Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

( oldal 1968. július 1. vasárnap Felrobbant egy iskola Köszöntjük a győztest Véget ért a nagy küzdelem. Tavaly ősz óta folyt a te­levízióban egy érdekes, újszerű vetélkedő, a Játszótár­sunk mondd, akarsz-e lenni, amelynek bizonyára na­gyon sok nézője akadt a mi olvasóink között is. Mind nagyobb örömmel láttuk adásról adásra, hogy — sport­nyelven szólva — szívósan, megbízhatóan tör élre Keszthelyi Pál jánoshalmi tanító. Valóban imponáló volt az a biztonság, amellyel a legnehezebb akadályokat is sikerrel vette. Pénteken a döntőben egy olyan szám­mal szerzett biztos előnyt a többiekkel szemben, amely valóban imponáló tudást követelt. Csupán szófajok alap­ján kellett ráismernie három nehéz versre. Gratulálunk Keszthelyi Pálnak. Gratulálnánk ilyen győ­zelemhez másnak is, de külön öröm számunkra, hogy a nyertes Bács megyei. Nemzetközi repülőnap Jánoshalmán Nyugdíjasoknak járó szolgáltatások ni.) KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEK ÉS JOGI TANÁCSOK BSTE kilenc óra múlt né­hány perccel, amikor a fiú és a lány felmentek az első emeleti szobába. Meg­álltak középen és körül­néztek. Annyi idejük sem volt, hogy megszólaljanak, amikor hatalmas robbanás rázta meg az épületet, s a következő pillanatban be­omlott a fal, rájuk dőlt a szekrény. A szomszéd szo­bából sárgásán gomolygó füst és láng keveréke tódult ki. Szerencsére a villany nem aludt el, így könnyen megtalálhatták a kijáratot és bár súlyos sérülések­kel borítva, mégis életben maradtak. Riadalmukban segítségért kiabáltak, s ek­kor a helyszínre futott dr. Sáska Géza, akinek ők — Molnár Emőke és Gaskó Kálmán — alkalmazottai voltak. A fenti eset — ki ne em­lékezne a történetre —, ta­valy május 20-án éjszaka történt a Kecskeméti Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumban, a Ceglédi út 2. szám alatt. A robbanás — a két ember súlyos sé­rülésén túl — csaknem 800 ezer forint kárt okozott az épületben, a berendezések­ben, könyvekben, fotóanya­gokban stb. A KÜLÖNBÖZŐ szervek feladata az volt, hogy meg­állapítsák: mi okozta a de­tonációt, kit terhel a fele­lősség az ügyben. Vessünk egy pillantást az előzmé­nyekre. Dr. Sáska Géza, aki Bu­dapesten a XIII. kerület, Pozsonyi utca 54. szám alatt lakik, 1957 óta önálló pre- parátor kisiparos. Szalmá­jához tartozik a különböző iskolai szemléltető eszkö­zök készítése, javítása, s ezen túl helyiségek fertőt­lenítése is. így került kap­csolatba a technikummal, amelytől megbízást kapott az intézet tulajdonát ké­pező preparált rovargyűj­temény féregtelenítésére. — A megbízást követően, 1967. május 20-án alkalma- zottaimmal együtt Kecske­métre utaztunk a fertőtle­nítés elvégzése céljából. Fertőtlenítő anyagként szénkéneget hoztunk ma­gunkkal, amit a techni­kum egyik szobájában ké­szítettünk elő. Amikor a szükséges előkészületeket megtettük, bezártam a szo­bát, a külső nyílásokat le- gitteltem és elmentünk va­csorázni a Park Étterembe — mondta bírósági kihall­gatása során dr. Sáska Gé­za, aki ellen a robbanást követően veszélyeztetés bűntette miatt adott ki vádiratot az ügyészség. KÜLÖNBÖZŐ óvórend- szabályok előírják, hogy a szénkéneggel történő fer­tőtlenítés esetén a helyi­séget áramtalanítanl kell, annak megelőzése céljából, hogy az elektromos vezeté­kek esetleges rövidzárlata, szikrája felrobbantsa a gázt. Dr. Sáska vallomása szerint ezt ő elvégeztette. Van viszont olyan véle­ményezés is a bírósági ada­tok között, hogy elmulasz­totta az áramtalanítást, 6őt a szobában egy 120 literes Lehel hűtőszekrényt ha­gyott bent, amiről az a szak­értő véleménye, hogy „ ... a hűtőszekrény szerkezetéből adódó szikraképződés ter­mészetes jelenség.,., s je­len esetben a robbanás centruma a hűtőszekrény helyére tehető.” Mindezek azonban csu­pán feltételezések. Egyér­telműen, és kétséget kizá­róan egyik változatot sem sikerült bizonyítani. Sőt a robbanást követő reggelen a helyszínre érkezett szem­lebizottság, amelynek tag­jai fél kilenctől 11 óráig vizsgálták a robbanás kö­vetkezményeit, annak eset­leges okát, a következő­képpen foglalta össze meg­állapítását: „A bizottság kialakította azt az egyértel­mű véleményt, hogy jelen körülmények között nem lehet megállapítani konkré­tan, hogy mi idézte elő a robbanást.. A NYOMOZATI anyag és a tárgyalás alapján a bíróság is erre az állás­pontra helyezkedett és bi­zonyítékok hiányában fel­mentette dr. Sáska Gézát az ellene emelt vád alóL Hozzá kell azonban ten­nünk, hogy az ügyész fel­lebbezést jelentett be a fel­mentő ítélet ellen és a vád­lott megbüntetését kérte. A másodfokú bíróság előtt dől el majd véglegesen az ügy. Annyit talán mégis érde­mes megjegyezni, hogy bi­zonyos gondatlanság ta­pasztalható volt a techni­kum vezetői részéről is és a féregtelenítést vállaló kisiparos részéről is. A rob­banás idején égett a vil­lany a folyosón és a fer­tőtlenített helyiség melletti szobában. A szénkéneggel telített helyiségben otthagy­ták a hűtőszekrényt, bár kideríthetetlen, hogy be volt-e kapcsolva. Arra is van utalás a periratok kö­zött, hogy az egész épület elektromos hálózati beren­dezése szakszerűtlenül volt beszerelve. ILYEN körülmények kö­zött valóban szinte lehetet­lenség megállapítani azt, hogy ki a felelős a felrob­bant iskoláért Talán meg lehetett volna előzni a te­temes kárt, ha az intézet nem kisiparossal, hanem jobb felkészültséggel, na­gyobb gyakorlattal rendel­kező vállalattal végezteti a rendkívül veszélyes, nagy felelősséget igénylő mun­kát G. S. 37. — Most magára hagyom — mondta evés után —, be­megyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket ket­tesben. Gondolom, nem so­kat pihent az éjszaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, Hazajövök és megbeszéljük a további tennivalókat... Néhány óra múlva tért haza. Időközben egy gyen­ge tejinjekciót adott ma­gának, lázat mért és mint­hogy harminckilencen fér A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezető­sége ismét jugoszláv sportbarátok meghívásá­val, részvételével nemzet­közi repülőnapot rendez július 14-én, vasárnap Já­noshalmán. Mint Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára el­mondta, ez a rendezvény a kiskunhalasi járásban folyó honvédelmi nevelő- munka eredményességé­nek elismerését jelenti. A kiskunhalasi járás MHSZ- alapszervezeteinek a kato­nai szolgálatra előkészítő, technikai alapismereteket nyújtó és különböző irá­nyú sporttevékenysége je­Péntéken. a késő esti órákban tragikus szeren­csétlenség történt az 5-ös számú főútvonalon, a Fél- egyházi úti vasúti átjáró­ban. Sudár Miklós jugo­szláv állampolgár, belgrádi lakos 80 kilométeres se­bességgel személygépkocsi­jával nekihajtott a lezárt, lámpával szabályosan ki­világított vasúti sorompó­nak. A 27 éves gépkocsive­zető oly an súlyosan meg­lüli hőmérsékletet állapí­tott meg a főnővér, közölte, levegőváltozásra van szük­sége, attól hamarabb meg­gyógyul. Késő este elkészült a ha­diterv. Mindketten sötét ruhát öltöttek és egyenként elhagyták a lakást. Az or­vos kocsijába ültek és el­hajtottak a kórházhoz. A megállapodás szerint a kórház hátsó frontján sé­táltak, majd átvetették ma­gukat a kerítésen. Lassan, a dús lombú bok­rok védelme alatt közelí­tettek az épülethez .Gó­lén tős mértékben hozzá­járult a járás fiataljainak elméleti és fizikai felké­szítéséhez. A nemzetközi repülőnap programjában egyébként jugoszláv és magyar vitor­lázó sportrepülők, ejtőer­nyősök, modellezők mu­tatják be tudásukat, s a résztvevők más haditech­nikai bemutatókban gyö­nyörködhetnek. A látvá­nyosnak ígérkező rendez­vényen a magyar ejtőer­nyősök válogatott kereté­nek tagjai célbaugrással, a jugoszláv motoros sport­repülők pedig különböző légi . akrobatikával kápráz­tatják majd el a nézőket sérült, hogy kórházba szál­lítása után meghalt. A sze­mélygépkocsiban és a so­rompóban több mint 22 ezer forint anyagi kár ke­letkezett. A rendőrség megállapítá­sa szerint a baleset azért történt mert Sudár Miklós nem az adott látási és for­galmi viszonyoknak megfe­lelő sebességgel vezette jár­művét. möry doktor jól tudta, hogy e késői órán az irodák kör­nyékén nem lesz senki. Terve roppant egyszerű volt, az ott elrakott iratok közül személyi igazolványt akart szerezni. Az irodai épületszárny udvarra nyíló ajtaja azon­ban zárva volt A második emeleten levő helyiségek­hez csak a főbejáraton ke­resztül lehetett volna jutni —, az éjszakai portás azon­ban különösen éberen ügyéi, nehogy a sétáló ked­vű betegek éjszakai ki­rándulásra indulhassanak. — A tűzoltólétrán kell megpróbálni — mondta Gernner. Schirmbaum a magasba nézett és félelem vett erőt rajta. — Tériszonyom van — suttogta. — Akkor menjen él óvó­nőnek — vágott vissza Gömöry. — Vélem tart, és kész! A második emeletig elég­gé gyorsan eljutottak. Az ablak azonban jó nyolcvan centimétemyire volt a lét­rától. Szerencsére, valaki nyitva felejtette, vagy a nagy meleg miatt nyltva- hagyta. Először az orvos, majd a volt SS-legény ka­paszkodott a szobába. Az orvos zseblámpája fé­A nyugdíjasok részére a szakszervezeti kultúrottho- nok és klubhelyiségek ren­delkezésre állnak, ahol kel­lemesen tölthetik el idejü­ket. Ilyen lehetőség van Kecskeméten, Kiskunfél­egyházán, Kiskunhalason, Baján és Kalocsán. Sűrűn előfordul, hogy a nyugdíjasok különböző jogi problémákkal fordulnak a szakszervezetekhez. A Szak­Jő munka jutalmazásáról dönteni általában nem köny- nyű dolog. Főként, ha szép számmal vannak az erre esé­lyesek, a jutalom tárgya pe­dig korlátozott, csupán egy ember kitüntetését teszi lehe­tővé. Nélkülözhetetlen ilyen­kor a rendkívül gondos mér­legelés, számos szempont és erény latolgatása, figyelembe­vétele. A felnőtt társadalom­ban éppúgy, mint Jelen eset­ben, amikor egy kiváló úttö­rőkislányról van szó. Hadd mondjam el az ő „jutalmá­nak” történetét. Az egész évi úttörőmunka értékelése mellett a 600 éves Kecskemét jegyében rendezett vetélkedőn való szereplést is erőteljesen figyelembe vették a városi úttörővezetők, amikor egy NDK-beli jutalomtáborozás odaítéléséről kellett dönteniük. A számításba jöhető pajtások köre sok-sok töprengés után végül is négy személyre szű­kült. Közülük kiválasztani a legérdemesebbet már nem volt olyan nehéz. Minden a tanyai iskola hetedik osztályos tanu­lója, Cs. Sárika mellett szólt. Egész éven át nagyszerűen helytállt. A tanulásban épp­úgy, mint őrsének vezetésé­ben, s példaadó magatartás­ban. Az említett vetélkedőn pedig a városban élő társai­nak is dicséretére vált volna a helytállása. Megszületett tehát a Jutalom­táborozás odaítélését eldöntő javaslat, s a posta június 14-én kézbesítette az ezt hírül adó expressz levelet az iskolába. S most tessék megfogódzni: az iskola igazgatója június 24-én „már” továbbította is — fel- bontatlanul — a levelet az út­törőcsapat vezetőjének. (!) Közben az idő haladt és sür­getett. A jó hír vételéről, az azzal való egyetértésről pedig nem érkezett válasz. Felkere­kedett hát a városi úttörőéi* nye mellett, otthonosan lé­pett az egyik iratszekrény­hez — ajtajában benne volt a kulcs. Felnyitotta és anélkül, hogy a kesztyűjét levette volna a kezéről, vá­logatni kezdett a személyi igazolványok kötegében. Végre — meglelte, amtt keresett. Odaadta Schirm- baumnak, mindent gondo­san visszarakott, az ajtót becsukta. Ebben a pillanatban az iroda előtt léptek zaja hal­latszott. Schirmbaum elő­rántotta pisztolyát és Gö- möryre fogta. — Ha elárultál, megdög- lesz. Gömöry a szekrény és a fal közötti keskeny bemé­lyedésbe tolta Schirm bau- mot. A szobában sötét volt, a léptek az ajtó előtt meg­torpantak. Gömöry is elővette pisz­tolyát és az ajtónyitás mel­lé állott. Kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt be, felkattintotta a villanyt. Valaki úgy látszik körülnézett, semmi rend­elleneset nem talált, kat­tant a villanykapcsoló, be­csukódott az ajtó. Schirmbaum reszkető uj­jakkal vette ki szájából a méregfiolát. Néhány percig várakoz­szervezetek Megyei Taná­csánál (Kecskemét, Rákóczi út 1. Cifrapalota) hetenként háromszor van jogi tanács­adás — kedden és csütörtö­kön délután 5-től 7 óráig, szombaton délután 1-től 3 óráig —, amit a nyugdíja­sok igénybe vehetnek. Vi­déken a nyugdíjasok jogi ügyekben a szakmaközi bi­zottsághoz fordulhatnak ta­nácsért (Vége.) nőkség illetékese, hogy a kül­földi táborozási felkészülésről tárgyaljon a kislány szüleivel. A meglepetés ezután követke­zett. A termelőszövetkezeti tag és többgyermekes apa ugyan­is nemhogy örült volna a kis- lányának szóló kitüntetésnek, hanem hallani sem akart gyer­meke utazásáról. Számos vérszegény ellenve­tés, s ugyanannyi meggyőző érv után az utolsó ütőkártyá­jával hozakodott elő az apa: Egy ilyen útra néhány rendes holmi, úttöröfclszerelés kelle­ne a kislánynak, erre pedig nem futja a család anyagi ere­jéből ... — Segítünk ebben isi — hangzott a válasz nyomban, s az apának nem volt több érve. Ekkor következett az anyuka: — Dehogy is engedném én a gyerekemet Németországba! Az igazgató úr is mondta: ő sem engedné el, ha az övéről lenne sző! — Es ebből nem engedett, hajthatatlan maradt. Sárika, az érdekelt pedig, ott ült édesanyja mellett, bánatos tekintettel. Neki nem volt, nem lehetett szava, hiszen ,jól ne­velt gyerek számára. szü­leinek az akarata. A külföldi táborozásra ja­vaslatba hozott négy gyerek közül a Sárika után követke­ző kel útra. Az arra legérde­mesebb tehát marad, s bizo­nyára sokat segít szüleinek a tanyán, talán még a tsz mun­kájában is ... S most kommentár helyett hadd fűzzem hozzá: Erre a nyárra alighanem évtizedek múlva is visszaemlékezik Sá­rika. S kétlem, hogy kedves emlékként rögzítődik benne a kemény szülői döntés, melyet minden Jel szerint az igazgató úr alapozott meg. Hiszen „ö sem engedné el, ha a saját gyermekéről volna sző .. P. L. talc, többé nem tért vissza senki. Ekkor Gömöry ki­nyitotta az ajtót és körül­nézett. A folyosó sötétségbe burkolózott. Az orvos pisz- szentett és Schirmbaum a nyomába eredt A falhoz lapulva, óvatosan haladtak előre, éppen úgy, ahogy ter­vezték, a kivizsgálásra vá­ró betegek osztálya felé. Schirmbaum a folyosón maradt, Gömöry doktor lé­pett be a helyiségbe. Ebben a szobában csak egy ágy volt elfoglalva: egy negy­venes férfi feküdt ott, a személyi igazolvány tulaj­donosa. Schirmbaum elővonta a pisztolyát, tudta, minden körülmények között meg kell akadályoznia, hogy az elkövetkező percekben bár­ki a betegszobába lépjen. Gömöry doktor az elő­térben levő fogasról le­emelt egy fehér köpenyt és belebújt. Zsebéből kis injekciós készletet vett elő. Felgyújtotta a villanyt és a beteghez lépett. A férfi hunyorgó szem­mel nézett rá. — Már kezdődik a kivizs­gálás? — kérdezte. — Dehogy. Csak egy in­jekciót kap. (Folytatjuk.) Sorompónak ütközött egy személyautó MegjegyxéH Sárika „jutalma”

Next

/
Thumbnails
Contents