Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) főbb mozzanatait ismertet­te a -külügyminiszter. Majd ezt mondotta: A párizsi tárgyalások kezdete a legfőbb jele an­nak, hogy változóban van a nemzetközi légkör. Azon, hogy a párizsi tárgyalá­sok, vagy legalábbis meg­beszélések hogyan folyta­tódnak, eldől majd a kér­dés: valóban enyhülés felé haladunk-e, vagy minden eddiginél nagyobb arányú nemzetközi összeütközések irányába. Bizonyos fokú kedvező változás érzékelhető a kö- ael-keleti válság területén i«. Kezdenek kibontakozni a politikai megoldás kör­vonalai, amelyeket az arab országok magukévá tehet­nek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa novemberi hatá­rozatának végrehajtására az Egyesült Arab köztársa­ságnak reális tervei van­nak. Izrael viszont — ag­resszív és hódító törekvé­seinek megfelelően — el­utasítja az ENSZ határoza­tát és ésszerűtlen magatar­tásával egyre jobban elszi­geteli magát, s leginkább éppen azt veszélyezteti, amiért küzdeni szándéko­zik: saját létét. Az idő nem Izraelnek dolgozik. El­ső lépésként elkerülhetet­lenül a csapatok visszavo­nását kellene megkezdeni. Ennek módozatait kellene nemzetközi megállapodás­ban meghatározni. Az európai biztonság Az európai biztonság ügyével kapcsolatban is vannak biztató tünetek, bár konkrét előrelépés a biz­tonság irányában nem tör­tént. Mi szükséges az európai kérdések rendezéséhez? Nemzetközi jogi elismerést kellene kapniok olyan té­nyeknek, amelyek már az idő próbáját kiállták. Melyek ezek a tények? A mai Lengyelországot mai határai között kell északon, keleten, délen és nyugaton egyaránt elismer­ni. Történelme során Len­gyelországot négyszer osz­tották fel a nagyhatalmak. Most visszakerült Lengyel- ország legősibb történeté­nek legindokolhatóbb hatá­rai közé. Nem szabadna Európá­ban egy országnak sem lenni, amely kétségbe von­ja Lengyelország mai ha­tárainak végérvényes jelle­gét. Ha összeül majd az összeurópai konferencia az európai biztonsági rendszer megszilárdítása ügyében, akkor annak ebben a kér­désben is nyilatkoznia kell. A két német államról szólva többek közt ezeket mondta Péter János: Európa biztonsága ügyé­ben is az egyik legfonto­sabb kérdés a két német állam tényének elismerése. Mi minden kormányközi, diplomáciai tárgyaláson ar­ra törekszünk, hogy a fi­gyelem középpontjába ál­lítsuk a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság egyidejű elismerésének a szükségességét. A földkerekség egész te­rületén minden ország ér­deke azt diktálja, hogy a két Németország tényét is­merjük el és ebből kiin­dulva keressük a német kérdés és az európai prob­lémák megoldását. A Magyar Népköztársa­ság baráti kapcsolatai a Német Demokratikus Köz­társasággal ismertek. A Né­met Szövetségi Köztársa­sággal is vannak hivatalos kapcsolataink. Kereskedel­mi képviseleteink államkö­zi megállapodások alapján működnek országainkban. Mi készek vagyunk — miként a kereskedelmi képviseletekre vonatkozó tárgyalás, majd a diplomá­ciai kapcsolatok lehetősé­gének a tanulmányozása idején — most is a hivata­los elismerés szintjének emelésére, ha ez az eljárás erősíti az európai béke és biztonság ügyét. Ehhez azonban az kell, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság a két német állarr létének tényéből kiindulóar foglalkozzék a német nép és Európa kérdéseivel. A bonni kormánynak az európai viszonyokhoz való nem kielégítő igazodásának legszembetűnőbb jele, az európai országok kormá­nyaihoz intézett javaslata az erőszak alkalmazásáról való lemondásra irányuló kölcsönös nyilatkozatokkal kapcsolatban. Ilyen ajánla­tot a Német Szövetségi Köztársaságnak elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elé kellene terjesztenie. Európa fő problémája ugyanis a két német állam egymáshoz való viszonya, s ebben az a revansista, militarista és neonáci fenyegetés, amely Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köz­társaság ellen irányul. A Német Szövetségi Köztár­saság útja az európai biz­tonság üdéiben való konst­ruktív szerephez — leg­alábbis bizonyos mértékig — a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő kap­csolatai alakulásán át ve­zet. Mi a két német állam tényének elismerésével szolgáljuk az európai biz­tonság ügyét minden olyan fórumon, amely erre alkal­mat nyújt. Így részt veszünk az európai biztonsági konfe­rencia előkészítésében — illetve, a kérdés bonyolult­ságának tudatában helyes ezt szerényen mondani: a konferencia gondolatának érlelésében működünk együtt minden jó szándékú törekvéssel. Ennek a konferenciának az érlelése során két prob­lémakörnek kell megvilá­gosodnia és világos választ kapnia ahhoz, hogy a kon­ferencia ügye előre halad­jon. Az egyik: a mai katonai szervezeteken nyugvó vi­szonylagos nyugalmat nem szuronyokra épített új biz­tonsági rendszernek kell felváltania. A Varsói Szer­ződés nevében tettünk már ajánlatokat nyugati partne­reinknek, hogy kölcsönösen számoljuk fel a katonai szervezeteket. Eddig a rea­gálás éppen az ellenkező törekvést mutatta. A nyu­gat-európai kormányok je­lentős része, nemzetközi sa­játos szervezeteikben is, így az Európai Tanácsban, az Európai Közösség Bizottsá­gában, a NATO-parlament- ben és így tovább, minde­nütt a katonai szervezetek erősítése mellett foglal ál­lást. Nem akarják felis­merni, hogy ezt az állás- foglalást túlhaladta az idő. Mi egyelőre, ilyen tapasz­talatok ismeretében, a Var­sói Szerződés erősítése és mindenképpen védelmi ké szültségünk fokozása mel­lett vagyunk, szövetsége­seinkkel együttműködve. Ezzel egy időben hangsú­lyozzuk nyugati partne­reinknek, hogy az európai kormányok egyik fő felada­ta tanulmányozni az új biz­tonsági rendszer lehetséges kereteit, amelyek majd a két katonai rendszer után kialakulnak. Alapjában úgy képzeljük el, hogy növelni kell Euró­pában a kétoldalú szerző­déses kapcsolatokat a kü­lönböző rendszerű országok között és ezek révén keli fokozatosan kialakítani olyan biztonságos hálóza­tot, amely Európa összes népei érdekeinek megfelel. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok érthetően érdekelt az európai viszonyok ala­kulásában, miként az euró­pai országok számára sem közömbös, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok mi­ként viszonyul egyes euró­pai kérdésekhez. Ezért az európai biztonsági konfe­rencia előkészítése során szükséges, hogy egyfelől vi­lágosan érvényesüljön az elv: Európa az európaiaké, másfelől azonban azzal is tényszerűen kell számolni, hogy Európa sorsa az egész világ sorsát érinti és mind az Egyesült Államok, mind a harmadik világ országai érdekeltek az európai rend kialakulásának a mikéntjé­ben. Péter János ezután azt fejtegette, hogy a nemzet­közi viszonyok új, kedvező mozzanatai közé tartozik az is, amit az atomsorom- pó-egyezmény jelképez. — Nagy munka előzte meg e szerződést. Létrejötte nagy eredményt jelent. De az a körülmény, hogy Kína, In­dia, Franciaország nem ír­ta alá — legalábbis egye­lőre — valamint az, hogy az Euratom szervezethez tartozó nyugat-európai or­szágok sem határoztak még, végül az, hogy az ENSZ- tagállamok mintegy fele még várakozó állásponton van, azt mutatja, hogy ez a szerződés olyan, a mi szempontunkból elvi alapo­kon nyugvó kompromisz- szum, amelynek az elfogad­tatásáért jelentős nemzet­közi munkát kell még vé­gezni olyan országoknál, amelyek csatlakozása a fegyverkezési verseny féke­zése szempontjából külö­nösen fontos. Kapcsolataink a baráti államokkal... Péter János a továbbiak­ban a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatainkkal, a magyar párt- és kormány- küldöttség legutóbbi szov­jetunióbeli látogatásával foglalkozott. Rámutatott: ebben az évben nekünk kezdődnek sajátságos évfordulóink — tulajdonképpen hosszú so­rozatban —, amelyeknek megvan a maguk össze­függése a Szovjetunióval és főleg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom­mal. A párt- és kormánydele­gáció, amely Kádár János elvtárs vezetésével a kö­zelmúltban a Szovjetunió­ban járt, tárgyalásokat folytatott minden jelentős nemzetközi kérdésről és természetesen kétoldalú kapcsolatainkról is. Emel­lett alkalma volt közvet­len élményeket gyűjteni a Szovjetunió mai életéről. A továbbiakban a láto­gatás felejthetetlen élmé­nyeit idézte fel a külügy­miniszter, majd a Német Demokratikus Köztársa­sággal kötött barátsági szerződésről beszélt. Szólt a Gomulka és Czyrankiewicz elvtársak vezette lengyel párt- és kormánydelegáció, a Dub- cek elvtárs vezette cseh­szlovák párt- és kormány- küldöttség látogatásának jelentőségéről. Elmondotta, hogy előké­szítés alatt van a magyar —bolgár és a magyar—ro­mán új barátsági szerző­dés is. • Jól és egészségesen fej­lődnek kapcsolataink déli szomszédunkkal, a baráti Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársasággal is. A Mongol Népköztársa­ság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke, Szambu elvtárs magyaror­szági látogatása élénkítő- en hatott Mongóliához fű­ződő kapcsolataink fejlő­désére. Nagy örömünkre éppen a napokban tartózkodott hazánkban a koreai nép­hadsereg küldöttsége Kim Csang Bong hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi mi­niszter, miniszterelnök­helyettes vezetésével. Mi a szocialista világrendszer ez idő szerinti végvárai­ra: a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságra, i a Vietnami Demokratikus Köztársaságra, a Kubai Köztársaságra féltő szere­tettel tekintünk s hozzá­juk fűződő kapcsolataink­ra nagy gondot fordítunk. Az a törekvésünk, hogy az ismert viták ellenére, kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal és Al­...és a más rendszerű Kiemelkedő esemény volt nemzetközi kapcsola­taink terén a közeli múlt­ban Húsain elnöknek, az Ifidial KöztárSáság elnö­kének magyarországi láto­gatása. Indiára, India fővárosá­ra: Üj-Delhire az egész földkerekségről intenzív figyelem összpontosult a világkereskedelmi konfe­rencia eseményei miatt. Külkereskedelmi minisz­terünk, Bíró elvtárs veze­tésével a Magyar Népköz- társaságot nagyon aktív delegáció képviselte ezen a jelentős konferencián. Ilyen szellemben tekint­ve a harmadik világ, Ázsia, Afrika, Latin-Ame- rika országaira, fogadtunk delegációkat mindezekről a területekről, olyan or­szágokból is, amelyekkel eddig alig volt kapcsola­tunk. A velük folytatott tárgyalások során gazda­sági megállapodásokat kö­töttünk együttműködésünk fejlesztésére, amely köl­csönösen hasznos s az ál­talános nemzetközi viszo­nyokat is javítja. Az útnak, amelyet a Szurdi elvtárs vezette kor­mánydelegáció tett Latin- Amerikában, s a látoga­tásoknak, amelyeket a de­legációból kivált részleg jószolgálati küldöttségként tett, most kezdenek érni az eredményei. További kölcsönös látogatások és megállapodások várhatók. Közvetlen nyugati szom­szédunkkal, az Osztrák Köztársasággal — a két ország és Közép-Európa általános érdekeinek meg­felelően — fokozatosan és általában egészségesen fejlődnek kapcsolataink. Országhatáraink természe­tesen nemcsak két ország határait, hanem Európa két felének a határmezs­gyéiét jelentik. Kapcsolataink fejlődé­bániával is tovább javul­janak. Sajnos, a múlt években a kereskedelmi kapcsolataink is nagyon mélyre süllyedtek. Viszont az idén nőtt már mindkét viszonylatban kereskedel­mi forgalmunk. Ez itt-ott még a budapesti üzletek kirakataiban is észreve­hető. A Kínai Népköztár­saság az első genfi konfe­rencia idején, 1954-ben al­kotó szerepet töltött be a nemzetközi egyezmények létrehozásában. Mi arra törekszünk, hogy részt ve­gyünk minden olyan nem­zetközi akcióban, amely elősegítheti a feltételek ki­alakulását a Kínai Nép- köztársaságnak a nemzet­közi életbe való visszaté­rése, ENSZ-beli jogos he­lyének elfoglalása számá­ra. Három földrészein: Euró­pában, Ázsiában és az amerikai féltekén, egy­mástól nagyon eltérő ég­hajlati viszonyok • között, más-más történelmi hát­térrel, sokféle gazdasági, politikai és társadalmi fel­tétel között épül a szocia­lizmus. Ma különösen idő­szerű, amit Lenin 1916- ban mondott arról, hogy minél több ország lép a szocializmus útjára, annál többféle módon fog épülni a szocializmus. Azt már tudjuk, hogy milyen sok­féle kapitalista ország van, de csak most kezdjük megtanulni elfogadni és elviselni, hogy milyen sok­féle szocialista ország le­het. társadalmi népekkel sében jelentős eseménynek ígérkezik Minisztertaná­csunk elnökének közelgő bécsi látogatása, Közös ,egß- vei további lehetőségeket tudunk feltárni. Az együtt­működés bővítése szélesebb körben is éreztetheti ked­vező hatását az európai vi­szonyokon. A magyar—francia ál­lamközi kapcsolatok alaku­lásában — közvetlenül a legutóbbi francia belpoli­tikai események előtt —, fontos lépést jelentett, ahogy sokan fogalmazták, új fejezetet nyitott Fock elvtárs franciaországi hiva­talos látogatása. Mi a je­lenlegi francia külpolitikai tevékenységet sok vonatko­zásban olyannak ítéljük, mint amely segít az euró­pai feszültségek enyhítésé­ben és a háborús veszélyek csökken tésében. Az olaszországi választá­sok után alakult kormány külpolitikai állásfoglalásai egyelőre nem térnek el a várhatótól, de mindenesetre szeretnénk remélni, hogy a távolabbi és közeli múlt néhány, részben mondva­csinált problémáját közös jóakarattal sikerül kiküszö­bölni és akkor a magyar— olasz kapcsolatok fejlődése is megközelítheti a kívá­natos lehetőségeket. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal, főleg a párizsi megbeszélések megindulása óta, néhány vonatkozásban sikerült kapcsolatainkat előbbre vinni. Megkértük mi is az agrement-t kije­lölt nagykövetünk számá­ra. Az Egyesült Államok az agrement-t meg is adta. Feltételezésünk szerint nem lesz annak akadálya, hogy a nagykövetünk rövid időn belül el is foglalja állo­máshelyét. A gazdasági kap­csolatok javításának — amelyre néhány kedvező jel van már —, tovább fognak nőni a lehetőségei. Jelentem az országgyű­lésnek, hogy törökországi hivatalos meghívás alapján e hónap végén Ankarában magyar—török külügymi­niszteri megbeszéléseket tartunk. A látogatás során megnyitjuk a rodostói Rá- kóczi-emlékmúzeumot. Úgy ítéljük meg, hogy a ma­gyar—török kormányközi hivatalos kapcsolatok a lá­togatás révén új lendüle­tet kapnak. Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Nagy-Bri- tannia, Hollandia, Belgium és Svájc vonatkozásában részben voltak, részben ké­szülnek hivatalos kormány­közi látogatások, amelyek az európai béke és bizton­ság ügyét szolgálják. Külpolitikai tevékenysé­günk széles alapokon nyug­szik. Hatékonyságában dön­tő szerepe van annak a belpolitikai légkörnek, amelyben a magyar nép al­kotó munkáját végzi. A gazdasági mechanizmus te­rén bevezetett reformok jó eredményei is segítik nem­zetközi kapcsolatainkat és nemzetközi értékünk növe­lését. A Magyar Népköztársa­ság nemzetközi tevékeny­ségében jelentős szerepe van az országgyűlésnek. Legutóbb Kállai elvtárs ve­zetésével országgyűlésünk küldöttsége Belgiumban járt. A napokban ért vé­get az indiai parlamenti küldöttség látogatása ha­zánkban. Meghívása van parlamentünknek csehszlo­vákiai látogatásra, amelyre valószínűleg a jövő hónap elején sor kerül. Parlamen­ti küldöttség készül Mon­góliába és Koreába is. A törvényhozó testületek kép­viselőinek “ hivatalos talál­kozód sokat segítenek a né­pek közötti barátság mé­lyítésében s a nemzetközi béke és biztonság ügyének erősítésében. Külpolitikai tevékenysé­günk a magyar nép alap­vető érdekeit kívánja szol­gálni. Minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat kí­ván kialakítani a Magyar Népköztársaság fejlődése számára, s a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi kapcsolatai révén — sze­rény lehetőségeink határai között —, a szocializmus és a béke ügyét kívánja se­gíteni az emberiség közös ügye javára. Kérem az országgyűlést; hogy Népköztársaságunk külpolitikai tevékenységé­ről szóló beszámolót vitas­sa meg. A kormány külpolitikai beszámolója feletti vita ta­nulságait Péter János fog­lalta össze. Az országgyűlés a kor­mánybeszámolót és a vitá­ban elhangzottakra adott külügyminiszteri választ egyhangúlag jóváhagyta. Ezután napirend szerint a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztár­saság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés törvényja­vaslatának tárgyalása kö­vetkezett. Ezzel az ülésszak tárgy- sorozata lezárult. Kállai Gyula megköszönte a kép­viselőknek a háromnapos vitában való aktív, értékes részvételt, s az ülésszakot berekesztette. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents