Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-15 / 191. szám

1968. augusztus 15. csütörtök 8. oldal Jugoszláviai útijegyzet I. Múlt mesél a jelennek A városépítési terv halálra ítélte már a zsindely es tetejű múltat, de az új cserép még várat magára... Ebbe a házba szerettünk volna bejutni, megcsodálni a török kori háremépület belsejét, de ml sem képeztünk kivételt; becsapódott orrunk előtt az ajtó. _ Fiatalok a mecset tövében. (Pásztor Zoltán felvételei.) Kecskemétről, a sima Al­földről rugaszkodott neki Zasztawánk az E—5-ös út­nak Szeged, felé. Majd át­lépve a magyar—'jugoszláv határt. Szabadka és Növi Sad érintésével a nemzet­közi úton haladtunk to­vább Bosznia-Hercegoviná­ba. A Maievica lankáit érintve érkeztünk Loznicá- ra. ahol már turistákra jel­lemző kíváncsisággal cso­dáltuk meg a városka sa­játos népi hagyományait, szokásait, építészeti külön­legességeit A több száz éves háremépületek, me­csetek. már csak történel­mi emlékek. Az idősebb korosztály körében ugyan akadnak még hívők, de már egyre csökken a szá­muk. Estefelé a mecsetek tö­vében ülő, mosolygós arcú fiatalok már nem az ima/ kezdetére várnak, ott be-, szelik meg a napi esemé-j nyékét, s az sem leheteti len, hogy randevúra érkezr nek. Egy 70 kilométeres ..lépéssel” közelebb Doszt nia szívéhez Vlasenica már a városiasodás komoly szándékát sejteti, de ap egykori zsindelyes háztetők még a múltat idézik. (Folytatjuk) Petőfi-zászlóalj Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Jugoszlávia népei­nek legjobbjai élet-halál harcukat vívták a hazáju­kat leigázó fasiszták ellen, Horvátországban, a parti­zán seregek második had­testének parancsnoksága hírül adta: Szlavóniában megalakult és a közös cél­ért harcba indult a Petőfi Sándor nevét viselő ma­gyar szabadságharcos zász­lóalj. Tagjai már a koráb­bi hónapokban is részt vet­tek különböző partizánala­kulatok küzdelmeiben, de e naptól kezdve Kiss Ferenc jugoszláviai magyar kom­munista parancsnoksága alatt (a politikai biztos Ge- ri Károly, a parancsnokhe­lyettes Peleskó György, az alakulat törzsének főnöke Käufer Sándor volt) önálló egységgé szerveződtek. A zászlóalj, amely kez­detben kilencven főből állt, a Dráva menti községekben önként jelentkező magyar antifasisztákkal egészült ki, létszámát hamarosan meg­kétszerezte. Az egység tag­jai, a legszebb magyar for­radalmi hagyományok foly­tatóiként azt vallották, hogy ha a fasizmus elleni harc­ban a testvéri népek olda­lára állnak, megrövidítik saját népük szenvedéseit is, közelebb hozzák felszaba­dulásának napját. Így tör­tént, hogy a későbbiek so­rán Jugoszláviába külföld­ről is érkeztek magyarok, akik felvételüket kérték a Petőfi-brigádba. A Petőfi-zászlóalj létszá­ma 1944 végére, mintegy 1200-ra nőtt. Ekkorra már mint a jugoszláviai népfel­szabadító hadsereg roham- dandára, négy zászlóaljjal rendelkezett, s jelentékeny harci vállalkozásokat haj­tott végre. Amikor a jugoszláv nép­felszabadító hadsereg tá­madásai már az ország nagy részében kibontakoz­tak és a szovjet hadvezető­ség segítségével sok győ­zelmes ütközetet vívtak a fasisztákkal, a Petőfi Sán­dor zászlóaljon kívül más magyar harci csoportok is létrejöttek. A hírhedt Bor­ból és a fasiszták más kon­centrációs táboraiból meg­szökött foglyok, munka­szolgálatosok, a Horthy- hadseregből átállt katonák, mind több helyen csatla­koztak a harcosokhoz. Ej­tőernyősként érkezett a ju­goszláv erdőkbe a többi kö­zött Szalvai Mihály is, a spanyolországi nemzetközi brigád kiváló harcosa, nép­hadseregünk későbbi tábor­noka, aki néhány évvel ez­előtt hunyt el. A jugoszláv partizánok bizalommal, testvérként fo­gadták be soraikba a ma­gyar antifasisztákat, akik bátor, önfeláldozó helytál­lásukkal megbecsülést sze­reztek népünknek, hozzájá­rultak a fasizmus fölött aratott győzelemhez, vérük­kel pecsételték meg a kö­zös célért küzdő népek in­ternacionalista testvérisé­gét. SZTK-rendeU épül Kiskörösen Korszerű. kétemeletes, tizennégy munkahelyes rendelőintézet építését ter­vezik Kiskőrösön. A beru­házási program elkészült, s már megrendelték a kivite­li terveket. Tavasszal lát­nak hozzá a 10,5 millió fo­rintos építkezéshez. Gondolkodjunk helyettük is A bajai KlSZ-táborról már sokszor megírtuk, hogy milyen vadregényes helyen fekszik, mennyire jól érzik ott magukat a fiatalok, s milyen sokat tanulnak az előadásokból is, egymás­tól is. MÁJUS ÓTA tartanak ezek a táborok, s az utol­sót a vakáció végén zár­ják be. KISZ-titkárok, if- júgárdisták, sportfelelősök, klubvezetők — a KISZ-élet valamennyi területének ve­zetői', képviselői, társadal­mi munkásai jönnek ide tanulni, s természetesen üdülni is. Hiszen ezek a fiatalok nem érzik teherté­telnek a többnyire megle­hetősen zsúfolt programot. Nemcsak azért, mert egész­ségesek, vidámak, munka­bírók, hanem azért is, mert itt azzal foglalkoznak, ah­hoz kapnak segítséget, amit olyan szívesen, lelke­sedéssel és áldozatkészen végeznek otthon. Ezúttal a kuütúrfelélősök táborát látogattuk meg. Csupán egy délelőtti fog­lalkozásra, de ez is elég volt ahhoz, hogy képet kapjunk az itt folyó mun­káról. s a fiatalok gond­jairól is. Gond ugyanis akad bő­séggel a KISZ-munkálban. De hallgassuk meg előbb Komáromi Attilának, a tá­bor vezetőjének rövid tá­jékoztatását. — Kerek félszáz hallga­tóra számítottunk, de töb­ben jöttek, pontosan hat­vanegy a létszám. Többsé­gük fiatal, 16 év körüli. Csak egy akad köztük, Gyöngyös Károly, a halasi MÁV KISZ -szervezet kul- túrfelelőse. aki már tíz éve van ezen a poszton. — Ezért olyan tematikát állítottunk össze — foly­tatta —, hogy elsősorban azokat segítse, akiknek még új a feladat. Tehát af­féle előkészítő tanfolyam a tábor az ősszel kezdődő évadra. A KISZ kulturális mun­kája nagyon sokoldalú, ez tükröződik a. programban is. Előadásokat hallgatnak a népművelésről, a KISZ politikai oktatás és a kul­turális munka kapcsolatá­ról, az Olvasó népért moz­galomról, a filmművészet­ről, még a tánczenéről és a kirándulások szervezéséről is. Az előadásokat többnyi­re hosszantartó vita követi és lehetőség szerint gyor­san összeállított rendezvé­nyek. illusztrálásául a hal­lottaknak. Így például rendkívül jól sikerült klub­napot rendeztek és egy vi­dám kirándulást is. AZ ELŐADÁST, amelyen mi is részt vettünk, Bodor Jenő, a megyei pártbizott­ság művelődési és propa­gandaosztályának munka­társa tartotta a művelődés- politikai irányelvekről. Ügynevezett „száraz téma” ilyen fiataloknak, de mind az előadó, mind a fiatalok dicséretére szolgáljon: a hallgatóság szorgalmasan jegyzetelt. És nemcsak jegyzetelt hanem az utána következő vitában bebizo­nyosodott. hogy jól meg is értették a hallottakat. S itt következnek azok a gondok, amiket az imént említettünk. Anélkül, hogy részletez­nénk a vitát, szóljunk a legfontosabbakról. Sűrűn elhangzott az a panasz, hogy a KISZ-tagságnalí csupán egy része aktív. So­kan csak belépnek, s utá­na alig néznek a KISZ fe­lé. Némelyik kultúrfelelős véleménye szerint meg kel­lene rostálni a tagságot és kizárni azokat, akik rit­kán jönnek el a taggyű­lésre. más rendezvényekre. Mások szerint az üzem, vagy gazdaság vezetőinek is több segítséget kellene adniuk, anyagiakban és er­kölcsi támogatásban is. További gond a megfe­lelő ifjúsági vezetők hiá­nya. Különösen az üzemi és a tsz-alapszervezetek- ben kevés a rátermett fia­tal, s gyakran jobb híján bíznak meg valakit olyan feladattal, amihez nincs meg a megfelelő képzett­sége. Egyik-másik falusi KISZ- szervezet kultúrfelelőse még azt is elmondta, hogy nehezen tudnak összebarát­kozni a faluból eljáró kö­zépiskolás fiatalokkal. Mindez gond, nehézség valóban. Orvoslásuk több­nyire csak a felnőttek se­gítségével lehetséges. Itt a táborban több ízben is el­hangzott, hogy forduljanak bizalommal a fiatalok a munkahely párttitkárához és a gazdasági vezetőkhöz is. Ha ők maguk hallgat­nak a bajokról, hogyan várhatják a segítséget? A KISZ-tagok kisebb-na- gyobb hányadának részvét­lensége azonban elsősorban mégis csak azon múlik, hogy tud-e az alapszerve­zet színes, érdekes progra­mot nyújtani és vonzó lég­kört teremteni. Bizonyos, hogy ez nem könnyű fel­adat. Nagyon találóan fog­lalta össze a vitazáröban az előadó a tanulságot: — A KISZ FELADATA többek között, hogy azok helyett is gondolkodjék, akik nem akarnak. Nincs olyan ember, aki ne ér­deklődnék valami iránt. Sokszor az a hiba, hogy nem azt nyújtjuk, ami ér­dekli az úgynevezett kö­zömbös fiatalokat. Ha kö­zel akarunk kerülni hoz­zájuk, tudnunk kell, mi ér­dekli őket s akkor szí­vesen velünk tartanak. A tábor voltaképpen ezt a célt szolgálta. Megtaníta­ni rá a legöntudatosabb fiatalokat, a KISZ-tagokat és tisztségviselőket, hogy mint kell gondolkodniuk mások helyett is. M. L. Monstreszínpadon az Aida Jubileumi év — jubileu- dukciókkal itt mindig ér- dítás szinte megcsapja le- mi összeállítás. Röviden demes próbálkozni. Most, vegöjével, atmoszférájá- summázva ezek a szem- hogy a felújított fesztivál val a publikumot: két-két pontok diktálták a Sze- történetében immár har- óriás méretű fáraőszobor gedi Szabadtéri Játékok mádszor került színre az magasodik a színpad sar­kaiban, s közte a növek­vő, lépcsőzetes tér egy tíz­emeletes ház magasságába csúcsosodik. Természete­sen újszerű ebben a miliő­ben Mikó András rende­zése is, ami az opera nagy térlehetőségóben a bevo­nulási jelenetben kulmi­nál. Vaszy Viktor zenekara egyöntetű hangzás effek­tusaival fokozza a szín­pad emelkedett hangula­tát. Jól sikerült a szólisták megválogatása is. A bar­celonai tenorista, Pedro Lavirgen ideális Rada- mes, félelmetesen maga­biztos az angol Peter Glossop Amonasrója és tiszta szövegű, nivellált énekkultúrájával Maria Biescu címszerepe is. Nem idei műsortervét. Az ed- Aida, csak megerősíti a lehet panasz a hazai éne­dig lezajlott bemutatók tényt: a jó előadás siker- kesekre sem, Komlóssy a Bánk bán, a János vi- re számíthat a szegedi Erzsébetre szinte rászab- téz, s a rigai balett mű- Dómnál. ták Amnerist; Gregor Jó­vészeitől látott Hattyúk Sőt. Az Aida harmadik zsef, Sinkó György, Kari­tava — megfeleltek az premierje talán a legsi- kó Teréz — szegedi mű­előzetes várakozásnak, keresebb produkció a tíz vészek — biztos pontjai Egyszersmind bebizonyo. esztendő során. Varga Má- az előadásnak. A bemu- sodott, hogy jó előadás- tyás díszletterve alapján tató szenzációja a Bar- sal, a tér kőszínháztól el- eddig még nem látott ha- kóczy Sándor koreográfiá- ütő, speciális körűimé- talmas, monumentáls jára készült balettbetét nyeinek ismeretében szak- Egyiptom-kép fogadja a szólóját Medveczki Ilona szerűen megoldott pro- nézőtérre érkezőt, az in- táncolja. N. I.

Next

/
Thumbnails
Contents