Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

1968. Július 16, szerda I. oldal Kivédték az aszály csapásait Mostanában, ha mező- gazdasági üzemek vezetői­vel beszélget az ember, fel­tétlenül megkérdezi: Az aszály milyen kárt tett a különböző növények ter­mésében? A napokban ez volt Mayer Józseffel, a já­noshalmi Üj Alkotmány Tsz elnökével folytatott eszmecserénk fő témája is. felesleges aggodalom — Nagyon féltünk az aszálytól — kezdte az el­nök, de már első szavai­nak hangsúlya, s a tekinte­te elárulta: Felesleges volt aggodalmuk. A háromszáz holdról le­aratott őszi árpa hozama oszlatta el. Tizenhat mázsa átlagtermést terveztek, s 18_ at takarítottak be. Egy má­zsával többet, mint tavaly, amikor az időjárás nem volt ilyen kegyetlen a me­zőgazdálkodáshoz. Csoda történt talán? Szó sincs róla. A korszerű ag­rotechnikai eljárások alkal­mazásával védték ki az aszály csapásait. Mayer elvtáre elsorolta, hogy tar­lóhántással, keverőszántás­sal és 30 centis vetőszán­tással előkészített talajba holdanként 130 kiló jó ve­tőmagot juttattak. Előzőleg egy-egy holdon 6 mázsa ve­gyes műrágyával pótolták, illetve növelték a talaj táp­erejét. S gondjuk volt a ve­tés ápolására is. A Repülő­gépes Növényvédő Állo­mással karbamidos levél- trágyázást végeztettek. Az egyik tábla négy 5-5 hol­das parcelláján különböző dózisokkal kísérleteket is végeztek, s az eredmény: Ahol a karbamidból maxi­mális mennyiséget juttat­tak a vetésre, ott 2 mázsá­val több volt az árpa át­lagtermése, mint a levél­trágyázásban nem részesí­tett kontroli-parcellán. A tervezettnél összesen 600 mázsával több takar­mánygabonához jutott a tsz a korszerű agrotechni­kának köszönhetően. A rá­fordítás költsége tehát bő­ven megtéri” „Erős” a búzaföld is Az 523 holdon termesz­tett Bezosztája I-es búza ágyát is az árpáéhoz ha­sonló módon készítették el. Errefelé azelőtt a kispa­raszti gazdaságokban álta­lában 110 kiló magot ve­tettek el holdanként (aki 120-at, annak társai ezt mondták, „erős lehet a föl­ded, hogy ennyi szemet el­bír”). a szövetkezeti gaz­daságban azonban nem fél­tek a 200 kilótól sem. Ter­mészetesen ápolták a vetést is. S jóllehet, a kevés gép miatt a búza egy része ké­sőn került földbe, ahol azonban optimális időben végezték el a vetést, ott a tervezett 15 mázsánál több lesz az átlaghozam. Egyébként a tsz négy SZK—4-es kombájnja jú­nius 30-án, vasárnap fo­gott hozzá a kenyérgabona betakarításához. Két he­tet szánnak erre a munká­ra. Az Oj Alkotmány ve­zetősége gondoskodik az aratás részvevőiről: A tsz- közi vállalkozás konyhájá­ról a kombájnosokat in­gyen, a szállítókat és a szérűn dolgozókat térítés ellenében ebédhez juttatja. Hűsítő italokat is küldet nekik. Már csak a jégverés árthat — És a kukorica? — Májusi morzsoltban számítva 30 mázsa átlag­termést terveztünk, s már látszik, ennél többet taka­rítunk be. Persze, ha nem lesz jégverés. Már csak ez árthat a 430 holdon ter­mesztett takarmánynövé­nyünknek. S elmondta a tsz-elnök, hogy megalapozott remé­nyeiket az őszi mélyszán­tásnak, a vegyes műtrágyá­nak (holdanként 6,5 mázsa), s nem kis részt a vegysze­res gyomirtásnak köszön­hetik. Az utóbbira ugyan rákényszerültek, mert sok az idős szövetkezeti gazda, akik a kukoricaföldnek mintegy a 30 százalékát tudják csak megkapálni. A többi területen pótolta őket a Hungazin és a K—64-es. Ezeket ősszel, illetve ta­vasszal használták fel. S azt tapasztalták, hogy az őszi gyomtalanítás jobb — Hungazinnal —, különösen aszály esetén, mert a hiá­nyos tavaszi csapadék nem elegendő a vegyszer talaj­ba „mosásához”. Jugoszláv és magyar ma­got juttattak a földbe, még­pedig a terület kétharma­dán román gyártmányú sze­menként! vetőgéppel, a többi parcellán sortrágyá­zással — s a szintén ro­mán gyártmányú kombi­nált kultivátorral végezték el az ekézést, miközben holdanként még egy mázsa nitrogén-műtrágyával fo­kozták a talaj táperejét. — Nagyon megéri a ke- mizálás — összegezte Ma­yer József. — Szövetkeze­tünk terméseredményei szolgáltatják a példát, hogy nem kell tőle félni, mini korábban. Hiszen a vegy­szerek csak azután kerül­nek forgalomba, minek előtte a kutatóintézetek ala­pos kísérleteket folytattak velük. Az asszonyok helytállása Az Űj Alkotmány tsz- ben nemcsak a korszerű agrotechnika biztosította az aszály elleni küzdelem si­kerét. A szövetkezeti gaz­dák helytállása is. És nem csupán az aratásban dere- kas munkát végzőkről van szó, hanem azokról, akik korábban is mindent meg­tettek a jó termésért. Az elnök elsősorban a 65 hol­das kertészetben dolgozó asszonyokat, leányokat em­líti. — összesen 34 holdon van fűszerpaprikánk — mondja —, s a körzeti fel­ügyelő szerint is párját rit­kítja a környéken. Ennek az a magyarázata, hogy a kertészet dolgozói idejében végezték el a palántázást, s a növényápolás munkáját. A 31 holdas vegyes kerté­szetünkben szintén. S mert a mélyfuratú kutunk csak június elején, az öntözőbe­rendezés pedig 30-ra ké­szült el, addig kannákban juttatták a vizet a zöldség­félékre. Gyakran vasárnap is öntöztek. Szemléletbeli változás eredménye ez már, amiben viszont szerepet játszik az, hogy a gazdá­ink minden hónapban kész­pénzben megkapják a terv­be vett jövedelmük 80 szá­zalékát. Elgondolni is rossz: Az aszály mennyire tönkre súj­taná a parasztokat ezeken a földeken, ha még egyéni gazdálkodást folytatnának. A múltból számos példa van erre. A szocialista nagyüzem teremtett szá­mukra lehetőséget, hogy eredményesen küzdjenek az időjárás viszontagságaival szemben. S hogy a jövőben fokozatosan semlegesítik az időjárás veszélyeit, arra már nem nehéz következ­tetni. Tarján István Présgéppel a tarlón Kővágó István vontatja az NDK-gyáxtmányú bálá­zó gépet a Szikrai Állami Gazdaság gabonatarlóján. A gép naponta 20 holdon préseli össze a szalmát. Kalászos csaknem 400 hol­don termett a gazdaság­ban, s minden szalmát ily módon takarítanak be. — 16-08? — Igen, Sohajda József, a Kecskeméti 9. AKÖV igazgatója beszél. — Megkezdődött a csúcs- forgalom? — Bátran állíthatjuk. A többi szállító mellé teljes erővel „belépett” a kon­zervgyár és a gabona. — Győzik? — Az előző években, bi­zony, sokszor besegítettek a testvérvállalatok, de eb­ben a szezonban már nincs erre szükség. Szállító járműveinket alaposan előkészítettük, bírják az igénybevételt. Természete­sen nagy segítséget jelent az a 30 darab öttonnás IFA tehergépkocsi is, amit az idén vásároltunk. Nem­régen tűntek fel a megye útjain hatalmas, piros­sárga Skodáink is. Ez a négy — egyenként 8,6 ton­nás zárt gépkocsi meggyor­sítja háztól-házig vállalt szállításainkat. Naponta átlag 560—570 tehergépko­csink hordja — viszi a kü­lönböző árut. — Mit jelent a meleg? — Járműveink részére. A Fémmunkás Vállalat Kiskunhalasi Gyáregysége az utóbbi években egyre szebb eredményeket ért el. Jól előkészített, gondos munkával sorra-rendre tel­jesítették termelési tervei­ket, s a múlt évben a vál­lalat hat gyáregysége kö­zül megérdemelten kerül­tek az első helyre. Termé­keiket — több mint 400 fé­lét — az iparban, és a me­zőgazdaságban széles kör­ben használják. Nyílászáró szerkezetek szerelvényeiből, könnyű tetőszerkezetekből, könnyűbeton hollandi ágy­ból tavaly 74 millió forint értékűt gyártottak, s en­nek többek között az lett az eredménye, hogy a gyár­egység dolgozói 26 napi ke­resetnek megfelelő nyere­ségrészesedést kaptak. Va­jon mi a helyzet most? El­telt már lassan az idei év fele, bizonyosan újabb fej­lődésről, szép eredmények­ről adhatok számot az ol­vasóknak. Nem egészen úgy... — Igazgató elvtárs érte­kezletet tart, de mindjárt befejezik — mondja a tit­kárnő. szerencsére nem sokat. A motorok bírják, s eddigi tapasztalataink szerint az olvadó aszfalt, vagy a ten­gelyig érő homok a gu­mikban sem tesz sok kárt. Természetesen, jó lenne a szállítások egy részét éjsza­ka végezni, de ezt, sajnos, a szállíttatok nem tudják vállalni. — A gépkocsivezetők hogyan bírják"? — Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy sokat szenvednek, és lelkiisme­retes fáradozásukért min­den dicséretet megérdemel­nek. A vezetőfülkében na­gyon meleg van, de figyel­mük ennek hatására sem lankadhat egy pillanatra sem. örömmel mondha­tom, baleseti statisztikánk nem emelkedett ebben a kánikulában. Tavasszal sa­ját költségünkön nyolc­van új „pilótát” képeztünk ki, és így még létszám- hiány sem akadályozhatja a munkánkat. Bízunk ab­ban, hogy minden árut el tudunk szállítani saját gépjárműveinkkel. O. L. — Milyen értekezlet? — érdeklődöm. — A szokásos napi meg­beszélésen vesznek részt a műszakiak — hangzik a válasz. Értekezlet mindennap az igazgatónál? Most, amikor egyre nagyobb mozgalom indul az értekezletek el­len? Később, az igazgató rész­letes magyarázatot ad. Tényleg szükség van arra, hogy állandó szoros kap­csolatot tartson a középká­derekkel. Az ő helyzetünk­ben ez a mindennapos rö­vid megbeszélés elengedhe­tetlen ... — Nem egészen így kép­zeltük el az idei évet — mondja Drevenka Gusztáv igazgató. — A vállalat erre az évre 82 millió forint ér­tékű termelést bízott ránk, de mi előzetes megbeszélé­sek alapján vállaltuk, hogy elérjük a kilencvenet. Nem raktárra termelünk, termé­keinket azonnal használják a megrendelők, nem lehet csodálkozni azon, ha mi is szerettünk volna mindent megtenni a nagyobb ered­mények eléréséért. És ak­Új kiadvány Az ipar helyzeti a gazdasági reform kezdetén Űj kiadványa a Statisz­tikai Időszaki Közlemé­nyeknek „Az ipar helyzete az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor” című kötete. Ezzel a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Iparstatisztikai Főosztálya azt a célt kívánja elérni, hogy az utóbbi 8—10 évben végbement fejlődés rövid áttekintésével együtt az iparról az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezeté­sekor! állapotnak megfele­lően helyzetképet állítson össze. A kötet szerzői arra tö­rekedtek, hogy az ipar leg­jellemzőbb és várhatóan leginkább változó mutatóit vizsgálják. Bemutatják az ipar 1960—67. évek közötti fejlődését, a kapacitáski­használás és beruházások alakulását, s az ipar ága­zatainak fontosabb jellem­zőit az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése előtt. A kötet ezenkívül igen értékes táblázatokat tartalmaz az ipari terme­lésre vonatkozóan. kor jött néhány előre nem látott objektív akadály. Be­terveztünk az első félévre egy új gyártmányt, acél- szerkezetes, keretes csőáll­ványt előregyártott elemek­ből. Az összerakható, na­gyon korszerű szerkezet iránt igen nagy az érdek­lődés, de sajnos csak most, a második félévben tudjuk megkezdeni a sorozatgyár­tást. A múlt év végén nem volt a nullszériához anya­gunk, csak januárban tud­tuk elkészíteni és a külön­böző vizsgálatok, a gyártá­si engedély megszervezése öt hónapig tartott. Ez 3 millió forintos kiesést je­lent — remélhetőleg egy­milliót pótolni tudunk be­lőle, — teszi hozzá. A másik. Évek óta gyárt­juk a könnyűbeton hollan­di ágyakat, —, évente két­ezret. Néhány héttel ez­előtt kaptuk az értesítést, a megrendelő nem tart igényt a második félévre betervezett ezer darabra. Nyolcmillió forint kiesés. Hol az anyag ? De nem is az a legna­gyobb baj —, sóhajt az igazgató —, hanem az anyagellátásunk. Szinte hi­hetetlennek tűnik, de az első félévben 800 tonna rúd- és idomacél hiánya húz bennünket. Nem lehe­tetlen, hogy ez a mennyi­ség az év végéig még meg is növekszik. — Mit szól ehhez a vál­lalat? — Minden „részvétük’^ a mienk — tárja szét ta­nácstalanul a karját. — Módosítják a tervünket, tudomásul veszik, hogy objektív okok miatt nem tudjuk teljesíteni. Adnának anyagot, de honnan? Ezért kell mindennap megbeszé­lést tartani a műszakiak­kal! Azért, hogy soha nem látott gondossággal szervez­zük a munkát és tudjunk gazdálkodni a rendkívül kevés alapanyaggal. Kötbér, kötbér... — Az anyagellátó válla­lat? — Szinte nevetséges, hogy a Termelési Értékeket Készletező Vállalat egyik osztálya állandóan kötbér­rel fenyegetőzik, viszont a másik osztálya nem bizto­sítja a gyártás feltételét jelentő nyersanyagot. Saj­nos, a helyzetünk nagyon bizonytalan. Huszonhat brigádunk közül tizenegy elunyerte a szocialista cí­met. a szerelvénygyártó részlegünk megkapta ta-: valy a szocialista üzem cí­met. Ilyen körülmények között hogyan érjük el az idén a szocialista gyár ki­tüntetést. Harminc mun­kással kevesebbet foglal­koztatunk a tervezettnél, csakhogy ne legyen kere­setkiesés. Volt a tavasszal kényszerszabadság bőven... Sajnos, a szép eredmé­nyek helyett csak objektív akadályokról tudtam be­számolni. Remélhetőleg az illetékesek is tudnak ezek­ről, s az anyagellátás jobb megszervezéssel hamarosan kijuttatják a hullámvölgy­ből a szorgalmas kiskunha­lasi kollektívát. Opauszky László Minden árut elszállítanak

Next

/
Thumbnails
Contents