Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-27 / 175. szám
I. oldal 1968. Július 21. szombat Kismamák — tanácsadáson Aki véletlenül betéved a 10. számú házban levő intézmény váróhelyiségébe, nyomban megfejti a talányt, miért látni oly sok babát váró kismamát a kecskeméti Jókai utcában. Gyülekezőhelyük ugyanis a városi terhes tanácsadó. Szinte minden hely foglalt most is a várószoba fehér padjain. Néhányan pilledten, elmerengő szótlansággal várnak a sorra kerülésre, legtöbben azonban diskurálnak egymással. S a téma? Ahogyan a beszédtöredékekből kivettem: a nagy ö, akit annyi szeretettel, tervvel, vágy- gyal és gonddal vesznek körül már megérkezése előtt! Lány lesz-e, vagy fiú? Milyen színű legyen a kelengye? Kerül-e hely a bölcsődében, ha már olyan s,nagy” lesz, illetve letelik a szülési szabadság? Es így tovább.. Nyílik az ajtó, pár pillanatra csend támad. Nellike — Szűcs Sándorné védőnő — beszólítja az előkészítőbe a következő csoportot. Tőle tulom meg: ma meglehetősen kicsi a forgalom. s,Csak” harmincvalahány kismama. Mi ez ahhoz képest, hogy egy-egy délelőtti, vagy délutáni tanácsadáson ötvenen-nyolcvanan is megjelennek?! Figyeljük azonban az itt folyó munkát, mit is jelent az előkészítés? Az imént beszólított csoport tagjai helyet foglalnak, előkerülnek kartonjaik, azokra pedig hamarosan a legújabb adatok: testsúly, vérnyomás, esetleg más vizsgálati eredmény. S miközben folyik a súlygyarapodás, s a vérnyomás mérése, ellenőrzése, közvetlen hangulatú beszélgetés zajlik. Egy magas sarkú szandált viselő kismamának Fekete Katalin védőnő megjegyzi: „Ebben az állapotban már nagyon kell vigyázni a lépésekre. Biztosabb lenne, jobban tartja a lábat a fűzős cipő.” Nellike nővér pedig szinte minden kismamát név szerint szólítva kérdez: Mi újság a munkahelyen? Bírja-e a munkát? Kapott-e már könnyebb beosztást. Még mindig kerékpáron jár be Ürrétről? Igénybe veszd a gyerekgondozási segélyt? Hogy van a nagymama, vállalja-e a második kis- unoka gondozását is... A kérdések arról vallanak: itt minden^ kismama személyes ismerős. Nemcsak a tanácsadóban való megjelenése réven, hanem a családlátogatások — amit tizenhat védőnő végez rendszeresen — jóvoltából is. Mert a kismamákkal való törődés a tanácsadó intézmény falain túlra is kiterjed. Á válaszok pedig a kívülállónak is sok mindenbe bepillantást nyújtanak. Kitűnik belőlük például, hogy a rádiótechnikai gyár műhelytermei a legmelegebbek ilyenkor nyáron a leendő anyukák számára; hogy a konzervgyár I-es telepén minden esetben megtalálják a módját, hogy a terhesség hatodik hónapjától könnyebb beosztást adjanak a kismamáknak. Ám nincs mindig ugyanígy a Il-es telepen. Aztán: kiderül az is, hogy akad munkahely, ahol a legkönnyebb beosztás is nehéz a leendő anyának. Például a kárpitos szakmában. Az általános helyzet azonban — a válaszokból ítélve — kedvező. Az előkészítő melletti szobából barátságos hang szűrődik ki. Végh Lajos doktor a soronlevő kismama közérzete, esetleges panaszai, problémái felől érdeklődik. Fél szemét azonban a kartonon tartja, melynek adatai ugyancsak tájékoztatják. A testsúlygyarapodás, vagy csökkenés éppúgy, mint a védőnő látogatásakor szerzett és ugyancsak rögzített tapasztalatok. S tanácsait nem utolsósorban ezekre alapozza. Kinek diétát, rendszeres pihenést, kíméletesebb életmódot javasol, kit alaposabb kivizsgálásra küld, kinek meg orvosságot, vitamint ír ki. A terhességük hatodik hónapját betöltött kismamáknak pedig munkahelyüknek szóló írásos javaslatot ad a törvényre hivatkozva, miszerint az anyajelölt állapota megkívánja a könnyebb munkabeosztást. Elmúlt már délidő, amikör az utolsó ügyfél is távozott a tanácsadóból. Dr. Végh Lajos ekkor az egyik kismama kartonját vette elő. — Mint egy naplő, olyan ez — magyarázta. — A célunk az, hogy mire elérkezik a szülés ideje, mindent tudjunk az édesanyáról. Például a vércsoportját, esetleges betegségét, aminek nem ismerése a szülésnél, vagy utána okozhatna gondot. — A tanácsadó forgalma bizonyára árulkodik a demográfiai hullámról. Vajon miről vallanak a tavalyi és az idei első félév összehasonlító adatai? — tudakolom. — Feltétlenül összefüggést látok a gyermekgondozási segély bevezetése és tanácsadónk forgalma között. Még ha nem is rendkívül kiugróak az adatok. 1967 első felében 693 először jelentkező kismamát fogadtunk, míg ez év június végéig 740-et. Ami a számomra még örvendete- sebb: ezzel arányosan nőtt a tanácsadási forgalom. Míg tavaly az első hat hónapban 6039 volt a megjelenés, az idén 6669 esetben adhattam tanácsot, útbaigazítást. — Havonta több mint ezer tanácsadás az egyéb orvosi munkája mellett, hogyan lehet ezt győzni? — Lehet győzni. Sőt, indokolt esetekben még magam is szaporítom a munkát. Panaszmentességük esetén háromhetenkénti megjelenésre kérjük a kismamákat. Bármilyen problémája jelentkezik azonban, én magam kezdeményezem, jöjjön közben is. Mert a korai szülések megakadályozása, s az egészséges csecsemők születése érdekében nem lehet olyan áldozat az orvos számára, amit meg ne hozna. S ha a hatéves tanácsadói működésem alatt sikerült eredményt elérnem, arra vagyok a legbüszkébb, hogy az édesanyák értik a célt! A mi tanácsadónkban terhessége idején átlagosan kilencszer jelentkezik egy- egy kismama. Ez pedig jobb eredmény, mint az országos átlag. P. L A triticale hozama Befejezték a triticale aratását 200 holdon a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. A szarkási telep gyenge futóhomokján átlagosan 7,5 mázsával fizetett az 57-es törzs. A kisfái gazdaság jobb minőségű talaján 16 mázsás átlagtermést adott a búza és a rozs kereszteződéséből származó növény. Az intézet központjában, a fél holdas összehasonlító parcellákon 10 és 24 mázsa között ingadozott a hozama — elsősorban a talaj minőségétől, vízellátásától függően. Az eddigi tapasztaltok szerint a triticale azoknak a kissé jobb területeknek a növénye, ahol a rozs már nem hálálja meg az agrotechnikai gondoskodást — állapította meg a nemesítő dr. Kiss Árpád, a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgató- helyettese. — Ebben erősítenek meg az ország több gazdaságából érkező hírek is. Hazánkban egyébként mintegy 8 ezer holdon foglalkoztak termesztésével az idén. A kecskeméti járásban 540 hold termését csép- lik ezekben a napokban. Igen kiemelkedő eredményt, 22 mázsa átlagtermést értek el például a lászlófalvi Üj Élet Tsz-ben. Kispénxűeknek Baján, a Sugovica parton sétáltam. A korzózók között két munkásasszony hangjára lettem figyelmes. Nagy hangerővel állította egyikük. — De biz’ úgy igaz, ahogy mondom. Hidd el. A Posztógyár ilyen hamar elintézte ... megvette dolgozóinak a Vízitelepet. Meglásd, egy-két éven belül lesz ott olyan hétvégi pihenőhelyük, hogy csak irigyelhetjük a finomposztósokat... A gyárban — más témák között — ezt a kis epizódot is megemlítettem Vörös hajós párttitkámak és Mosztics Ottóné termelési és bérfelelősnek. Mi igaz ebből? — Ó, valóban, saját fülemmel meggyőződtem róla. hogy beszédtéma ez a városban. Ügy van, ahogy a két asszony mondotta. ■.. Ha tovább hallgatja őket, lehet, többről is szóltak volna... — Többről? Ezek után tájékoztattak. 300 ezer forintért megvásárolták a volt városi strandot, 150 ezret már az idén kifizettek belőle. Nemcsak a bajai gyár dolgozóié; az újpesti testvérüzemé is. Vannak ott szekrényes öltözők, egyéb helyiségek. Vettek — vendégszoba céljára — egy víkendházat. A vendéglátóipar egy söntést Panaszok és tények Olvasóink tapasztalhatják, hogy lapunknak szinte mindegyik számában igyekszünk a városfejlesztéssel, szépítéssel és hasonló témákkal kapcsolatos panaszaiknak helyt adni, vagy jelzéseik nyomán szerzett tapasztalatainkról beszámolni. — Arra is volt már példa, hogy névtelen, illetve aláírás nélküli levélre reagáltunk, csupán azért, mert közérdekű és valóságos tényekre hívta fel figyelmünket. A napokban „az összes Trombita utcai lakók»» aláírással kaptunk levelet. Ebben panaszolják, hogy az egyébként virágos utcában a MÉSZÖV épületét elhagyva, „romhalmazokat találunk’», s az utca állítólag olyannyira elhanyagolt, hogy az „az egészségre is ártalmas” ... Végül pedig 8—10 pihenő pad felállítását kérik. Helyszíni szemlénk során megállapítottuk, hogy a Kecskemét szívében fekvő utca — egyike a legszebben parkosított, virággal beültetett területeknek. Egyetlen kőkupacot találtunk, amelynek elszállítására ezúton hívjuk fel az illetékesek figyelmét, ez azonban messze áll a „romhalmaztól”. Igaz ugyan, hogy a bérházakkal szemközti oldalon akad két-három öreg, földszintes, nem a legpéldásabban karbantartott épület. Kézenfekvő azonban az a feltevésünk, hogy a városrendezés későbbi terveiben ide is mutatós,' új, többszintes épületek kerülnek. E házak előtt mintegy 30—40 méter hosszan háromszögletű gyepes rész húzódik. Rendezetlennek ez sem* nevezhető, s kevés jóakarattal, összefogással egy-kettőre csinos parkot lehetne itt is létrehozni. Rajta néhány szeméttároló edény áll. De hát kérdezzük: hol nincs ilyesmi a városban, még az új bérházak környékén is?! Ami a pihenő padok felállítását illeti, szerintünk indokolatlan óhaj. Pár lépésnyire van a színházat övező árnyas, ligetes park sok padja. A még nagyobb csendre vágyók pedig ellenkező irányban, kissé távolabb felkereshetik a Czoll- ner teret. Ismét hangsúlyozzuk: ha a lakók rendszeresen ápolják a bérházak előtti dús virágágyakat, s ha az említett apró szépséghibák is eltűnnek, a Trombita utca egyike lehet a legszebbeknek a megyeszékhelyen. tart fenn, ahol minden kapható, ami ilyen helyen kell. Egyelőre így vannak berendezve. Június végétől egyre növekszik a gyári strand látogatottsága. Mind több posztógyári fedezi fel az érdekes, egészséges pihenési lehetőségeket — De mi az a több? Ugyancsak a bajaiak és újpestiek részére a Balaton partján, Zamárdiban is vet- tek egy telket. Egyelőre tíz, deszka-víkendház van rajta. Július 9-én adták át hivatalosan a nyaralóhelyet, s azóta lassan már a második turnus is hazajön. Szpetember 5-ig már telt házra számítanak. — Mi várja ott a nyaralókat, milyen a felszereltség? — Fekvőhely négy személyre, nyugágy, gumimatrac, ágynemű minden ví- kendházban... Gondoskodtunk főzőhelyekről — sorolta Mosztics Ottóné. — És kik kapnak ide beutalót? — tettem fel óvatosan a kérdést. A párttitkár válaszolt. — Elsősorban a kispénzű emberekre gondolt a gyár vezetősége — a zamárdi telek vételénél is. Évente igen kevés, 3—4 beutaló jutott eddig az üzemnek... Hogy lehetett azt megnyugtatóan elosztani? ... Za- márdiba tőlünk is, az újpestiektől is 5—5. összesen tehát 10 család mehet egy turnusban... Egyébként sátortábor kialakítására is lehetőség van ott... — Kik voltak nyaralni a bajai üzemből az első turnusban? Már mondták is. — Vincze Józsefné szövőnő ötödmagával, Bisztriczki Mihálynéék — ugyancsak szövő — hárman, Prikida- novics Ferenc lakatos negyedmagával, Matkovits János villanyszerelöék hárman, az ötödik család... Melyik is volt az ötödik?... A másik szobából szólnak át. — Vóitz Sándor technikus — ötödmagával... Jó érzéssel jegyzeteltem. Tóth István BOP.R.O aiSANDOR Ä lépcsőkön haladtak tovább, előre, egyre feljebb és feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Janát megpillantva, az addig helyet foglaló százados felugrott, és sapkájához emelte a ke- zét. —; Alezredes elvtársnő, Pálffy százados jelentem, a tábornok elvtárs már várja önt. Jana letette retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott, majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy hatalma« íróasztal állott. A szoba közepén világos színre pácolt és fényezett tanácskozóasztal karosszékei ásítoztak. A szoba másik sarkában egy dohányzógarnitúra állt. Az ablakot vastag, velúr függöny takarta. A függöny mögül idősebb, szürkeruhás férfi lépett elő. Jana szorosra zárta bokáját és mosolyogva megszólalt: — Tábornok elvtárs, Jana Witkowsky, a lengyel felderítő szolgálat alezredese jelentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asszony felé. — Látja kérem, ez nagyon jó munka volt. — Nem volt nehéz, tábornok elvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha élve megúsznak valamit: „Nem volt nehéz...” De azért azt hiszem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az ODESSZÁNÁL, de mindeddig csak futó, és kls je lentőségű feladatokat kaptam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt, alezredes elvtársnő. Foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Wodka wyboro- vával, vagy tokajival, vagy tán inkább egy kis pilseni sört inna? — Éhes vagyok, tábornok élvtárs. A tábornok nevetett, azután felemelte a telefon- kagylót, és két személyre vacsorát kért. A katona, aki felszolgálta az egyszerű ételeket, némi rajongással a tekintetében nézegette a tündérszép Janát. — Maga egy óra alatt az egész laktanyának elcsavarná a fejét — mondta nevetve a tábornok. — Sokszor szeretnék szürkébb lenni, egyszerűbb és főleg nyugodtabb. — Egy szót sem a munkáról — most vacsorázunk, lediktálja a jelentését, pihen, és holnap visszamegy. Addig talán még egy kis meglepetésről is gondoskodunk a számára. Jóízűen falatozni kezdtek. — Látja — mondta a tábornok —, azt mondtam, egy szót sem a munkáról. Pedig mi nem is tudunk másról beszélni, mert ennek élünk és ez foglalkoztat mindannyiunkat. — Tudja tábornok elvtárs, amikor kivittek engem is a Szigetre, és megtudtam. hogy milyen feladattal küldik Schirmbau- mot Budapestre, nem tehettem mást, csak hogy saját összekötőm útján a hazai elöljáróinak jelentsem. Pedig féltem, hogy óhatatlanul és legjobb akaratunk ellenére a tájékoztatás késve érkezik Budapestre. Azután megjelent Schirmbaum hirdetése a magyar napilapban, és ekkor kétségbeestem, mert arra gondoltam, a „Páter” indul majd. ;— Már a határon lefüleltük volna — mondta csendesen a tábornok. — A „Páter’1 régi ismerősünk. És ezt a teherautó-játékot csak egyszer lehet megcsinálni. — Veszélyes ember a ,,Páter”. Kiszámíthatatlan, makacs és kegyetlen. — Higyje el, fél tőlünk. — Igaza lehet, tábornok elvtárs: egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ő vállalkozzék erre a feladatra. Azonnal engem javasolt, és látta volna.* mennyire félt attól, hogy visszautasítom az ajánlatát. — De maga elvállalta és most innunk kell erre. Koccintottak. — Amikor átléptem a határt, és az útlevelemet kezelő tisztnek a katicabogarat megmutattam, arra gondoltam majd Pesten csatlakoznak hozzám. Nagyon meglepett, hogy nem engedtek a fővárosig, hanem az országút mellett rögtön megállított a katonai terepjárón közlekedő összekötő tisztje. Ügy éreztem, hogy felesleges veszélynek tettük ki magunkat. (Folytatjuk.)
