Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

1908. július 35. csütörtök 5. oldal kőszínházi repertoárdara- bunkat. A szegedi környe­zet mégis meglepett ben­nünket. Szerencsére Edgar Vardaumisz itt megvalósí­tott díszlet- és jelmezter­veit elképzeléseinkhez hí­ven kaptuk segítségül, így bizakodással tekintünk a A Hattyúk tava a lett állami együttes előadásában Egyetlen hatalmas fehér kavargásban, a muzsika ütemére lélegzik a színpad: kecses tartású lányok, dél­ceg fiúk tánca, keringő, forgó, piruettező balettci­pők kopogása meséi a haty- tyúlányok ősi történetéről. Az ifjú herceg és a Gonosz Szellem legendás párviada­láról, az igaz érzések, a tiszta szerelem mindent le­bíró hatalmáról. Csaj­kovszkij egész estét betöltő balettkölteménye a Hattyúk tava, a neves orosz kompo­nista első nagy kísérleté, hogy a francia és olasz ha­gyományokat az orosz nép táncának karakterével, len­{Enyedi Zoltán felvétele.) TV-NOTESZ Visontai óriások A visontai hőerőmű épí­téséről kedden este adott televíziós közvetítés láttán az emlber úgy érzi, a cím egy kicsit átvitt értelmű. Óriások ugyan a kémények és hűtőtornyok, amelyek a hatalmas arányú beruházás helyén épülnek. Óriás lesz maga az üzem is, ha elké­szül. Ám, akik ezt a fel­adatot részleteiben és ösz- sességőben végrehajtják, azok sem apró emberkék! Az ország viüLamcsener- gia-szükséglete egyre bő­vül, importálunk ugyan áramot és magunk is igyek­szünk termelni minél töb­bet. Ám ez még kevés. Üjabb és újabb erőműve­ket kell építeni, hogy or­szágunk iparának legyen miből táplálkoznia. A so­ron következő erőművet Gyöngyösön építik. Ez az építkezés a har­madik ötéves terv legna­gyobb beruházása. Fontos érdekek fűződnék ahhoz, hogy időre elkészüljön. Ez azonban nem könnyű fel­adat. hiszen huszonhat nagy vállalat kooperáció­jával készül a hatalmas be­ruházás. Szinte óraműpon­tossággal kellene minden­nek stimmelnie, hogy így legyen. A jelek azt mutatják: így lesz. Mi ennek a zá­loga? A fiatalság lelkesedése, munkavágya és szorgalma. Nem először történt ugyanis hazánkban, hogy a KISZ Központi Bizottsága kezébe vette a kezdemé­nyezést és védnökséget vál­lalt az építkezés felett. Ez egyben azt jelenti, hogy a kooperáló vállalatok fiatal­jai garantálják a pontos tervezést, a lelkiismeretes munkát, ha kell, vállalják az áldozatokat is. Azt mondtuk: nem elő­ször történt. Emlékszünk rá, milyen lelkesedés fo­gadta annak idején a váci Naszály tövében épülő Du­nai Cement- és Mészmfi építkezésénél megvalósult KXSZ-patromálást. A fiata­lok közreműködése nélkül azok az egymás mellett so­rakozó hatalmas kémények talán még ma sem füstöl­nének Vácott De füstölnek, bizonyítékául annak, hogy ez a KISZ-védnökség nem üres szó. nem fételőtűien ígéret A „Visontai óriások" ki­tűnő bizonyítvány arról, hogy a fiatalságra lehet építeni, még a legnagyobb dolgokban is. b. a. dületével, mozgáskultúrá­jával ötvözve megteremtse az orosz balett kultúrát A Hattyúk tava koreog- ráfikus dráma. Főszereplő­je kivételesen nehéz fel­adatot kap: önmagában kell egyesítenie a fény és a sötétség, az emberi és az ördögi dilemmáját „Nem Szegeden igazítjuk szabadtéri nagyszínpadra Csajkovszkij balettjét — nyilatkozott I» Ejhman, a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra érkezett Rigai Álla­mi Akadémiai Opera és Balettszínház balettegyüt­tesének vezetője —, a mi, rigai szabadtéri színpadun­kon készültünk fel, állítot­tuk be nagyobb méretekre kőszínházi tott veit ma esti premier elé." A rövid beszámoló július 21-én délelőtt hangzott el a szegedi fesztivál igazga­tóságának sajtófogadásán, néhány órával a rigai ba­lett fellépése előtt S az esőfelhőktől riaszthatott, hűvös Dóm téri est közön­sége nagy ovációval fogad­ta a negyven „északi” haty- tyú szegedi bemutatkozá­sát A fesztivál zenekarát J. Hunhen vezényelte, s az egykori neves balettpeda­gógus, Julius Petipa kore­ográfiáját életrekeltő elő­adás főszereplői Vélta Vil- cina, Harald Ritenberg, P. Zledinya, V. Cukanov és A. Ekisz voltak. Az elő­adást E. Tangieva-Birznyek rendezte. A Hattyúk tava négy elő­adásban kerül színre. A második előadást tegnap, szerdán tartották; legköze­lebb pénteken és vasárnap láthatjuk a Dóm téren a kitűnő rigai együttest N. t át kislány Szófiába készül H etek óta a nagy uta­zás előkészületeinek lázában élnek. Szótárak, Bulgáriáról szóló könyve­ket, cikkeket olvasnak, s fényképek, filmek nyomán álmukban bebarangolják a rózsák országának legszebb tájait... — Néha még most is kételkedek, hogy ezek a csodálatos álmok rövide­sen valósággá válnak — mondja a mosolygós, ci­pőfelsőrész készítő kislány. — De most már biztos az utazás, készen van a VIT- formaruhám is. Palásti Rozália, az Al­földi Cipőgyár kiskunfél­egyházi gyáregységében dolgozik, 1964. óta. Első munkahelyén volt szak­munkástanuló is, harmad­éves korában választották meg üzemi KISZ-titkárrá. Méltó lett a bizalomra, amit munkájával igyekezett megerősíteni. A kezdetben harmincegynéhány tagot számláló KISZ alapszer­vezet 1965-ben csaknem há­romszorosára gyarapodott, ezért két külön alapszerve­zet létrehozása vált szük­ségessé. Jelenleg Rozika a két alapszervezet csúcs KISZ-titkára. Színesen, érdekfeszítően mesél társairól, a „Ne adj tovább rossz munkát!” mozgalom, a munkaver­seny, a szakmai, politikai, általános oktatás eredmé­nyeiről, aminek eredmé­nyeként a négy ifi-brigád közül kettő elnyerte a szo­cialista címet. Visszakanyarodunk a VIT témájához. — Számolom a napokat, pedig jól tudom, hogy mi­kor lesz az indulás. Való­ságos kis listám van azok­ról, akik már eddig jelez­ték: Feltétlenül számíta­nak egy élménybeszámoló­ra. Tehát a jegyzetfüzet sem hiányozhat majd az úticsomagból. S természe­tesen azok a parányi ci- pőcskék sem, amiket a fél­egyházi cipőgyári KISZ- istái küldenek ajándékba a VIT résztvevőinek. • V ersánszki Erzsébet üzemgazdász a ma. darasi Béke Termelőszövet­kezetben. A bajai járás if- ífjúkoenmunistáit képviseli a nagy találkozón. Aki nem ismeri közelebbről, első pil­lantásra alig hinné el a szerény, fiús frizurájú, 20 éves kislányról, hogy ilyen fiatalon egy mezőgazdasági nagyüzem egyik kulcsfon­tosságú beosztásában dol­gozik. — Akárcsak Rozika, én is Félegyházán tanultam a szakmát, csak nem a cipő­gyárban, hanem a mező- gazdasági technikumban — mondja. — Hamar megba­rátkoztunk, különösen a KISZ-titkári tapasztalata­ink egybevetése volt érde­kes. Eleinte nálunk is ala­csony volt a taglétszám, de amióta sikerült vonzó, szí­nes, tartalmas akcióprog­ramot kialakítani, a két évvel ezelőttihez képest csaknem kétszeresére emel­kedett a KISZ-tagok szá­ma. Az érdeklődés fokozódá­sa nem véletlen. Az elmúlt két év alatt a Balaton kö­rül és Párádon vertek sá­tortábort a Béke Tsz KISZ- istái néhány nappal ez­előtt pedig 10 napos du­nántúli körutazást tettek. Hazánkat és a környező országokat alaposan isme­rik, érthető, hogy Erzsiké a jegyzettömb mellett fényképzeőgépet is visz magával Szófiába, hogy mi­nél precízebb, élménysze- rűbb beszámolót tarthas­son majd társainak a VIT eseményeiről. Néhány nappal ezelőtt a VIT Duna-túra stafétájá­ra a Béke Tsz KISZ-istái is felkötötték szalagjukat, a túra bajai záróünnepsége alkalmával. — Egy szép matyó-hím­zést vásároltunk ajándék­ba a VIT résztvevőinek — mondja —, s a hímzés is útrakésaen várja az indu­lást. .. — Azonkívül, hogy a bulgáriai utazása során fe­ledhetetlen élmények várj ják, a VIT-ről való haza­térése után mi az a három kívánság, aminek szeretné teljesülését? Erzsiké gondolkozik egy percig, majd egyéniségé­hez illő határozottsággal válaszol: — Először is nagyon sze­retném, ha Vankó Pista, szövetkezetünk kiváló fiatal traktorosa első lenne a já­rási, megyei és országos szántóversenyen. Másod-1 szór: A marxizmus—leni- nizmus középiskolájában szeretnék jól szerepelni az év végi vizsgán. Harmad­szor pedig: Eredményes felvételi vizsgát tenni Kis­kunhalason, a felsőfokú mezőgazdasági technikum­ban, hogy nagyobb tudással végezzem munkámat — a KISZ mellett — szakterü­letemen is. B. Gy. 52. Tizenegykor elindulunk Berendre — mondta ké­sőbb Jana. — A közelben megvárjuk a sötétedést, be­szerzőnk három munkaru­hát és azután megyünk to­vább, Berend irányában, de úgy, hogy oda már este ér­kezzünk. önök ketten be­mennek az épületbe, beko­pognak Wocheckhoz. Dok­tor, vigyen magával vala­milyen altatószert, vagy valami olyasmit, ami na­gyon gyorsan hat. Bekopog­nak, s Wocheckot keresik. Gömöry beszéljen és csak magyarul. A mese: át kell rendezniök a lakást és ki kell cserélni néhány széket. A fürdőszobába menjenek először, bizonyára ez is tar­tozik a lakáshoz. Ott a vattát vagy a zsebkendőt készítsék elő, és németül hívják be a professzort. Bi­zonyára annyira meglepő­dik, hogy habozás nélkül belép a helyiségbe. Ekkor Gömöry szorítsa az arcára azt a vattadarabot, Schirm­baum pedig — ha Hilde ott tartózkodik — egyszerűen üsse le. — Sejthetik — folytatta Jana —, hogy a harmadik munkásruhára nem nekem lesz szükségem. Ezt felad­ják Wocheckra, kétoldalt belekarolnak és így hozzák le az emeletről. Gömöry doktor kocsija ott áll majd valahol az épület körül, ahol hagyták. Én a Merce- dessel a kijárást fogom biztosítani, s mikor jön­nek, akkor az országutat úgy lezárom, hogy ha vala­milyen jármű üldözné ma­gukat, néhány percig ne tudjon elhaladni. Gömöry doktor gondoskodik arról, hogy a professzor zavarta­lanul aludjon. — A hetvenes kilométer­kőnél érem utol magukat és ott Wochecket a Merci csomagtartójába tesszük. Továbbszáguldunk és vala­melyik erdőben holnap es­tig meghúzódunk. A hol- naputánra virradó hajnal­ban megérkezik a szállítási vállalatunk teherautója, amely majd felvesz ben­nünket — illetve felveszi Schirmbaumot, önt doktor úr és Wochecket. Másnap reggel pedig Bécsben talál­kozunk. A munkásruhákat köny- nyűszerrel megvásárolta Gömöry és most már Schirmbaum is az orvos ko­csijában foglalt helyet. Mindketten az overállba bújtak. Így érkeztek le Be­rendre. Pontosan a tervükhöz tartották magukat; már es­te volt, a két épület ab- lakszemei ragyogtak az éj­szakában. A Volkswagent otthagyták a családosok épülete mellett. Gömöry doktor egy éteres készít­ményt még otthon boros­üvegbe töltött, a fiaskó ki­állt kabátja zsebéből. Fe­jüket leszegve mentek be az épületbe. A portás éppen sakko­zott valakivel, ügyet se ve­tett rájuk. Zavartalanul feljutottak a második emeletre. A fo­lyosó végén sebtében emelt válaszfal és egy kétszámyú ajtó fehérlett. Rajta táb­la: „Magánlakás”. Becsen­gettek. Hilde nyitott ajtót. — Néhány széket kell ki­cserélnünk — mondta Gö­möry —, és belépett az elő­térbe. Hilde kíváncsian néz­te a két férfit, azután be­felé, a lakás belsejébe mu­tatott. Gömöry ment elől, Schirmbaum követte. Gömöry jelbeszéddel Hil­de tudtára adta, hogy a fürdőszobát keresik. Hilde még beljebb kalauzolta őket. Gömöry észrevette, hogy az ablak előtt álló íróasz­talnál könyvébe mélyedve Wocheck ül. Hilde lemaradt, valami dolga akadt a külső helyi­ségben. , ' I Gömöry és Schirmbaum a fürdőszobába léptek. Az orvos gézköteget rántott elő és ráloccsintott a boros­üveg tartalmából egy jó adagot. — Professzor Wocheck. Kommen Sie mal! — Jawohl! Bald! És már jött is. Schirm­baum kilépett a helyiség­ből és amikor Wocheck mellé ért, taszított rajta. Gömöry elkapta a férfi vál­lát és arcára szorította az éteres kötözőanyagot. Schirmbaum ki" "rótt a für­dőszobából, de Hildet sehol nem találta. — Menjünk — sisteregte Gömöry. Pillanat alatt kék mun­karuhába bújtatták a ma­gával tehetetlen Wocheckot. Zavartalanul jutottak ki az épületből: a portás még mindig sakkozott! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents