Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-05 / 156. szám
1968. Július S, péntek < S. oldal Bocsánatkérés kézcsókkal H ajh, de nehéz, de keserves is az öreg szülő sorsa! Mihelyt nem munkaképes többé, hát még, ha magatehetetlenné is válik, bizony már csak nyűg. csak teher a fiatalok nyakán. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a faluban hányán kapják meg a gyereküktől azt a szeretetet és megbecsülést, amit az értük való törődéssel, a neveléssel, évtizedek fáradságos munkájával kiérdemeltek! —• így sóhajtozott Csendes István bácsi, miközben botjára támaszkodva a tanácsháza felé igyekezett. Neve az életót, az egyéniségét példázza Halksza- vú, türelmes, csupaszív, csupajóság ember volt, aki még akkor sem zúgolódott, hanem megadó beletörődéssel vállalta nehéz sorsát, a rokkantságot, amikor az első világháborúban félszemét elvesztette. Hat gyermeket nevelt fel tisztességben, becsületben. Ma már háromnegyed század súlya roskasztja egyre jobban görnyedő vállait. Jó volna már megpihenni kissé, s nyugodtan, a család szerető, oltalmazó légkörében tölteni le azt a pár esztendőt, ami még hátra van. De hát hiába, nem lehet... A gyerekek az évek során kirepültek a fészekből, maguk is családot alapítottak. Elég gond az számukra, nemhogy még az apjukkal, anyjukkal is bajlódnának. Hej, pedig amazok bizonyára jobbad gondjukat viselnék, mint a velük maradt legifjabb, ez a Bálint! XI ogy óvták, hogy ajná- rozták pedig éveken át! A szem ükfénye volt, mint általában mindenütt a családfa utolsó hajtása. Az istápolójuk lehetett volna; családfenntartó — hiszen ezen a jogcímen mentesítették annak idején a katonáskodás alól is. Sokáig nem volt vele baj, De aztán egyre sűrűbben kezdte emelgetni a poharat. Errefelé ugyan köny- nyen hozzájuthat az italhoz, hiszen szőlővidék a javából. És Bálint ugyanI csak élt az alkalommal. Virtuskodott, erősködött, valahányszor — mind gyak- I rabban — a pohár fenekére nézett. El is nevezték a faluban erős Bálintnak. Ez lett hát a Csendes István fiából! Az meg, amit mostanában művel, már egyenesen tűrhetetlen. Napirenden van a kapatos ké- sőnjövés, és ilyenkor a két öreg szülőnek úgy kell táncolnia, ahogyan a drága- látos Bálint gyerek fütyül. Goromba, pimasz, tiszteletien, se apja, se anyja nem szent előtte. A múltkor is részeg disznónak, csavargónak titulálta őt, akit pedig még csak pityókásan sem látott soha senki! Hogyan is fajulhatott el így a természete? D ista bácsi idáig ért vigasztalan, szomorú gondolataiban, amikor azon vette észre magát, hogy ott áll a tanácsháza bejáratánál. Benn, a hűvös folyosón csöndesein csosszantak Csendes István tétova léptei. Aztán bekopogott a szemközti ajtón, — A tanács elvtársat keresem —, szólt az asztalnál ülő, középtermetű, barátságos, mosolygós arcú, sötétruhás férfihez. Véletlenül, de éppen a vb-elnök- höz intézte a szót, aki elértette a törvény előtt járatlan embertől a megszólítást. — Mondja, Pista bácsi, miben lehetek a segítségére? — Kedves tanács elvtárs, engedelmet a zavarásért, de már nem bírom tovább! — és kibuggyant a szeméből a könny. Reszkető kezefejé- vel törölte el a barázdás arcán. — Bálint fiamról van szó, aki olyan durva velünk, mint a pokróc. Tudja, amikor iszik. Tegnap is lehordott mindennek, csak jónak nem. Pedig olyan szépen meglehetnénk hármasban. Ömlött a szó, a panasz, amelyet mindeddig senkivel sem oszthatott meg. S az elnök előtt kibontakozott egy életsors, amelyhez hasonló, sajnos, annyi akad. ÍZ" ét nap múlva újból n. találkozott Pista bácsi és az elnök. Ezúttal már nem négyszemközt: mellettük egy széken ott ült Bálint is, a megátalkodott. Előbb érkezett, mint az édesapja. Az elnök hívatta, hogy beszéljen a fejével. Hosszan pirongatta, korholta, s a legénynek alig volt szava. Mi is lehetett volna a mentsége? Lesütött szemmel ült és szótlanul tördelte két erős kezét. — Nem azt mondom, hogy egy kortyot se igyál, Bálint. Csak az eszedet, meg a jóérzésedet el ne vegye a kadarka gőze. És a szüléidét többé egyetlen rossz szóval ne illesd. Te is apa leszel egyszer, s akkor hogy esne, ha téged is kutyába venne a gyereked? Csendes Istvánnak, amikor belépett, talán még nehezebb volt a szíve, mint legutóbb. Nem szerette ő a családi bajokat kiteregetni, ugyan eddig nem is igen voltak. De hát kihez fordulhatott volna, ha nem a „tanács elvtánshoz”, aki megígérte, hogy megpróbál mindent igazságosan elrendezni. Most itt állnak egymással szemben, apa és fiú. És Bálint egyszeresek lehajtott fejjel lép oda hozzá. — Édesapám nagyon szégyellem magam, bocsásson meg. Ezután megbecsülöm magam, s egy rossz szót se hallanak tőlem ebben az életben, se maga, se édesanyám. — Elhiszem, fiam, nem voltál te sohasem elvetemült, csak kicsit elszaladt veled a ló... A fiatalember az öreg keze után nyúlt. És amit iskolás kora óta nem tett meg — megcsókolta a fáradt, inas, erekkel behálózott kezet. „Tanács elvtárs” az iroda nyitott ablakánál állt. A messzeségbe vivő, kihalt utcát nézte, amely fölött imbolyogva vibrált a rekkenő déli hőség. Nagykovácsi János — Most lelőlek, báci. A volt SS-legény hátán lefutott a félelem első ve- rejtékcseppje. Megérkezett Budapestre... * Azokban az órákban, amikor Gömöry doktor az apróhirdetés megfejtésével bajlódott. Wocheck professzor már az egyik üdülőhelyen pihente ki kalandos utazásának fáradságait. Hilde — mint mindig — most is mellette volt és minden igyekezete arra irányait, hogy az idős tudós gondjaiból minél többet átvállaljon magára. Mindenekelőtt kis kézi könyvtárat szerzett a Magyarországon gyártásra kerülő műtrágyaféléket ismertető művekből. Később néhány tucat kémcsövet, pipettát, egyszerűbb vegyi anyagokat szerzett be. gondolta, még az ezekkel való játszadozás is könnyít főnöke lelkiállapotán. Ám ezen a délelőttön váratlanul két férfi kereste a tudóst. — Szigony, őrnagy vas gyök —; mutatkozott be az egyik — a magyar elhárítás tisztviselőiéként kellett megkeresnem önt doktor úr. — Miért? Talán azt hiszi, meghibbantam ég kémkedni jöttem magukhoz? — Erről szó sincs, és ha ettől akár egy pillanatig is félnünk kellett volna, biztos lehet abban professzor úr, hogy kormányom nem ilyen vendégszeretettel gondoskodna önrőL — Hilde! — kiáltott a professzor — ezek az urak rád gyanakszanak. Szigony őrnagy csendesen felnevetett. — Ügy látszik, bal lábbal méltóztatott felébredni. Sajnos, sokkal komolyabb ügyben kell zavarnunk professzor úrékat. — Hát akkor rajta —, hallgatom. — Elhoztam a hazája lapjaiban megjelent legújabb híreket. Ezek azt állítják, hogy ön meghibbant, nem ura többé akaratának, állapota oly súlyos, hogy hekövetkező halálával —a mi embertelen bánásmódunk következtében —bármely pillanatban számolni lehet. Megtiszteltetés, hogy ön éppen nálunk keresett menedéket. Döntésének azonban súlyos politikai Sikerének titka: a szorgalmas tanulás Egyedül van a kellemesen hús szobában. Előtte könyvek, orosz nyelvű is, és a versennyel kapcsolatos levelek, dokumentumok, oklevelek gyűjteménye. A sarokban babák. Nyugodtan, könnyedén beszél. Ki hinné el erről a nyúlánk, szőke hajú, mosolygós kislányról, hogy nem is olyan régen még Csillebércen faggatták, mégpedig orosz nyelven. Csakugyan faggatták, mert alaposan meg akartak győződni tudásáróL — Nagyon meg voltam ijedve. Azt hittem, hogy hibát vétettem, ezért kérdeznek tőlem háromszor annyit, mint a többiektől. Kardos Ildikó kecskeméti kislány a hetedikesek számára megrendezett országos orosz nyelvi versenyen első helyezést ért el — adtuk hírül a közelmúltban. Ezúttal pedig személyesen is felkerestük, hogy a szép szerepléséről beszélgessünk. zik. Sikerét elsősorban r Ildikó eredményével isszorgalmas tanulásának kólája, a Zrínyi Ilona Álköszönheti. Sokat segített talános Iskola hírnevét is neki szaktanára, osztályfő- öregbítette, nőké, dr. Király Gézánéis.l Sz. E, Annál nagyobb volt az öröme — és a meglepetése is — az eredményhirdetésen. Nem csekély dolog bejutni a megyei verseny első nyolc helyezettjének sorába, onnan pedig győztesen kikerülni! Július 8-án kezdődik Várnában a IV. Nemzetközi Balettfesztivál. Hat magyar táncos utazik Várnába, akik a minap mutatták be számaikat szakembereknek az Erős mezőny volt. Huszonkét megyei első helyezettel kellett összemérnie erejét. Orosz tanára, Ambrus Tiborné tudta, hogy nagy lesz az erőpróba, ismerte Ildikó tudását is. De nem maradt el a jutalom az egész évi szorgalmas tanulásért! Ildikó öt hetet tölt júliusban és augusztusban a Szovjetunióban, az artyeki nemzetközi úttörőtáborban. — Távolabbi • terveid? Elképzeléseid? — Eddig számtantanár szerettem volna lenni. Most viszont érlelődik az elhatározásom: inkább az orosz szakot választom majd ... Ildikó sportol, zongorázik és németet is tanul. A2 orosz nyelvtanulással az is-* kólán kívül nem foglalkovonatkozásai is vannak. Amíg ön jó egészségnek örvend, addig semmiféle politikai retorziót közös ellenségeink nem tudnak Magyarország ellen alkalmazni. Abban a pillanatban azonban, ha önnek valami baja támadna, a rágalmak fergetegét zúdítanák reánk ezek a körök. — Hallja Hilde? —most mindjárt kiderül, hogy meg akarnak engem ölni. Mit szól, milyen karriert futottam be? — Valóban furcsán hangzik, amit mondok, de azt a veszteséget, amelyet az ön döntése az említett köröknek okozott, csak egyféle módon lehet jóváírni. Az ön halálhírével. Képzelje el, hogyan védhetnénk ki a reánk zúduló rágalmakat, ha történetesen azt állítják, hogy az ön birtokában levő titkokat akartuk megszerezni, zsaroláshoz folyamodtunk, ön nem engedett, tehát lelőttük. — De hisz ez hazugság! — És az, hogy ön — megbocsásson a kifejezésért — meghibbant, az igaz? Miért gondolja, hogy ha a tulajdon honpolgárukat így eláztatják, akkor velünk szemben gentleOperaház balett-termében. Képünkön: Csarnóy Katalin és Markó Iván. (MTI-foto — Patkó felv.) Bács megyei zenetanárok Győrött Június végén 500 zene- pedagógust látott vendégül Győr városa. Az ország minden tájáról egybegyűlt ének- és zenetanárok, óvónők és karnagyok hét napon át magaisszínvonalú előadásokon, gyakorlati tanításokon, szekció-foglalkozásokon énekkari és hangszeres bemutatókon, zene- és énekkari próbákon és esténként hangversenyeken mánként viselkednek majd? — Azt akarja tanácsolni, hogy számoljak be kutatásaimról? Mondjam el felfedezéseimet? — Téved, professzor úr, mi nem foglalkozunk ipari kémkedéssel sem. Amit ön tud. az az ön kincse, amit ön titokban tart. az az ön magánügye. Ami reánk tartozik, az Wocheck profesz- szor és asszisztense élet- biztonsága. Csak ezért jöttem. — Kérem — nekem soha kémelhárítással dolgom nem volt. Ez az ügy kezd nagyon nem tetszeni. Ügy döntöttem, visszatérek hazámba. Szigony őrnagy felállott, és hallgatag társa is követte a példáját. —• Ezt, professzor úr, nem tudjuk megakadályozni. ön idegen állampolgár, ma is érvényes útiokimá- nyokkal rendelkezik, eltávozhat. Bízom benne, hogy odakinn nem azt állítja majd, hogy megvontuk öntől a politikai menedékjogot. Mint egy nagy szürke galamb, úgy szállt a két tiszt közé Hilde Kraus. Kezeit a két férfi vállára tette és szelíd erőszakkal nyomta vissza őket a fotelba. (Folytatjuk.) vettek részt. A konferencia célja elsősorban a zenei nevelést végző pedagógusok, karnagyok továbbképzése volt, ezen túlmenően az eredmények összefoglalása, új módszerek átadása és a vendéglátó város zenei intézményeinek bemutatása is. Megyénkből sok zenepedagógus utazott el Győrbe, csak Kecskemétről 14 énekzenetanár vett részt a konferencián. A konferenciának olyan rangos előadói voltak, mint Bárdos Lajos, dr. Gárdonyi Zoltán, Kárpáti János, Zoltai Dénes, dr. Veczkó József. Bárdos Lajos új szempontú népdalelemzése az elméleti ismeretek elmélyítésén túl a magyar népdalok szerete- tét is megerősítette hallgatóiban. Dr. Veczkó József előadásában pedig a leggyakorlatibb tanácsokat adta: hogyan kell felhasználni azokat a nagyszerű nevelési lehetőségeket, amelyek a zenetanításban rejlenek. A kilenc szakmai szekció közül a Bács megyei résztvevők főleg Tusa Erzsébet (zongora), Lukin László (ének) és Dobszai László (szolfézs-zeneelmélet) foglalkozásait látogatták. Élményszerű ek voltak a zenekari és énekkari órák is. melyeket Sándor János illetve Szabó Miklós vezetett. A Rába-parti város három év múlva látja ismét vendégül a magyar zenepedagógusokat a mostanihoz hasonló — és reméljük hasonlóan sikeres — konferenciára. Körberné Nagy Mária
