Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-16 / 192. szám
1968. augusztus 16, péntek & oldal '' Korszerű Bánk bán Augusztus 19-én este mutatja be a televízió Katona József művét, a Bánk bánt. A Bánk bán mindmáig legnemzetibb drámánk. Érthető, hogy nagy várakozás előzi meg a bemutatót, bár ez a várakozás elsősorban a szakmai körök, ben tapasztalható mert ezúttal nem kísérte különösebb hírverés az előkészületeket. Pedig érdekes kísérletnek ígérkezik Katona művének legújabb színrevite- le. Erről kértünk tájékoztatást Takáts Andortól, a gyártásvezetőtől és Molnár György felvételvezetőtől. A következőket hallottuk: — Az év elején kezdődtek az előkészületek, a felvételeket egy hónapja fejeztük be. A Televízió nagy gondot fordított a produkcióra, szokatlanul nagy a feladat is. Nemcsak azért, mert a mű iránti tisztelet kötelez, hanem azért is, mert a szokásos tv-játékok. hoz képest rendkívül nagy létszámmal dolgoztunk. Kik lesznek a főszereplők? — Bánk: Latinovits Zoltán, Melinda: Béres Ilona, II. Endre: Benkő Gyula, Gertrudis: Ronyecz Mária, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Ottó: Balázsovits hajós főiskolai hallgató, Biberach: Mensáros László, Tiborc: Görbe János, Petur: Kovács Károly. A zenét Ránky György szerezte, vezető operatőr: Sík Igor. Kísérletet említettünk az Imént. Szinetár Miklós rendező ugyanis a tv-válto- zattal a lehető legteljesebben szeretné kiaknázni a televízióban rejlő lehetősé, geket. Szinetár itthon és külföldön egyaránt arra törekszik, hogy elismerést szerezzen a magyar klasz- szikusoknak. Ezúttal — tekintettel a televízió nézőinek milliós táborára, akik közül sokan nem színház- látogatók és nem színházértők — közelebb akarja hozni a Bánk bánt a mai kevésbé számíthat olyan figyelmes türelemre, mint az olvasott szöveg. A film, tv-játék, mint a legifjabb műfaj, bizonyára tehát a szöveg közelítése a mai nyelvhez, mondatszerkesztéshez, kifejezésmódhoz, Legnagyobb nemzeti dráBéres Ilona (Melinda) és Balázsovits Lajos fh. (Ottó). még kevésbé tűri a régies beszédet, mint a színpad. A Bánk bán, nehézveretű mondatai ma már meglehetősen idegenül hangzanak a fülnek. Első hallásra nem egyszer meg se lehet érteni. Mindenképpen indokolt mánkkal először esik meg most, hogy hozzá mertek nyúlni. Nem szentségtörés ez, hanem meggyőződésünk szerint további diadal, útjának feltétele. Érdeklődéssel várjuk a bemutatót. M. L. Látogatóban a főhadiszálláson Várják a fesztivál résztvevőit „Kedves Elvtársak, el sem tudják képzelni, milyen jólesett a meghívás. A kórházi ágyon könnyezve olvastam, hogy még gondolnak rám. Sajnos, most nem mehetek, talán majd jövőre. Sok sikert kívánok.’* Hoffer János Baranya megyei népművész írta ezeket a sorokat. Az első Duna menti folklór táncfesztivál rendezőinek özönlenek a levelek hetek óta Kalocsára. Köszönet a meghívásért, érdeklődés a részletekről, s elég gyakran mentegetőzés is, hiszen a meghívott népművészek többsége idős ember, 70—80 fölött, akik bizony nehezen vállalkozhatnak már nagyobb útra. S a meghívottak közül sokan távol lakBánk szerepében Latinovits Zoltánt láthatjuk, aki a következő évadra Kecskemétre szerződött. nézőhöz. Ezért némileg megrövidítették a drámát (kétórás lesz a film) és a szöveget is átdolgoztatták a kitűnő íróval, műfordítóval, Mészöly Dezsővel. Az ilyen korszerűsítés, meglehet, ellenérzéseket fog kiváltani némelyekből. Mi még nem szoktuk meg. Túlságosan fiatal hozzá irodalmunk. A nagy nemzetek irodalmában már elfogadott ez a módszer, különben tökéletesen élvezhetetlenné válnának a több- évszázados művek — különösen a színpadi művek —, hiszen az élő beszéd Az igazgató vakációja Az iskolaigazgató sokfé- keze nyomán. Vadonatújle módon „pihenhet” a nák hinné az ember a fali nyári szünetben. Van, áld. táblákat. olyan szépeik, szabadságra utazik, van, mintha ma kerültek volna alki kertjét művelve él a ki a gyárból. Pedig... Az vakációnak. Olyannál azon- igazgató festette újjá és ban csak eggyel találkoz- húzta meg rajtuk a vonatára, aki a nyarat az isko- lakat, kockákat, la felszerelése kijavításé- — Kapott pénzt festékre? nak szenteli, Szigethy Lő- Halvány elhárító mosoly rinc Miklós, a kecskeméti a válasz, szerény mosoly, méheslaposi általános isko- — Az idén nem meszel- la vezetője ezzel tölti nyári j'ük ki az iskolát, szabad idejét. — Miért? „TETTEN ÉRTÜK” ép- — Tizenhatezer forintot pen, az egyik tanteremben kérne a meszelésért a sző- a padok vasalását húzta vetibeaet. Mi ezerből is ki- meg. Mindjárt mentegetőd- hoznánk, de egy pénzzéssel kezdi: ügyminiszteri rendelet er— Ferenc, a hivatalsegéd telmében ahol hivatal- most éppen alszik, tegnap segéd van, ott nem szabad éjjel tizenegyig dolgoztunk sajatkezuleg meszelni. Nem a padokkal, ráfér egy kis értem ^ miért ^ nein szabad pihenés. AZ ISKOLA valamennyi tanulója fizikai munkát végző szülők gyermeke, Szébellédi Ferenc hivatalsegéd 1955 óta segít az igazgatónak az ilyanféle k “^Sé meg a munkákban. Nincs azabo- alatt keresné meS a nyolult művelet, amit a politechnikai műhelyben el ne végeznének. Szerencsénekünk az iskola számáfa tizenötezer forintot megtakarítani. A meszelési díjat úgyis nyári szabadsága hivatalsegéd .., Sok mindenről lehetne — és kellene is — ennek az iskolának az igazgatójá***** val bes^lgetni. Snégy évvel ezelőtt született alkalmas erre. Azért momdomt „szerencsére”, mert a nyári javíaz első tanácsi határozat a méhesfalusi iskola fejlesz- tások nagy részét bizony tésére. azóta azt több ízben házilag kell elvégezni. A megerősítették. És az ered- városi tanács költségvetésé- mény? Semmi, ben kevés az iskolák tata- Pedig Méheslaposon a rozására fordítható összeg, felszabadulás után több nagy szükség van tehát a hullámban nagyarányú kis- méheslaposi igazgatóéhoz lakásépítkezés kezdődött, hasonló öntevékenységre. 1051—55 között épült fel A szikár, őszülő hajú az Alkotás útja és a Márigazgató betessékel a nevelői szobába, amely egytírok útja. Később beépült szolnokihegyi rész, jeben igazgatói iroda is. Most lenleg épülnek a népfront akkora benne a felfordu- társasházák, a KlSZ-lakálás, hogy inkább ezermester műhelyhez hasonlatos Rámutat a falon függő nagy gyerekek. sok és a belvízkárosultak új lakásai. És mindenütt órára. A méheslaposi iskola — Ez az óra jelzi a ta- 1062-ben körzeti iskola lett, nítás ideiét és működteti a mivel a külterületi Gátér villanycsengőt. Valami ke- pusztáról a felsőtagozatos réktörés volt benne. Vittem tanulók — 22-en — a szak- a Szolgáltató Vállalat órá- rendszerű oktatást biztosí- saihoz. Azt mondták: dob- tó méheslaposi iskolába juk el, nem lesz abból már járnak. Amikor Méhesla- óra. Én azonban nem nyu- pos nehéz helyzetét bon- godtam bele, hiszen újat colgatjuk, egyben a kap- nem kapunk. Végigjártam csolódó külterületek hátrá- vele a város valamennyi nyos körülményein is magánkisiparos órását. Egy igyekszünk segíteni, se vállalta. Szétszedtem, és a szeptemberben kezdő- két hét alatt ^ magam tanévre 340 gyereket esztergáltam bele új kere- vettek fel. de 160 jelentkeket. Az óra azóta ismét zőt vissza kellett utasítani pontosan mutatja az időt! — helyhiány miatt. — Ezek végigjártuk a tan- a tanulók naponta buszoz- termeket, a padok na- nak a város más iskoláiba, gyobbrészt már készek, az ahol zsúfoltság okozói lesz- igazgató és a hivatalsegédnek. „Sokat feszelegnek a gyerekek, nyagdulnak a padok! De ha meghúzzuk a csavarokat, megint kibírják egy évig.” nincs közöttük egyetlen értelmiségi, vagy alkalmazott. A szülők többsége üzemi, gyári munkás, váltott műszakban dolgoznak legtöbben. Napközi otthon hiányában a gyerekek a tanításon kívüli időt az utcán, nem egy esetben csavargással töltik. A művelődésügyi osztály felmérése szerint a tanulók 84,7 százaléka csak este jut főtt ételhez. Ugyanez a felmérés állapította meg: e pillanatban 56 apróság igényelne sürgősen óvodai elhelyezést. Ám óvoda sincs ezen a lakótelepen ... Ilyen és hasonló problémák vetődtek fel látogatásunk során. Búcsúzóul még megkérdeztük az igazgatót: — Az idén nem is lesz „nyaralás”? — Talán jövőre. Még sóik teendő van hátra. Tizennyolc esztendeje — 1950 óta — telik így a vakációja a méheslaposi iskola igazgatójának. Balogh József nak, Tiszántúlon, fenn északon, s a zalai, vasi dombok között. Nemzetközi hírű csoportok Farkas Gábor, a fesztivál rendezője egy hónapja tette át székhelyét a megyei tanács művelődési osztályáról a kalocsai művelődési házba. Segítőivel, a város népművelőivel együtt szüntelenül munkában van azóta. Levelek, telefonok, megbeszélések és naponta tucatnyi helyszíni szemle. A kétnapos program igazán impozáns lesz nemcsak érdekességét, hanem méreteit tekintve is. A százegy- néhány népművésszel együtt összesen mintegy 1200 szereplője lesz a fesztiválnak. Néptánccsoportok az ország minden részéből, s messze külföldről is: a zombori, az NDK-beli Cott- busi, a francia Breton tánc- együttes és a szicíliai agri- gentói Val d’Akragas. Az utóbbi Európa egyik legismertebb együttese, évente tartott fesztiváljuk rangos esemény, a világ szakközvéleménye figyel rá. A rendező kíséretében körülnézünk az események központi színhelyén, az Érsek-kertben. A gyönyörű szabadtéri színpad méltó kerete lesz a csoportok vetélkedőjének. Még szerelik a világítást, bővítik a nézőteret, ahol 1600-an fémek majd el. Készül az esti záróbál és tábortűz színhelye, s csinosítják a sétányt, ahol a népművészek, fafaragók, mé- zeskalácsosok, pingálók, varróasszonyok, fazekasok, kolompárok, papucsosok mutatják be majd munkáikat. A nézők szeme láttára újulnak majd meg itt a régi mesterségek. A különleges alkalmat igyekeznek kihasználni a filmesek is. Három stáb dolgozik majd egyszerre a kétnapos program alatt. A Magyarok Világszövetségének megbízásából a Televízió készít filmet. Jelentkezett egy amerikai rendező is, hogy egyórás dokumentumfilmet akar forgatni, s természetesen ott lesz a megyei filmstúdió, amely ezúttal színes filmre veszi a programot. Figyelmesség Talán nem lesz felesleges megjegyezni, hogy ezen a fesztiválon nem a közönség a „központ”. Természetesen nagy érdeklődésre számítanak a rendezők, de éppenséggel nemcsak a látogatókkal törődnek, hanem még náluk is több gondot fordítanak a szereplőkre. Az idős népművészekre és a csoportokra egyaránt. Azt szeretnék, ha máskor is szívesen jönnének. 19-én reggel külön megbízott fogad minden egyes csoportot, s két napon át kalauzolja őket, gondoskodik róluk. A rendezők a névsor alapján minden csoportban ajándékkal köszöntik a legidősebb és a legfiatalabb tagot. Megtudakolták, kinek lesz születésnapja a kettős ünnepen, s őket is apró figyelmességgel lepik meg. Ugyanakkor a díjazással is azt szeretnék kifejezni, hogy jövőre ismét várják a szereplőket. Az egyéni teljesítményekért a legjobb férfitáncost „Arany sarkantyú”, a legjobb női táncost pedig „AraHypärta’* díjjal jutalmazzák. A három első helyezett díja 8, 5 s 3 ezer forint. A legjobb zenekar, koreográfia 2—2 ezer forint jutalmat kap. Ezenkívül egy vándordíját adnak ki az első helyezettnek, amely vagy három egymás utáni győzelem esetén marad a csoport birtokában, vagy akkor, ha egy fesztiválon három díjat visznek el. Szép tervek Az idei fesztiválon egyetlen mellékprogram lesz: a Drágszéli lakodalmas. Beros Ferenc, a községi tanács vb-elnöke részletesen beszámolt az előkészületekről. — Itt lesz a lánykérés — mutat egy 140 éves, apró ablakos parasztházra. Valóban festői látvány. — Ezen az utcán vonul a násznép táncolva a tanácsházára, s ha sokan leszünk, amott a mezőn tartjuk a lagzit. Egy ilyen esemény még a hazai közönségnek is érdekesség, hát még a külföldi turistáknak. A rendezők nagy idegenforgalomra számítottak. Utazási irodáink azonban úgy látszik az első alkalommal még óvatoskodtak. Véleményünk szerint kár volt. Remélhetőleg jövőre jobban igyekeznek kihasználni ezt a lehetőséget. Mert ötlet akad itt szép számmal. Már tervezgeti Farkas Gábor, hogy jövőre a külföldieknek éjszakai horgászatot rendezhetnek Fajszon, Hajóson nagy sze- kerezést, solymász- és íjászbemutatót, továbbá igen érdekes programpont lehetne a mezei csokorkötő verseny, s a fesztivál alkalmából gondolhatnának a filmesekre is, meghirdetnék az országos táncfilmfesztivált. A szervezésről még any- nyit, hogy az idén nem volt elég szoros a kapcsolat a kétnapos kalocsai esemény és a Szelidi napok rendezése között. A jövőben ezeket össze kellene kapcsolni, s így valóban olyan dús programmal fogadhatnák a turistákat, amelyhez fogható kevés akad hazánkban. Ez lesz a népművészet első nagy hazai seregszemléje. Az elgondolástól a megvalósulásig hosszú volt az út, s szinte önmagától bővült, bontakozott ki a jövő képe. Ismételjük, nem is annyira a látogatottság a fontos itt, hanem a művészi találkozó, az alkalom arra, hogy felvonuljanak az ország különféle tájainak tánccsoportjai, bemutatkozzanak az egykor oly fontos, de ma már csak kuriózumként művelt mesterségek. A népművészet további ösztönzője lehet a jövőben a fesztivál. Helyesen ismerte fel ezt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor úgy határozott, hogy minden támogatást megad a rendező bizottságnak, függetlenül attól, milyen közönségre számíthatnak az első alkalommal. Ha sikere lesz, azzal megvetették az alap- iait a megye egy úi, nagyszabású idegenforgalmi eseményének. Mester László
