Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-18 / 194. szám

1968. augusztus 18, vasárnap 3. oldal Városföldiek húsz éve Új termékek A Kalocsai Asztalos Nagy síkság kevés Inos, az alakulási jegyző­fával, sok tanyával. Távol- könyvet nem tudóim meg- ról idesejlenek Kecskemét mutatni, eltűnt az idők so- tornyai. A szárazságban ke_ Irán. De emlékszem: húszán A főkönyvelő és az 1950 óta itt dolgozó tsz-kovács, Vízhányó János, a régi emlékeket idézi a kezdettől fogva itt szolgáló, de szükség esetén még ma is „üzem­képes” parasztszekér oldalához támaszkodva. ményre taposott dűlőutak. De ha felázik a föld, trak­tor legyen a „talpán”, ame­lyik itt elközlekedik. Ez nem homokvidék. Jól termő fekete föld. Város­föld, Dózsa Tsz. Tóth László főkönyvelő agyonfogdosott, szakadozott szélű papírlapokat mutat: — Tagosítási határozat, 1949 szeptemberéből — ma­gyarázza. — Ekkor vontuk össze a területet, hogy egy helyen legyen a közös. Itt a végösszeg: 378 hold. Ek­kor már egy éve működött a hármas típusú tszcs, a Dózsa. Pillanatig az emlékeibe mélyed, majd folytatja: — Alakulásunk időpont­ja: 1948. augusztus 20. Saj­léptek be annak idején, 120 vagy 130 holddal. Zsellérek, akik a felszabaduláskor ka­pott, vagy bérelt földön gazdálkodtak. Állami tar­talékterületet is vettünk igénybe. Se gép, se istálló, 3—4 rossz ló csupán. Azért elvetettünk. Az igazat meg­vallva, az egyéniek is segí­tettek, bérmunkában. Ké­sőbb tsz-tagok lettek. Aztán a következő év­ben, 1950-ben újból tago- sítani kellett: a tsz területe ekkor már közel ezer hol­dat számlált, s a gazdák száma is meghaladta a száz­harmincat. Egyesülés tör­tént egy kisebb közös gaz­dasággal. A „házasság” nem bizonyult tartósnak, 1953­ban — az akkori politikai események hatására — töb­ben kiléptek, s egy új tsz-t alakítottak. Ám egyéni gaz­dák továbbra is léptek be a Dózsába. 1956-ban a tag­ság megint ketté vált, s a szomszédságban ismét újabb tsz alakult. De az „anya­gazdaságot” ez sem viselte meg, 1961-ig újból több mint 1600 holdra növeke­dett a terület, majdnem másfél száz gazda művelé­sében. Akkor jött a nagy átszervezés, s ezzel együtt a korábban többször is ki­lépők szövetkezete csatla­kozott a Dózsához, de im­már véglegesen. Ekkor a terület 3200 hold, a taglét­szám 280 körül. Pár év múlva egy 300 holdas he- tényegyházi minigazdaság­gal egyesültek. Ez év ele­jén pedig az egyik nyárlő­rinci tsz-szel történt fúzió, s így a mostani Dózsa Tsz négyszázötven tagja hat­ezer holdon gazdálkodik. döttnél, de a megrázkódta­tás így is nagy volt. Aszá­lyos évek, beadás, mérleg­hiány. Az egyetlen alapító tag, aki megtalálható most is a tsz-ben — maga Tóth Lász­ló. A többiek nyugdíjba mentek, vagy közben el­pártoltak a tsz-től. — Huszonnyolc éves fia­talember voltam 1948-ban — vallja a főkönyvelő. — Gimnáziumi érettségivel, fronttal, hadifogsággal mö­göttem, Mint idevalósi em­ber, itt akartam megélni. Es mindjárt kezdetben én lettem az elnök. Azóta leg­alább tíz elnökünk volt. Volt olyan év, nem is egy, hogy két elnök cserélődött. Én is voltam később még vagy kétszer is. Kürtösi Károly, az egy­kori 25 holdas mintagazda 1960-ban lépett be tagnak, s mindjárt elnökké válasz­tották. Eladdig traktora sem volt a tsz-nek! Azzal A Polyák-ikrek, Vera és Sára éppen egyidősek a tsz-szel. Bármelyik férfivel felveszik a versenyt a szarvasmarha-gondozásban. Az E—5-ös úttól a lakite­leki betonig húzódik a te­rület. Két évtizede... Há­nyattatások közepette is ha­talmas ívelés! Ha csak te­hették, a gyapotot kisebb területen vetették a szerző­A telep kitesz magáért Kiterjedt körzetből kapja a feldolgozásra szánt gyü­mölcsöt a Bács-Kiskun me­gyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat jánoshalmi főzdé- je. Fő szállítóik a kiskun- halasi járás nagyüzemi gazdaságai, de a bajai já­rás is „besegít”, végül pe­dig a MÉK környékbeli te­lephelyei látják el őket áruval. — Jelenleg az idei körte, pálinkát főzi az üzem — tájékoztat Rostás Kálmán telepvezető. — A minőség első osztályúnak ígérkezik. A közeli napokban már a vörös- és a kékszilva főzé­sére készülünk fel. Az aszá­lyos időjárás a szeszipari termelésre is kihat. Hozzá­vetőleg kétharmadnyi mennyiség feldolgozására számítunk, mint a múlt évben, legalábbis ami a szilvát illeti. Kiemelkedő termelési eredményeket hozott a vál­lalat e telepe számára a múlt év második hat hó­napja, nem kevésbé az idei első félév. A június végi adatok azt mutatják, hogy a 16 munkás az eredeti tervet 109,5 százalékra tel­jesítette és 150 ezer forint híján négymilliót kitevő értéket termelt. A feldolgo­zott nyersanyag 140 vagon- nyi volt, s ebből a meny- nyiségből 150 ezer liter gyümölcspálinka készült. Végső soron az üzem mun­kásai közül mindegyik csaknem negyedmillió fo­rintot termelt a félévben. Dicséret illeti nemcsak a főzőmestereket, de a dol­gozók mindegyikét, bele­értve a nélkülözhetetlen előkészítő munkákat végző asszonybrigád tagjait: Her- czegih Lajosnét, Kiss Pong- rácnét, Lencse Józsefnél és Madarász Jánosnét is. kezdte, hogy vásárolt két használt Hoffert A gaz­dák kölcsönadott pénzéből, s még egy sereg intézke­dést tett, hogy úgy terem­jen a föld, ahogyan attól várni lehet. Ebben, a kö­vetkező évtől kezdve nagy segítségére volt Sárfi Ró­bert főagronómus, aki ta­valy ment nyugdíjba. 1960-tól kezdve éven­te 800 ezer—egymillió fo­rintot tartalékolnak éven­te. Nem érte meglepetés a tsz-t a gyengébb években sem. Az egy tagra jutó évi átlagjövedelem tavaly 23,5 ezer forint volt. Havonta garantált a bérezés. Ez év elején, s azóta is, folyamatosan, több mint ötven fiatal lépett be tag­ként. Közöttük néhány olyan, aki egyidős a tsz­szel. Üj épületek a központ­ban, termőre forduló 450 hold szőlő, rangos tanya­házak a központban — ezek a jelen, s a közeljövő ismertető jegyei. És már azt tervezgetik: milyen lesz a következő húsz év. Talán könnyebb. H ^ és Építő Ktsz-ben Tizenhat szakmában há­romszázötvenen dolgoznak e ktsz-ben. Közöttük az alapítótagak, az asztalosok „viszik a prímet”, s nem utolsósorban nekik kö­szönhető, hogy a kollektíva híre messze túljutott a vá­ros határain. Termékeik — virágállványok, heverők — a bútorboltokban keresett árucikkek. Ám mindig akad valami újdonságuk is. Magas, ősz hajú férfi lép az irodába. — Greif Béla, szövetke­zetünk műszaki vezetője — mutatja be Szvétek Lajos, a ktsz elnöke. — Éppen kapóra jött, még nálam is jobban ismeri a legfiata­labb gyártmányokat — ugyanis ő a szövetkezet fő­újítója. A műszaki vezető szabad­kozik. — Az igaz — mondja szerényen —, hogy sokat foglalkozom újítással, s mindent elkövetek azért, hogy gyártmányaink szeb­bek, jobbak és főleg ol­csóbbak legyenek, de az érdem nem egyedül az enyém. Két fiatal tech­nikus — akik korábban itt dolgoztak szakmunkásként és levelező úton szerezték meg képesítésükét — na. gyón sokat segít a terve­zésben. A kivitelezésnél pe­dig asztalosaink odaadó szorgalma és szaktudása biztosítja a sikert. Miről is számolhatnék be hirtelen? Nézzük csak ezt a virág- állványt. Nem új cikk, de már új módszerrel gyárt­juk, s ez meghozta a várt sikert. Az újítás lényege az, hogy az állvány szétszed­hető, lapos papírdobozban sérülés mentesen szállítha­tó. A virágtartó lapocská­kat poliészter fényezéssel készítjük, fröccsenhet rá víz, nem csúfítja el, mint az előzőekét. A tavalyi kétezerrel szemben az idén nyolcezer darabra kaptunk megren­delést, de már jövő évi szállításra is lekötött a vállalat hatezret. Két színes fényképet vesz elő, s ezek segítségével mu­tatja be egyik új gyártmá­nyukat, amelyet még nem ismernek a vásárlók, hi­szen csak augusztus végén kerül az üzletekbe. — Kalocsai kamaszhevej rő. Vég- és háttámlája po­liészter fényezésű, bármely oldalra átszerelhető. Huza­ta ötféle szövetből, tízféle színben készül. A Kereske­delmi Minőségellenőrző In­tézet elfogadta, engedélyez^ te a gyártását. Az új ter­mék iránti keresletet iga­zolja, hogy szeptember vé-; géig 350-et, december utol­só napjáig pedig újabb 500-at kell szállítanunk a kereskedelemnek. Itt van már a jövő évi szerződések tervezete. Ebből a kamasz­heverőbői legkevesebb 4 ezerre számítanak. Ügy hisszük, a vásárlók köré­ben is sikert arat, hiszen ára mindössze 780 forint. Kollektívánk most dolgom zik egy új típusú, kétsze­mélyes heverő terveinek elkészítésén. Erről még nem tudok sokat mondani, csak annyit: modern formájú, poliészter fényezett felüle­tekkel készül. Bízunk ab­ban, hogy januárban már elkezdhetjük a gyártását és sikerül olcsón előállítani. Opauszky László Utmesteri telepet avattak Kecskeméten Tegnap Kecskeméten — a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet mellett — ünnepélyesen fel­avatták az ország első út- mesteri telepét. Az ünnepé­lyes átadáson ott voltak a szomszédos közúti igazgató­ságok vezetői, Sohajda Jó­zsef, a 9-es számú AKÖV igazgatója, Laczi Endre, az Építők Szakszervezete me­gyei bizottságának titkára. Cs. Nagy Pál, a Kecskeméti Közúti Igazgatóság vezető­je avató beszédében el­mondta, hogy a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium három évvel ezelőtt tűzte célul az útmesteri te­lepek létrehozását. Koráb­ban szakasztechnikusi kör­zetek gondoskodtak az utak fenntartásáról, karbantar­tásáról. Az útmesteri telepek fel­adata a korszerű útfenn­tartás megvalósítása. Me­gyénkben hat útmesterség alakult, s mintegy 2500 kilométer hosszúságú út karbantartásáról gondos­kodnak. A kecskeméti telep építése 1967 augusztusában kezdődött 1,3 millió forin­tos beruházással. A főépü­letben az irodák, a mun­kásszállás, a fürdő, az ét­kezőhelyiség helyezkedik el. Épült ezen kívül kar­bantartó műhely, raktár, s a közeljövőben nagy telje­sítményű aszfaltkeverő be­rendezést is kap a telep. Cs. Nagy Pál végül az épí­tők munkáját méltatta, s megjutalmazta a telep lét­rehozásában kiváló teljesít­ményt nyújtó dolgozókat. Rostás Kálmán telepvezető Herezegh Lajos főző­mesterrel a műszakkezdés előtt megbeszéli a napi teendőket. — Gondjaink ellenére is az a célkitűzésünk, hogy a második félévet az előző­höz hasonló teljesítmények­kel zárhassuk — mondta búcsúzásul a telepvezető. Képességeiket és lelkesedé­süket ismerve kijelenthet­jük: ez a szándék egyúttal ígéret is. J. % Az új kecskeméti útmesteri telep.

Next

/
Thumbnails
Contents