihály, a kecskeméti Ben- de Imrémé és Bernde Rózsi, a dávodi Szekeres Kálmánná és sokan mások adnak műsort. A 9. sz. Autóközlekedési Vállalat gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket keres felvételre. Jelentkezés a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán, Kecskemét. Csáktornyái utca 4—6. sz. 6738