Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
Világ proletárjai, egyesöljetek! A MAGYAR S TÖ C fA LIST A MUNKÁSPÁRT BÁCS’-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXTIT. évf. 195. szám Arat 1 forint 1968. augusztus 19. hétfő A ugusztus 20-át, a nyár “ legszebb ünnepét köszöntjük. A nevezetes napot, amikor nehéz munkában töltött hetek, hónapok után már beérnek a mezei munka gyümölcsei, asztalra kerül az új kenyér. Augusztus 20-a kicsit már a szám vetés ünnepe is. A múlttal, a jelennel, a jövendővel való számvetésé. Ezen az ünnepen felsejlik az államalapító István király alakja, az államalapítás történelmi tettének emléke is. Szocializmust építő népünk őszintén tiszteli a nagy király emlékét, annak ezer esztendővel ezelőtti nagy tettét. Tiszteli a bölcsességet, amellyel a mesz- sziről, a Duna—Tisza partjára szakadt néppel, okos és hivatott vezetőként megérttette, hogy ha honossá akarnak válni Európában, akkor szervezett állami életet, fegyelmet, megbízható, törvényes rendet kell teremteni. István helyesen látta, hogy a messzi tájakról hazánk mai területére érkezett csatázó, száguldozó nomád nép csak akkor maradhat fenn, ha jól beilleszkedik a népek közösségébe. Ha a kalandozások, lovasportyák, más népek megsarcolása és nyugtala- nítása helyett a teremtő munkát, az építést vállalja. Ez a felismerés tiszteletre méltó bölcsességre vall, kár, hogy az utódok nem mindig merítettek belőle. Sok hangos, fényes ünnepen esett szó a századok során István királyról, népünk erényeiről, kiváló tulajdonságairól, boldogulásáról, s az állam- alapításról is, de a tett igazi értelmét nem mindig fogták fel, igazi tanulságait ritkán szűrték le e régen volt eseménynek. Az István által alapított állam az évszázadok során — s ez nem szorul különösebb bizonyításra — korántsem lett a dolgozó nép istápolója, s a pünk történelmünk során gyakran megcsillogtatott. Mi igazán akarjuk szeretni és szeretjük is a hazát. Es hogy igazán szerethessünk, hadat üzenünk a tartalmatlan, a hibákat is elkendőző r szomszédos népek közösségébe sem tudott mindig megfelelően beilleszkedni. *T eltek a századok, az ■ ország uralkodó körei bölcsesség helyett inkább a nacionalista önérzet, a nagyralátás mérgével töltötték fel önmagukat, ahelyett, hogy népünk tehetségét, adottságait vizsgálva más népektől szorgalmasan tanulva, lépést tartottak volna Európával. Nem ezt tették. Inkább megelégedtek az ezeréves hazáról mondott frázisokkal. A mi nemzedékünknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy megteremtse népünknek azt a rangját, amelyről ezer év alatt sok szó esett] s amelyről legjobbjaink mindig is álmodoztak. Éppen a mi dolgunk, hogy pótolva évszázadok mulasztását, felmérjük tennivalóinkat, s a fejlődés, az emberi haladás rangos útján haladjunk tovább testvéri barátságban a világ leghaladóbb népeivel. Népünk vezető ereje a munkásosztály, a párt, féltve őriz minden haladó hagyományt. A mi nemzedékünk büszke a nemzeti múlt vívmányaira, a kétségtelen erényekre, amelyeket néés megszépítő, a más népekkel való barátságunkat zavaró álhazafiságnak. Ehelyett inkább a haza gondjait, a tennivalókat mérlegeljük, a gondokban osztozó, alkotó emberek sorsával törődünk, önmagunkkal is szembenézve iparkodunk eltakarítani népünk útjából azokat a visszahúzó má- radványokat, amelyek ezer esztendő során felemelkedésünk gátjai voltak. A A ültünk nagy emlékeit tiszteljük. Az állam- alapítás iránti megbecsülésünk jele, hogy István király emlékét idéző napon ünnepeljük népünk első írott alkotmányának a születésnapját is. Népköztársaságunk alkotmánya megelégedéssel töltheti el népünk minden fiát. Hiszen a tettek, az alkotások, az építés alaptörvényei sűrűsödnek benne. Emelkedett szellemű program, amely beszámítva minden eredményt, amelyet népünk fejlődése során elért, tágas, tartalmas jövőt vázol a lerakott szilárd alapokra. Népköztársaságunk alkotmánya tizenkilenc esztendős. De szellemében, égisze alatt évszázadok mulasztásait pótoltuk, régi hibák sokaságát tettük jóvá, s valósítjuk meg nagy népi, nemzeti felemelkedésünk szocialista programját. T izenkilenc év alatt jogos önérzettel mondhatjuk, sokat gazdagodtunk, fejlődtünk. A fejlődéssel lépést tartott, együtt fejlődött alkotmányunk is, hogy kifejezője lehessen mindannak, amit tettünk, s tovább ösztönözhessen mindannyiunkat, újabb és újabb cselekedetekre. Augusztus 20-a a szorgalmas munka eredményeként betakarított új kenyérnek is ünnepe. A kenyér mindennapi legfőbb táplálékunk. Egy kicsit életünk jelképe is. A küzdelem szimbóluma, amely érte folyik. A munkáé és a rátermettségé, amely megtermelte. Nálunk az új. kenyér társadalmi rendünk jóvoltából mindinkább az értelmes, az eredményes küzdelem jelképévé válik. Hiszen ha van is még sok gondunk, ha nem is haladhatunk rohamléptekkel kitűzött céljaink felé, azt már elmondhatjuk, hogy évről évre mindig nagyobb karéj kenyér jut mindannyiunknak. A jó politika, a jól átgondolt vezetés, s a nyomában termett kedv és munka napról napra meghozza gyümölcsét. A múlt, a jelen és jövendő gondjait idézi fel bennünk augusztus 20-a, e tartalmában, jelentőségében bőségesen gazdag ünnep. Jó érzés, hogy ma már tapasztalatokban is gazdagon, dolgainkban magabiztosan elég erőt érzünk hozzá, hogy a múlton és a jelenen okulva nyugodt önérzettel vállaljuk a jövőt. Tegnap délelőtt Kecskeméten, a Bányai Júlia Gimnáziumban a 600 éves jubileumi ünnepségek programjának egyik rendezvényeként városfejlesztési kiállítás nyílt. A megnyitón jelen volt többek között dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, országgyűlési képviselő, dr. Glied Károly és Erdősi József, a megyei pártbizottság titkárai. Erdélyi Ignác, az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottságának első titkára és a Mihail Vasziljevics Revkin, a szimferopoli városi pártbizottság első titkárának vezetésével Kecskeméten tartózkodó négytagú testvér- városi küldöttség is. Megnyitóbeszédet Reile Géza, a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott. Bevezetőben üdvözölte a vendégeket, a meghívottakat, majd röviden szólt a kiállítás jelentőségéről. Beszéde végén Reile elvtárs köszönetét mondott a pártós a felettes tanácsi szerveknek, a Hazafias Népfront városi bizottságának azért a támogatásért, segítségért, amelyet a város nagyarányú fejlődéséhez nyújtottak. Ezt követően a városi tanács vb-elnöke átvágta a termet j lezáró nemzetiszínű szala- ! got és az érdeklődők megtekintették a tablókból és makettekből álló kiállítási anyagot. Ünnep a sztyeppén (3. oldal) Sorsok, emberek ripartöss zeál lítás a 4—5. oldalon Huncut Zanta novella a 7. oldalon Képes riport egy üzem és egy termelőszövetkezet együttműködéséről a 8. oldalon Beszélgetés a filmről 9. oldalon. Városfejlesztési kiállítás Életünk
