Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

S968. Július 10, szerda 5. oldal Köszönőlevél Debrecenből Szlovák művészegyüttes Kecskeméten Mintha maga is hangszer volna Ä szolidaritás, a béke és barátság gondolat a közel­gő szófiai VIT előkészületei jegyében rendezi meg Pak­son a KISZ Tolna megyei bizottsága a Duna menti falusi fiatalok találkozóját. A július 14-én sorra kerü­lő megnyitó ünnepség szó­noka Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára lesz, s a nyolcnapos programban nagyszabású sport, kulturá­lis rendezvények szerepel­nek. I más ég más, jól mutatva az együttes művészi profil­jának sokoldalúságát. „Ballada a fáról” címet viselte a műsor első ré­szében bemutatott balett. Népmeséi motívumok alap­ján, jelképes figurákkal je­lenítette meg két szomszé­dos nép békés életét, barát­ságát. melyet megzavar a mindkét népet pusztulás­sal fenyegető veszély, a fé­lelem, melynek ámyéliában az emberi élet már nem i$ nevezhető emberinek. A balett zenéjét Mi­lan Novák szerezte, aki az együttes „házi” zeneszer­zője is, Eszközeiben mér­téktartó, igen kifejező, jól táncolható, modem hang­vételű muzsikát komponált, melyben gyakran él az ún. „osztjnátó-technika” alkal­mazásával. A koreográfia, Jan Guoth műve. a kitűnő, színes és önmagában is ki­fejező jelmezekkel együtt, gazdag fantáziával szolgál­ja a darab mondanivaló­ját, s a meseszerűséget egyaránt. A koreográfia nagy előnye, hogy ponto­san a táncosok „testére sza­bott”. kihasználja, de nem lépi túl technikai felké­szültségüket. A műsor második részé­ben „Lysistrateász” címen Arisztophanész közismert komédiájának parodisztikus revüfeldolgozását láttuk. Az együttesnék és vezetői­nek dicséretére szól, hogy ebben a műfajban is ugyanolyan otthonosan mo­zognak, akár az előbbiben. Milán Novák a „másik zse­béből” könnyed, szellemes muzsikát vett elő, mely­ben a tánczenei elemeket musicalszerű egységgé öt­vözte. Itt már az ének is a tánccal egyenrangú esz­közként jelent meg, a szó­listák és a kórus jól illesz­kedett a kitűnően komé- diázó ensemöle-foa. Jan Guoth számtalan rendezői ötlettel élezte ki az antik miliő és a modem könnyű­zenei feldolgozás groteszk ellentétét, s szolgálta ez­zel végeredményben a ka­cagtató jelenetek mélyén rejlő humánus mondani­valót. A paródia persze úgy teljes, hogy aktuális célzá­saival több mai jelenséget is kipellengérez. Úgy is mondhatjuk: Guoth a ba­lettben elsősorban koreog- ráfusi tehetségét bizonyí­totta be, a Lysistrateászban Ugyanakkor rendezőként (és szövegkönyvírőként is remekelt. KI kell ebben a darabban is emelnünk Ivan Stepán látványos kosztüm­jeit. A zenekar pavoi Ba­gin, illetve Julius Karaba vezénylete alatt kitűnően muzsikált, s ezzel nagy mértékben járult az elő­adás sikeréhez. Kör bér Tivadar Meleg hangú levelet kap­tunk Debrecenből, amely a kiskőrösi MÁV úttörők zenekarának részvételét méltatja a vasutas, postás és közlekedési dolgozók if­júsági találkozóján. Szeretném kifejezni 99& köszönetemet — írja a levélíró Takács La­jos —, de demcsak a ma­gamét, hanem azt hiszem Debrecen közönségéét is a kiskőrösi fiataloknak. Ná­lunk, ahol a zenekultü-a fejlett, számos zeneisko­lánk és fúvószenekarunk van, igazán csak jó pro­dukcióval lehet meghódíta­ni a közönség szívét. A kedves kis vasutas fiúknak sikerült. Amikor csinos egyenruhájukban a Kálvin téri hangversenyre vonul­tak, a járdáról sok százan figyelték őket. Nemcsak zenei tudásuk tetszett, ha­nem fegyelmezett maga­tartásuk is. Kitűnően meg­álltak a helyüket a mi kedvencünk, a Járműjavító és a Nagyállomás egyesí­tett zenekara mellett. Az pedig külön nagy elisme­rést váltott ki a közönség­ből, hogy a kiskőrösi ze­nekar műsorának felét nem felnőtt karmester, hanem az egyik kis úttörő vezé­nyelte. Hasonló sikert arattak a fiúk a Nagyerdei Stadion­ban megrendezett találko­zón. örülünk, hogy Petőfi szülővárosában ilyen zene­kedvelők a fiatalok, s nem­csak a beat-zenéért rajon­ganak. Kérem, tolmácsol­ják köszönetünket a kis­kőrösi MÁV-főnökségnek, a zenekar vezetőjének és palamennyi tagjának.’* A Csehszlovák Nép­hadsereg Bratislava! Mű­vészegyüttese lépett fel va­sárnap este a Kecskeméti Katona József Színházban. A 17 éves múltra vissza­tekintő együttes sokoldalú szerepet tölt be Szlovákia kulturális életében. Művé­szi munkája elismerése­képpen fennállása óta több magas állami kitüntetésben részesült. Ahogy Milan No­vák. az együttes művészeti vezetője elmondta, hét év­vel ezelőtt váltottak át mostani, az előbbinél mo­dernebb stílusokra. Három csoportjuk 8—9 műsort mutat be évenként. Szim­fonikus zenekaruk önálló hangversenyeket is ad, me­lyeken központi helyet fog­lalnak el mai szlovák szer­zők alkotásai, táncosaik és vokálegyüttesük pedig könnyűzenei műsorokkal is fellépnek. Mostani ma­gyarországi turnéjuk után a Szovjetunióba készülnek vendég-szereplésre, A kánikulai hőség ég a gyenge előzetes propagan­da ellenére igen szép számú közönség nézte végig az együttes műsorát. A nem túlzottan figyelemfelkető plakátok szövege alapján, mely balett- és revüműsort hirdetett, afféle könnyed nyári szórakozást vártunk. Valójában ennél sokkal többet kaptunk. Van vala­mi jelképes abban, hogy ez a katonai művészegyüttes mindkét előadott darabjá­ban a béke utáni vágy ér­zését fejezte ki. A két da­rabnak azonban csak ez a gondolati magja volt közös, témája, eszközei, felfogása Duna menti fiatalok találkozója Az új tagok fele fiatal (Tudósítónktól) Küldöttgyűlést tartott nemrég a tompái Szabad­ság Tsz vezetősége. Egye­bek 'közt az időszerű gaz­dasági teendőkkel, a gabo­nabetakarítással. tarlóhán­tással és a másod vetések elvégzésével foglalkoztak. Ezt követően a pártszerve­zet kezdeményezésére az egyes brigádok küldöttei megbeszélték az idei szo­cialista munkaverseny fel­ajánlásait. A versenyben 280-an — a tagok 80 szá­zaléka —i vesznek részt Vállalták, hogy terven fe­lül több mint egymillió fo­rinttal növelik a közös jö­vedelmét. Ennek 20 szá­zalékát a jól dolgozó tagok jutalomként kapják kéz­hez. A KISZ-szervezet fel­hívására az értekezlet úgy döntött, hogy egynapi ke­resetükkel segítik a viet­nami népet. Majd 48 je­lentkezőt vettek fel a ter­melőszövetkezetbe. akiknek a fele a fiatal korosztály­hoz tartozik. 1 39. Ma már másodszor je­lent meg az egyetemen Wocheck professzor és Hil­de. Tempósan sétáltak fel a főlépcsőházban, a rektori hivatalba. Wocheck pro­fesszor úgy látszik kissé nagyot hall, mert Hilde jó hangosan beszél vele. Ter­mészetesen németül. A nö­vendékek áhítatos és rajon­gó szemmel figyelték a hu­szadik század egyik leghí­resebb kutató vegyészét. A rektori hivatalból de­geszre tömött aktatáskával jött ki Hilde. Mogorva pil­lantást vetett a titkárnőre, és távoztakor úgy becsapta az ajtót, csak úgy dörrent. Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a közeli presz- szóba ült be, ahol teát ren­delt. A szerencsés diákok, akik tanúi voltak az ese­ménynek, elfogódottan néz­ték az ősz férfit és cerbe­rusát. Wocheck az aktatás­kából találomra kiemelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros irónt vett elő. Áthú­zott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És mi; után átfutotta az oldalakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkkel ezt a szignót raj­zolta: „K. H. W.” — Itt nincs hamuka, öre­gem — mondta egy diák —, ha az öreghez kerül a dip­lomamunkám, akkor kezd­hetem elölről az első álta­lánosban. Egy diáklány odahajolt a partneréhez. — Ha te is ilyen szálkás vénség leszel, már most mondd meg, hogy új vőle­gény után nézzek. Nemsokára Wocheck és Hilde elhagyta a presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a felszolgálónak: — Mindennap itt fogok teázni a főnökömmel — langyos teát kérünk, de olyan erős legyen, mint a konyak. Amikor kimentek, a fel­szolgálónő a kávéfőzőnőhöz fordult: — Legalább borravalót adott volna. • Wocheck fővárosi pálya­futásának csakhamar híre futott. Szerencsére csak kevesen tudták, a valódi tu­dás bemutatkozása Beren- den történt. Megérkezett egy törpe busz, kiszállt be­lőle egy ősz ember, bele­szagolt a levegőbe. Elmoso­lyodott. — Itthon vagyunk, Hilde ;— érzem a szagáról. Hilde felmarkolta a bő­röndöket, senkit sem enge­dett a professzor holmijá­hoz nyúlni. A legényszállá­son kaptak két szobát, de ezeket úgy berendezte az igazgatóság, hogy bárme­lyik szálloda büszke lett yolna rá. A professzor azonnal a részlegéhez sietett. Hildét már ott találta. Az asszisz­tensé néhány pultot áthe­lyeztetett, néhány asszimi- látort és lepárlót új sor­rendbe rakatott. A vállalat irattárából közben felhoz­ták az osztály kutatási programját. Wocheck dok­tor pedig bezárkózott az irodájába. Mire kijött on­nan, hogy megkezdje a munkát, addigra ez az előkészület lebonyolódott... • ",.. Gömöry doktor egy egész napot és egy estét szánt Wocheck professzor napirendjének felderítésére. Mindenekelőtt körüljárta a budai házat és megállapí­totta, hogy a villához egy nagy park csatlakozik, amelynek közepén egy pa­vilon található. A falak nélküli nyári épülethez ta- marlskus bokrok kísérte sé­Több alkalommal láttam] 13 éve tanul zongorázni, a már énekelni hangverse- Kecskeméti Ének-Zenei Al- nyem, vetélkedőn, klubren- talános Iskolában szerezte dezvényen, képernyőn: lé-1 meg az alapokat. Aztán a Fölcsendül egy nyegében mindig egyforma. Otthon gyakorlás közben is. Nemcsak hangképző szervei vesznek részt az énekben, egész termete megfeszül, mint a fölhan­golt húr. A hangra figyel csupán, teljesen azonosul­va vele. Ezüstös, áttetszőén tiszta koloratúr szoprán. Szabó Katalin 20 éves. Szülei szerint, akik maguk is szeretik, értik a zenét, előbb tudott énekelni, mint beszélni. Négyéves korában „lépett föl” először, igaz csak családi koncerten: a francia királylány dalát trillázta a János vitézből. tány vezet, amely az épü­let udvari kapujától kacs­karingósan halad a célja felé. Észrevette azt is, hogy a professzor — miután va­csoráját elkölti — egv ideig még a rádióját hallgatja, vagy a tv-t nézi és ezt kö­vetően a nyári helyiségben levő villanyt felgyújtja. Egy hintaszékben foglal helyet és újságot olvas. Felderítés közben egészen a magányos házig merész­kedett előre. A bentiek gya­nútlanok voltak, nem gon­doltak arra, hogy ezen az estén minden moccanásu­kat figyelő szempár követi. Éjfél felé járt az idő, ami­kor a professzor nyugovóra tért. Gömöry ekkor megálla­pította, hogy a professzor a lakóháztól a pavilonig terjedő utat ötven másod­perc alatt teheti meg, és azt is kiderítette: a ház ka­pujából nem lehet meg­állapítani, hogy a pavilon­ban nem ég a villany. A pavilont a kerítéstó] mintegy negyven méternyi, bokrokkal benőtt vadon vá­lasztotta el. A kerítés ízen a ponton alacsony volt, és úgy tűnt, hogy egy életerős férfinak nem okozhat gon­dot azon átugrani. (Folytatjuk.) Mozart-szonáta. (Balogh József felvétele.) Pécsi Zeneművészeti Szaki iskola ének-szolfézs szakát, ezzel párhuzamosan pedig a művészeti gimnáziumot végezte el. Zongora-szakok­tatói oklevele van, az el­múlt tanévben a Kiskun-, félegyházi Állami Zeneis­kolában tanított. — A „Ki mit tud?” elő­döntőin Mozart- és Verdi- áriákkal szerepelt. Ügy lát, szik. alaposan megváltozott az ízlése a francia király­kisasszony óta. — Ez nem is lehet más­képp, ha alaposabban fog­lalkozik az ember zené vek Azt hiszem. Mozart tolmá­csolására legalkalmasabb a hangom, de bármilyen fel, adatot kell is megoldanom, Bachból indulok ki. Az egyetlen, amit meg merek: jósolni a jövőmből, hogy Bach kimeríthetetlen gon­dolati és formai mélysége, matematikai pontossága mindig biztos kalauzom lesz. — A jövő többi része annyira bizonytalan? — Szándékaimban nem. A Budapesti Zeneművésze­ti Főiskola énekszakára je­lentkeztem. Július első fe­lében lesz a felvételi vizs, ga. Arra készültem egész évben. — Tanári munkája és a „Ki mit tud?” mellett nem lehetett könnyű. — Akkor lett volna iga­zán nehéz, ha nem szíve­sen csinálom, de egysze­rűen nem is tudtam volna mást csinálni. Nem esek kétségbe akkor sem, ha nem vesznek föl. A zenétől nem választhat el semmi. A beszélgetés előtt több órát énekelt és zongorá­zott már. Utána pihenésül az öccse gordonkajátékát kísérte. Gyuszi hosszúra nyúlt kamasz, most végezte az általános iskolát. Nyolc éve csellózik, ezenkívül zongorázik és dobol. (Csak klasszikusokat!) Büszke a nővérére. _ Sz. 3;

Next

/
Thumbnails
Contents