Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968. Július *, csütörtök 5. oldal Elsősök közt Hát igen, így már sokkal kellemesebb, vidámabb a találkozás az iskolafajták­kal. Az egyébként is kedves tanárokkal való beszélge­tés még felszabadultabb, még gördülékenyebb. A ba- latonfenyvesi jutalomtábo­rozás részleteiről „tanács­kozik” a Kecskeméti Bá­nyai Júlia Gimnázium négy elsős tanulója, némi tanári segédlettel. £ Homoki Györgyné, a biológia és Beke Jó­zsef igazgatóhelyettes, a magyar nyelv és irodalom oktatója különös örömmel kapcsolódik bele az előké­születekbe, hiszen nem kis részben az ő érdemük, hogy a „Legjobb osztály” —Leg­jobb alapszervezet”- címet megkapta az I/C a megye valamennyi elsős gimnáziu­mi osztálya közül. A megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya és a KISZ megyei bizottsága ál­tal hirdetett verseny érté­kelése ugyanis a közösségi szellemen, az általános ta­nulmányi eredményen és KISZ-munkán kívül a bio­lógia és magyar érdemje­gyeket vette figyelembe kü­lönösen. — Természetesen a gye­rekek nem tudták, hogy melyik tantárgy lesz az ér­tékelés alapja — mondja Beke József. — Egyformán igyekezniük kellett mind­egyikből, nem véletlen a helyezésük. Értelmesebbnek tartom őket annál, hogy el­bízzák magukat, tehát nyu­godtan meg merem monda­ni, igen jó képességű osz­tály, sokat várunk tőlük. — Az én tantárgyam még alkalmasabb annak leméré- sére, hogy nem egyoldalúak — teszi hozzá Homoki Györgyné. — Annak ellené­re, hogy német tagozatos osztály, tehát inkább humán érdeklődést várna tő­lük az ember, biológiából és a többi természettudo­mányos tárgyból is kitűn­tek. Nekem — de azt hi­szem minden kartársamnak — nagy örömet okoz, hogy mostanában egyre több a tudatosan sokoldalú gimna­zista. Belátják, hogy min­den ismeret összefügg, bár­milyen pályára készülnek. Varga Juditon két mon­dat után meglátni, hogy rá­termett osztálytitkár. Tem­peramentumos, határozott mondatokkal fejezi ki ma­gát, de lehetőleg, azonnal belevonja társait is a témá­ba. Nem udvariasságból, hanem rpert őszintén kí­váncsi minden véleményre, jóllehet megvan a magáé is. — Hogy nem volt egészen könnyű „összerázódnunk” — kezdi el — arról az osz­tályfőnökünk, dr. Sármás- sy Jenőné tud legtöbbet. Magas a létszámunk, majd­nem negyven, helybeliek, kollégisták és bejárók ve­gyesen. Alapvető azonban, hogy mindegyikünk 15 éves, és hogy azonosak a felada­taink. Dehát egyformák mégsem vagyunk, és ezért régen rossz lenne, ha a KISZ-munkát úgy szervez­nénk, hogy mindenki le­gyen benne minden akció­ban. Inkább kis csoportok­ban, de ne lógjon senki. Ä Vermes Éixi a közép- iskolás alapszerveze­tek egyik legkényesebb pontjáról, a politikai tájé­kozódásról, biztatóan be­szél: — Nem igaz, hogy sem­mi gondunk a világ esemé­nyeire. Olyan dolgok tör­ténnek mostanában, hogy lehetetlen nem odafigyelni. Csak nem felolvasásokat kell tartani! Ha egy izgal­mas cikkre felhívom vala­melyik barátnőm figyelmét, sokkal előbb híre terjed, mintha kötelezővé tennék az elolvasását. Ha így — szinte magától — megélén­kül a figyelem, akkor az osztályvita is izgalmas lesz. Jgt Juhász Pintér Aranka — nem mintha rosz- szabb tanuló volna a töb­bieknél, akik csaknem min­denből jelesek — az „utá­latos” tantárgyak címszó­nál szól közbe: — Hát ilyen aztán nincs! Nekem a történelem nehe­zen ment, de attól kezdve sokkal kevésbé féltem tőle, hogy megértettem, nem a görög neveken meg az év­számokon van a hangsúly, hanem a lényeges össze­függések fontosak. Bárme­lyik jó történész szívesen segít ezeket megérteni. Ugyanígy vagyunk a többi tantárggyal ist A Hauzinger Péter egy­^ maga képviseli a fiú­kat a három lány mellett, nem csoda, hogy a végére marad: — Az osztályban is ha­sonló az arány. Sajnos, még mindig azt hiszik, igen so­kan, hogy a Bányai leány- gimnázium. Tiltakozom a tévhit ellen valamennyi is­kolatársam nevében, annál is inkább, mivel a lányok­kal semmi bajunk, tökéle­tesen megértjük egymást az iskolában, meg az iskolán kívüli művelődésben, szóra­kozásban is. Sok mindenről beszéltek még, pályaválasztásról, iro­dalomról, filmekről, táncról, frizuráról — de a lelkűk mélyén már a Balatonban lubickoltak, nem volt szí­vem őket visszatartani. Sz. J. Felnőttek az iskolapadban Nagyarányú felmé­rés folyik ezekben a na­pokban: azt kutatják a vállalatoknál, termelőszö­vetkezeteknél, minden munkahelyen, milyen a dolgozók iskolai végzettsé­ge és hányán nem rendel­keznek az általános isko­lai végbizonyítvánnyal. A megyei pártbizottság java­solta ezt a felmérést abból a célból, hogy ősztől kezd­ve nagyobb lendületet ve­gyen iskoláinkban a fel­nőttoktatás. A megyei pártbizottság és a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya a a -Szakszervezetek Megyei Tanácsával karöltve ta­nácskozásra hívta össze nemrégiben az üzemek párttitkárait, a szakszerve­zeti titkárokat és a tsz-te- rületi szövetségek vezetőit, hogy megvitassák, mit le­hetne tenni a felnőttokta­tásban bekövetkezett meg­torpanás feloldására. A legutolsó — 1960-as — népszámlálás megyénkben mintegy 25 ezer analfabé­tát talált. Nagy szám ez, még ha hozzávesszük is, hogy egynegyedük kora miatt már képezhetetlen. Felette volt az országos át­lagnak csakúgy, mint azo- ké, akik az általános isko­la 8 osztályát nem végez­ték el. A népszámlálás után erőteljes mozgalom indult egyrészt az analfa­bétizmus felszámolására, másrészt abból a célból, hogy minden képezhető felnőtt szerezzen bizonyít­ványt legalább az általános iskola nyolc osztályáról. A múlt rendszer isko­lapolitikájának hibájából nagyon sokan nem végez­hettek olyan magasabb is­kolát, ami jelenlegi mun­kájukhoz elengedhetetlenül szükséges. Ök is tömegesen kapcsolódtak be a felnőtt- oktatásba, s így a 60-as évek első felében igen ma­Minden harmadik szombat szabad „Nagyon jó a hangulat a munkásnők körében...” Ezt a mondatot sikerült „el­kapnom” annak a beszél­getésnek a végén, amelyet Gyulai Lászlóné, a Férfi Fehérneműgyár bajai egy­ségének szb-titkára — két szaktársnővel folytatott. Rövid perceken belül megtudtam a jó hangulat előidézőjét. Jelentős for­dulathoz érkezett az üzem. Gyulai Lászlóné nem is pa­lástolta örömét, hogy el­mondhatja az újságot. — Július elsejével — az általánosan 48 órás heti munkaidőt a közvetlen ter­melő munkások, az őket ki­szolgáló közvetett munkát végzők és a termelést köz­vetlenül irányító műszaki alkalmazottak vonatkozásá­ban 45,33 órára csökkentet­tük — magyarázta. A rész­leges munkaidő-csökkentés kizárólag a két műszakban dolgozókat érinti. Miután a csökkentés min­den harmadik héten jelent 40 munkaórát, háromheten­ként szabad szombatokat iktatunk be. Ez általá­ban van így gyáregysé­geinknél. Nálunk, Baján ed­dig is alkalmaztunk a nők, családanyák helyzetét könnyítő munkarendet. A műszakok a hét öt napján egy kis többlet munkaidőt dolgoztak rá, így a szombati műszak megrövidült. 22 óra 40 perc helyett például 18 óra 40-kor fejeződött be. Ez is nagyon jól jött a nők otthoni, hét végi teendői szempontjából. Ezt a — dolgozók kéré­sére bevezetett munkaren­det a részleges munkaidő- csökkentés mellett is fenn­tartjuk. Ez annyiban jelent nálunk némi módosulást, hogy a háromhetenkénti ütemezéssel a munkaidő 45,14 órára csökken, ami a 3. héten az öt munkanapon 41 óra 25 perces heti mun­kaidőt jelent Július 6-án már szabad szombat lesz nálunk, 27-én a másik. Augusztusban egy, szeptemberben kettő, az­után pedig egy-egy szabad szombat esik havonként... Ez erre az évre. — Jövőre ismét szeret­nénk előbbre lépni a mun­kaidő-csökkentéssel. Ter­mészetesen, ha közös erő­feszítéssel megteremtjük az előfeltételeket, mint ahogy a mostani részleges csök­kentéshez is. Szervezéssel, némi gépesítéssel, technoló­giai módosításokkal ellen­súlyozzuk a kiesett munka­időt — Mondani se kell — meg hallhatta is az elvtárs —, milyen örömet váltott ki ez az intézkedés a mun­kásnők körében. Kilenc- száztizennyolc dolgozónk közül csak harminchárom a férfi. A nyolcszáznyolc- vanöt nő között sok a fia­tal — négyszázhatvan 30 éven aluli. A lányoknak is nagyon jól esik a rövidített szombatok mellé a három­hetenkénti szabad szombat — pihenésre, szórakozásra. A 30 éven aluliak közül is azonban közel két és fél száz a gyerekes családanya. Számukra kiváltképpen ko­moly tehermentesítést, könnyítést hoz ez a válto­zás. Tóth István 34. — Le akarnak buktatni? — mondta. — Angol gyufát vigyek magammal? — Maga őrült, Magyar- országon török, arab, hol­land és francia feliratú gyufát is találhat. Az lenne feltűnő, ha a maga gyufá­ján magyar nyelvű címkét látnának az emberek. Az asztalhoz lépett és öt­ven darab százdolláros bankjegyet számolt a ha­mutartóra. Schirmbaum magához intette Janát és átadta neki a pénzt. — Magában megbízok — mondta — fizesse be a svájci bankszámlámra. Az asszony csendesein ki­ment a szobából. A Páter pedig utasította Schirmbau- mot: — öltözzön át. Amikor Schirmbaum el­készült, a „Páter” hellyel kí­nálta és leült mellé. Oly közel húzódott emberéhez, hogy szinte a füléhez ért az ajka, amikor megszólalt: — Ezt még Jana sem tud­hatja — mondta. — Most elviszem magát egy gép­kocsi telephelyre, ahol az interkontinentális járaton közlekdő kamionok rakod­nak. Lesz ott egy nyerges vontató, amelynek pótko­csijában helyet képeztünk ki a maga számára. Ez a „bejárat”, amelyen keresz­tül a kocsiba jut, a vezető fülkéből működtethető. A kocsi alá búvik, én kinyi­tom az „ajtót”, bemászik, és az alumínium tömbökön mindaddig függeszkedik, amíg az ajtó maga alatt be nem zárul. Akkor elhelyez­kedik és vár. A kocsi há­rom helyen fog megállni. Harmadszori megállásnál ismét függeszkedjék és amikor az ajtó megnyílt, huppanjon le a földre. Ti­zenöt másodperc áll ren­delkezésére. ahhoz, hogy a hátsó kerekek között az or­szágúira lapuljon. A kocsi induláskor nagy korom- felhőt bocsát ki magából. Ennek védelme alatt ugor­jon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten _ és szálljon fel az első HÉV- szerelvényre... Két férfi lépett a szo­bába. — Indulás — mond­ták. A „Páter” Schirm- baumba karolt és szinte fu­tó léptekkel vitte a garázs­ba, ahol egy mentőautó vá­rakozott. Schirmbaum vil­lámgyorsan elfoglalta he­lyét a mentőautó egyik hordagyán, a kocsi pedig nekilódult az éjszakának. Egy telephelyen torpantak meg. Itt a „ Páter” vaskos pénztárcát nyomott Schirm­baum kezébe, majd az egyik teherautóhoz vitte. Gyors mozdulattal maga felé fordította a volt SS- legényt. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, vár­ja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasztalni fogja, hogy a fülkében két ember számára is bőségesen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá mászott, halk zúgást hal­lott, és a feje felett meg­nyílt a „bejárat”. Felka­paszkodott. Űjabb zúgás és eltűnt talpa alól a föld. Érezte, hogy a kocsi pado­zatát kárpitozás fedi. Ci­garettát vett elő, rágyúj­tott. Néhány pillanat múlva távolodó motorzúgás jelez­te, hogy magára hagyták. Még végig sem szívta a ci­garettát, amikor hangokat hallott. Gsattanással csu­kódott be a vezetőfülke aj­taja. A motor túrázott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tempóban szágul­dott Magyarország felé. Órákon át vágtatott a ko­csi. A harmadik megállás­nál Schirmbaum felhúzódz- kodott. Halk zúgásai nyí­lott a szabadba vezető aj­tó. Elengedte magát, lá­gyan a földre huppant. A motor túrázott, koromfeke­te gázt lövellt a kipufogó­cső. A kocsi elgurult, Schirmbaum az árokba ve­tette magát. Fűcsomókba kapaszkodva tovakúszott. Azután az árok pereméig emelkedett, körülnézett. Sehol senki. Felugrott, le­porolta magát, átszaladt a túloldalra. A távolból egy közeledő szerelvény csatto­gását hozta a szél. * Rudolf Schirmbaum az utolsó kocsiba szállt. Meg­fordult benne a gondolat, ha menekülnie kell, és ki­veti magát a robogó sze­relvényből, így nem kerül­het a kerekek alá. A hajnali járaton sokan igyekeztek munkahelyükre, Schirmbaum behúzódott a kocsi perron iának sarkába. Amikor a kalauz jött, két­forintost nyújtott neki. Semmit nem szólt, a ka­lauz egy átszállójegyet té­pett és egy forint harmin­cat a tenyerébe számolt. Schirmbaum zsebre tette a pénzt és unottan elfordult. Pisztolycsővél nézett szembe... (Folytatjuk.) gasra emelkedett az álta­lános és középiskolát végző felnőttek száma. Sajnos, az a lendület, amely az évtized első fe­lében volt tapasztalható, alábbhagyott. Megyénkben jelenleg 1126 felnőtt tanul általános iskolában (tavaly 1541-en voltak). A tanulók több mint fele a városokban él. Ez igen hátrányos kép, hi­szen megyénk 586 ezer la­kosából csak 170 ezer la­kik városban, a továbbta­nulásra szorulók zöme vi­szont a falvakban és ta­nyákon él. A járások ará­nya igen rossz: példaként hadd említsük meg a kis­kőrösi járást, ahol mind­össze tizenhármán tanul­nak általános iskolai fokon, a kalocsaiban pedig tizen­öten! És mi a helyzet a kö­zépiskolákban? Itt már jobban állunk, igaz vi­szont, hogy a középiskolai bizonyítvány megszerzése a legtöbb esetben biztos anyagi előnyökkel jár a felnőttek számára. Gimná­ziumban, közgazdasági technikumban és a szaktár­cák felügyelete alá tartozó középiskolákban 4114-en tanulnak. A legutolsó is­kolai évben 913 felnőtt szerzett megyénkben érett­ségi bizonyítványt. A cikkünk elején em­lített felnőttoktatási ta­nácskozáson élesen vető­dött fel a kérdés: mi az oka az alsófok-ú oktatásban tapasztalható megtorpanás­nak? Egyrészt az, hogy alább­hagyott a felnőttoktatás propagandamunkája. A tár­sadalmi szervek figyelme élterelődött kulturális for­radalmunk e fontos terüle- rületétől. Nem kevesebb a vállalatok, üzemek felelős­sége: a több helyen nem­hogy buzdítanák a dolgo­zókat a továbbtanulásra, hanem akadályokat gördí­tenek eléjük. Ha nem is tragikus a kép, mégis elgondolkoztató: 100 ezer szervezett dolgo­zóból megyénkben 24 ezer nem végezte él az általá­nos iskolát és leszámítva az idősebb korosztályt, ez a szám még mindig 15 ezer marad. Ezek a dolgozók csaknem kivétel nélkül se­gédmunkások. Figyelembe véve mind az ' iparban, mind a mezőgazdaságban rohamosan tökéletesedő technológiát, a gépesítést, a kemizálást, ami vagy a be­tanított, vagy a szakmun- kási képesítést teszi indo­kolttá, nyilvánvalóvá válik, miért szorgalmazzák párt­ós tanácsi szervek a fel­nőttoktatás fellendítését. Most kerül sor ■— az említett felmérés után — a továbbtanulásra rá­szoruló felnőttek beiskolá­zására. Nem kis munka lesz ez, amelyből jelentős részt kell hogy vállaljon a szakszervezet, a nőtanács, a KISZ és a Hazafias Nép­front is. Meg kell győzni a vállalatok, gazdaságok vezetőit arról, hogy a nép­gazdaság érdeke követeli meg a kellően nem kép­zett dolgozók iskolapadba ültetését. Igaz ugyan, hogy némi áldozattal jár a vál­lalatok részére is. de a má­sik oldalon, az eredmé­nyekben bőségesen vissza­térül majd. A felnőttoktatás közügyj ezért sürgeti az összefo­gást a megyei pártbizott­ság. utf.tr Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents