Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
Pihenten, íelíiissülve A gyermekek nyári időtöltéséről a gyermek keres, sokkal becsesebb neki, mintha a szüleitől, rokonaitól kapta volna. Legtöbben már előre tervezik, mit vesznek a keresetükből. Az új tanév kezdetén nem ritka eset a nyári keresetről való beszélgetés a gyerekek között. A legtöbbet keresőt szinte hősként veszik körül. Ez az elfoglaltság kisebb gyermekeknél egy-két hétig, míg a nagyobbaknál esetleg egy hónapig is eltarthat. Az egész nyári lekötöttség, a „betáblázás” azonban kimeríti a gyermeket, még az erősebb £i- zikumúakat és a korosabbakat is. Nagyon lényeges az is, hogy gyermekeink csak az életkoruknak megfelelő munkát végezzenek. Sem a szellemileg, sem a fizikailag megerőltető munka nem kedvez nekik. Elcsigázza, kimeríti, megfosztja őket attól a sikerélménytől, ami a jól végzett munkával együtt jár. A gyermek mellett dolgozó felnőtteknek pedig nemcsak segíteniük kell a gyermekeket a munkában, hanem viselkedésükkel, munkájukkal példát is kell mutatni. Szólni kell még a háztartásban, vagy a ház körül végzett munkáról is. Mértékkel, de folyamatosan ebbe is vonjuk be gyermekeinket, a leányokat és a fiúkat egyaránt. Az üdülésen, a hasznos munkákon kívül azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a könyvolvasás, a mozinézés, vagy a megfelelő tv-darab, s a játék is szükséges ahhoz, hogy gyermekeink két és fél hónapja a hasznosság mellett szórakozást is nyújtson és valóban kipihenten. felfrissülve kezdhessék el az új tanévben az iskolai munkát. Függönymosás % „rossz szokásról“ Az újszülöttnek spontán kialakuló szokása az ujjszo- pás. Szívesen teszi, mert az éhségével járó kellemetlen állapotot megszüntetheti. Ha már „megtalálta” egyszer a kezét — a sok rázúduló új inger között bizonytalanul érezve magát — reflexsze- rűen fogja szájába dugni, bármilyen baja van. Később nemcsak a kezét, de minden ismeretlen tárgyat szájához emel. Ilyenkor a száj, mint a tapintás érzékszerve szerepel a csecsemőnél, általa szerez ismereteket a dolgokról. S minél szélesebb lesz ez a külvilágból szerzett ismeretkör — melyhez idővel alkalmazkodni is képes — annál kevesebbszer szopja az ujját. Le tudja magát mással is kötni: elszórakozik gőgicsélő hangjával, csörgőt ráz, mozgásait gyakorolja stb. Mindez egyúttal nemcsak egy új örömszerzési módot jelent, de azt is, hogy ujjai mindig valamilyen tevékenység szolgálatában állnak; „nem ér rá” szájába venni a kezét, így marad el lassan-las- san a kéz és az ajkak még természetesnek nevezhető kapcsolata — körülbelül az első év végére. Ha az egy éven felüli gyermek nappal is rendszeresen szopja ujjait, annál valami nincs rendjén. (Az elalvás előtti ujjszopás normális körülmények között is elhúzódhat a 3—4 életévig.) Mi hát a teendő? Semmiesetre sem az ujjszopásról való „leszoktatás”, hanem az ujjszopás okainak felderítése és megszüntetése. Amelyik gyerek jól érzi magát környezetével, érdeklődése a külvilág felé irányul, s abbahagyja az ujjszopás t. Egyetlen szülőnek sem közömbös, hogy mivel tölti el gyermeke a nyári szünidőt, milyen hasznos elfoglaltságot talál számára a vakációra. Sok gyermek nyári napközi táborba megy, mások kéthetes úttörőtáborokban pihennek, szórakoznak. Szép számmal akadnak olyan gyermekek is, akik rokonoknál, nagyszülőknél töltik el a vakációt. A csaknem tízhónapi zárt, tantermi tartózkodás és tanulás után igen fontos számukra a tiszta levegő, a víz, a napfény, a mozgás. A nyár azonban hosszú, s a két és fél hónap alatt különösen a nagyobb tanulókat már hasznos tevékenységgel is le kell foglalni. A kérdés tehát az: Hol dolgozzon nyáron a gyerek? Nagyon sok lehetőség nyílik erre mindenhol, csak utána kell nézni. Gyakori az, hogy a szülő mellett, a szülő irányításával munkálkodnak, pl. termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, kertészetben, műhelyben, üzletben stb. Nemcsak a szülő mellett, hanem társaikkal együtt, munkacsapatban is dolgozhatnak a gyermekek. Az elmúlt nyár jó részét olyan faluban töltöttem, ahol például a pajtások őrsönként összeszervezkedve szedték a borsót, a paradicsomot, paprikát. Ez a forma azért is igen hasznos, mert a gyermekek idejekorán hozzászoknak a közösségben végzet munkához. Megszokják a becsületes munka jó ízét, örömét, hasznosságát. Az a pénz, amit A függönymosás —valljuk be őszintén —, nem a legkedveltebb és a legkönnyebb munkája a háziasszonyoknak. Ha nem elég kíméletesen bánunk vele, a napfénytől esetleg megszítt csipkeanyag, könnyen szétemyedhet. Ezért a függönyt soha nem szabad mosógépbe tenni, nem szabad csavargatni, dörzsölni. Mosás közben csak kíméletesen nyomjuk és gyúrjuk. A cérna és pamutanyagból készült függönyöket (klöpli, cémacsipke, gallon, stb.) — miután óvatosan kiráztuk a portól, bőséges hideg vízben áztassuk be. Ne restelljük az áztatóvizet akár négyszer ötször is cserélni, mert a por nagyrésze így kioldódik. Ezután kézmeleg vízben Flóra áztatóport oldunk, s ebben hagyjuk a függönyt, egykét óráig, majd átgyúrjuk mosószeres vízben. Ehhez bármilyen pamutholmi mosásához alkalmas mosószer megfelel — jó a finom mosószappan is —, de a leghatásosabbák az Unimo, a Mos 6, vagy az Ultra szintetikus mosókrémek. Ezután előbb langyos, majd hideg vízben annyiszor öblítjük ki a függönyt, amíg az öblítővíz Szabás-varrás Bébikötény A mellékelt szabásminta alapján otthon is köny- nyen elkészíthetjük ezt a kis bébi-kötényt, amely ruha fölött is hordható, de nagy melegben kis bugyival ruha helyett is viselhető. Meglevő karton, vagy vászonmaradékból — nagyobb kislány kinőtt ruhájából stb. is elkészíthető. Díszítésül a szélére egyszínű pántot, keskeny fodrot, vagy farkasfogat ajánlunk. A szabásminta egy kockája 10 négyzetcentiméternek felel meg. Eszerint nagyíthatjuk fel a mintát. A hátrészt külön-külön kétszer, az elejét középen összehajtott anyagból egyszer kell kiszabni. teljesen tiszta nem lesz. Ezután keményítjük a függönyt, de a keményítő ne legyen túl sűrű, mert a túlkeményített függöny nem szép, az esése darabos. A függönyt nem szabad kötélen vagy dróton lógatva szárítani, mert formáját veszti, a szélei megnyúlnak és azt vasalással sem tudjuk helyrehozni. Kötélre, altkor is összehajtva, legfeljebb csak annyi időre dobjuk fel, amíg a nagyja víz kicsorog belőle. Ha van a függöny nagyságának megfelelő szárítókeretünk (érdemes egyszer megcsináltatni, de házilag is elkészíthető), vizesen arra feszítsük ki a függönyt. Ha nincs keretünk, a szoba tiszta padoc. > K ~l “V * >«gf—-g-5-y 7 1 , ? Ji í Érdemes-e befőzni? Az üzletekben olyan sokféle, hazai készítésű és külföldről behozott ízletes befőtt, dzsem, gyümölcsíz kapható, hogy a háziasszonyok bőséggel válogathatnak belőlük. Bizony ha a gyümölcsöt is úgy vesszük, s hozzászámoljuk a cukrot, az ízesítőszereket, s egyáltalán a befőzéshez szükséges anyagokat, felszereléseket, azután a vele járó munkát, tüzelőt, az elkészített számvetésből rájövünk, hogy nem érdemes a befőzéssel bajlódni. A háziasszonyok többsége azonban mégis szívesen rak el télire néhány üveg befőttet, dzsemet, és lekvárt is. Részben azért, mert azt mondják, így bizonyosan az az íze van, amit már megszoktak. Azután az is bizonyos, hogy így mindig kéznél van, s levehető a polcról egy-egy üveg, ha megkívánjuk, nem kell a boltba menni érte. Ahol pedig a gyümölcs is megterem a kertben, ott vaházilag zatára teregessünk fehér papírt, vagy használt dunyhahuzatot, gombostűk, vagy apró vékony szögek segítségével szabályosan formájára igazítva ott feszítsük ki a függönyt. Ha huzatot csinálunk, pár óra alatt megszárad a függöny, s vasalni egyáltalán nem kell. A szintetikus anyagból, nylonból készült függönyökkel sokkal kevesebb a vesződség. Ezeket is ugyanúgy tisztítjuk, csak langyos vízbe áztatjuk és kizárólag a nylon fehérneműkhöz használt mosószeres vízben nyomkodjuk ki és öblögetjük. Ezeket a függönyöket nem keményítjük, s ha a nagyja vizet lecsurgattuk belőle, már kissé nedvesen visz- szarakhatjuk a függönytartóra és formájára igazítva, húzogatva pillanatok alatt megszárad. lóban megéri és érdemes is, ha a befőzéssel gondolunk a téli napokra. Még a túlérett, vagy lehullott gyümölcsből is sok finom dolgot lehet készíteni. Néhány recept Zöld dió cukorban: A gyenge belső héjú, zöld diót tűvel megszurkáljuk és 10 napig, naponta váltott hideg vízben áztatjuk. Az utolsó áztató lében puhára főzzük,- hogy tűvel átszúrhassuk. Leszűrve 1 kiló dióhoz 80 deka cukorból, 3 deci vízzel, fahéjjal, szegfűszeggel, citromhéjjal szirupot forralunk. Beletesszük a diót és másnapig állni hagyjuk. Akkor a dióval együtt újra felforraljuk,- majd a diót kiszedjük belőle, tiszta, megszárított üvegekbe rakjuk. A szirupot sűrűre főzzük, ráöntjük a dióra és jól lekötözve 15—20 percig gőzöljük. (Hasonlóképpen rakhatunk el a pihéjétől jól megtisztított zöld mandulát is, azzal a különbséggel, hogy azt csak 1—2 napig áztatjuk gyenge ecetes vízben, majd leszűrve citromos vízben főzzük puhára. Egy kiló man*» dulához 70 deka cukorral fő-s zünk szirupot a citromos léből). Nyers gyümölcsíz: Készíthetjük ribizkéből, málnából, teljesen érett sárga-, vagy őszibarackból. Vajaskenyérre kenve nagyon finom ízű, egészséges, vitamindús íz. Sült tésztákhoz azonban nem használható. A megtisztított gyümölcsöt szitán áttörjük és súlyával egyenlő mennyiségű porcukorral legalább egy órán át addig keverjük, amíg szép fényes nem lesz a kevert massza. Tiszta, 'száraz üvegekbe töltjük a tetejére ujjnyi vastagon cukrot és csepp szalicilt teszünk, légmentesen lekötözzük és hűvös helyen tartjuk. Vegyes rumos gyümölcs: Nagyon finom, ha az első gyümölcstől kezdve a szőlőig, a gyümölcsök érési sorrendjében mindenféle gyümölcsből rakunk bele. A csonthéjas gyümölcsöket magvastól tesszük bele. Egy nagy uborkásüveg szükséges hozzá. Minden kiló gyümölcshöz ré- tegezve 1/2 kiló cukrot és fél deci erős rumot teszünk és letakarva hűvös kamrában tartjuk. Ha erősen habzana, öntsünk hozzá féldecinyi tiszta szeszt (96 százalékos alkoholt) és megszűnik a habzása. A gyümölcsök berakásától számított 5—6 nap múlva időközönként is, amikor az utolsó gyümölcsöt is beleraktuk jól lekötözzük az üveget. Meggybor: Apró, másra már nem alkalmas meggyből is készíthetjük. 10 liter vízhez 4 kiló kimagozott, összenyomkodott meggyet, 4 kiló cukrot és fél deka élesztőt teszünk és 2 hétig állni hagyjuk. Utána leszűrve üvegekbe töltjük és ledugaszoljuk. Kéthetes ként még négyszer-ötször átszűrjük, illetve átfejtjük. Jól lezárt üvegekben tárolható. HÉTFŐ: Zöldbableves, tej* berizs reszelt csokoládéval, őszibarack. KEDD: Meggyleves, sült oldalas, petrezselymes krumpli, kovászos uborka. SZERDA: Karfiolleves, — aranygaluska, körte. CSÜTÖRTÖK: Hideg almaleves, búbos hús, párolt zöldborsóval, sárgabarack. PÉNTEK: Sóskaleves, rántott tonhal, zsírban sült burgonya, kovászos uborka. SZOMBAT: Krumpiileves, gombapörkölt galuskával, — uborkasaláta. VASÁRNAP: Becsináltleves tejfölösen, göngyölt csirkemell vajas karfiollal, párolt káposzta, tejfölös pogácsa. BÚBOS HÚS. A töltött húshoz hasonlóan zsemletölteléket készítünk; ha gazdagabban akarjuk adni, egy fej apróra vágott megpárolt gombát is adunk hozzá. Sertéskaraj-szeleteket hirtelen kisütünk, majd tűzálló tálra egymás mellé fektetve, vizes kézzel a töltelékből kis halmokat púpozunk a tetejére. Ráöntjük a pecsenye levét, piros kérget sütünk a tetejére. Reszelt sajttal is meghinthetjük a tetejét. GÖNGYÖLT CSIRKEMELL A csirkemelleket kicsontozzuk, és egy mellből két, szép lapos szelet húst formálunk. Mindegyikre egy-egy vékony gépsonkaszeletet terítünk, megkenjük vajjal, és összegöngyölve, fogpiszkálóval megtüzzük. Enyhén besózzuk, lisztben, tojásban, majd ismét lisztben megmártjuk és bő, forró zsiradékban ropogós pirosra sütjük. TEJFELES POGÁCSA. 60 dkg lisztet, 15 dkg zsírt, kis sót jól összedolgozunk. Majd 2 dkg élesztőt 1 deci langyos tejben, 2 kockacukorral ke- lesztünk és hozzáadjuk a liszthez. Egy tojás sárgáját egy egész tojással (amelyből kenésre is hagyunk) 2 és fél deciliter tejfellel elkeverünk, hozzáadjuk a masszához és azzal jó puha, nyújtható tésztát készítünk. Kinyújtjuk ég kb.: 2,5—3 cm átmérőjű pogácsákat szaggatunk belőle. Tepsiben 1 órát pihentetjük. A maradék tojást kevés tejfellel elkeverjük, s a pogácsákat ezzel megkenve, forró sütőben, közepes tűznél süt-* jük.
